Jó szokásaim avagy Az Olvasás 7 Hetének utolsó szóáradata

Ó, hát ide is elérkeztünk. Egy kihívás eltűnik a listámról (no nem kell izgulni, nem fogok unatkozni, maradt elég...), de az elmélkedéseim nem szívódnak fel. Még egyszer szeretném megköszönni Andimano-nak, amiért megszervezte ezt az egész mókát, nagyon élveztem. ^^

Persze stílusosan utolsó napra hagytam az utolsó bejegyzést :D Nehogy csalódást okozzak már!

VII. hét (aug. 15 – 21.)

Olvasási szokások változása
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.) 

I,

Az én esetemben ritkán, de akkor nagyon változik az olvasási szokásom. Ez általában a hangulatomtól függ, hogy mikor mire vagyok éppen fogékonyabb. Volt már szépirodalmas korszakom, akkor Bronte, Austen regényeket olvastam, majd beköszöntött a YA, amit még most is szívesen olvasok. Egy idő után viszont ebből is csömöröm lesz szerintem, úgyhogy majd kacsintgatok másfelé is.
Szóval leginkább a hangulatomhoz és a gondolkodásmódom változásához tudom kötni az olvasási szokásaimat.

II, 

Nos nálam ez a kérdés irreleváns, mivel abszolút semmi köze nincs az évszakoknak ahhoz, hogy milyen témájú könyveket olvasok éppen. Egy vidám kötet ugyanúgy kézbe veszek nyáron, mint télen, és ugyanez vonatkozik a sötétebb hangulatú realistic fictionökre és a romantikus regényekre is.
Habár néha megesik az, hogy ősszel, az esős napokon inkább nyúlok egy szomorú könyvhöz, kicsi romantikával megspékelve, mint egy izgalmas, pörgős YA-hoz.

III,

Hol? Rendszerint az ágyamban. Mert ott úgy rendezem a párnáimat (átlagosan 5 párnával alszok, de olvasáshoz a házból innen-onnan be szoktam gyűjteni még párat), ahogy én akarom, és ahogy kényelmes. Fészkelődhetek, hasra/hátra  feküdhetek, törökülésben, könyökölve, ahogy érzem. A kis piros lámpámat átvezetem oda, és szépen felkapcsolom, így a fény is adva van.

Ugyanakkor hosszabb utakon, tehát ha itthonról felszállok a 6-os buszra, és a végállomásig megyek, akkor előkapok egy könyvet, mert 20 percem van minimum olvasni. Viszont 2-3 megállóra nem veszem elő, mert akkor nem  tudok belemélyedni. Azonban sem ezt, sem a suliban olvasást annyira nem szeretem, mert nekem igazi csend, nyugalom kell, hogy teljesen magával tudjon ragadni egy-egy kötet, és az előbb felsorolt két opció ezeket a feltételeket  nem éppen elégíti ki. 

Az ágyamon kívül másik kedvenc helyem a megyei könyvtár. Naaaaaaagyon kényelmes, puha fotelek vannak, jó belesüppedni, (viszonylag) csend van, nem zavar senki. És kellemes könyv illat van. *-*

Versus hét

Háh! Behoztam magam, és még épp van 12 percem megírni ezt, időben vagyok.

VI. hét (aug. 8 – 14.)

Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal? 

I,

Szerintem botorság elvetni egyiket vagy másikat, remekül megférnek egymás mellett. Klasszikust azért is jó olvasni, mert beláthatunk az akkori társadalomba, olyan szemszögből, amit a töri órán nem mutatnak. Élvezetesek tudnak lenni, érdekesek és sok minden még a mai napig igaz belőlük. Persze nem az összes klasszikust kell szeretni, én például a mai napig ellenszenves vagyok a drámákkal szemben (bár ez lehet az oktatás hibája is, mert elegendő háttértudás nélkül nyomnak a kezünkbe műveket, amiket így elég nehéz magunktól megérteni), viszont Jane Austenért rajongok.

A kortárs irodalom pedig azért jó, mert a mai világban merülhetünk el, de a saját életünkből kilépve. Ez remek szórakozási, tanulási lehetőség is, ezért mindenképpen nagyon fontosnak tartom, hogy kortárs írók műveit  is megismerjék a velem egykorúak.

II,

Nincsenek kimondottan fenntartásaim egy könyvvel szemben csak annyi alapján, hogy a borítón Kiss Piroska vagy Diana Smith van írva. Azonban akitől már olvastam, és nem tetszett annyira (L. J. Smith, Spirit Bliss), azok felé már azért a továbbiakban vannak előítéleteim és fenntartásaim.
Én nyitott vagyok mind külföldi, mind magyar írók felé, és minden ellenszenv nélkül vetem bele magam számomra új írók könyveibe.

III,

Novellákat nem igazán olvastam eddig (kötelezőket leszámítva),  csak fanfiction formátumban. A regényeket jobban szeretem, mert ott több ideje van az írónak kifejteni a dolgokat, izgalmasabb, és ráadásul egy nagyon megkedvelt világban jobb 500 oldalt eltölteni, mint mondjuk csak 30-at.
Viszont tervezek novelláskötetet elolvasni a közeljövőben.

IV,

Ez nagyon függ az adott irodalomtanártól. Hogy mennyire nyitott a gyerekek felé, milyen stílusú órákat tart, mennyire közvetlen. Ezenkívül jó, ha mondjuk kortárs, a mostani gyerekek világához közelebb álló műveket is ajánl, így nem fogják már rögtön elvetni a kötelezőket első hallásra, hanem meg is próbálkoznak vele.

Saját magamon tapasztalom, mennyire tántorító a "kötelező" szócska, és ha megvernek se tudom könnyen lenyomni a torkomon a drámákat, és néhány további klasszikust. Próbálkozom, Isten a tanúm rá, de nehezen megy. Egy reformálás mindenképpen ráférne a kötelezők listájára. (Nem, nem azt mondom, rakjuk rá a Harry Pottert, hanem az időrendi elosztásra. Pl. nekem mikor feladták Dante Isteni színjátékát, mondanom sem kell, 30 oldal után félreraktam. Miután a tanévben sok előzményt vettünk, felcsaptam újra, mikor elkezdtük Dantét venni, és láss csodát, élveztem az egészet!
És nem, én nem igazán nyomnám egy 13 éves gyerek kezébe  a Kőszívű ember fiait.)
Ezenkívül remek ötletnek tartom én is azt, hogy a tanár adna egy listát, amiről X db-ot el kell olvasni. Meg van a választás lehetősége, a kötelezés egy picit enyhül, máris nem olyan passzív a diák.

Az vagy, amit olvasol? Mi kedvenc műfajom? Melyik könyv volt hatással rám?

Mondom én, hogy lassan, de biztosan visszatérek :'D

V. hét (aug. 1 – 7.)

Kedvenc műfajok
„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
Milyen könyvet írna legszívesebben? 

I,

Hm, ez remek kérdés. Alapjában véve nekem  YA fantasy (fiatal felnőtteknek, 14-21 éves korosztálynak szóló fantasy) az asztalom, ebből olvasok a legtöbbet. Ugyanakkor a jól megírt, hétköznapi világban játszódó romantikus könyveket is szeretem (pl.: Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér).
A legtöbb YA, amit olvastam, és amiket behoznak Magyarországra romantikus fantasy, viszont én kedvelem a YA más részeit is, a realistic fictiont példának okáért (valóságon alapuló, mint a Virágok a padláson, By The Time You Read This, I'll Be Dead).
Az utóbbi időben pedig rákaptam a disztópiás regényekre, ami kint most nagyon divatos lett, úgyhogy óvatosan kell nézelődni, nehogy valami borzadályba fussunk.
(Zárójelben: Sic-fi és én találkoztunk, egyetlen ilyet olvastam, és nem igazán nézelődök továbbiak után, szóval nem mondanám kedvenc műfajnak, de minden lehetséges.)

II,

Ezt így nem jelenteném ki, mert attól, hogy én olvastam a Virágok a padláson-t, amiben jócskán van vérfertőzés, még nem jelenti azt, hogy én azt a való életben tolerálom, elfogadhatónak tartom. És egyébként sem szeretem, mikor zenei ízlés, könyvek és más ehhez hasonló dolog alapján próbál meg valaki megítélni másokat. Picivel mégis jobb, mintha a külseje alapján, de akkor sem jó dolog.
Hangulatra inkább lehet következtetni az éppen olvasott könyvből, mert én eddig úgy figyeltem meg, hogy az olvasott könyv passzol az olvasó átlag közérzetéhez az olvasás alatt.
De semmiképpen nem szabad ez alapján megítélni valakit.

III,

Ami lelkileg nagyon nagy hatást tett rám, az már a többször is említett Virágok a padláson. Egyszerűen... kemény dió feldolgozni, de rengeteg mondanivalója van, és azóta sokkal jobban értékelek minden apró kedvességet a szeretteim részéről, és én is minél inkább próbálom kifejezni feléjük az érzéseimet.
És nem mellesleg az eddigi legigazabb mondat, amit valaha olvastam,  is ebben hangzott el. "Nem a szeretet mozgatja a világot, hanem a pénz." Akármennyire is rosszul hangzik, ez így van.

IV,

Hehe, valószínűleg fantasy elemekkel tarkított romantikus valamit. Nem tudom igazából, mert imádnék fordulatos, izgalmas, enyhén romantikusat írni, de ismerem magamat, hogy nem lennék képes rá. Valószínűleg egy közhelyes, romantikus maszlag lenne az egész, magammal és a pasi ideálommal a főszerepben :P 

Ezért nem is írok, csak fordítok :D

Kedvenc íróim és a Moly.hu szép oldala

Szóóóóóval igen, elmaradtam megint. Nem tudom, miért, egyszerűen nincs lelkierőm leülni és pötyögni, úgyhogy csak halmozódik minden. Viszont most megígérem, visszazökkenek lassan, és ennek bizonyítékaként íme ez a bejegyzés!

IV. hét (júl. 25 – 31.)

Védőbeszéd a szépirodalom mellett
Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése 

Mivel egyszer írtam eddig védőbeszédet, azzal is csak szenvedtem, hogy megfelelő legyen a tanár szempontjainak, ezért az első két opcióval az a helyzet, hogy én is békén hagyom őket, és ők is engem.
A hármas téma rögtön érdekesebb!

Imádnám, ha egyszer ez teljesülne, mert nagy álmaim közé tartozik az, hogy találkozhassam azokkal, akik ennyire elvarázsoltak a világukkal, akik tanácsot adtak tudtukon kívül, segítettek és szórakoztattak. Rengeteg kérdésem lenne hozzájuk, és inkább ilyen kis részletekbe belekérdezős, mert a főbb dolgokról van elképzelésem mindig, de a pici, apró, jelentéktelennek tűnő dolgok engem veszettül tudnak érdekelni!

Akikkel mindenképpen szeretnék egyszer találkozni a következő írók:  Cassandra Clare, Suzanne Collins, Stephenie Meyer (A burok miatt!), Tonya Hurley, Maggie Stiefvater,  J. K. Rowling. 

Egyikük sem magyar, azonban most új megszállottságom a Szent Johanna Gimi, és ezért Leiner Laurát egy tea mellett mondjuk örömmel bombáznám a kérdéseimmel :) 

Áh, a moly.hu! :)
Mit is mondhatnék? Az utóbbi időben láttam pár nem túl szép megjegyzést, amit eme oldal közösségére tettek, szóval ha más is olvasta, szerintem ne ítélkezzen senki ez alapján.
Az oldalnak rengeteg gyakorlati haszna van: szépen lehet vezetni az olvasásaidat, virtuális polcokat lehet csinálni, és azon rendezkedni, várólistára lehet dobni köteteket, hogy később is eszedben legyen, hogy te azt még régebben el akartad olvasni. Kívánságlistára mehetnek a megvásárolni óhajtott könyvek, a könyvek adatlapjára lehet idézni az adott kötetből, karcokban elmélkedni, és az az alatti kommentekben megvitatni az adott témát. 

Események és Kihívások színesítik még a palettát; eseményekhez tartoznak a moly-találkozók,  ezeken a találkozókon fény derül arra, kik rejtőznek a nicknevek mögött, a kihívások pedig (mint az Olvasás 7 hete is) szórakoztató, remek kis "programok", ha unatkozunk vagy kalandra vágyunk.

Ezek mellett pedig egy remek társaság vár, akik többnyire nyitottak mások felé, és szándékosan sosem bántanak meg senkit. Könyvbarát mindenki, elfogadja mindenki a másik rigolyáit, megszállottságát, sőt partnerre is találhatnak :P

Szóval abszolút ajánlani tudom, lassan 1 éve regisztráltam, de egy percét sem bántam meg.

Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek (Cammie, a Kaméleon I.)

Eredeti cím: I'd Tell You I Love You, But Then I'd Have to Kill You (Gallagher Girls I.)


Cammie Morgan a Kivételes Ifjú Hölgyek Gallagher Akadémiájának diákja. Tipikus lányiskola ez, amennyiben szokványosnak tekinthető, hogy a tanulók harci művészeteket, valamint a kémiai hadviselés legújabb módjait sajátítják el, és CIA–kódok feltörésével szerezhetnek plusz krediteket. Cammie Morgan kémnek tanul. Tizennégy nyelven beszél folyékonyan, és hétféleképpen képes puszta kézzel megölni valakit, de minden tudománya csődöt mond, amikor találkozik egy hétköznapi fiúval, aki őt ugyanolyan hétköznapinak hiszi, mint bármelyik másik lányt... 


"Megfigyelési jelentés"
 A munkatársak egy sor felderítési akciót hajtottak végre, amelyek során a következő megfigyeléseket végezték: 
A célszemély: Josh Adamson Abrams, lakhelye 601 North Bellis Roseville, Virginia. 
A célszemély online aktivitásának átvizsgálása kimutatta, hogy rendszeresen e-mailezik Dillon Jones-szal, nickneve D'Man (ugyancsak a North Bellis Streeten) – leggyakrabban "tök baró" videojátékokkal, "ciki" filmekkel, "az én hülye" apámmal és iskolai feladatokkal kapcsolatban.
 Foglalkozása: másodikos a Roseville Gimnáziumban, ami a Harcos Kalózok otthona (de nyilvánvalóan nem harcolnak túl jól, hisz a további kutatások kimutatták, hogy a győzelem-vereség arányuk 0-3). 
Átlaga: 3,75. A célszemélynek, úgy tűnik, nehézségei akadnak a számolással és a famegmunkálással. (Ez kizárja a NSA kódtörő és a Szexi asztalos című otthon-átalakító tv-showban befutható karriert. Nem zárja ki azonban annak lehetőségét, hogy dögösen néz ki szerszámövben.)
 Úgy tűnik, a célszemély kiváló angolból, földrajzból és állampolgári ismeretekből.


Ally Carter ifjúsági regénye egy átlagon felüli képességekkel rendelkező diáklányról szól, mely egy ezzel a könyvvel induló sorozat első kötete. A szerző nemrég fejezte be a nagysikerű sorozat ötödik kötetét. Az írónő izgalmas és titokzatos világba csábít, ahol sajátos, különleges szabályok szerint kell játszani annak, aki túl akarja élni a sulit. Cammie, a Kaméleon története világszerte elnyerte az olvasók rokonszenvét.


Ezt a könyvet (és folytatását, merthogy még egy sorozatba kezdtem, miért is ne?) még júniusban a Melissa Marr kötetekkel vettem meg. És noha szinte minden ismerősöm imádta, volt bennem egy pici kétely, hogy nekem mégsem fog tetszeni. De nem így lett, úgyhogy költhetem tovább a pénzemet. 
Igazából már rég meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést, úgyhogy most minden emlékemet elő kell szednem, hogy egész, kerek postot írhassak.


Tehát a fülszövegből megtudhattuk, hogy kémek köré épül a sztori, és nekem már itt felcsillant a szemem. Imádom a kémeket, a világukat, annyira érdekes és titokzatos. Ráadásul bentlakásos kémsuliról van szó, ami csak még jobbá teszi a dolgokat.
Ugyanakkor ezt el is lehetett volna rontani, ebbe a kémesdibe könnyen belebukhatott volna az írónő. Azonban Ally Carter olyan remekül építette fel ezt a rendszert, hogy csak lestem. Alig vártam, hogy mi újat hozhat még, imádtam a diákok minden óráját, hogy ebédnél minden nap más nyelven beszéltek (istenem, de jó lenne 14 nyelven folyékonyan beszélni, akcentusokkal meg mindennel együtt). Szóval ezért már jár egy hatalmas piros pötty.


Nem mondanám, hogy nagyon pörgős, akció dús kötet, ugyanakkor mindvégig fenntartja az érdeklődést, egyszerűen muszáj volt tudnom, hogy mi következhet még.
Ezek a kis gyakorlatozási bevetések is csodásak voltak, megmutatták, hogy egy jelentéktelennek tűnő információ megszerzése is mennyire nehéz lehet.
Ezenkívül a humor egyszerűen letaglóz. Kémhumor, ami egyszerűen annyira vicces tud lenni, főleg, hogy Cammie mindent kémszempontból vizsgál, ami kívülállóként felettébb mókás. 


És emiatt, mert Cammie ebben a világban nőtt fel, hiába tudja kibeszélni magát a bajból 14 nyelven, különböző nyelvjárásokban, a fiúk nyelvét borzasztóan nem érti. És amikor képbe kerül a lehetséges Nagy Ő, gondban van ám, így akaratlanul is szövetséget kell kötnie, ami majd barátságba fordul.
Nagyon szerettem a szerelmi részét a történetnek, különleges volt, főleg a végkifejlete.


A szereplőket mind-mind szerettem, mindegyikük egyedi volt a maga módján, Cammie is szépen változott az idő elteltével.
És igazán gonosz karakter szerintem nem is volt, persze ellenszenvesek szerepeltek a karakterek szemszögéből, de nem kell itt egy Voldemortra számítani.


Összességében kellemes, könnyed kis tiniregénynek tartom, remek választás, ha kikapcsolódni vágyunk. 

Kedvenc karakter: Cammie, Bex, Josh 

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -

Ami nagyon tetszett:  a kémek világa, a szerelmi szál, a kémhumor

Borító: 3/5

Történet: 4/5

Karakterek:  5/5

Összességében: 4,5/5

Kiadó: Kelly Kiadó Kft, 2010