Miért is létezik ez a blog? Avagy az Olvasás 3. hete és Ailey visszatérése

*elősompolyog a háttérből* Üdv minden betérő léleknek!

Szóval majdnem két hétre eltűntem... (Nem, nem nyaralni mentem.) Ennek két egyszerű oka volt:
1, A gépem az összeomlás szélén állt. Múlt idő, mert sógoromnak hála (Helló! :D) megjavult a kicsike. Ugyanakkor volt itt laptop, amin néha szüttyögtem is, de itt kapcsolódik be a kettes indok.
2, Itthon volt nővérem és unokahúgom (egy hete már a keresztlányom ^^), így leginkább velük töltöttem az időmet, és mivel a kicsi 1 éves lett nemrég, hozzá igazodtunk sok tekintetben. Úgyhogy kibabáztam magam rendesen :))

De most újult erővel térek vissza a könyvek és minden más közé. Egyébként ezek miatt az Olvasás 7 hetével is elcsúsztam egy hetet, ezt ma pótolom, és az eheti bejegyzés is reményeim szerint felkerül még ma. Ebből már holnap lesz. Ezenkívül van még két elolvasott könyvem, azokról a következő hét folyamán íródnak kritikák. Rengeteg olvasnivaló jelöltem van, de sajnos a kötelezők berondítanak. Úgyhogy holnap könyvtárba is megyek, hátha ott jobban  sikerülne haladni velük...

Azonban térjünk vissza az Olvasás 7 hetének 3. hetére. :)

III. hét (júl. 18 – júl. 24.)

Mi alapján értékel egy könyvet?
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei? 

Megint úgy állunk, hogy nem tudok választani ezek közül, így mindegyikről fogok pötyögni. 

I, 

Sok szempont alapján értékelem az olvasmányaimat. Számomra elsősorban a legfontosabb a cselekmény jó vezetése. Mit értek ezalatt? Témától függően legyen pörgős, feszült (lásd Üvegváros), de ha melankolikusabb, érzelmekre fektetett hangsúlyú kötetről van szó, akkor folydogáljon szép lassan, de az érdeklődést mindenképpen tartsa fenn (lásd Linger-Várunk). Nos, mikor ebben bibi van (ellaposodik, vagy netán a kezdetektől unalmas, nevetségesen túlpörgetett vagy esetleg ne adj' isten logikai bakikkal büszkélkedik), akkor a karakterek javíthatnak a csorbán. Ezt nem úgy gondolom, hogy tökéletesek legyenek és imádjam őket, hanem hogy hitelesek legyen, hogy el tudjam hinni, hogy ők ezt és ezt azért és azért tették/nem tették/mondták/nem mondták (lásd Vámpírakadémia). A karakterekkel szorosan összefügg,  hogyha van szerelmi szál, akkor az ne csöpögjön, de ne is legyen hihetetlenül egyszerű. Minden író más dózisban adagolja ezt, és akiknek jó érzékük van hozzá, pont eltalálják a karakterekhez és a könyvhöz illő romantika mennyiséget (lásd: Az éhezők viadala).
Ezenkívül fontos szempontnak tartom a könyv hangulatát, az eredetiségét, az írónő stílusát és merészségét (aka közkedvelt karakterek kiiktatása, lásd Harry Potter).

II,

Nos ez nem nehéz ügy, mivel kilométeres várólistám van, szóval könnyen csemegézhetek. Azonban nagy hatással vannak rám a könyvesblogok, többször előfordult, hogy egy-egy ilyen bejegyzés hozta meg a kedvem az olvasáshoz (lásd Gigi Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek kritikája). Ugyanakkor van ez a rossz szokásom, hogy egyszerre több könyvbe is belekezdek. Ennek két oldala van: az egyik, hogy nem haladok egyikkel sem rendesen, a másik pedig, hogy többféle hangulathoz illő kötet is van olvasás alatt, szóval mikor milyen hangulatom van, csak előkapom a passzoló kötetet :)

III,

A könyvadaptáció kényes téma. Sokan azt szeretnék, hogy szóról szóra felkerüljön a vászonra a történet, és kiakadnak bárminemű változtatáson. Nos én nem közéjük tartozom. Igyekszem külön kezelni a könyves és filmes világot, így pedig külön értékelem a könyvet és filmet. Viszont az semmiképpen sem elkerülhető, hogy össze ne hasonlítsam. A változtatás addig nem zavar, míg a javára van a filmnek. Azonban vannak olyan vágások, átírások, kihagyások, amik miatt egy olyan embernek, aki a könyvet nem olvasta, a film követhetetlenné, érthetetlenné válik (lásd Beastly). Kedvenc könyvadaptációról nem nagyon beszélnék most, mert elfogult vagyok, mivel Potter-lázban égek, és kapásból a Halál ereklyéi II-t vágnám rá válaszként. :P

IV,

Itt haladjunk szépen sorban. :P 

Azért vezetek könyves blogot, mert ahogy szépen lassan befolydogáltam a könyves világba, egyre jobban megtetszettek a könyvekről írt recenziók, kritikák. Leginkább azért, mert hozzám hasonló, egyszerű olvasók írják őket, és se pénz, se jó pofizás (a legtöbb esetben) nem befolyásolja a véleményüket. Hamar rátaláltam olyan bloggerekre, akiknek az ízlése körülbelül fedi az enyémet, így tőlük sokszor mazsolázgatok következő olvasmány gyanánt szolgáló köteteket. 

 Így január-február környékékén (akkor még WordPressen) elindítottam első komolyabb blogomat, ahol nem csak könyvkritikákat, hanem film- és sorozatkritikákat is posztoltam, meg úgy mindent, amihez kedvem volt. Technikai gondok miatt elsősorban azonban átköltöztem 06. 10-én ide, a blogspotra, és immáron csak könyvekről pötyögök.

A kedvenc könyves blogjaimat pedig alant sorolom fel.

Gigi blogja : Az első könyves blog, ahova betértem, és ott is ragadtam :) Nagyjából fedi egymást az ízlésünk, így adok is ám a véleményére. Ezen kívül, ha pocsék könyvről ír kritikát, a szarkasztikus kommentjein nagyon jókat derülök :P

Nancy blogja : Nancy a másik nagy kedvenc bloggerem,  sok könyvhöz meghozta már a kedvem, és Gigihez hasonlóan ő is sokat olvas angolul, szóval egy lépéssel mindketten mindig előttem járnak (aminek örülök - elkerülöm a rossz könyveket :P). 

Kikissz blogja : Szeretem őt olvasni, mert ő is könyörtelenül őszinte, no és szintén az ízlésvilágunk hasonlít. :)

Ígérem, hogy még bővebben kifejtem a többieket is, de lassan már holnap lesz, és ragad le a szemem :( 

Mindig benézek hozzájuk is: 

Amadea,Avely,FFG,Kelly,Könyvmoly

Melissa Marr: Veszélyes álmok (Ink Exchange)

Századokon át tartó stabilitás és béke után felborul a tündérudvarok közötti egyensúly. Irialnek, a Sötét Királynak új kihívással kell szembenéznie. Ha kudarcot vall, vérontásra és brutális erőszakra kell számítani.

A 17 éves Leslie semmit sem tud a tündérekről és a viszályaikról. Egy nap megtetszik neki egy hátborzongatóan gyönyörű, szemeket és szárnyakat ábrázoló tetoválás. Meg van róla győződve, hogy ez a szimbólum hozza el számára
a változást, amelyre kétségbeesetten vágyik.

A lány a korábbi életére gondolt: a drogosokra a házukban, a részeg vagy ki tudja éppen hol kódorgó apjára, a kifizetendő számlákra, az étteremben töltött hosszú órákra, a barátainak mondott hazugságokra. Ugyan mi hiányozna ezek közül? Nem akart visszatérni a fájdalommal, aggódással és félelemmel teli életéhez. Euforikus örömre vágyott. Érezni akarta, ahogy elolvad Irial karjában. Arra a hatalmas, vad örömre vágyott, amely olyan erővel hatott rá, hogy elvesztette tőle az eszméletét. 

A tetoválás valóban megváltoztatja, de nem úgy, ahogy remélte. Különös dolgokat és baljós változásokat tapasztal: Leslie és Irial sorsa összefonódik. A lány egyre mélyebbre merül a tündérek világába, képtelen ellenállni a csábításnak.

A Tündérvilág sorozat második kötete határozottan jobban tetszett, mint az első. Teljességgel magával ragadott már az első oldalon, nem olyan nehézkesen olvastam, mint a Veszélyes játék-ot. Ezenkívül a karakterek szempontjából is sokkal  kielégítőbb volt elődjénél. 

Ebben a részben már nem Aislinn, Seth és Keenan körül pörögnek az események, de természetesen szerepelnek ők is. Ami azt illeti, be kell valljam, hogy ennek örültem is, főleg, hogy a "megújult" szereplőgárda abszolút belopta magát a szívembe.
Leslie-t azért szerettem, mert nem tökéletes az élete, és a problémáival, ha nehezen is, de próbál megbirkózni. Minden nehezíti ezt, de ő nem adja fel.
Irial és a Sötét Udvar új ég volt a nap alatt, és igazán korrektül lettek ábrázolva (bár az Udvar tökéletessége nem meglepő, Marrnál már megszokhattuk a kifogástalan és színes világfelépítést).
Viszont az abszolút kedvenc karakterem Niall lett. Annyira... elragadó. Sötét a múltja, és ezzel a jelenben is küzd. Komoly döntéseket kell meghoznia, és még szerelmes is lesz.

Ezzel pedig elérkeztünk a Veszélyes álmok második (az első a világ, természetesen) kiemelkedően jó részéhez: a szerelmi háromszög. És noha nem iszonyú mély érzelmekkel dolgozik Marr, magával ragad az egész, a végén már azt sem tudtam, kinek szurkoljak. Aztán persze a legkedvesebb karakterem javára döntöttem. 

Az egész sztori Leslie tetoválása körül forog, amit megmondom őszintén, egy idő után már nagyon untam. És emiatt történetvezetésileg nem látok sok fejlődést az előző kötethez képest, mert számomra ugyanolyan kiszámítható maradt a cselekmény, a megoldás pedig picit összecsapott.
Ennek ellenére  végén meglepett Marr, kicsit elkapkodottnak éreztem ezt a lépést, de valahogy jó döntésnek is, mert mindenképpen érdekes dolgokat vet föl a jövőre nézve.

Marr az első könyvhöz hasonlóan remekül bánik a szavakkal, és ez a kiváló karakterekkel párosítva remek összhatást nyújt, mivel ebben a könyvben az érzelmekre koncentrál. És a karakterek itt már szerintem jobban kidolgozottak, a múltjuk szintén, ezáltal pedig az érzések is összetettebbek és színesebbek. 

Kedvenc karakter: Niall

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -

Ami nagyon tetszett:  a világ, a szerelmi háromszög, az érzések ábrázolása, a karakterek 

Borító: 6/5

Történet: 4/5

Karakterek:  5/5

Összességében: 4,5/5

Kiadó: Kelly Kiadó Kft, 2010

A könyvmoly műhelytitkai

Az olvasás 7 hete folytatódik, én pedig megint az utolsó napra hagytam, de ezt most tényleg nem a lustaságom miatt. hülye gép, mondtam én, hogy nekem laptop való... No, de az eheti témák annyira jók, hogy nem tudtam választani, úgyhogy mind a négyről pötyögök. :D

II. hét (júl. 11-17.)

Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

Rögtön az első téma igazán érdekes. Nyilvánvalóan jobban preferálom a könyvvásárlást, mert bennem van a tudat olyankor, hogy itt van a kötet a polcomon, bármikor lekaphatom róla, fellapozhatom, beleolvashatok, és annak a tudata, hogy csak az enyém a könyv, az felemelő. Ugyanakkor mivel nem milliomos családba születtem, nyilván nem engedhetem meg magamnak, hogy ész nélkül vásároljak, ha megtetszik egy borító... Így nagyon körültekintően ejtem meg a vásárlásokat, mindig gondosan mérlegelek, sorrendet állítok fel és megfontoltan döntök. Azok a kötetek, amik csak érdekelnek, és fellelhetőek a könyvtárban, kiveszem. Aztán ha annyira megtetszik, természetesen megveszem később. Viszont a könyvtár hátránya, hogy nem minden könyv van meg nekik, amire kíváncsi vagyok. Aztán ha pénz sincs megvenni, akkor fanyalodok az e-bookra.

Őszintén nem igazán szeretem az e-könyveket, mert 1, nincs e-olvasóm, így gépen tudok csak olvasni. Mivel nem laptopom van, így ülve kell olvasni, és több órán keresztül az nem túl kényelmes, ezenkívül a szememnek se olyan jó. De a szükség nagy úr, így szoktam e-bookozni, de próbálom minimálisra csökkenteni ennek a mennyiségét. Tehát nálam kiütéssel győzött a nyomtatott könyv, imádom tapogatni, fellapozni, megszagolgatni, rendezgetni.

A rendezgetés nálam nem tart sokáig, kivéve, ha random jön rám, hogy újra kell pakolni őket. A legnagyobb kategória a kiadó, ezen belül írók szerint csoportosítok, és azon belül is sorozatok szerint. 

Ebből pedig következik, hogy gyűjtök sorozatokat. Bár ez sosem szándékosan történik, hanem megtetszik egy könyv fülszövege, pozitív kritikákat kap, és érzem, hogy kell, annak ellenére, hogy sorozat. Mert manapság igen divatos az 'írjunk sorozatot' effektus. Természetesen az két külön dolog, hogy az ötletek miatt írnak trilógiát, tetralógiát, vagy pedig a pénz/kiadó miatt. Utóbbi általában ha az első rész jó is volt, elkezd romlani. Szeretem a sorozatokat, mert egy imádott világban újra és újra elmerülni csodás, de csak akkor, ha a minőség nem romlik. 

A kezdet kezdete

Moly.hu-n jelentkeztem egy remek eseményre, az Olvasás 7 hetére, Andimano szervezésében. Innen is egy hatalmas köszönet, amiért mindent ilyen szépen leszervezett.
A lényeg, hogy 7 héten keresztül minden héten 4 témából lehet választani, és ha sikerült dönteni, arról a dologról kerek egész bejegyzést kanyarítunk.
Szokásomhoz híven ezt is az utolsó percre (napra) hagytam, de így több a motiváció.

Ezzel egy időben egy kis technikai bejelentés: a számítógépemet az a veszély fenyegeti, hogy szétrugdosom. Nem tudom mi van vele, de lassabb, mint egy reumás csiga, több más probléma is felvetődött vele kapcsolatban, és egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Így képek kimaradnak most, majd ha sikerül dűlőre jutnom ezzel a vacakkal, pótolom. Szóval lehet, hogy váratlanul el fogok tűnni... Mindjárt megpróbálok nővéreméknek üzenni, hogyha jönnek, akkor számítógép javításra készüljenek, aztán meglátjuk.  Még mindig nem tudom, mi lesz a gépemmel, de kaptam pót-laptopot nővérem jóvoltából, úgyhogy most ezen szüttyögök. :D

No, de a heti témák:

I. hét (júl. 4-10.)
Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

Nos, igazán tiszta emlékeim a régmúlt időkről nincsenek, csak foszlányok. Mikor még nem tudtam olvasni, apukám az ágyam szélén ülve felolvasott nekem, vagy pedig mellettem feküdve fejből mesélt. Rengeteg képeskönyvem volt, sokat bújtam őket, de rettentőmód bosszantott, hogy nem tudtam, miket írtak bele. Aztán Vera iskolás lett és teljesen le volt nyűgözve. Emlékszem, milyen lelkesen jöttem haza első nap, mikor a házink egy  papírból készült ujjbáb kiszínezése volt. Aztán elkezdtünk olvasni tanulni, és ez különösen gyorsan, hihetetlen nagy eredményekkel történt az esetemben. Szóval újra előkerültek azok a bizonyos könyvek, és végre értettem is a rövid szövegeket.
Majd belevágtam Grimm legszebb meséibe, ahol már több szöveg volt, de ugyanúgy rengeteg színes képpel illusztrálták a meséket. Később pedig Andersen meséit bújtam, lényegesen kevesebb képpel, kicsit megszeppenve a nagy betűtengertől.

Első "komolyabb" mű, amire emlékszem, az a Kincskereső kisködmön volt. Igazán szerettem, sírtam is rajta, mégis valahogy azt az érzést adta, hogy nem olyan borzalmasak a kötelezők. Ezután jött A két Lotti, amit imádtam, igazi kislány mese.
Majd a kötelezőkhöz megint meghozta a kedvem Gárdonyi Egri csillagok című regénye, amit sok kortársammal ellentétben kifejezetten szerettem; aztán pedig a Szent Péter esernyője. Utóbbiból alig-alig emlékszem valamire, de biztos vagyok benne, hogy mikor olvastam, imádtam.

Most pedig meg kell említenem egy olyan könyvsorozatot, ami végig kísérte a gyerekkoromat. Igen, ez a Harry Potter, amit még most is imádok olvasni. Először az első filmet láttam, majd pedig izgatottan vettem a kezembe az első kötetet is, ez volt az első éjszakázásom. Viszont nem lettem könyvmoly tőle, talán úgy éreztem, ez a csoda nekem elég, ennél jobb biztos nincs.

Ezután a kötelezők még inkább kedvemet szegték, és saját szórakoztatásomra nem is olvastam semmit.
Aztán egy barátnőmmel elmentünk moziba egy filmre, sok ismerős ajánlotta, remek film, és "a könyvet is most olvasom, az is csodálatos", hát, gondoltam megér egy próbát. Elvarázsolt a film, és mikor névnapomra megkaptam a könyvet, na onnantól számítjuk Vera molyságát. 2009. január 13. :')  A kötet pedig nem más volt, mint a Twilight - Alkonyat. Ennek második része volt az első angol nyelvű könyv, amit saját elhatározásból olvastam, és nagyon szerettem. Viszont ez nem olyan, mint a Harry Potter, nem jelent annyit... Szóval ez a rajongásom lecsengett, és a könyvpiac egyszeriben hatalmas kapukkal nyílt meg előttem. Azóta rengeteget olvasok, és örülök, hogy akkor betértem arra  vetítésre, mert akárhogy nézzük, gyakorlatilag az indított el engem oda, ahol most vagyok. :')

Melissa Marr: Veszélyes játék (Wicked Lovely)

A tündérek kedvesek és bájosak? Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek. Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őke. 


Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel! 
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket! 


Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle? Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát. Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása - erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete.


A Kelly kiadó júniusi 2+2 akciójának keretében szereztem be Marr Tündérvilág sorozatának első két kötetét (ezenkívül még a Cammie,a kaméleon sorozat eddig megjelent 2 részét is). Picit tartottam tőle, mert pozitívat és negatívat is kapott ez a könyv.


Ez az első tündéres könyvem, és teljesen magába szippantott ez a világ is. Lehet, hogy másé nem tetszene, de Marr zseniális ezen a téren. Az egész tündértársadalom remekül van felépítve, hihetetlenül sokszínű és érdekes. Először azt hittem, teljesen elveszek majd, de Marr kézen fogva vezetett be a világába, ami az első perctől kezdve lenyűgözött. Ez a legnagyobb erőssége ennek a kötetnek, a brilliáns világfelépítés. 


Az írónőnek ez az első könyve, és minden rosszindulat nélkül mondom, hogy azért látszik is. Leginkább a karaktereken. 
A főszereplőnk, Aislinn nekem nem túl átélhető szereplő volt, a reakciói és a viselkedése nekem nem mindig tetszett, a neve is túl különleges akar lenni, és nem is lett kedvenc szereplőm. 
Annál inkább kedveltem Doniát, aki annak ellenére, hogy a "rossz oldalon" állt, mégis közelebb éreztem magamhoz, és szurkoltam, hogy boldog legyen számára a befejezés.
A fiúk sem győztek meg teljesen, Keenan számomra rendkívül felszínes volt, és hiába emelte ki Marr állandóan, hogy gyönyörűen ragyogott meg nagyon ellenállhatatlan volt, engem nem vett le a lábamról. 
A másik oldalon áll Seth, aki külsőre abszolút nem az én típusom, azonban  egész kedvesnek és odaadónak bizonyult. Viszont amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy mennyire könnyen fogadta a tündérek létezését, szinte egy vállrándítással elintézte. Nekem ez nem tűnt hitelesnek, hiába legjobb barátok Aislinn-nel, nem ilyen egyszerűen kéne elfogadni egy ilyen abszurd dolgot, az én meglátásom szerint.


A története érdekes volt, mivel a tündérek világában és társadalmában valószínűleg elsőre érdekes minden, de nem mondanám kifejezetten izgalmasnak, sem feszültnek. Természetesen sejthető az egész végkimenetele, habár egyetlen dolog engem őszintén meglepett.




Nemsokára kézbe veszem a második kötetet is, arról már több pozitívumot hallottam, úgyhogy már csak időt kell rá szakítani, mert Marr stílusa lenyűgözött, szóval örömmel fogok tőle olvasni ezután is. 

Kedvenc karakter: Donia

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -

Ami nagyon tetszett:  a világ sokszínűsége és kidolgozottsága, Marr stílusa

Borító: 6/5

Történet: 4/5

Karakterek:  4/5

Összességében: 4/5

Kiadó: Kelly kiadó, 2010

Richelle Mead: Vámpírakadémia (Vampire Academy)

Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.



Most, hogy már lecsillapodott valamennyire a vámpír láz, én is bátrabban nézelődöm tovább ebben a témában, mert így nincs az a keserű szájízem, hogy áh, megint vérszívók, megint sablon. Sőt! Az utóbbi két vámpíros kötet, amit kézbe vettem abszolút eltért a sablonoktól, kellemes csalódás volt mindkettő. 


Mead Vámpírakadémiájára leginkább a fülszövegben felfestett világ miatt voltam kíváncsi, ami nem is okozott csalódást egyáltalán. Engem személy szerint teljesen magával ragadott az Akadémián tanuló mora és dampyr közösség, a közöttük lévő kapcsolat, az évszázadokra visszanyúló történelmük, a szokásaik és az uralkodói rendszerük. 


Ha pedig már szót ejtettem a mora és dampyrja közötti kapcsolatról, meg kell említenem a két főszereplő lány kapcsolatát, ami igazán különleges. Az igazat megvallva, nekem mind a mai napig elég fura ez a fajta kötődés, persze megvan magyarázva az ok, de akkor is néhol picit erőltetettnek éreztem, habár szerfelett hasznosnak is bizonyult a cselekmény során. 


A kapcsolatukat félretéve sem tudom azt mondani, hogy megszerettem volna nagyon Rose-t és/vagy Lissát, azonosulni meg végképp nem tudtam volna velük. Két szélsőség ez a két lány, legalábbis az elején. Nem tetszett Lissa finomsága, már-már törékenysége és tökélye, sem Rose r*banckodása. Ugyanakkor Rose-t néha egész kedveltem a nagy szája miatt, jó kis csípős visszaszólásai voltak. 
Tehát karakterileg jó a könyv, csak nem az én ízlésem palettáján mozognak. 


A szerelmi szálakat is kedveltem, Lissáé annyira nem ragadott magával, így megint  Rose pártjára kell állnom. Kedvenc jeleneteim határozottan Rose-hoz és Dmitrijhez kötődnek, valahogy megfogott ez a páros. (Kicsit szeretem a tiltott szerelem féléket, hm :'D). Dmitrij ott megvett magának, hogy ugye eredetileg angol a könyv, és akkor ő angolul beszél orosz akcentussal, amit imádok hallgatni. Rose-zal meg dinamikus párt alkotnak, ami szintén jó dolog.


A cselekménye érdekes, de nem túlzottan feszes, feszült. Egészen ügyesen is lehet következtetni a dolgokra, így a vége annyira nem lesz meglepetés, de ettől függetlenül borzasztóan olvastatja magát a kötet. Mead stílusa könnyed és sodró, kellemes belemerülni a világába.

Kedvenc karakter: Dmitrij, Christian

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Natalja, Mia

Ami nagyon tetszett:  a vámpírtársadalom, a stílusa

Borító:  5/5

Történet: 5/5

Karakterek:  5/5

Összességében: 5/5

Kiadó: Agave, 2009