2011. november 27., vasárnap

Lois Lowry: Valahol, messze (Gathering Blue)

Az emlékek őre trilóga 2. része


A Föld ki tudja, melyik zugában, valamikor a jövőben él egy közösség, melyben annak, aki egyedül marad, akinek valami testi hibája van, nincs sok reménye a túlélésre. A sántikáló Kira serdülő lányként jut árvaságra, ám az Őrzők Tanácsa nem csupán megvédi az ellenségeitől, de szinte fényűző körülményeket is biztosít a számára, s egy igen fontos feladattal bízza meg. Mihez kezd a lány megbízatásával, melyet egyedülálló tehetségének köszönhet? – ezt meséli el az Emlékek Őre szerzője különös hangulatú, izgalmas történetében


Az emlékek őre  anno nagyon tetszett, magával ragadott az egész utópisztikus világa, a történet vonala, a főszereplő karakter, s nem utolsó sorban pedig a befejezés, ami egyben volt lezárt és nyitott.
Tehát mikor felfedeztem, hogy az egy trilógia első kötete volt, elhatároztam, hogy elolvasom a további részeket is.
A Valahol, messze a sorban a második könyv, és őszintén nem értettem, hogy ez hogy a fészkes fenében jön Az emlékek őré-hez. Az Őrzők Tanácsán kívül semmilyen közös pontot nem láttam, még a világ sem hasonlított.



Le kell szögeznem, hogy csalódtam ebben a könyvben. Sokkal többet vártam Lois Lowrytól, mert ez cseppet sem hasonlít az előző könyvére.
Az írónő könnyed, mesélő stílusa ugyanúgy megmaradt. Nem megy bele a kicsi részletekbe a leírásoknál, pont úgy ír, hogy azt a gyerekek is élvezzék, ugyanakkor még egy kamasznak sem túl felületes és elnagyzolt. 

Sodor magával, ahogy meséli a történetet, de a cselekmény egyszerűen nem állt össze. 


Belecsöppenünk Kira életének a közepébe, mikor épp elhunyt az édesanyja, és innentől követjük nyomon, hogy mi történik vele. Nos itt az első probléma, hogy körülbelül semmi sem történik vele. A nagyobb gond, hogy nem csak a könyv első felében, háromnegyedében, hanem úgy kompletten az egészben. Komolyan semmi, csak egyik helyről a másikra megyünk, szövünk egy kicsit, alszunk meg eszünk. 


Azonban kicsit érdekessé teszi ezt az eseménytelenséget a szövés. Nagyon szépen le van írva, hogy Kira ujjai hogyan mozognak, hogy a cérnaszálakból hogyan alakul ki lassan egy egységes kép, vagy éppen a már meglévő kép elöregedett és feslő szálait hogyan cseréli ki újra.
A másik nagyon érdekes dolog a cérnák festése volt. Mert a színes képek színes cérnát követelnek meg, ugyebár. És mivel abban a világban nincsenek mesterséges festékek, természetes úton, növényekből kell kinyerni a színanyagot. Lenyűgöző, mennyiféle növényből hányféle színárnyalatot lehet kapni.


Visszakanyarodva a cselekményhez, néha voltak érdekes fordulópontok, de sajnos mivel nagyon kiszámítható az egész, így már oldalakkal korábban rájöttem, mi fog történni később, szóval ugyanúgy eseménytelennek tűnik az egész.
A karakterek sem voltak úgy elmélyítve, mint Az emlékek őré-ben, így azonosulni sem nagyon lehetett velük. Voltak, szerepeltek, nem kötődtem hozzájuk.


A vége pedig érdekes lett. Nem az előző könyvhöz hasonlóan érdekes, nyitott és egyben zárt, továbbgondolásra késztető, hanem... furcsa. Nem tudom máshogy körülírni, lezáratlannak tűnik, és nincs is kedvem továbbgondolni, mert olyan, mintha a további pár oldal ki lenne vágva.


A jó hír azonban, hogy a következő könyv, a Hírvivő már tényleg szorosan kapcsolódik ehhez, és mivel már elolvastam, mondhatom, hogy sokkalta jobb is. 
A borítóról még annyit, hogy nekem tetszik, a magányos fának van egy hangulata, de hogy hogyan kapcsolódik a könyvhöz, arról fogalmam sincs. 



Kedvenc karakter:  Kira, Matty 
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -
Ami nagyon tetszett: a stílusa, a szövés és cérnaszínezés
Borító: 4/5
Történet: 3/5
Karakterek:  3/5
Összességében: 3/5
Kiadó: Animus, 2004

2011. november 3., csütörtök

Cassandra Clare: Clockwork Angel (The Infernal Devices I.)



Magyar cím: Az angyal (Pokoli szerkezetek trilógia 1.)
Várható megjelenés:  MEGJELENT (booklineLibri)
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó


A mágia veszélyes, de a szerelem még veszélyesebb. Amikor a tizenhat éves Tessa Gray Viktória királynő uralkodása idején megérkezik Angliába, valami rettenetes vár rá a londoni Alvilágban, ahol vámpírok, boszorkánymesterek és más természetfeletti lények járják az utcákat a gázlámpák alatt. Tessának nincsenek barátai, és egyetlen pillanatra sem érezheti magát biztonságban, ezért menedéket kér az Árnyvadászoktól, akiknek egyetlen céljuk, hogy megszabadítsák a világot a démonoktól. Ahogy egyre mélyebben merül a világukba, a lány azt veszi észre, hogy egyszerre varázsolja el két legjobb barát, és nemsokára rá kell döbbennie, hogy a szerelem a legveszélyesebb varázslat mind közül.


Miután hónapokig porosodott a polcomon, szeptember-októberben elolvastam végre. Azt hiszem, nem kellett volna ilyen sokáig halogatni, mert nagyon jó volt, bár vannak vele kisebb problémáim is.


Első dolog, amit le kell szögeznem, hogy ez az első Clare könyv, amit angolul olvastam. Néhány részlethez, idézethez volt már szerencsém a Végzet Ereklyéi-ből természetesen, de az ugye mégsem ugyanaz, mintha az egészet olvasnám. A Clockwork Angel után azonban még inkább megbizonyosodtam róla, hogy vétek ezt lefordítani magyarra. Persze, tudom, miért kell lefordítani, de aki angolul tanul/tud, az semmiképp se hagyja ki eredetiben. Zseniálisan vannak megválogatva a szavak, a mondatok. 


A könyvben végighaladva könnyen rá lehet ismerni Clare kezének a vonásaira. Hasonló séma szerint jár el, mint a Csontvárosnál. Ezalatt azt értem például, hogy a szerelmi szál nem annyira hangsúlyos még, tippre pedig azt mondanám, hogy a harmadik részben fog kiteljesedni az egész.
Egészen Clare-stílusú volt az egész, érdekes és olvastatta magát, de mégis hiányzott valami. Amit talán azok észre sem vesznek, akik nem olvasták a Végzet Ereklyéi-t, akiknek ez az első könyvük az írónőtől.

Ez pedig nem más, mint a csavarosság, a meglepetések. Az Üvegváros végig úgy pörgött, hogy csak kapkodtam a fejem, ehhez képest a Clockwork Angel inkább megfontoltan és lassabban folydogált. Jó volt ez így is, csak... csak hiányzott Clare ravaszsága. Olyan az egész, mintha ellengetné előtted a mézesmadzagot, hogy igen, én ilyen jó és csavaros könyvet tudok írni, aztán meg eléd pakol egy visszafogottabb kötetet. 


Ettől eltekintve azonban teljességgel megvoltam elégedve vele.
Kifejezetten tetszett a viktoriánus korban elhelyezett Alvilág és Árnyvadász társadalom. Rendkívül érdekes volt látni a (hát végül is nem egészen, de azért mégis) a kezdeteket. 

A ruhák, a lovaskocsik, a szokások mind-mind érdekfeszítőek voltak számomra, főleg az Árnyvadászok szemszögéből vizsgálva.


A karakterek kidolgozottak voltak, senki sem tökéletes, mindenkinek megvannak  a problémái és az okai.
Vicces dolog ez, mert páran leegyszerűsítik az egészet erre: Will=Jace, Jessamine=Isabelle, Tessa=Clary. Pedig nem így van, lehet elsőre úgy tűnik, hasonlítanak, de igazából teljesen mások személyiségileg és más dolgok motiválják őket. 

A főgonosz kilétére rá lehet jönni, ha figyel az ember, így annyira nem hökkentett meg, mikor kiderült.
Azonban lehet örömködni, mert a Végzet Ereklyéi-ből egy réééégi, kedves ismerős is felbukkan, és amolyan "De jó újra látni!" érzés fogott el, mikor Magnus előkerült. :)


"Look at him. The face of a bad angel and eyes like the night sky in Hell. He's very pretty, and vampires like that. I can't say I mind either," Magnus grinned. "Black hair and blue eyes are my favorite combination."

Na, kinek ér fülig a szája és mosolyog mindentudóan az utolsó mondat hallatán? ;)
Íme saját, hirtelen fordításomban:
"-Nézz csak rá. Egy rossz angyal arca, olyan szemekkel, mint a Pokolbeli sötét éjszaka. Nagyon csinos, és a vámpíroknak ez tetszik. Bár nem mondanám, hogy nekem sincs kedvemre - vigyorgott Magnus. -A fekete haj és kék szem a kedvenc párosításom."


Clare humora még mindig hamisítatlan, eredetiben sokkal jobban is tetszik. Jókor és jó helyen süti el a poénokat, nem kínos és erőltetett egyik sem.

"Never trust a duck."

Tehát összességében remek könyv a Clockwork Angel: kikapcsol, szórakoztat és megszeretteti a karaktereket.
Ha Clare szépen fenntartja ezt a szintet, és visszatér a csavarosság a Clockwork Prince-ben, akkor már egyenesen imádni fogom az előtrilógiát is! 



A tovább mögött 2 könyvelőzetes található!


Kedvenc karakter: Tessa, Will, Jem, Charlotte


Nagyon nem kedvelt karakter: - 


Ami nagyon tetszett: a világ, a karakterek, a stílus, a humor, a szerelmi szál


Borító: 6/5


Történet: 4/5


Karakterek: 5/5


Összességében: 5/5


Kiadó: Margaret K. McElderry Books, 2010