tag:blogger.com,1999:blog-82984109338920015892024-02-19T12:31:38.910+01:00Ailey's readingsAileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.comBlogger75125tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-33869938727159059482014-01-01T18:54:00.001+01:002014-01-01T18:54:22.432+01:00Tervek 2014-re<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://olvasonaplo.net/files/2013/12/varolista2014nagy.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://olvasonaplo.net/files/2013/12/varolista2014nagy.jpg" width="240" /></a></div>
Nagyon Boldog Újévet kívánok mindenkinek! :)<br />
<br />
Egy újabb év ért véget. Számomra 2013 kimondottan jó időszak volt, bár sajnos olvasás terén jócskán elmaradtam a korábban megszokott mennyiségtől. Egyébként az érettségim közeledtével egyre kevesebbet olvasok saját szórakoztatásomra. Egyszerűen nincs időm. :( Ha van, akkor meg fáradt vagyok, nincs energiám még olvasni se.<br />
<br />
A mostani évre vonatkozólag a következők várhatóak: még kevesebbet fogok olvasni. Legalábbis június végéig, ugyanis ekkor lesz vége az érettséginek. Addig még van egy nem túl igényes angol verseny, amin részt kell vennem, egy angol OKTV 2. forduló, ami miatt februárig a Flowers for Algernonon kívül semmi mást nem fogok olvasni, és hát maga az érettségi május 5-től.<br />
Magamat ismerve nem fogok túl nagy elvárásokat állítani magam elé, csupán annyit, hogy minden hónapban írjak legalább egy könyvről. Lesz miről, ugyanis jó pár tavaly olvasottról még nem került fel értékelés.<br />
<br />
Ugyanakkor miután letudtam az érettségit, kikapcsolódásként biztosan sokat fogok olvasni. Mielőtt még elkerülnék egyetemre. (Igen mozgalmas lesz számomra ez az év, és épp ezért nagyon boldog vagyok, hogy mennyi lehetőség és kaland vár rám.:)<br />
<br />
Azt hiszem 2013-ban másodszorra vagy harmadszorra jelenetkeztem a <a href="http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2013/12/12/varolista2014/">Várólista csökkentés</a> nevezetű kihívásra. Első próbálkozásaim csúfos bukásban végződtek, ám tavaly nagyon közel kerültem a győzelemhez, egy könyv választott el a kihívás teljesítésétől. Talán nem a legkomolyabb művet kellett volna a végére hagyni, hanem valami chick-litet. :D Ugyanis nagyon besűrűsödött a november-decemberem, és 2 hónap alatt se tudtam végezni az utolsó könyvvel.<br />
A lényeg, hogy idén megint nekiugrok, alternatív listát is készítettem. Remélem az idei lesz az én évem! :)<br />
Íme, miket válogattam be a várólistámról:<br />
<br />
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_204941.jpg?1373832185" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_204941.jpg?1373832185" width="123" /></a><b>Chris Colfer: Struck by Lightning</b><br />
<b><br /></b>
Christ nagyon-nagyon szeretem, kedvenc színészeim közé tartozik. Még tavaly március környékén szereztem be az első YA könyvét, ami sajnos azóta is a polcon csücsül. Szóval már épp ideje lesz elolvasni.<br />
Egyébként a könyvből film is készült Chrisszel a főszerepben, amit már szintén régóta szeretnék megnézni, de előbb mindenképpen a könyvet akarom elolvasni.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<b><br /></b>
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_230052.jpg?1373867524" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_230052.jpg?1373867524" width="133" /></a><b>John Green: The Fault in Our Stars </b><br />
<b><br /></b>
John Green legkedvencebb íróim közé tartozik, két könyvét olvastam eddig, mindkettőt nagyon szerettem. Az <i>Alaska nyomában </i>óta rá szerettem volna tenni a mancsomat erre a kötetre, de vagy nem volt rá pénzem, vagy másra kellett költeni. Végül a maradék szülinapi pénzemből megrendeltem szeptemberben, és azóta várja, hogy elolvassam. Igazából már egy jelenség lett ez a regény, épp ezért még inkább kíváncsi vagyok rá.<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_78976.jpg?1373708103" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_78976.jpg?1373708103" width="133" /></a></div>
<b>Richelle Mead: Spirit Bound (Vampire Academy 5)</b><br />
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_84456.jpg?1373711343" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_84456.jpg?1373711343" width="133" /></a><b> Last Sacrifice (Vampire Academy 6)</b><br />
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_84456.jpg?1373711343" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"> </a><b><br /></b><br />
Egyszerűen imádom Mead vámpíros sorozatát, alig várom, hogy végre folytathassam. Nagyon izgalmasan ért véget a 4. rész is, és szimplán megöl a kíváncsiság, hogy mi fog történni, hogy fognak a dolgok megoldódni, ha megoldódnak egyáltalán és satöbbi. Azért kicsit rossz lesz a végére érni ennek a sorozatnak is.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_91661.jpg?1373716027" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_91661.jpg?1373716027" width="130" /></a></div>
<b>James Dashner: The Scorch Trials (The Maze Runner 2)</b><br />
<b> The Death Cure (The Maze Runner 3)</b><br />
<a href="http://moly.hu/system/covers/normal/covers_132435.jpg?1373749883" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://moly.hu/system/covers/normal/covers_132435.jpg?1373749883" /></a><br />
Ahogy korábban olvashattátok, odáig meg vissza voltam az első résztől, és nagyon jónak ígérkeznek a folytatások is. Úgyhogy ebben az esetben is hihetetlenül várom, hogy olvashassam, mi fog történni kedvenc fiktív karaktereimmel. Már Sky-on pihen mindkét rész, így már csak a megfelelő időnek kell eljönnie. :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://moly.hu/system/covers/normal/covers_240551.jpg?1373886789" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://moly.hu/system/covers/normal/covers_240551.jpg?1373886789" /></a></div>
<b>Benjamin Alire Sáenz: Aristotle and Dante Discover the Secrets of the Universe</b><br />
<b><br /></b>
Egy kedves barátnőm, akinek a véleményére sokat adok, ajánlotta nekem ezt a könyvet. Ránéztem a borítóra, elolvastam a fülszöveget, és tudtam, hogy nekem is át kell élnem az élményt, amit ez a regény nyújt.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_134374.jpg?1373751786" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_134374.jpg?1373751786" width="129" /></a><b>Amanda Grace: But I Love Him</b><br />
<b><br /></b>
Több ismerősöm is olvasta már ezt a könyvet, pozitív véleménnyel voltak róla, úgyhogy ez már felkeltette az érdeklődésemet. Nem könnyű témát dolgoz fel, de szerény véleményem szerint nem szabad homokba dugott fejjel élni. Szembe kell nézni azzal, hogy ilyen dolgok márpedig vannak, nap mint nap megtörténnek. És úgy érzem, ha megfelelően megírt könyveket olvasok, akkor talán a valóéletben is hamarabb meg fogom látni a dolgokat.<br />
<br />
<br />
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_100197.jpg?1373721822" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_100197.jpg?1373721822" width="133" /></a><b>Jackie Morse Kessler: Hunger (Riders of the Apocalypse 1)</b><br />
Szintén számos ismerősöm kedvencévé vált ez a darab, nekem elsősorban a sorozat címe keltette fel az érdeklődésemet. Kicsit utánaolvasva megtudtam, hogy ez bizony, az előző regényhez hasonlóan, egy jelenlegi, komoly problémát dolgoz föl: az étkezési zavart. A főhősnő ugyanis anorexiás. Fantasy elemekkel van tarkítva, tehát nem hétköznapi oldalról közelíti meg a témát, épp ezért még érdekfeszítőbb számomra.<br />
Csak azt tudom elmondani, mint az előbb. Nincs homokba dugott fej, a problémákkal foglalkozni kell.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_275377.jpg?1382539115" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_275377.jpg?1382539115" width="132" /></a></div>
<br />
<b>Rebecca Donovan: Reason to Breathe (Breathing 1)</b><br />
<b><br /></b>
Nancy beleszeretett ebbe a sorozatba, és teljes szívvel ajánlotta nekem is. Így megfogadva a tanácsát idén el fogom olvasni legalább az első részét. A fülszöveg kicsit rejtélyes, nem sokat árul el, csak sejteti a dolgokat, így nagyon kíváncsi vagyok, milyen is lesz. Mert jelenleg fogalmam sincs, mire számítsak. :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_187537.jpg?1373807430" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_187537.jpg?1373807430" width="131" /></a><b>Cassandra Clare: Clockwork Princess (The Infernal Devices 3)</b><br />
Mit is mondhatnék? :) Ennek a sorozatnak is a végére érünk nemsokára. Karácsony címén rendeltem meg magamnak, egyszer majd csak ideér hozzám.<br />
<br />
Nagyon kíváncsi vagyok rá, eddig mindenkitől azt hallottam, hogy össze fogja törni a szívemet. És én ezt valami morbid okból kifolyólag szeretem, úgyhogy nagyon várom, mit tartogat számomra Clare a TID utolsó darabjában. :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_179513.jpg?1373796957" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_179513.jpg?1373796957" width="137" /></a></div>
<br />
<b>Kendare Blake: Girl of Nightmares (Anna 2)</b><br />
<b><br /></b>
Ő is szintén karácsonyi ajándék, a Princesszel együtt érkezik majd hozzám. Az <i>Anna Dressed in Blood </i>teljesen levett a lábamról, és valami hihetetlen gonosz volt a befejezése.<br />
<br />
És most végre hozzá jutok a folytatáshoz! Ez tuti el lesz olvasva a listáról. :)<br />
<br />
<br />
<br />
Ezeken kívül az alternatív listámon a következő könyvek szerepelnek:<br />
<br />
<b>Megan Mccaferty: Bumped</b><br />
<b>Tonya Hurley: The Blessed</b><br />
<b>Karen Thompson Walker: The Age of Miracles</b><br />
<b>Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok</b><br />
<b>Rick Riordan: A szörnyek tengere</b><br />
<b>Sophie Kinsella: Egy boltkóros naplója</b><br />
<b><br /></b>
Nos, ennyit szerettem volna elmondani. :) Sok sikert mindenkinek, aki velem együtt indult a kihíváson!<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-42105542586993494552013-12-23T19:20:00.000+01:002013-12-23T19:20:42.041+01:00James Dashner: The Maze Runner (Az útvesztő) - The Maze Runner I.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://carrieslager.files.wordpress.com/2013/05/the-maze-runner-by-james-dashner.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://carrieslager.files.wordpress.com/2013/05/the-maze-runner-by-james-dashner.jpg" width="221" /></a></div>
<i>Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Nem emlékszik a szüleire, az otthonára, sem arra, hogy hogy került oda, ahol most van. Amikor a liftajtó kinyílik, egy csapat fiú veszi körbe. Úgy, mint Thomas, ők sem emlékeznek arra, hogyan és miért kerültek a Tisztásra. Minden, amit tudnak, az az, hogy minden reggel az Útvesztő kőajtajai kinyílnak, este pedig bezáródnak. Minden hónapban egy új fiú érkezik a liftben. És senki sem akar az Útvesztőben ragadni sötétedés után. </i><br />
<i>A fiúk mindennap Futárokat küldenek ki az Útvesztőbe, hogy feltérképezzék a terepet és talán kiutat találjanak, ám dolgukat nehezíti az, hogy a falak minden éjjel mozognak. </i><br />
<i>Thomasnak rengeteg kérdése van, a legfontosabb, hogy miért és hogyan kerültek a Tisztásra? Hol van ez a Tisztás? Hogy juthatnak ki onnan?</i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>Őszintén fogalmam sincs, hányszor találkozhattam már a neten böngészve ezzel a könyvvel, és siklottam el felette különösebb érdeklődés nélkül. Aztán mikor kiderült, hogy a szívemhez egyik legközelebb álló színész főszerepet kapott a könyvből készülő filmben, akkor azt mondtam, hogy hát ezt nekem muszáj elolvasni, nincs választásom. Még augusztusban szülinapomra megkaptam Sky-t (az én kicsi Kindle-m becses neve :D), és a <i>Maze Runner</i> volt az első könyv, amit elolvastam rajta.<br />
<br />
Nagyon nagy érdeklődéssel kezdtem neki a könyvnek, mivel volt szerencsém már sok disztópiához, de ilyen alapfelállással még nem találkoztam.<br />
Az egész magával ragadott a legelejétől kezdve, hiszen Thomas lesz a szemünk, fülünk az egész könyvön keresztül, és csakúgy mint neki, nekünk sincs fogalmunk semmiről. Nem tudunk se többet, se kevesebbet mint ő, és így vele együtt fedezzük fel az Útvesztőt, az ottani életet, rendszert.<br />
Thomas remek karakter volt, élvezet volt vele utazni. Sokat nem fejlődött a regény során szerintem, de nem is volt rá szükség, mert annak ellenére, hogy specifikus emlékei a saját életéről nem voltak, a személyisége erős volt. Kíváncsi volt, válaszokat akart, sosem adta fel, ment és ment előre. Szó sem volt olyanról, hogy nyugodjunk bele a helyzetbe, és éldegéljünk a Glade-ben, aztán majd csak történik valami.<br />
<br />
Elég fura volt, mikor konstantáltam, hogy bizony kb egy hetet ölel fel a sztori. Többnek tűnt. Az első pár nap hosszúnak tűnt, mert az alatt ismerkedtünk meg az új világgal, de utána ahogy halad előre a sztori, úgy pörögnek fel az események is. Dashner hihetetlen jól festi le nem csak a környezetet, hanem az eseményeket is, nagyszerűen mesél, jó érzékkel adagolja az infókat. Vagy éppen hagy minket a sötétben. Ha jól emlékszem, egyszer történt olyan, hogy Thomas valamire rájött, de arról mi nem tudtunk, és a többiekkel együtt szereztünk tudomást róla. A pontot az i-re mindenképpen az epilógus rakta fel. Wow. Na az ütött, és a falat kapartam a következő részért (amit így 4 hónappal később sem sikerült elolvasni... :( legnagyobb szomorúságomra).<br />
<br />
Kifejezetten kedvemre való volt a romantika hiánya. Nem is illett volna ide szerény véleményem szerint, pont így volt jó. Égen-földön egy lány szerepel a regényben, és bár van némi romantikus dolog... jó, ne menjünk bele, kicsit bonyolult, a lényeg, hogy nem csöpög a nyál a könyvből, nem is hiányzott. Felüdülés volt ilyen könyvet olvasni. Lehetséges abszolút élvezhető, izgalmas és eredeti sztorit írni szerelmi háromszög nélkül.<br />Ezenkívül nagyon tetszett a Glade-szleng. Nem tudom, magyarban ez átjött-e, és ha igen, akkor hogy... De eredetiben nagyon király.<br />
<br />
Amellett, hogy izgalmas, nagyon jó kérdéseket vet föl, Thomas példamutató karakter, és ahogy szerintem minden disztópia esetében kéne, több minden rejtőzik a felszín alatt, mint első látásra gondolná az ember.<br />
Összességében nagyon-nagyon tetszett, remek kezdése volt egy trilógiának, a 2. rész már ott csücsül Sky-on, így csak idő kérdése, mikor fogom folytatni ezt a sorozatot.<br />
<br />
<b>Kedvenc szereplő:</b> Thomas<br />
<b>Nagyon nem kedvelt karakter:</b> -<br />
<b>Ami nagyon tetszett: </b>a világfelépítés, a vége, az egész hangulata, a történet, meg hát úgy minden<br />
<b>Borító:</b> 5/5<br />
<b>Karakterek:</b> 5/5<br />
<b>Történet:</b> 5/5<br />
<b>Összességében:</b> 5/5<br />
<b>Kiadó: </b>Delacorte Books, 2009 (Magyar kiadás: Cartaphilus, 2012)Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-52768496697495224922013-08-26T17:10:00.000+02:002013-09-12T17:56:55.845+02:00A Végzet Ereklyéi: Csontváros - a filmről<div>
<br /></div>
Tudom-tudom, könyves poszttal kéne jönnöm, de nemrég értem haza a moziból, és úgy érzem, muszáj leírnom a gondolataimat, érzéseimet a filmről.<br />
<br />
Szerintem nyugodtan kijelenthetem, hogy az adaptációk az egyik legvitatottabb téma olvasói körökben. Sok filmmel kapcsolatban olyan véleményeket olvastam, és sokszor olyan indoklásokba futottam, amik számomra nem állták meg a helyüket cseppet sem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDrpLee_hkvgPGMPsE_bHzVXrC4wHy8BuCOJ6up604m1aNSorLvx82gv2rLaA0awJiPpvE_4KAQ3B22rV9sd6rHXBrM-OWJnMqtRcmn8zY5l4pRcyk5jJnCGZzziMt1JqlK_CuKX_YkdI/s400/Mortal_B1_Online_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgDrpLee_hkvgPGMPsE_bHzVXrC4wHy8BuCOJ6up604m1aNSorLvx82gv2rLaA0awJiPpvE_4KAQ3B22rV9sd6rHXBrM-OWJnMqtRcmn8zY5l4pRcyk5jJnCGZzziMt1JqlK_CuKX_YkdI/s400/Mortal_B1_Online_1.jpg" width="278" /></a></div>
Van néhány dolog, amit <i>mindenkinek</i> meg kellene értenie: az idő (2 óra ha belegondolunk azért elég kevés) és a pénz elég kemény korlátokat állítanak. Ügyes rendezők/forgatókönyvírók valamelyest ki tudják ezeket játszani, de változtatásokat akkor is fognak eszközölni. Ebből következik egy másik fontos dolog: a filmet nem csak az olvasóközönségnek készítik! Mivel nem tudják a könyvet szóról-szóra vászonra vinni, olyan változtatásokat kell kitalálniuk, aminek értelme van, és a könyvet nem ismerő néző is tud követni. Az utolsó pontom pedig az lenne, hogy vannak dolgok, amik könyvben működnek, a vásznon pedig egyszerűen nem. Vegyük <i>A burok </i>adaptációját példának. A könyvben nagyon nagy hangsúlyt kap az emberi kapcsolatok alakulása (nem csak romantikus értelemben), viszont ez filmen unalmas lett volna. Ezért raktak bele több akciót, hogy felpörögjön, izgalmas legyen mindenki számára. (Szvsz a színészek munkája miatt pedig az érzelmi változásokat is nyomon lehetett követni, ha az ember tudta, mit keressen - kielégítették az olvasók és a sima nézők igényeit).<br />
<br />
Na, de most, hogy tisztáztuk az én hozzáállásomat az adaptáció témához (többnyire szeretem külön kezelni a filmet, és nem azon rikácsolni, hogy mit változtattak meg), térjünk is át a konkrét filmre: Csontváros!<br />
<span style="color: red;"><b><br /></b></span>
<span style="color: red; font-size: large;"><b>FILMRE/ELSŐ HÁROM KÖNYVRE SPOILERES IROMÁNY KÖVETKEZIK!</b></span><br />
<span style="color: red;"><b><br /></b></span>
Összességében azt kell mondanom, hogy tetszett. Élveztem a filmet, nem sok helyen szaladt magasra a szemöldököm. És őszintén, barátnőmmel olyan szinten fangirlködtünk, hogy kívülről szemlélve már-már a nevetséges szintet üthettük meg, de hát na, olvasott drágáink életre keltek, ez igenis nagy dolog. Tehát ha már ilyen reakciókat kiváltott belőlünk, igazán rossz nem lehetett (hoznám a Rubinvörös filmet példának, aminél ütemesen a falba szerettem volna verni a fejemet végig). Hozzá tenném, 2009-ben olvastam a könyvet. (Szvsz a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy rögtön a film előtt újraolvassuk a könyvet. Így akarva-akaratlanul is az összehasonlításé lesz a főszerep.)<br />
<br />
Most szeretném leszögezni, hogy valószínűleg annyira koherens nem lesz ez a bejegyzés, tekintve, hogy egyszer láttam a filmet, és nem jegyzeteltem közben. Úgyhogy ahogy esik, úgy puffan. :D Ezek az első benyomásaim, gondolataim. Nyilván ha az ember többször megnéz valamit, valamelyest változik a véleménye, de azért nem drasztikusan. (Ha tehetném, megnézném még vagy kétszer, hogy határozottabban tudjak nyilatkozni az egészről, de most nincs keretem rá.)<br />
Kezdeném a pozitívumokkal, van belőlük elég sok, és majd a végén szeretném megjegyezni mindazt, ami nekem bökte a csőröcskémet. :D<br />
<br />
<br />
<ul>
<li>Elsőként a<b> látványvilág</b>ot ki kell emelnem. Gyönyörű volt, csak úgy tapadt az ember szeme a vászonra. Hihetetlen, hogy mennyire aprólékosak voltak, ahogy visszaköszöntek a rúnák úton-útfélen, tényleg sikerült megteremteniük egy másik világot a miénkben. Az üvegháznál is hátast dobtam, eszméletlenül szépen volt kialakítva az egész. Meg úgy egyébként döbbenetes volt, hogy mennyi helyszínt és környezetet mennyire eltaláltak számomra, nem mondom, hogy pontosan így képzeltem el a dolgokat, de nagyon közel állt hozzá!</li>
<li>A<b> soundtrack</b> engem levett a lábamról. (Itt jegyzem meg, hogy teljesen minimálisra fogtam minden információ befogadását az elmúlt hónapokban) Nyilván egy dalt nem hallottam még róla eddig, és akkor a score albumról már ne is beszéljünk. Külön említésre méltó az üvegházas csókjelenet, az a szám telitalálat volt. A másik kedvenc a Dumort hotelben a harcjelenetek alatti zene volt, picit talán elütött, de talán épp ezért is passzolt remekül alá.</li>
<li><b>Jamie, Jamie, Jamie!! </b>Anyám, ha Lily sok kritikát kapott, akkor Jamie-ről már ne is beszéljünk. Az a töménytelen elutasítás, már-már utálat, ami övezte, mikor bejelentették, hogy ő lesz Jace. És apránként mindenki elkezdte megszeretni, elfogadni. A filmet látva pedig egyértelmű, hogy nagyszerű választás volt. Annyira jól megragadta Jace karakterét, és olyan szépen vitte vászonra, hogy öröm volt nézni. Nem a szarkasztikus, bunkóbb oldalára fektette a hangsúlyt (ez érthető mondjuk, nem volt igazán sok ideje ebből finoman átalakítani érző személlyé Jace-t, jó változtatásra példa:), bár nyilván fel-felsejlett az is, rengeteg vicces, abszolút jace-es beszólásokat hozott. De emellett az arcjátékai... egyszerűen könnyeztem a sólyom történetnél. Ha akkor mondja el AZT az idézetet, szerintem rendesen sírtam volna. Ahogy játszott az arcával ÉS a hangjával. Zseniális.<br />Ezenkívül muszáj megemlíteni azt az eszméletlen kémiát, ami közte és Lily között van, öröm volt nézni minden közös jelenetüket.<br />És itt szeretném ezt kiadni magamból: Áldom a földet, amin a Pro Videós emberek járnak, amiért eredetiben hozták el a filmet. AZ AKCENTUSOK!!!!!!!!!!!!!!!! és még hatezer felkiáltójel és sóhajok sorozata. Többet nem fűzök hozzá, nem is kell.</li>
<li><b>Robbie. </b>Bevallom, az első könyvben annyira nem szerettem Simont. Viszont Robert valahogy olyat művelt vele a vásznon, hogy nem tudtam nem szeretni. Nagyon vicces volt, és aranyos, és iszonyú jó barát. És itt megjegyzendő: mikor bevallotta az érzéseit, hát majd' elsírtam magamat... Gyönyörű jelenet volt, elakadt a szavam is.</li>
<li><b>Jemima. </b>Uhuhuhúúúúú. A legtöbb jeleneténél így ment a fejemben, hogy bamf bamf bamf. :D Ő is jól megragadta a karakterét, tetszett, ahogy harcolt, látványos volt és kemény. De ugyanilyen szépen hozta az érzékeny, törődő oldalát is Izzynek, mikor Alecről volt szó. És nagyon örültem, hogy egészen sokat szerepelt együtt Simonnal, szépen elkezdték alapozni a kapcsolatukat.</li>
<li><b>GODFREY. </b>Kell ehhez kommentárt fűzni? Anyám, amilyen keveset szerepelt, ahhoz képest olyan tökéletes volt, hogy egy az egyben átadta mindazt, ami (számomra) Magnus Bane-t jelenti. És emellett igazából a <i>scene stealer</i> tankönyvi mintapéldája volt. Még, még, még több Magnus kell az életünkbe! Jajj, hát majd lefordultam a székről, mikor bevágta azt az arcot Alecnek. </li>
<li><b>Kevin. </b>Kevin számomra egyenlő Aleckel ezentúl. Vele szkeptikus voltam, cseppet sem így képzeltem <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
el kinézetre Alecet, de Kevin meggyőzött. Annyi negatívumot olvastam vele kapcsolatban, hogy ennek az egésznek majd a végén külön bekezdést szánok, mert el kell mondanom a véleményemet, és <div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvJas_e-oDSXtfQGh6Rn8x9VfX8WSn5cTrMRlYKWbW61WxGjY4PbQ80In6ajO_a7C-vgpAxXFwYMcs-rTFy8h5QJiwX5bEJWY8NNhwP1DXefQQdhMmN6givh0MDJeubHDvRVlAoY69RHA/s320/magnus.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhvJas_e-oDSXtfQGh6Rn8x9VfX8WSn5cTrMRlYKWbW61WxGjY4PbQ80In6ajO_a7C-vgpAxXFwYMcs-rTFy8h5QJiwX5bEJWY8NNhwP1DXefQQdhMmN6givh0MDJeubHDvRVlAoY69RHA/s400/magnus.jpg" width="270" /></a></div>
hosszú lesz.</li>
<li><b>A visszatekintések. </b>Bár nem voltak hosszúak, nagyon élvezetesek voltak a Körről szóló jelenetek. Nagyszerűen elevenítették meg a fiatal lázadókat, lenyűgöző volt Valentine mesterkedéseit látni. Telitalálat volt ez az aspektusa a filmnek szerintem.</li>
<li><b>Néma testvérek. </b>Külsőre nem pont így képzeltem őket, de jók lettek. Eléggé creepy kisugárzásuk volt, a hangjuk meg... brrr ki is rázott azt hiszem a hideg. Az egész szertartás (? i guess az volt) nagyon jól lett megcsinálva, ahogy körbeálltak, és minden pont klappolt. </li>
<li><b>Az üvegház. </b><strike>CAN WE JUST TALK ABOUT THE GREEN HOUSE PLS </strike>Oh, anyám, anyám!! Gyönyörű volt, egyszerűen gyönyörű. Nem csak látványilag, hanem a színészi munka is magával ragadott, a csókról már nem is beszélve. Simán kenterbe ver számtalan csókjelenetet... Itt aztán sziporkázott az a bizonyos kémia.</li>
<li><b>Idézetek a könyvből. </b>Imádtam, hogy átvettek teljes sorokat a könyvből, az olvasóknak ez nagyszerű pluszt jelentett. A golden retrieveres az egyik kedvencem volt, a Simon féle "Jesus Christ!" "No, it's just me." (igaz, hogy más kontextusban, de na :D).És ezek miatt is hihetetlen vicces lett a film is. A könyvön is sokat nevettem, rendkívül jó humorral dolgozik, örültem, hogy a vászonra is sikerült ezt átvinni.<br />És amit egyszerűen muszáj megemlítenem, az az, ahogyan beépítették a filmbe a "To love is to destroy..." sorocskát. Imádtam... imádtam. </li>
<li><b>Apróságok. </b>Mint a stele (ha megütne valaki, akkor se jutna eszembe a fordítása :(( látszik, hogy az utóbbi árnyvadászos könyvet angolul olvastam), szóval a stele, nagyon szép volt, kicsit máshogy képzeltem, de látványos és kidolgozott volt. A szeráf pengék is csodaszépek voltak (ehemm, ezzel kapcsolatban lesz számomra negatívum). ÚÚÚÚ, HÁT IZZY KORBÁCSA! El nem tudom mondani, mennyire eszméletlenül tetszett. Nagyon-nagyon királyul használta, rendkívül látványos és kemény volt.</li>
</ul>
<div>
<br /></div>
<br />
És a soron következő dolgok némelyike kicsit, mások pedig jobban zavartak :D<br />
<br />
<br />
<ul>
<li><b>Abbadon jelenete.</b> Ezt nagyon vártam, nagyon kíváncsi voltam, hogy csinálják meg, mivel egyik kedvenc jelenetem volt a könyvben, úgyhogy picikét szomorú voltam, hogy nem ugyanazt kaptam vissza. Bár ez érthető, biztosan drágább lett volna egy Nagyobb Démon teljes alakját megcsinálni, és még sorolhatnám. Ugyanakkor szépen működött a jelenet, a célját is elérte, nem zavarta össze a nézőt. (Ritkán hasonlítgatom a könyvet a filmmel, de ha kedvenc jelenetekről van szó, nehezen áll ellen az ember. :D)</li>
<li><b>Hodge. </b>Igen furcsa volt számomra, jó, igazából nagyon furán néztem, ahogy a karaktere alakult a film vége felé, ezalatt értem a "hősködést", mivel ugye egészen másra emlékeztem a könyvből, és nem is értettem, hogy miért változtattak volna így. Aztán olvastam<b><a href="http://dreamworld-books.blogspot.hu/2013/08/csontvaros-kampany-8-nap-miertek.html"> ezt</a> </b>a bejegyzést, és így már helyükre kerültek a dolgok a fejemben. </li>
<li><b>Dumort hotel.</b> Mivel már említettem, hogy szinte semmi kiadott infót nem olvastam előzőleg, nekem újdonság volt, hogy a patkány dolog kimarad. Persze a jelenetet nézve leesett, hogy hát igen, ez filmen sokkal látványosabb, jobban mutat, mint egy patkány (itt jön be a képbe a bejegyzés elején említett "könyvben működik, filmen nem" dolog!). Raphael sem tűnt fel, őt kicsit hiányoltam, de aztán beraktam a "feláldozható dolgok" kategóriájába. A Hamuvárosban azért elő kellesz venniük, de talán nem baj, hogy most hanyagolták. E két dolog mellett jól összedobták a jelenetet, izgalmas volt.</li>
<li>A <b>vége </b>nekem igen kusza lett. Nem akarok részletekbe bocsátkozni, mert 2009 régen volt, nem emlékszem tisztán és pontosan a végére. De. (Javítsatok ki, ha tévedek, légyszíves!!) Miért maradt Clarynél a Kehely? Emlékeim szerint Valentine szépen lelép vele, aztán meg majd begyűjti magának a kardot. Most akkor a Hamuvárosban még egy kis kitérő akciót fog szervezni, hogy beszerezze? Mert azért ez elég lényeges mozzanat a trilógia történetszálában. Az nem érdekelt igazán, hogy az Intézetbe rakták át a nagy finálét, gondolom pénzes okokból. </li>
<li>A <b>vérfertőzéses szál kicsit megvariálása </b>is sokak számára furcsa volt, én annyit mondok: Amerika meg az Aggódó Szülők. Utóbbi kis csoport sok tv sorozatra nyomást gyakorolt, rettentő debil indokokkal, de nem is ez a lényeg. Szerintem egyszerűen nem merték megkockáztatni, hogy teljesen abban a hitben üljenek azok a nézők, akik nem olvasták, hogy tényleg-tényleg tesók. És bár így úgy tűnik, hogy eltompítottak egy nagy fordulatot, azért a hatása szerintem megmaradt. A nézők tudják az igazságot, de a karakterek ugyanúgy átélik a hazugság okozta fájdalmat, kétségbeesést, szomorúságot és összezavarodottságot. Így a néző az állítólagos tény okozta "tagadás" fázisa helyett inkább sajnálatot fog érezni az irányukban. Ami azért nem utolsó dolog, az ilyen filmekben az lenne a cél, hogy a néző törődjön a szereplőkkel, érezzen valamit, akármit. </li>
</ul>
<div>
A következő néhány dolog apróság, de nekem igazán bökte a csőrikémet, és ne kérjetek mély, nyomós indokot, mert nem tudok szolgálni vele.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<ul>
<li><b>Szeráf pengék. </b>Nyilván az olvasóknak tiszta lap, hogy minden szeráf pengének neve van, és mindig kimondják a nevét, amivel kvázi aktiválják a kis aranyost. És ez így kompletten kimaradt. Nagyon-nagyon hiányzott nekem, mert imádtam olvasni az új angyal neveket, és elképzelni, ahogy szikrázóan felizzik a penge... *sóhaj* Ha nem is törődtek volna a felizzással, de tényleg nem vett volna el semmilyen időt, ha benyögik, hogy "Camael!". </li>
<li>Hol volt <b>Church</b>??? Jó, ez már tényleg szőrszál hasogatás, de szeretem azt a macskát. Bedobhattak volna oda a háttérbe egyet igazán. :D</li>
<li>De a legfontosabb SZÁMOMRA, hangsúlyoznám, SZÁMOMRA. :D Az az, hogy így Alecről elfeledkeztek a végén. Nem lepődnék meg, ha ez csak engem bosszantana, tényleg nem :D De engem hihetetlenül zavart, hogy így Clace elmotorozott a naplementébe, és a franc se tudja mi van szegény Alec gyerekkel. Majdnem kinyúlt, és a cuccok, amiket Magnus kért, nem igazán értek el hozzá. Na akkor most mi van vele?? Talán nem ítélték meg elég fontosnak, hogy konstantálják a hogylétét. Ez pedig szomorú. :( </li>
</ul>
<div>
Több minden most nem jut eszembe, úgyhogy elérkezett az idő arra a bekezdésre, ami miatt nem csak molyra karcoltam véleményt, hanem bejegyzés mellett döntöttem.</div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
Komolyan egyszerűen még mindig nem tudom, hogy sírjak, esetleg nevessek? Több (!) helyen is olvastam, hogy szerintük Alec nem volt "<i>eléggé meleg". </i>like ????????? what ??????????????????????????????????<br />
Nem igazán értem azt az utolsó két szót? Milyen az, aki nem eléggé meleg? Szerintem ha a saját neméhez vonzódik, az már elég meleg. Ehhez nem kell pink ruhákat hordani, csak lányokkal lógni és affektálva beszélni - mert ugye kb ez a sztereotípia. Ugyanakkor nem értem, mégis mi a jó eget vártak???? Szeretném, ha a következő sorokra nagyon nagy figyelem fordulna.<br />
<i>A Csontváros könyv elején csak és kizárólag Izzy, a <b>nővére</b> tudja, hogy meleg. Később Clary egyszerű megfigyelés alapján rájön. Ez alapján kettő, azaz KETTŐ ember tudja. Magyarán titokként kezelik. Alec egy kirohanása, mikor Clary a szemébe mondja a tényeket, azt engedi sejtetni, hogy még ő maga is folyamatosan dolgozik ezen magában, tele van ellentétes érzésekkel (az egyik indok mondjuk a Klávé??? Vagy csak én nem siklottam el a tény fölött, hogy csöppet homofób társaság? És ez Alec helyzetében igenis aggasztó, nem csoda a sok ambivalens érzés). Már ezek alapján nyilvánvaló, hogy nem világgá kürtölve rohangál a srác. Nem ordít le róla, hogy kikhez vonzódik. És ez így van jól. Ez egy folyamat, lassú és hosszadalmas, ami az Üvegvárosban fog célt érni.</i></div>
<div>
Aztán pedig szeretném kijelenteni, hogy a legnagyobb baromság Magnushoz hasonlítani. Neki több SZÁZ éve volt elfogadni magát, kísérletezni és eljutni odáig, hogy gond nélkül felvállalja mindazt, ami a személyiségét képezi (hence a sok csillámpor, szemceruza, körömlakk). </div>
<div>
<br /></div>
<div>
A másik dolog pedig, hogy Kevin borzalmas Alec volt. Nos itt le kell szögezni, hogy ez már tényleg rendkívül szubjektív dolog. Én is szkeptikus voltam, mikor kiderült, hogy ő lesz Alec, de engem itt meggyőzött. Csak pattogtam a székemben, ahányszor felbukkant. Őszintén meglepődtem, mert most jöttem rá igazán, hogy mennyire nagyon megszerettem a könyvek során Alecet.</div>
<div>
Bár így visszagondolva engem kicsit bosszant, hogy Jace és Alec párbeszédei kb csak Claryről szóltak, így annyira nem jött át, hogy mennyire állnak közel egymáshoz. Viszont Alec viszonyulása Claryhez rendkívül egyértelmű volt. Nagyszerűen átjött minden érzés, elég volt egy pillantás a csajra. Külön kedvencem volt, mikor kb a falhoz csapta Claryt, abban annyi minden benne volt: düh, mert úgy érzi, elveszi tőle Jace-t, félelem, mert egy teljesen idegen csaj nem csak, hogy egy, de rögtön két legféltetettebb titkát is tudja, ebből adódó kétségbeesés és bizonytalanság. </div>
<div>
<a href="http://24.media.tumblr.com/626c395d1834cac034168204aecc9347/tumblr_ms1ufcDXbm1rhj6gfo1_250.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://24.media.tumblr.com/626c395d1834cac034168204aecc9347/tumblr_ms1ufcDXbm1rhj6gfo1_250.gif" /></a>Ah, és a kicsi kis jelenete Magnusszal. Ott Godfrey is parádés volt, de aaaaaaaaaaaaaaaaa csak nézzetek rá a reakcióára!! Hát meg kell zabálni. Ahogy kezdene elmosolyodni, de ugyanakkor zavarba jön. Ez annyira aleces volt számomra, hogy hihetetlen.</div>
<div>
Nagyon-nagyon remélem, hogy valamivel több képernyőidőt kap a következő részben, mert nagyon szeretnék többet látni belőle.</div>
<div>
(Így zárójelben: Nem lenne csodálatos Hamuváros nyitójelenet az első Malec csók? :D Legalább megtudnánk, hogy jéé, Alec túlélte, és még action is lenne!:D)</div>
<br />
Szóval mindent összevetve szerintem jó kis adaptáció és egyben egy élvezhető film is lett. Én sírnék örömömben, ha a Vámpírakadémia fele ilyen jó lenne majd... (az a teaser trailer sajna nem erre enged következtetni) Egyszer mindenképpen érdemes megnézni, aztán pedig irány átolvasgatni a kedvenc részeket a könyvben! Én is ezt teszem éppen, átnyálazom az összes Malec jelenetet a Csontvárostól kezdve. :)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-38568660132181496062013-08-18T16:00:00.001+02:002013-08-18T16:00:51.694+02:00Visszatérés IV. /utolsó kör/(Itt szeretném zárójelben megjegyezni, hogy múlt héten volt a szülinapom, és a szüleimtől egy Kindle-t kaptam :'))) Úgyhogy még több angol nyelvű könyvről várható majd bejegyzés, valamint szerintem többet is fogok így olvasni.)<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLdusKR73sHpyJdOzHr3FRLRcZn9x5880HJ2zmLO2gVP-n3iMLPWO4OSMXciStOK-14UO9Up5dH9FcCYWqKDZTrxxtPFC0azrMNWsjgUgPqwwCWO-C-VzBnCvtctOFaSu3TD27GTxpz8w/s400/Anna-Dressed-in-Blood---Kendare-Blake.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjLdusKR73sHpyJdOzHr3FRLRcZn9x5880HJ2zmLO2gVP-n3iMLPWO4OSMXciStOK-14UO9Up5dH9FcCYWqKDZTrxxtPFC0azrMNWsjgUgPqwwCWO-C-VzBnCvtctOFaSu3TD27GTxpz8w/s200/Anna-Dressed-in-Blood---Kendare-Blake.jpg" width="130" /></a></div>
<b>Kendare Blake: Anna Dressed in Blood </b><i>(Vérbe öltözött Anna) - <b>6/5</b></i><br />
<i><b>(Anna I)</b></i><br />
<br />
Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára olyan könyvet, aminek minden szavát imádtam, és semmi hibát nem találtam benne. Már az első fejezetben egy olyan atmoszférába kerültem, mint amilyen a <i>Supernatural (Odaát) </i>első 3 évadára volt jellemző, amit imádok, szóval már itt megfogott az egész, és nem is engedett el többet. Cas, a főszereplő, eszméletlen jó volt, nagyon örültem, hogy az írónő egy hiteles pasit elevenített meg az olvasó számára. A mellékszereplők lassú bevonása a természetfeletti forgatagba szintén nagyon jól lett kivitelezve. Aztán ott van Anna, természetesen. Magával ragadott a karaktere, a háttértörténete, igazából mindene.<br />
A könyv, nos, inkább Cas humora is kedvemre való volt, pont olyan kissé száraz, intelligens volt, mint amilyet szeretek. A történetvezetése is nagyszerű volt, csak olvasni és olvasni akartam tovább. Annyira elsodort magával, hogy meglepetéseket is okozott... No meg a vége. Alig várom, hogy olvassam a folytatást!<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s03.static.libri.hu/cover/4b/d/851812_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://s03.static.libri.hu/cover/4b/d/851812_5.jpg" width="143" /></a></div>
<br />
<b>Gayle Forman: Hová tűntél? - 5/5</b><br />
<b>(<i><a href="http://aileysreadings.blogspot.hu/2012/01/gayle-forman-ha-maradnek-if-i-stay.html">Ha maradnék</a> II)</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
Gyönyörű könyv, tele érzelmekkel, zenével, megtört fiatalokkal, akik próbálják összeragasztani a lelküket. Igazán nem tudok róla mit mondani, magával ragadott, és nem engedett... Adamet szinte végig csak meg akartam ölelni, plédbe bugyolálni, a kezébe nyomni egy bögre forró teát, és utána szépen hagyni elaludni.<br />
Nagyon szerettem. A végét is. Mindent.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSScajQNfR9Ln6xhLZ7p54Qdi0dwtIv_Xq1KTteaFJZqJ8WwCbx" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://encrypted-tbn1.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSScajQNfR9Ln6xhLZ7p54Qdi0dwtIv_Xq1KTteaFJZqJ8WwCbx" /></a></div>
<b>Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss </b><i>(Anna és a francia csók) - </i><b>5/5</b><br />
<b><br /></b>
Imádnivaló könyv, nyárra tökéletes, laza kis olvasmány.<br />
Nagyon tetszett a párizsi helyszín, jó volt más helyről is olvasni, nem csak az átlagos amerikai/angol városokról. Anna karakterét könnyen megszerettem, lenyűgözött a mozik/filmek iránti őszinte rajongása is. A mellékszereplőket is kedveltem, és igazából semmi nem is bosszantott... Talán a végén lévő huza-vona egy csöppet, de efelett szemet lehet hunyni szerintem.<br />
Amit mindenképpen ki akartam emelni, az St. Claire. Imádnivaló srác, ezen felül azt nagyon imádtam, amit Perkins csinált. Nem csak dobálózott azzal, hogy ezt és ezt mondta St. Claire azzal az édes angol akcentusával, hanem <i>tényleg</i> angolul beszélt. Tényleg olyan szavakat adott a szájába, amit az angolok használnak, és egyszerűen rajongtam minden ilyen mondatáért. Hiteles volt. Nyilván ezt fordításban nem lehet átadni, úgyhogy ez elveszett a magyarul olvasók számára. Ugyanakkor ez szerintem csak a hozzám hasonló angol nyelv bolondjainak számít igazán. :D<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s01.static.libri.hu/cover/13/5/827547_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://s01.static.libri.hu/cover/13/5/827547_5.jpg" width="140" /></a></div>
<b>Ally Carter: Görbüljek meg, ha igazat mondok - 5/5</b><br />
<b><i>(Cammie, a Kaméleon II)</i></b><br />
<b><i><br /></i></b>
Sokkal jobban tetszett, mint az <a href="http://aileysreadings.blogspot.hu/2011/08/ally-carter-ha-megtudnad-hogy-szeretlek.html">első rész</a>, bár azt meg kell hagyni, hogy elég sokat ült szegénykém a polcon, mire elolvastam.<br />
Még mindig elvarázsol a kémvilág, ahogy Cammie kém szemmel látja a világot. Na meg a humor, a jó kis kém humor, ami mindig megnevettet. Mondtam már, hogy imádom a bentlakásos iskolákban játszódó sztorikat? Ez még egy nagy pluszt is hozzáad ehhez a sorozathoz.<br />
Örültem, hogy most egy olyan pasi került a képbe, aki nem a sötétben tapogatózik, hanem benne is van a dolgok közepében. Igazából rendkívül kellemes olvasmány volt, néhol meglepett, tetszett a történetvezetése is. Mindenképpen folytatni fogom a sorozatot, azonban angolul (mivel a kiadó tudomásom szerint nem folytatja a kiadását).<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s05.static.libri.hu/cover/08/8/825349_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://s05.static.libri.hu/cover/08/8/825349_5.jpg" width="124" /></a></div>
<b>Isabel Abedi: Sosem látott világ - 3*/5</b><br />
<br />
Úgy érzem, nem én voltam a célközönség. Jó kis könyv, a 12-14 éves korosztály szerintem teljes mértékben élvezné. Én sajnos többnyire untam, mivel többet látott (mind a 18 évemmel:)) és többet olvasott ember vagyok, baromira átláttam az egészet, kitaláltam a fordulatokat, nem volt meglepő cseppet sem. A főszereplők is ugyebár 12 évesek, és most tanultam meg, hogy ők már túl kicsik nekem. Frusztrált, hogy eszméletlen egyértelmű és egyszerű dolgokat nem következtettek ki.<br />
Egy idézet nagyon tetszett, egy bennem kavargó érzést végre szavakba öntött valaki.<br />
Nagyon tetszett az építészeti aspektusa, és ahogy magyar kötöttségű dolgok is feltűntek többször is. A végével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, de szerintem a célközönségnek megfelelően lett lezárva. Nekem túl tökéletes lett, valószínűleg azért, mert szeretem a realitást a fantasy történetekben is. :)<br />
<br />
<br />Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-63649930056674484992013-08-06T18:25:00.000+02:002013-08-06T18:25:07.452+02:00Visszatérés III.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://moly.hu/system/covers/big/covers_132555.jpg?1373750006" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://moly.hu/system/covers/big/covers_132555.jpg?1373750006" width="141" /></a></div>
<b>John Green: <i>Kathrine a köbön - </i>4,5/5</b><br />
<b><br /></b>
Nagyon szeretem John Greent 2 könyv után (és a TFIOS még hátra van!).<br />Imádtam a humort, pont az én szájízemnek való, sokszor felnevettem. Külön örültem, hogy ismét egy ilyen <i>outcast </i>figura volt a főszereplő,<i> </i>furcsa hobbival és gondolkodásmóddal. Részben emiatt emelkedik ki a szimpla szakítás utáni dolgokról szóló regények tengeréből. Tényleg különleges a főszereplő, nem akcióban dús regény, de fontos témákat boncolgat, mint a barátság és a "számítani akarok, de hogyan?" kérdés. Tetszett a matekos aspektusa a regénynek, külön kedvemre való volt a különböző idegennyelvek felbukkanása. Kellemes olvasmány, mindenképpen ajánlom.<br />
<br />
<br />
<a href="http://covers.booktopia.com.au/big/9781442403543/city-of-fallen-angels.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://covers.booktopia.com.au/big/9781442403543/city-of-fallen-angels.jpg" width="134" /></a><b>Cassandra Clare: </b><i><b>City of Fallen Angels </b>(Bukott angyalok városa): </i><b>4,5/5</b><br />
<i><b>(The Mortal Instruments/ </b>A végzet ereklyéi <b>IV)</b></i><br />
Elég sokáig halogattam ennek a könyvnek az olvasását, mert féltem tőle. És talán jól is tettem, mert így igazán élveztem a 4. részt. Baromi nagy szünet volt az Üvegváros és eközött számomra, ezért volt jó. Boldogan csöppentem vissza az Árnyvadász világba, és minden kis pillanatot magamba szívtam. Azonban ha nemsokkal a CoG után olvastam volna, csalódtam volna. A könyv 3/4-e messze van az izgalmastól, pörgősségtől, hogy őszinte legyek. Az utolsó negyede viszont kárpótolt, pörögtek az események, és kaptunk egy szép függővéget. Remélhetőleg a következő rész történetileg kiegyensúlyozottabb lesz.<br />+: Két megállapításom született: 1, Clace már baromira nem mozgat meg. Túl sok lett nekem, elég lett volna 3 könyv velük a középpontban. 2, Malec viszont teljes szerelem lett számomra. Minden jelenet, párbeszéd, mozzanat. Ahhw. :))<br />
<br />
<b>Cassandra Clare:<i> Clockwork Prince </i></b><i>(A herceg) </i><b>- 5/5</b><br />
<b>(</b><i><b>The Infernal Devices/</b>Pokoli szerkezetek <b>II)</b></i><br />
<i><b><br /></b></i>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifZPIbKYMfGOr-Lw16Ypvp_Z6hF7GRUmEbUrNNDC3mjubW129-IIPKFzsfbHHch-f2iIWJaWb_SGU3eMHuExi0qfTYh-n3_rG7vOGc3I1UKxzQU0iAO497yv4ym5ihZTKICyFQ_LUcxsI/s320/Clockwork+Prince+01.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifZPIbKYMfGOr-Lw16Ypvp_Z6hF7GRUmEbUrNNDC3mjubW129-IIPKFzsfbHHch-f2iIWJaWb_SGU3eMHuExi0qfTYh-n3_rG7vOGc3I1UKxzQU0iAO497yv4ym5ihZTKICyFQ_LUcxsI/s200/Clockwork+Prince+01.jpg" width="131" /></a>Igen, nyár elején behoztam a lemaradásaimat Clare könyveit illetően. :D<br />
A második részt ebben a sorozatban kicsit jobban is szerettem, mint az elsőt. A történet még mindig tetszik, érdekesen alakulnak a dolgok, és jó párszor sikerült meg is lepni. A karakterek még inkább körvonalazódnak, és még inkább lehet látni a különbséget a TMI szereplőktől (nem, nem szeretem a hasonlítgatásukat!).<br />
A szerelmi háromszög alakítása talán kicsit a ló túloldalára pottyant, de úgy elkapott a történet és érzések folyama, hogy nem zavart. Igazából az a jó és egyben rossz nekem, hogy mindkét fiút szeretem. Willt jobban, de ettől függetlenül nem szeretném Jemet sem összetörten látni. Nagyon kíváncsi vagyok a CP2-re, amint be tudom szerezni, neki is esek.<br />
<br />
<br />
<br />
<b>Cassandra Clare: </b><i><b>City of Lost Souls </b>(Elveszett lelkek városa) </i><b>- 5/5</b><br />
<i><b>(The Mortal Instruments/</b>A végzet ereklyéi <b>V)</b></i><br />
<i><b>(<span style="color: red;">SPOILER A 4. (CITY OF FALLEN ANGELS) RÉSZRE!</span>)</b></i><br />
<a href="http://www.ebooks-share.net/thumbs_big/140624.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://www.ebooks-share.net/thumbs_big/140624.jpg" width="136" /></a>Yaaay, olyan jó volt! A CoFA sem volt rossz, de most végre visszajött minden olyan érzés, amit a CoG adott anno. Megint jó kis csavaros, izgalmas volt a sztori, nyilván voltak kiszámítható dolgok, de néhol mégis meglepett. Sebastiant szerettem. Mert nagyon jó kis ellenség lett, tetszett, amiket művelt, kegyetlen és nagyszerű gonosz karakterré nőtte ki magát. Sajnos Clary és Jace kapcsolata továbbra is semleges lett számomra, untat.Úgyis mindig egymásra találnak, blablabla. Emiatt viszont más szereplők nem kaptak annyi szerepet. Nyilván nem hanyagolhatta el Clare a párost, mivel fontos volt a száluk cselekmény szempontjából. De ettől függetlenül a többi mellékszereplő annyival érdekesebb! Magnus és Alec. Izzy és Simon. Istenem, még Jordan és Maya is.<br />
Bár az epilógusbeli dolgokat anno elpsoilereztem magamnak, így is baromira sírtam, felvállalom, összetört a kis shipper szívem. :( Nagyon várom a befejező kötetet.<br />
<br />
(ps: még egy ilyen fajta bejegyzés érkezik, és utána visszatérünk a megszokotthoz ^^)Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-42370583180026319032013-07-17T14:22:00.001+02:002020-04-17T17:21:55.424+02:00Visszatérés II.<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://webshop.animare.hu/i/product/180/1805/180555_1a.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://webshop.animare.hu/i/product/180/1805/180555_1a.jpg" height="200" width="135" /></a></div>
<b>Delphine de Vigan: <i>No és én - </i>5/5</b><br />
<b><br /></b>
Talán a legnehezebb olyan könyvekről nyilatkozni, amik nagyon megérintenek, és nagyon tetszenek. Valahogy sosem sikerült megtalálni a megfelelő szavakat. A <i>No és én</i> a lelkem mélyéig elért, és ott éreztem a hatását. Sok dologgal kapcsolatban felnyitotta a szememet, kicsit formálta a gondolkodásmódomat, és a szívemet is megszorongatta mindennek tetejében. Ajánlani tudom azoknak, akik mélyebb tartalmú, és egészen különleges regényekre is nyitottak. Nem hosszú könyv, de szerintem megéri rászánni egy délutánt.<br />
<br />
<br />
<br />
<b>Kerstin Gier: <i>Smaragdzöld </i>(Időtlen szerelem 3) - 5/5</b><br />
<b><br /></b>
<a href="http://s05.static.libri.hu/cover/9b/c/857082_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://s05.static.libri.hu/cover/9b/c/857082_5.jpg" height="200" width="134" /></a>Elérkeztem egy újabb sorozat végére. :) Nagyon tetszett, csak úgy fogytak az oldalak, ahogy azt az előző két résznél megszoktam. Gideon fejlődését nagyon értékeltem, ezért a szívembe is zártam teljes mértékben.<br />
Az egyetlen dolog, amit kifogásolnék, az a végén van. Nem nevezem nevén, mert nem akarok spoilerezni. Azért nem tetszett az az elem, mert szerintem túlzott fluff lett az egész, kicsit akár nyálasnak is mondhatnám. Too much.<br />
Azonban ettől függetlenül az egész nagyon tetszett, a fordulatosság, a karakterek... Szép zárókötet volt.<br />
<br />
<br />
<b>Elizabeth Noble: <i> The Way We Were - </i>4/5</b><br />
<b><br /></b>
<a href="http://shantarella.files.wordpress.com/2012/04/book.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://shantarella.files.wordpress.com/2012/04/book.jpg" height="200" width="130" /></a>Nem nagyon szoktam kimondottan csak romantikus, minden fikciótól mentes könyveket olvasni (és az a pár, ami ilyen, az is többnyire YA). Azt hiszem, ez volt az első ilyen olvasmányom, felnőtt szereplőkkel, a mindennapi élet gondjaival, nehéz döntésekkel. Kellemes kikapcsolódást nyújtott, tetszett... de. Annyira nem vett le a lábamról. A borítón egy idézet azt ígéri, hogy lehetetlen sírás nélkül befejezni a könyvet, de én emlékeim szerint sajna nem hullattam egy könnycseppet sem. Picit befejezetlennek is éreztem, de azért nem mondanám időpocséklásnak az elolvasását. :)<br />
<br />
<b><br /></b>
<b><br /></b><br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyLWRrBxZ9Rn8SYfO6WmTcR2-NGKVRdGGXf1k8YCxfghgBJ2Y5MMISBwvkJws0SzM5gOtLUbuCbm7qnKQnBFXxQwdIdng3gV_kCIrBiocJYG7mlZqadO0IF_dLITqZQA4SUuYSDTXYVIs/s320/gaiman_neverwhere2.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyLWRrBxZ9Rn8SYfO6WmTcR2-NGKVRdGGXf1k8YCxfghgBJ2Y5MMISBwvkJws0SzM5gOtLUbuCbm7qnKQnBFXxQwdIdng3gV_kCIrBiocJYG7mlZqadO0IF_dLITqZQA4SUuYSDTXYVIs/s200/gaiman_neverwhere2.gif" width="141" /></a></div>
<b>Neil Gaiman: <i>Sosehol</i> - 5/5</b><br />
<b><br /></b>
Gaiman eddigi könyveit is nagyon szerettem, de azt hiszem, a <i>Sosehol</i> a kedvencem jelenleg (mármint azok közül, amiket olvastam már:).<br />
Hihetetlenül fantáziadús, és baromi olvasmányos, magával ragadó, fordulatos. Ahányszor csak sikerült leülnöm vele úgy, hogy nem voltam időkorlátok közé szorítva, egyszerűen belevesztem, és csak utaztam egyik különös helyről egy még különösebb helyre. Egyszerűen zseniális darab.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<b>Louisa May Alcott: </b><i><b>Little Women </b>(Kisasszonyok) </i><b>- 4,5/5</b><br />
<b><br /></b>
<a href="http://schoolworkhelper.net/wp-content/uploads/2011/05/Louisa-May-Alcott-Little-Women.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://schoolworkhelper.net/wp-content/uploads/2011/05/Louisa-May-Alcott-Little-Women.jpg" height="200" width="131" /></a>És íme egy klasszikus is, végre angolul olvasva! :) Nagyon tetszett, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fogom élvezni. Külön örültem annak, hogy nem azon járt a lányok feje, hogy kihez, hogyan, mikor menjenek férjhez. Szinte minden karaktert megszerettem, voltak igazán vicces pillanatok, ugyanakkor komoly gondolatokkal is szolgált, amit elraktároztam nehezebb napokra. :) Szépen zárult, de volt némi hiányérzetem. Azóta sikerült a filmet is megnéznem, ami az első két könyvet dolgozza föl, szóval a 2. részt így elspoilereztem :D A lényeg: jó adaptáció volt, viszont engem a 2. könyv fejleményei elszomorítottak :( Abszolút nem ezt vártam, teljesen másként képzeltem el Jo jövőjét, a mai napig nem értem igazán a döntését. Pedig ő volt talán a kedvencem a lányok közül, egy túlreagálásán kívül semmi problémám nem volt vele. No mindegy, ettől függetlenül érdemes szerintem elolvasni, kedvenc klasszikusaim sorába beállt.Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-9134681241710847062013-07-09T20:44:00.000+02:002020-04-17T17:24:39.604+02:00Visszatérés I.Hű, egy bő fél év kimaradt. Úgy gondoltam, ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Nem tudtam bőven írni a könyvekről, amiket olvastam, nem jöttek belőlem a szavak, rángatni kellett őket. És ez nem működött, én pedig semmilyen munkát nem adok ki a kezemből. De tegnap elkapott a vágy, és úgy éreztem menni fog most. Minden blogomat felélesztgetem, átalakítgatom.<br />
<br />
Jó pár könyvet elolvastam a blogszünet alatt, úgy gondoltam, 2 (esetleg 3) bejegyzés keretében a molyos értékeléseim segítségével rövid, tömör véleményként megjelennek, aztán a frissek már külön posztokat fognak kapni, ahogy az már megszokott. (:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://blogzandreviewguru.files.wordpress.com/2011/07/summoning.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://blogzandreviewguru.files.wordpress.com/2011/07/summoning.jpg" height="200" width="139" /></a></div>
<b>Kelley Armstrong:<i> The Summoning</i> (Darkest Powers 1): 5/5</b><br />
Ez volt az első könyv, ami beleesett a blog hiátusába.<br />
Miután belekezdtem, egész rövid idő után szidtam magamat, hogy miért hagytam porosodni a polcon fél évig. Nagyon bejött, semmi világmegrengető nincs benne, de szórakoztatott, lekötött, élveztem. Külön örültem, hogy a főhősnő, Chloe, cseppet sem idegesített, kifejezetten jó főszereplőnek tartom. Mellékszereplők terén sem okozott csalódást a könyv, Dereket külön ki kell emelni. Nem a gyönyörű, hibátlan külseje ejtett rabul. :) Mivel nem próbáltam minden erőmmel rejtélyt fejteni, kellemes meglepetésekkel is szolgált a könyv.<br />
Angolul olvastam, a magyar fordításba beleolvastam, nem igazán tetszett.<br />
<br />
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: right;">
<b>Aprilynne Pike:<i> Illúziók</i> (Wings 3): 4/5</b></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: right;">
<a href="http://s01.static.libri.hu/cover/9c/5/847227_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em; text-align: right;"><img border="0" src="http://s01.static.libri.hu/cover/9c/5/847227_5.jpg" height="200" width="134" /></a><b><br /></b></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: left;">
Fogalmam sincs, azért éreztem-e jónak, mert sokkal rosszabbra számítottam, vagy mert ténylegesen jó volt. Ez örök rejtély marad. :D</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
Azonban a lényeg, hogy tetszett, nyilván nem volt tökéletes, még mindig megvannak a hibái, de élveztem ettől függetlenül.</div>
<br />
<div style="text-align: left;">
Mintha fejlődött is volna az írónő, egészen gyorsan olvastam a könyvet. A története itt-ott kicsit unalmas volt, a csavarok elég tipikusak, de ezt efölött szemet lehet hunyni, ez legyen a legnagyobb hibája. A szerelmi mizéria még mindig teljes lángon lobog, Davidet még mindig nem kedvelem, Tamani is kezdett már idegesíteni a Laurel iránti megrögzöttségével, míg magától Laureltől <i>annyira</i> nem másztam falra. A végén elismerem, picit meglepett, de a függővég annyira nem tépázta meg az idegeimet, látjátok, fél évvel később sem kaparom a falat a folytatásért. Összegezve aranyos kis könyv volt, egynek elment. :)</div>
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b>Kerstin Gier: <i>Zafírkék</i> (Időtlen szerelem 2): 5/5</b></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="http://marvin.bookline.hu/product_images/596/B979969.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://marvin.bookline.hu/product_images/596/B979969.JPG" height="200" width="138" /></a><b><br /></b></div>
<div style="text-align: left;">
A <i>Rubinvörös</i> folytatása is elnyerte a tetszésemet, talán jobban is bejött, mint az első rész. </div>
<div style="text-align: left;">
Tetszik, ahova tart a sztori, ahogy az írónő csavarja dolgokat, és lassanként egyre több mindent tudunk meg, szépen kibontakozik előttünk a sztori. A karaktereket ismét a szívembe zártam, ahogy sodródtak a történések folyamában. Gideonnal kapcsolatban vegyes érzéseim voltak sajnos, reméltem, hogy ezek majd az utolsó részben letisztulnak.</div>
<div style="text-align: left;">
Határozott gyenge pontom maradt Gwen és Gideon korabeli ruhákba öltözése. :)</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b><br /></b>
<b>Simone Elkeles: <i>Tökéletes kémia</i> (Perfect Chemistry 1): 4,5/5</b></div>
<div style="text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="http://s01.static.libri.hu/cover/26/0/829711_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://s01.static.libri.hu/cover/26/0/829711_5.jpg" height="200" width="133" /></a>Ettől a könyvtől kissé tartottam, mert rengetegen nagyon szerették, de láttam sok negatív véleményt is. Valamint jómagam igazán szerettem volna imádni, és ezért csücsült a polcomon egy évet. </div>
<div style="text-align: left;">
Végül imádtam az egészet, mintha a 3MSC könyvváltozatát olvastam volna (nyilván rengeteg eltéréssel, de a hangulat és a jó pár hasonlóság!), rabul ejtett.<br />
Kliséhalmaz a könyv, közhely klisék hátán, és eszméletlen romantikus, de pont ettől olyan egyszerű olvasni, és ha nem játszanak az előbb felsorolt dolgok az idegeinkkel, akkor rettentő egyszerű el is veszni benne. </div>
<div style="text-align: left;">
Az egyetlen problémám a könyvvel az utolsó jelenet volt, az már nekem is sok volt. Túl sok fluff, cukor, hab, rózsaszín. Annak ilyen neten elérhető extrának kellett volna lennie, szvsz.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<a href="http://s01.static.libri.hu/cover/51/1/680328_4.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://s01.static.libri.hu/cover/51/1/680328_4.jpg" height="200" width="130" /></a><b>Julia Bell: <i>Súlyos</i>: 3,5/5</b></div>
<div style="text-align: left;">
<b><br /></b></div>
<div style="text-align: left;">
Ez volt az első olyan általam olvasott könyv, amelynek középpontjában teljes egészében az étkezési zavarok álltak. Pontos viszonyítási alapom tehát nem volt, de mégis úgy éreztem, hogy Julia Bell nem dolgozta föl igazán jól a témát.<br />
Az oka ennek, hogy bár nyíltan, szókimondóan kezelte az étkezési zavarokat, nem takargatott semmit, a főszereplő lányt viszont hihetetlenül felszínesen mutatta be. </div>
<div style="text-align: left;">
Ezért sose tudtam, mit érez, mik motiválják a cselekedeteit. Ennél zavaróbb volt, hogy egyik oldalról a másikra változott meg a személyisége, hozzáállása állandóan. </div>
<div style="text-align: left;">
Nyilván azért tanulságos volt elolvasni, nem ferdített a tényeken. Fogok még ebben a témában olvasni, reméljük, azokkal jobban meg leszek elégedve. :)</div>
Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-52749764241431480972012-12-25T13:47:00.000+01:002012-12-25T13:47:44.121+01:00Megan Kelley Hall - Carrie Jones (szerk.): Dear Bully - 70 Authors Tell Their Stories<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.meganmccafferty.com/wordpress/wp-content/uploads/2011/09/dear-bully-cvr_catalog1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.meganmccafferty.com/wordpress/wp-content/uploads/2011/09/dear-bully-cvr_catalog1.jpg" width="220" /></a></div>
<i>Nem vagy egyedül.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Napjaink legnépszerűbb, tiniknek író alkotói gyűlnek össze, és osztják meg történeteiket az iskolai bántalmazásokról - mint csendes megfigyelők a középiskolai folyosóinak szélén, mint áldozatok, és mint elkövetők. </i><br />
<i><br /></i>
A fülszöveg lényege igazából ennyi volna. Hetven alkotó vállalta el, hogy elmesélik történeteiket, igazán személyes hangvételben, a legkülönfélébb műfajokban. Én lassan olvastam, mert elrágódtam az olvasottakon, emésztgettem. Nagyon érdekes olvasmány, minimum ajánlott könyvnek kéne lennie az iskolákban. Szerintem.<br />
Nyilvánvalóan nem fogok végig elemezni 70 alkotást, ezért a kedvenc idézeteimmel szeretnék kedvet csinálni az elolvasásához.<br />
<br />
<i><b>Everything you do as a kid adds up to who you are as an adult.</b></i><br />
<i>Minden, amit gyerekként teszel, hozzáadódik ahhoz, aki felnőttként leszel. </i><br />
~Bully on the Ledge by Kurtis Scaletta<br />
<i><br /></i>
<b><i>I thought often of Anne Frank's words: "The final forming of a person's character lies in their own hands." Like Anne Frank, I couldn't control the world around me, but I </i>could <i>control my own perspective and what went on in my own heart.</i></b><br />
<i>Gyakran gondoltam Anne Frank szavaira: "A személyiség végső formálása az ember saját kezében fekszik." Csakúgy, mint Anne Frank, én sem tudtam irányítani a világot körülöttem. De a saját szemléletmódomat, és azt, hogy mi zajlott a szívemben, azt képes voltam iránytani.</i><br />
~The Superdork of the Fifth-Grade Class of 1989 by Kristin Harmel<br />
<i><br /></i>
<i><b>Yet for all its brutality, she learned something valuable. She learned that even those dark and terrible moments that are embedded in our psyche change and fade. That the world is not as small as it can seem. That there are people in it who will hurt you to ease their own pain, insecurity, and fear.<br />But if you look a little closer, there are people in it who are like you, too. People who will love, accept and cherish you as you are. Often, you will find them in the most unexpected places. </b></i><br />
<i>Az összes brutalitás ellenére valami értékeset tanult. Megtanulta, hogy még azok a sötét és szörnyű pillanatok is, amik beágyazódnak az elménkbe, változnak, elhalványulnak. Megtanulta, hogy a világ nem olyan kicsi, mint amilyennek tűnhet. Hogy vannak benne emberek, akik azért fognak bántani, hogy a saját fájdalmaikat, bizonytalanságukat és félelmeiket könnyítsék. </i><br />
<i>De ha egy kicsit közelebbről is megnézed, olyan emberek is vannak ebben a világban, akik hozzád hasonlóak. Akik azért fognak elfogadni, szeretni és kedvelni, aki valójában vagy. Gyakran a legváratlanabb helyeken fogsz rájuk bukkanni. </i><br />
~Frenemies Are Not Friends by Michelle Zink<br />
<i><br /></i>
<i><b>From you, I realized that life is harsh and not always fair. I learned that not everyone is well-intentioned. I realized that not everyone will like you or respect you, no matter what you do or how much you try to please everyone. I learned to rely on myself, to believe in myself, to do for myself, and to fight for myself. Having family and friends to provide a shoulder to cry on is a wonderful thing, and I'v taken advantage of their love and kindness more times than I can count, but it is your adversaries that strenghten you, that toughen you, that sharpen you, that force you to be the best you can be, to keep trying no matter how difficult the task or unachievable the goal is, to prove them wrong.</b></i><br />
<i>Neked köszönhetően rájöttem, hogy az élet durva és nem mindig igazságos. Megtanultam, hogy nem mindenki jó szándékú. Rájöttem, hogy nem mindenki fog kedvelni vagy tisztelni, mindegy, hogy mit teszel, vagy hogy mennyire próbálsz mindenki kedvére tenni. Megtanultam magamra támaszkodni, hinni magamban, tenni és harcolni magamért. Az, hogy van családom és barátaim, akiknek sírhatok a vállán, az egy csodálatos dolog; és többször használtam ki a szeretetüket és kedvességüket, mint hogy meg tudnám számolni. De az ellenfeleid azok, akik megerősítenek, megkeményítenek, megélesítenek téged, akik rákényszerítenek, hogy a lehető legjobb legyél, hogy folyamatosan próbálkozz, mindegy mennyire nehéz a feladat vagy elérhetetlen a cél, azért, hogy bebizonyítsd, nincs igazuk.</i><br />
~Love Letter To My Bully by Tonya Hurley<br />
<b><i><br /></i></b>
<b><i>Maybe life can be easier if you throw out everything that makes you different and unique, but then it's no longer your life.</i></b><br />
<i>Az élet lehet, hogy könnyebb, ha kidobsz mindent, ami mássá, egyedivé tesz, de akkor az már nem a te életed lesz.</i><br />
~The Blue-Eyed Girl by Jocelyn Maeve Kelley<br />
<br />
<b><i>Invisibility, you see, is the unattainable dream. How easy it would be if I could glide through these halls without even making a ripple. Slide through the days, months, years of school and emerge safe and unscarred on the other side.</i></b><br />
<i>Tudod, a láthatatlanság az elérhetetlen álom. Milyen könnyű is lenne, ha úgy tudnék végig siklani ezeken a folyosókon, hogy még halk morajt sem csapnék. Átsiklanék az iskola napjain, hónapjain évein, és biztonságban, sértetlenül bukkannék fel a másik oldalon.</i><br />
~The Curtain by Deborah KerbelAileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-44687939111193102772012-11-13T09:30:00.003+01:002012-12-25T13:51:34.983+01:00A burok előzetes<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<object class="BLOGGER-youtube-video" classid="clsid:D27CDB6E-AE6D-11cf-96B8-444553540000" codebase="http://download.macromedia.com/pub/shockwave/cabs/flash/swflash.cab#version=6,0,40,0" data-thumbnail-src="http://2.gvt0.com/vi/syUlVFpw_f4/0.jpg" height="266" width="320"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/syUlVFpw_f4&fs=1&source=uds" /><param name="bgcolor" value="#FFFFFF" /><param name="allowFullScreen" value="true" /><embed width="320" height="266" src="http://www.youtube.com/v/syUlVFpw_f4&fs=1&source=uds" type="application/x-shockwave-flash" allowfullscreen="true"></embed></object></div>
Íme az első hivatalos trailer Stephenie Meyer <i>A burok </i>című könyvének filmváltozatából. Az egyik örök kedvenc könyvemről van szó, és hogy őszinte legyek, nagyon sokáig úgy gondoltam, ez a legeslegjobban elrontott cast, ami egy könyv vászonra vitelekor történt. Szinte semelyik fontosabb szereplő nem stimmelt cseppet sem, Saoirse Ronant kapásból inkább Vandának castoltam volna. Viszont lassan kezdek megbarátkozni velük, és reménykedem, hogy nem lesz ez annyira elrontva.<br />
Viszont egy dologgal nem fogok szerintem soha kibékülni, és az pedig Ian szereposztása. Imádom Jake-et, mint színészt, nehogy félre értsetek, de egyszerűen számomra ő nem Ian. Talán, ha fekete lenne a haja (mármint <i>COME ON</i>, egy kis hajfesték nem lett volna olyan drága...), de nem tudom. Ennyi alapján nem akarom elítélni előre, de egyelőre minden porcikámban ellenzem. És ezt senki nem vetheti a szememre, mert Ian O'Shea a kedvenc férfi karakterem. Senki nem éri utol.<br />
<br />
Szóval csak pozitívan! Például már beleszerettem Jake hangjába, ahogy mondta azt a kemény egy mondatát. :DAileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-75203599886989256432012-11-01T21:31:00.000+01:002012-11-01T21:31:49.080+01:00John Green: Alaska nyomában (Looking For Alaska)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/906/TN6_B937673.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/906/TN6_B937673.JPG" /></a></div>
<i>Első pia</i><br />
<i>Első balhé</i><br />
<i>Első csaj</i><br />
<i>Utolsó szavak</i><br />
<i><br /></i>
<i>A tizenhét éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai, és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.</i><br />
<i>Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.</i><br />
<br />
Akik sokat olvasnak, azok már biztos találkoztak <i>olyan </i>könyvekkel. Amiknek nem minden sorával értünk egyet, de mégis szeretjük. Amikre nem mondjuk, hogy tökéletesek, mert mindenben van valami hiba, azonban ezek a nagyon jók közül is egy kicsit kiemelkednek. Olyan könyvek, amiknek a cselekményére nem emlékszünk pár hónap után teljesen tisztán, de nagy vonalakban azért megvan még. Ezek azok a könyvek, amelyek íróinak nem feltétlen a szórakoztatás volt az elsődleges célja. Volt egy üzenetük, valami, amit meg akartak osztani másokkal. És ezt egy történeten keresztül juttatták el végül hozzánk. Szereplőket kreáltak, felöltöztették őket, megtöltötték őket élettel, és ők adták át az üzenetet.<br />
<br />
Nem fogok belemenni a könyv elemezgetésébe. Három hónapja olvastam, de akkor, miután bezártam a könyvet az utolsó szó elolvasása után, még akkor sem tudtam volna úgy írni róla. John Green egy zseniális ember, nagyszerű gondolatai vannak, nagyon sokban hasonlít a világnézete az enyémhez, és nagyon hálás vagyok neki ezért a könyvért. Ha maga a történet, a szereplők, minden más katasztrófa lett volna (nem volt az), az alábbi idézet miatt akkor is azt mondtam volna: mindenképpen megérte a ráfordított időt. Újra és újra elolvasnám.<br />
<i><br /></i>
<blockquote class="tr_bq">
<i>"- Istenem, nem akarok olyan ember lenni, aki csak üldögél, és arról nyavalyog, hogy mi akar lenni. Én egyszerűen csinálni akarom. A jövő elképzelése is egyfajta nosztalgia. </i><br /><i>- Micsoda? - kérdeztem.</i><i>- Egész életedet labirintusba zárva töltöd, azon töprengsz, hogyan szabadulsz ki egy nap, és milyen nagyszerű érzés lesz. Elképzeled a jövődet, de soha nem valósítod meg. Csak arra használod a jövőt, hogy segítségével elmenekülhess a jelenből."</i></blockquote>
És még egy magával ragadó idézet, amely már inkább karakterközpontú:<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq">
<i>" - Shhh - mondta. - Alszom.</i><i>Csak így egyszerűen. Százötven kilométeres sebességről a pillanat törtrésze alatt alvásra váltott. Rettenetesen szerettem volna lefeküdni mellé a díványra, átölelni, és elaludni. Nem dugni, mint a filmekben. Nem szeretkezni. Csak együtt aludni, a szó legártatlanabb értelmében. De nem volt meg hozzá a bátorságom, ráadásul tudtam, hogy barátja van, továbbá én béna voltam, ő meg fantasztikus, én reménytelenül unalmas, ő meg végtelenül elbűvölő. Így aztán visszamentem a szobámba, rávetettem magam az alsó ágyra, és arra gondoltam, <b>ha az ember eső volna, én szemerkélnék csupán, de ő maga lenne a hurrikán.</b>"</i></blockquote>
<blockquote class="tr_bq">
</blockquote>
<b>Kedvenc szereplő:</b> Alaska<br />
<b>Nagyon nem kedvelt karakter:</b> -<br />
<b>Ami nagyon tetszett: </b>kábé minden<br />
<b>Borító:</b> 2/5 (nagyon nem tetszik, nézzétek meg <a href="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcTecptoaXd8HGdqn_vUkobRzxjno96mNiV5k9Bm8PHvqyYj5_Et">ezt</a>, <a href="https://encrypted-tbn0.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcSKFBr3_qmgRYkF_5LHari0rnhR7CSh1kB0cFxRbxB3dtDaivOu">ezt</a> vagy <a href="https://encrypted-tbn3.gstatic.com/images?q=tbn:ANd9GcS5Sfz4TNK76_LtzV-DWdzPTVCTiNlnkCFxfa2_KeJFR-rDNny0">ezt</a>. Gyönyörűek.)<br />
<b>Karakterek:</b> 6/5<br />
<b>Történet:</b> 5/5<br />
<b>Összességében:</b> 6/5<br />
<b>Kiadó:</b> Gabo, 2011<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/-jEyblz6Wo4?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />
<blockquote class="tr_bq">
</blockquote>
Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-37627946976759996892012-11-01T20:23:00.000+01:002012-11-01T22:20:16.916+01:00III.Miskolci molytali Ijj *a sarokból kukucskál fél szemmel* Naaaagyon megcsúsztam. Sajnos az élet nem igazán kímélt az utóbbi két hónapban, nem szívesen beszélek róla sem itt, sem senki másnak. Amolyan csendben szenvedő típus vagyok, de annyit mondanék, hogy a következő hetem sem lesz sétagalopp. Mivel már egy hónapja volt ez a találkozó, így annyira részletes nem lesz a beszámoló, mint akkor szerettem volna. Ezt sajnálom is, de úgy érzem ennyit is ki kell pakolni, hogy legyen valami nyoma azért. :)<br />
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://sphotos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/304310_476643499022965_504159252_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://sphotos-d.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash4/304310_476643499022965_504159252_n.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Felül: @enechh, @irasalgor<br />
Lent: Becky, @kölyök13, @Ailey, @kisginny, @teufelin,<br />
@matraimelinda és @icu79</td></tr>
</tbody></table>
Szeptember 22-én délután 3 órakor találkozott a csapat a Virágóránál, és onnan mentünk tovább a találkozó tényleges helyére. A jobb oldali képen nincs még mindenki rajta, mivel a később érkezők útközben, vagy éppen az úticélunknál csapódtak hozzánk.<br />
A főutcán sétálva négyszer is megálltunk, egyszer egy kirakatra ragasztott origami darvakat nézegettünk, második állomásunk a színház melletti könyvcserélős fülke volt. Jó páran hoztak otthon feleslegessé vált könyveket, és behelyezték ide. Kivenni senki nem vett ki semmit, elég gyér volt a kínálat (pár napja sétáltam el mellette, egy darab újságon kívül semmi az ég világon nem volt már benne :(). Ezután egy ilyen árkádos rész alatt újabb origami darvak voltak felakasztva, oda is beszaladtunk, én személy szerint bele is gabalyodtam egy-két madárkába. Innen átsétáltunk a nem messze lévő másik könyvcserélős boxhoz, ide is bekerült pár könyv a molyok jóvoltából. Aztán már célirányosan mentünk tovább.<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="http://moly.hu/system/tale_items/1110962/image_normal.jpg?1348419090" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://moly.hu/system/tale_items/1110962/image_normal.jpg?1348419090" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A darvak alatt :)</td></tr>
</tbody></table>
<br />
Miután megérkeztünk a Szomjas Szerdába, és a hátsó teremben berendezkedtünk, leadtuk igazi hardcore szombat délutáni/esti rendelésünket. Ez úgy nézett ki, hogy 90% forró csoki, néhol felbukkant egy cappuccino, vörösbor, tea, később a fiúknál sör. De forró csoki... Az volt dögivel.<br />
<br />
Mivel még vártunk másokat is, spontán elindultak a beszélgetések. Lévén, hogy elég sokan voltunk, hiába ültünk körben, nyilvánvalóan nem lehetett az összetolt asztalok másik végén ülő emberrel könnyen kommunikálni, így kisebb csoportokban folyt diskurálás. Amikor már nagyon elszabadult a társalgás fonala, akkor @icu79 szépen összefogta a társaságot, így indult el egyszer egy bemutatkozó kör. (Mikor ez az ötlet felvetődött, az első kérdés, ami megjelent piciny fejemben, ez volt: <i>Ki a fene vagyok én, és miket szeretek?</i>) Jó ötlet volt, sorban mindenki mesélt magáról, és az elmondott dolgokkal kapcsolatban el-elindultak társalgások - többek között ennek kapcsán jól kiveséztük az "olvasás terén mindenevő ember" fogalmát, és legtöbben azon az állásponton voltak, hogy igazából a 'mindenevő' nem igazán helytálló jelző. Ugyanakkor szóba került pár mondat erejéig a "volt Twilight korszakom" téma is, ennek kapcsán a szégyenlem-nem szégyenlem álláspontokról folyt a szó.<br />
Most pedig, mivel szeretem a random dolgokat, random, csapongós stílusban következnek beszédtémák, momentumok:<br />
<br />
<ul>
<li>@kisginny pöttyös gumicsizmája, ami... gumi szagú volt!</li>
<li>@SzAngelika külföldi tapasztalatairól mesélt </li>
<li>valahogy szóba kerültek az erdélyi medvék is (Szia Nancy! Szeretek neked kiszólni bejegyzésekből:D<3)</li>
<li>a mostanra már elmaradhatatlan kérdés, ami rajongók közelében mindig előkerül: Miért olyan népszerű a Szent Johanna gimi? (nem emlékszem, milyen válasz adódott erre, mivel elvesztem a <strike>Cortez</strike> gondolataimban:D)</li>
<li>szintén @kisginny miután megosztotta velünk, hogy zsíros kenyéren élt egy ideje, éhes is lett, ám a pincér azzal a szomorú hírrel szolgált, hogy a konyha most nem igazán üzemel, maximum <i>zsíros kenyér</i>rel tudnak szolgálni :P</li>
<li>ezenfelül felvetődött az az ötlet is, hogy valahol vezetni/megbeszélni lehetne azt, hogy ki milyen könyvet szeretne kölcsön kérni, így aki oda tudná adni, az rövid úton jelezheti is. Ez még kifejlesztésre vár.</li>
</ul>
Hárman korábban eljöttünk, mert haza kellett érni. Én nagyon jól éreztem magam, a következőre is mindenképpen el szeretnék jutni. Azt viszont rettentően sajnálom, hogy pár nappal utána nem tudtam megírni az élménybeszámolót, mert most elég suta lett, pedig mindent megpróbáltam kicsavarni az agyamból. Azonban ezt a keveset is publikálom, mert szeretném, ha ennek is maradna nyoma, még ha csak ilyen kicsi is.<br />
<br />
(ui: vigyázat, elkezdtem vastablettát szedni, így minden esély megvan arra, hogy rövid időn belül felpörögjek, és újból elárasszam kicsiny blogom a <strike>hülyeségeimmel</strike> véleményeimmel.:)<br />
<br />Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-35992871217422239692012-09-24T19:38:00.001+02:002012-09-24T19:38:58.893+02:00Life UnexpectedNo, nem a sorozatról van szó... Az élet kiszámíthatatlan, ez a lényeg. Meg kegyetlen is. Jól eltűntem egy időre, ennek meg is van az oka. A családomat egymás után érték a megpróbáltatások - nem szeretném bővebben fejtegetni, legyen elég annyi, hogy Miskolc 4 kórházából 2-ben biztos nem tévedek el többet -, de végre már nem csak, hogy látom a fényt az alagút végén, de már fél lábbal azt hiszem, kint is vagyunk belőle.<br />
<br />
Emiatt sem időm, sem kedvem nem volt az olvasáshoz. A blogoláshoz végképp nem. De szándékozom visszatérni, mert igenis hiányoznak a könyvek lapjai, meg ez a kis zugom, ahol megmondom a magamét. Ezt elindítandó, szombaton részt vettem a harmadik miskolci molytalin, amiről nagyon rövid időn belül szándékozom írni egy beszámolót :) Sajnos pénteken lebetegedtem, még ezzel küzdök, úgyhogy csak lassan haladok, de készülget.<br />
<br />
Nem tudom, mennyire lesz intenzív a visszatérés, mert bár annyira nem érzem stresszesnek magam, mikor belegondolok, mennyit kell tanulnom/készülnöm sulira, igencsak tetemes mennyiséggel találom szembe magamat. Igen, érzem az érettségi előszelét, bár még azért 2 év az sok idő. De próbálok most már egy kiegyensúlyozott heti rendszert bevezetni az életembe, nem csak azért, hogy a mindennapjaimat megkönnyítsem, de az egészségem miatt is.<br />
<br />
Szóval ennyi lenne, see you around, guuuuys.Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-2137035014018717152012-08-20T22:21:00.002+02:002012-10-28T19:56:22.027+01:00Liebster Award Round 1Szóval most körbe jár ez a dolog, amit <i>Liebster Award</i>nak hívnak. Én is megkaptam. Hatszor. :D Azt hiszem, legalábbis ennyit számoltam most össze, de gyanús nekem, hogy egy hetediket elfelejtettem. Na majd még később újra végig gondolom. Kettesével fognak kikerülni ide a blogra a válaszaim, mert így egyben nagyon sok lenne :D<br />
Szóval szabályok, amiket amúgy meg is fogok szegni.<br />
<br />
<br />
<ul>
<li>Mondj 11 dolgot magadról</li>
<li>Válaszolj a neked feltett 11 kérdésre</li>
<li>Tegyél fel 11 kérdést te is</li>
<li>Jelölj meg 11 embert, akiknek tovább adod a díjat</li>
<li>Nem adhatod vissza annak az embernek, akitől kaptad</li>
</ul>
Na, hát már kb mindenkinél járt ez a dolog, úgyhogy az utolsó 3 pontot én mellőzni fogom. Persze ha valaki szeretne nagyon válaszolni kérdésekre, akkor összeírok 11-et nagyon szívesen. :D<br />
<br />
<b><u>11 random tény rólam:</u></b><br />
<b><u><br /></u></b>
<br />
<ul>
<li>A szenvedélyem és szerelmem és rajongásom tárgya az angol nyelv. Meg az angol és amerikai kultúra. Minden, ami hozzájuk kapcsolódik. De olyan szinten, hogy nekem csak háttérzajként megy a CNN, mert szükségem van arra, hogy halljam, ahogy beszélnek. És rendkívüli módon lázba hoznak a különböző akcentusok. És vannak napjaim, amikor teljesen letargiába zuhanok, mert még sosem jártam Nagy-Britannában, sem az Egyesült Államokban.</li>
<li>Kb 3-4 hónappal ezelőttig minden egyes reggel kakaóval indítottam a napomat. Kiskoromtól kezdve legtöbbször apu, ritkábban anyu csinált nekem reggelente, és csak és kizárólag langyosan voltam/vagyok hajlandó meginni.</li>
<li>A kedvenc színem a kék, iszonyúan imádom, mert annyira gyönyörű árnyalatai vannak. Éppen ezért őrültem meg teljesen, mikor leleplezték az SZJG7 borítóját. ÁÁÁÁÁÁÁÁ.</li>
<li>TV sorozat függő vagyok. Csak és kizárólag angolul nézek sorozatokat, néha persze becsúszik egy-egy szinkron, de az első pont után érthető szerintem az eredeti nyelv iránti elkötelezettségem. Rengeteg különböző sorit nézek, az abszolút kedvenceim a Fringe (A rejtély), Supernatural (Odaát), Teen Wolf (Farkasbőrben) Merlin (Merlin kalandjai), Sherlock, Hart of Dixie, LOST - Eltűntek, és még sorolhatnám estig. :D</li>
<li>Miután nem tudtam eljutni Az éhezők viadala premier előtti vetítésére (pedig nyertem jegyet xD), ezért szomorúságomban fogtam magam, és rendeltem az USA-ból egy 61x91,5 cm-es posztert :D <a href="http://sphotos-h.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-prn1/563492_2584669835487_1973307194_n.jpg">Így néz ki</a>, bár képen annyira nem jön át, hogy milyen nagy.</li>
<li>Az idei szülinapomra (egy hét késéssel) nővérem egy Union Jack tortát csinált nekem. </li>
<li>Szintén szülinapomra egy barátnőmtől kaptam egy Union Jack esernyőt Németországból. :D</li>
<li>Az angol és francia tudásom tökéletesítése után szándékomban áll spanyolul, olaszul és oroszul is megtanulni. </li>
<li>San Diego az álmom. Eljutni, és ott is élni. San Diego, California. </li>
<li>Leginkább a rock műfajában mozog a zenei ízlésem, de egyébként mindent meghallgatok, ami megtetszik. Örök kedvenceim: Green Day, 30 Seconds To Mars, Skillet, Theory of a Deadman, The Cab, Sunrise Avenue, Ed Sheeran, Safetysuit, stb. Plusz imádom a Boyce Avenue és a Glee coverjeit.</li>
<li>Imádom a hosszú buszutakat. Meg vonatutakat. Rendkívül hangulatosak, és nagyon szeretek az ablakon keresztül az elsuhanó tájat bámulva zenét hallgatni. Vagy csak gondolkodni.</li>
</ul>
<div>
<b><u><a href="http://nancykonyvei.blogspot.hu/">Nancy</a> kérdései:</u></b></div>
<div>
<b><u><br /></u></b></div>
<div>
<b>1, Tudja a közvetlen környezeted, hogy blogot vezetsz?</b></div>
<div>
Igen és nem. Pár közelebbi barátom tud róla, de anyuék például nem.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>2, Vettél már meg könyvet csak azért, mert beleszerettél a borítóba?</b></div>
<div>
Hű, nem igazán emlékszem ilyenre. A könyvekre fordítható pénzem mennyisége nem túl nagy, úgyhogy mindig jól megfontolom, mire ruházok be. Talán még molyságom kezdeti szakaszában a <i>Csontváros </i>csábított el. Karácsonyra kaptam pénzt, és elmentem egy könyvesboltba. Másfél órán át böngésztem, de mindig vissza-visszatértem a <i>Csontváros</i>hoz, míg végül a fülszöveget többször átolvasva ez landolt a kosaramban. Egy percig sem bántam meg.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>3, Mi a kedvenc könyvműfajod?</b></div>
<div>
Nem igazán tudom, az ízlésem egészen vegyes, sok mindent szeretek. Talán amit túlnyomó többségben olvasok, az a YA fantasy. Azt hiszem :D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>4, Sorozatokat olvasol inkább, vagy egyedülálló könyveket?</b></div>
<div>
Manapság igen nehéz csak egyedülálló könyveket olvasni, hiszen mindenből sorozat lesz már. Ha nem is annak indult az elején, az lett belőle. Ha jól számolom, akkor nekem is csak 5 db egyedülálló könyvem van itthon, a többi mind sorozat. Szóval sorozatokat olvasok többnyire.</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>5, Melyik az a könyv, amit leginkább szeretnél, hogy itthon is megjelenjen valamelyik kiadó gondozásában?</b></div>
<div>
Most hirtelen a <i>Dear Bully </i>ugrott be, vagy esetleg még a <a href="http://aileysreadings.blogspot.hu/2011/06/julie-anne-peters-by-time-you-read-this.html"><i>By The Time You Read This, I'll Be Dead</i>.</a> Nem tudom, hogy ezt a témát bevállalná-e most így egy kiadó is, de szerintem ráférne a fiatal magyar olvasóközönségre, ha olvasnának ezekhez hasonló témákban. A Cicerónál ugye kijött a Jégviráglányok, szóval talán lassan majd itthon is nyitunk a komoly témák felé. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>6,Hány könyvet szoktál magaddal vinni egy-egy nyaralás alkalmával?</b></div>
<div>
Egy-kettőt. :D Általában ha eljutok valahova víz közelbe, akkor ott az aktív pihenés élvez nálam prioritást, úgyhogy nem viszem a fél könyvtáram. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>7, Melyik könyvbeli helyszínre költöznél a legszívesebben, ha tehetnéd?</b></div>
<div>
Valamelyik fantasy világ biztos rendkívül érdekes lenne, de én maradnék a Szent Johanna giminél. Csak egyszerűen :)</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>8, Melyik könyvszereplővel töltenél el egy délutánt?</b></div>
<div>
Ian O'Shea (A burok). Kell ezt ragozni? :D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>9, Melyik könyv volt rád a legnagyobb hatással?</b></div>
<div>
Fú, nem tudom. Jó pár könyv elgondolkodtatott, kezdve a <i>Virágok a padláson</i>nal, aztán a <i>Dear Bully</i>, <i>Alaska nyomában</i>... </div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>10, Milyen színű felső van rajtad jelenleg?</b></div>
<div>
Ki nem találjátok... KÉK! :D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b>11, Meg tudod mondani, hogy mennyi az idő, anélkül, hogy az órára pillantanál? (csalni nem ér :P)</b></div>
<div>
Uhm, olyan 12:30 körül? ... Majdnem, 13:04 van :D</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<b><u><a href="http://agnescornel.blogspot.com/">Gigi </a>kérdései: </u></b></div>
<div>
<b><u><br /></u></b></div>
<div>
<b>1, Mi az a könyvbeli cselekményelem/fordulat/sablon, amivel ki lehet kergetni a világból?</b><br />
Most hirtelen csak ez jutott eszembe: "fél nap után iszonyúan szerelmes vagyok beléd, feláldozom az életem, megmentelek, de a második részben szakítunk, azonban semmi gond, a harmadikban úgyis egymásra találunk, mert fél nap után a szerelmem halhatatlan marad örökre." Bár talán ezt is meglehet írni hihetően, jól magyarázva o.O<br />
<br />
<b>2, Mi az a könyvbeli cselekményelem/fordulat/sablon, amit imádsz, mindegy, hányszor olvasod?</b><br />
Úristen, ez nehéz. Hű. Hát, a szerelemnél maradva a rossz fiú/jó kislány páros. :D Ezt úgy gondolom, soha nem fogom megunni.<br />
<br />
<b>3, Szoktál-e olvasás közben zenét hallgatni, és ha igen, kötsz-e egy-egy számot egy-egy könyvhöz? Ha tudsz példát mondani, annak nagyon örülnék! :)</b><br />
Nem, nem igazán szoktam. Inkább a rainymoodot szoktam benyomni, igen, szeretek esőben olvasni. Viszont néha azért jól esik az aláfestés, ilyenkor csakis instrumentális zenét hallgatok, semmi szöveg, mert abból nem olvasás, hanem éneklés lesz :D<br />
Kötök-e zenét könyvhöz? Elsőre a Keane: Somewhere Only We Know ugrott be az SZJG-vel kapcsolatban :D Ugyanide még Green Day számok.<br />
<br />
<b>4, Melyik az a könyv amihez olvasol vagy olvasnál rajongói írásokat/fanficeket? Milyet?</b><br />
Harry Potterhez olvastam (ma már ritkábban) rengeteget, többnyire romantikusakat a kedvenc párosaimmal. Hm, ahogy így belegondolok, könyvekhez annyira nem is olvasok fanficeket. Mostanában inkább a TV sorozatokhoz szeretek olvasni :D De volt szerencsém már Éhezők viadala fichez (Finnick/Annie), és kb ennyire emlékszem, ami nem HP. Ja, meg <a href="http://fanfic.hu/merengo/viewstory.php?sid=72324">Az időutazó férje</a>. Bár ennek az alapját, Az időutazó feleségét még nem olvastam, de a fic zseniális. Simán mehetne kiadásra, de nyilvánvaló okok miatt ez nem fog megvalósulni . Sajnos.<br />
<br />
<b>5, Mennyire zavarnak a spoilerek? Megcsapkodnád egy kaktusszal/széklábbal azt, aki elárul valamit, bármilyen kicsi dolog is legyen? Futottál-e bele véletlen spoilerbe? Ha igen, melyik könyvnél?</b><br />
Nagyon-nagyon zavarnak. Iszonyú mérges meg tehetetlen vagyok, mikor ez történik, nem csak könyvek esetében. Úgy érzem, mintha megfosztottak volna a jogomtól, hogy magam fedezzem fel a dolgokat. Igen, csapkodnék én büdös ponttyal is, de általában lenyelem. :D Hm, egyedül a Clockwork Angelre emlékszem, de az sem volt akkora spoiler, szóval nem volt annyira gázos.<br />
<br />
<b>6, Ha könyvírásra adnád a fejed, miről írnál? Milyen műfaj? Milyen főhőst írnál? Magyar vs angol nevek? Helyszín?</b><br />
Valami romantikus fantasy bigyó lenne. De mivel nincs szerintem tehetségem az íráshoz, valami nyálban tocsogó szörnyűség kerekedne belőle. Badass főhőst, mert én nem vagyok az. :D Angol nevek, angol/amerikai helyszín, de csakis abban az esetben, ha személyesen felfedezem a terepet, és tényleg tudom, mi hol és merre van. Vaktában nem írogatunk.<br />
<br />
<b>7, Ha a kedvenc könyvedről látsz negatív véleményt, mit teszel? Átugrod? Elolvasod? Leállsz veszekedni?:)</b><br />
Általában átugrom, mert az ilyenek mindig lelomboznak. Tudom, valószínűleg hülyeség, de engem személyesen bánt, ha valamit, amit szeretek, szapulnak. :D Néha ha olyan kedvem van, vagy olyan ember írta, akkor elolvasom, de vitázni nem szoktam leállni. Elraktározom magamban, hogy nem tetszhet mindenkinek ugyanaz. Viszont amikor abszolút irreleváns és idióta indokokkal szidják a könyvet, akkor általában odaszólok, hogy ezt azért mégse kéne.<br />
<br />
<b>8, Mi a kedvenc meséd? Disney, Grimm, akármi.</b><br />
Hű. Kiskoromban imádtam <i>A rendíthetetlen ólomkatoná-</i>t. Az Andersen könyvemben sokszor elolvastam. Filmben pedig az <i>Aranyhaj és a nagy gubanc.</i><br />
<i><br /></i>
<b>9, Mi a kedvenc könyvcímed? (Nem a kedvenc könyved címe, hanem a cím, ami a legjobban tetszik hangzásra, vagy valamiért.)</b><br />
Hm, nem tudok dönteni a <i>The Fault in Our Stars </i>és a <i>Life is But a Dream </i>között. Előbbit a jelentése miatt szeretem, utóbbiról pedig mindig egy dalocska jut eszembe, és dúdolni kezdem. (<a href="http://www.youtube.com/watch?v=7otAJa3jui8">ez</a>, olyan kis aranyos. Nagyon szeretem :D)<br />
<br />
<b>10, Melyik az a könyv, amit bármennyire is szeretnél, nem tudod beszerezni? </b><br />
Hm, perpillanat nincs olyan könyv, amit nem azért nem tudok beszerezni, mert olyan ritka. Csak szimplán nincs pénzem Tom Daley könyvére jelenleg :D Ezért sírok. De majd lesz, majd lesz. :D<br />
<br />
<b>11, Utolsó kérdés igen sablonos, de már kifogytam a szuszból. Top 5 kedvenc könyved, csak öt, tetszési sorrendben. (Kegyetlen vagyok.)</b><br />
YES, YOU ARE. GO AWAAAAAAAAY. ÁÁÁÁÁÁÁ. :D<br />
<br />
<ol>
<li>Stephenie Meyer: A burok</li>
<li>Suzanne Collins: Az éhezők viadala</li>
<li>Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. - Remény</li>
<li>Cassandra Clare: Üvegváros</li>
<li>Richelle Mead: A halál csókja</li>
</ol>
Azt hiszem. Jelenleg. Talán. Lehet, kihagytam valami fontosat. Nem tudom :c Ajj. </div>
Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-82425791397840108722012-08-20T12:08:00.001+02:002012-08-20T12:08:42.253+02:00Michelle Zink: Prófécia (Prophecy of the Sisters)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_8_bjAWVytIRu2z428SioMszteKSriuvSDbCdnv2aMzCPlfYqOM1TqwuEGtnyCIMWpeiNTSo0Il1Id5WVuiv817FvHYppgQCNFnxwZhCAkAUAfpBZrPquS4Qz4gghIdn2l2unIBOqmgC1/s1600/img450.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg_8_bjAWVytIRu2z428SioMszteKSriuvSDbCdnv2aMzCPlfYqOM1TqwuEGtnyCIMWpeiNTSo0Il1Id5WVuiv817FvHYppgQCNFnxwZhCAkAUAfpBZrPquS4Qz4gghIdn2l2unIBOqmgC1/s320/img450.jpg" width="204" /></a></div>
<i>A tizenhat esztendős Lia Milthrope nemrégen veszítette el édesapját, s immár teljesen szülő nélkül maradt. Amikor azonban egy különös jel tűnik fel a csuklóján, lassan ráébred, hogy a bélyeg, amelyet viselnie kell, sokkal súlyosabb az árván maradt leány titulusánál. Lia és ikerhúga, Alice végezetes szerepet örökölt egy ősi próféciában, amely évszázadok óta ikrek generációit fordította egymás ellen. </i><br />
<i>Lia eltitkolja felfedezését Alice, s még szerelmese, James elől is, ám ahhoz, hogy teljesen megszabadulhasson a titok terhétől, véget kell vetnie a próféciának - mielőtt a húga tenné meg. Csak akkor értheti meg végre szülei halálának rejtélyes körülményeit, s a csuklóján sötétlő jel valódi jelentését; csakis akkor tudhatja meg, meddig képes elmenni Alice, hogy őt legyőzze, és miféle pusztulást hozhat a prófécia a világra. </i><br />
<i><br /></i>
Önszántamból ez a könyv biztos nem került volna előre a várólistámon, de a megyei könyvtárban van egy példány belőle, és valahogy nem tudtam otthagyni. Csak miután kivettem, akkor olvasgattam utána molyon, és meglepődésemre elég sok negatív értékelésbe futottam, úgyhogy igazán kíváncsi voltam, mi fog ebből kisülni.<br />
<br />
Összességében nekem tetszett a könyv, kikapcsolt, és egészen élveztem. A fülszövegből nem derült ki, úgyhogy igencsak meglepődtem, amikor rájöttem, hogy a sztori az 1800-as évek végén játszódik. Az ebben a korban játszódó történeteket igazán szeretem, úgyhogy ez is dobott a könyvön egy kicsit.<br />
Michelle Zink gyönyörűen ír. Szerintem. Nagyon választékos, szép a stílusa, kényeztette a szememet a szavak rendezett kavalkádja. Ez ízlés kérdése, lehet másoknak túl sok, nekem nagyon-nagyon tetszett. A fordítás szerintem igen jól sikerült, Michelle Zinktől olvastam angolul is a <i>Dear Bully</i>ban (erről később lesz bejegyzés), és angolul is nagyon bejött az írásmódja.<br />
<br />
A könyv alapkoncepciója szerintem zseniális, rengeteg potenciál van benne, amit ha jól kezel az író, akkor egy A+ könyv lesz a végeredmény. Nos, igen, itt jöttek a problémák a könyvvel. A történet valami borzasztómód átlátszó. Mint az ablaküveg. Nem is kell megerőltetni az agyát az embernek, könnyedén ki lehet találni, mi lesz a következő csavar, a prófécia mit jelent és a többi. Sokkal, de tényleg sokkal korábban rájöttem a dolgokra, mint maguk a szereplők, azonban ez mégsem zavart annyira mint pl L. J. Smith esetében. Ugyanis nem tört rám a késztetés, hogy falhoz csapjam a könyvet, mert annyira IQ zérók a szereplők. Egyszerűen én láttam, amit ők nem, pedig ugyanabból az információ halomból dolgoztunk. De nem voltak idegesítőek, nem volt <i>annyira </i>egyértelmű minden, hogy a nem észrevételük miatt falba verjem a fejem.<br />
Annak ellenére, hogy általában negatívumként hozom fel az átlátszóságot (ebben az esetben is annak tartom), ennek a könyvnek az esetében, akkor és ott egyáltalán nem bántam, mert kikapcsolt. Nem pörgött az agyam a rejtélyeken, így abszolút pihenni tudtam. Tehát a nagy izgalmakat kedvelőknek ebben a tekintetben valószínűleg csalódás lesz a könyv.<br />
<br />
Nagyon hálás voltam azért, hogy nem csöpögött a nyáltól, mint a mostani YA könyvek jelentős hányada. Nincs sablonos szerelmi háromszög, nem agonizál senki, hogy jajj, most kit szeretek, hogy kéne döntenem. Komolyan felüdülés a sok szerelem-központú regény után. Azok is jók, persze, szeretem is őket, amikor olyan napjaim vannak, de attól is csömöre lesz az embernek egy idő után. Ilyenkor jók az ilyen könyvek.<br />
<br />
A karakterekkel nem volt semmi gondom, érdekesek voltak, életszerűek, na meg a cselekedeteik átlátszóak. Talán Alice tudott úgy igazán meglepni egyszer, mert arra a dologra tényleg nem számítottam, de egyébként rendkívül következetes volt mindenki.<br />
<br />
Tehát így konklúzióban azt tudom mondani, hogy egyszer olvasós darab számomra, csodás stílusban íródott, kár, hogy az alapötlet potenciáljait nem tudta Michelle Zink rendesen kihasználni. Sorozat, úgyhogy majd egyszer elolvasom a következő részt is, mert kíváncsi vagyok, hogy mit fog még kihozni ebből az írónő.<br />
<br />
<b>Kedvenc szereplő: </b>-<br />
<b>Nagyon nem kedvelt karakter: -</b><br />
<b>Ami nagyon tetszett: </b>a stílusa, hogy az 1800-as évek végén játszódik<br />
<b>Borító: </b>5/5<br />
<b>Karakterek: </b>4/5<br />
<b>Történet: </b>4/5<br />
<b>Összességében: </b>4/5<br />
<b>Kiadó: </b>Ciceró, 2011Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-79197429498401883912012-07-26T18:40:00.000+02:002012-07-26T18:40:39.815+02:00Alex Flinn: Csók, pont jókor (A Kiss In Time)<a href="http://img.akcioskonyv.hu/uploads/konyv/a/alex-flinn/lightbox/a-kiss-in-time-csok-pont-jokor-f-zott.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://img.akcioskonyv.hu/uploads/konyv/a/alex-flinn/lightbox/a-kiss-in-time-csok-pont-jokor-f-zott.jpg" style="cursor: move;" width="218" /></a><b></b><br />
<b><b style="background-color: white;">Taliát egy átok sújtja... Jack megtöri az átkot.</b></b><br />
<br />
<i style="background-color: white;">Mondták nekem, hogy óvakodjak attól az átkozott orsótól, de ez annyira elbűvölő volt, annyira hipnotikus... </i><br />
Aznap csak egy kis kalandra vágytam, ezért léptem meg a turistacsoporttól. De találni egy kómában lévő várost, benne egy állatian dögösen kinéző, alvó kiscsajjal, na ez éppen nem az volt, amire számítottam.<br />
<i>Ugyanott ébredtem, de egy egészen más időben - egy vadidegen csókja ébresztett fel.</i><br />
Én nem azért csókoltam meg, hogy segítsek rajta. Néha csak úgy csókolózik az ember.<br />
<i>Nem tudtam, hogy aztán ez fog történni. Most aztán alaposan benne vagyok a pácban, mivel az apám, a király, engem okol, hogy romlásba döntöttem az országunkat. Nincs más választásom, mint elszökni innen, méghozzá ezzel a közemberrel!</i><br />
Most aztán jól megszívtam: itt van a nyakamon ez a gügye királykisasszony, plusz a bőröndje, tele az ékszereivel... Az egyetlen jó hír: a szüleim totál ki lesznek kattanva!<br />
<b style="background-color: white;">Képzeld el, hogy párkapcsolati gondjaid vannak. Aztán zárd az ajkadat egy kábultan szunyókáló egyénéhez, akiről kiderül, hogy idestova 316 éves az illető.Vajon egy csók átsegíthet mindenen - akár az időn is? </b><br />
<b style="background-color: white;"><br /></b><br />
<span style="background-color: white;">Alex Flinn és én már korábban találkoztunk, csak akkor a blog még nem létezett. A <i>Beastly</i>-t 2010 karácsonyára kaptam ajándékba, és nagyon érdekelt. Rendkívül hamar elolvastam, rabul ejtett az egész sztori. Remek elgondolás volt, zseniális kivitelezésben. Akkor úgy éreztem, hogy igen, abszolút működik a régi mesék modernizálása. 2007-ben adták ki először a <i>Beastly-</i>t, majd 2009-ben követte eme bejegyzés alanya, a <i>Csók, pont jókor.</i></span><br />
<span style="background-color: white;"><i><br /></i></span><br />
Nagyon szerettem volna úgy rajongani ezért a könyvért, mint az írónő előző mesefeldolgozásáért. Teljesen elvarázsolt anno a fülszöveg, a borító ugyanolyan letisztult és szép... Azt hiszem, a legnagyobb probléma az volt, hogy túl nagyok voltak az elvárásaim. Nem <i>Beastly </i>folytatást vártam, nem ugyanazt a sztorit, ugyanazokat a köröket. Hanem egy azzal megegyező minőségű mese modernizálást. És annak ellenére, hogy gyorsan elolvastam, és kikapcsolt, egy percig sem bántam meg, hogy kölcsönkönyv volt, és nem saját.<br />
<br />
Az egyik problémám az volt a könyvvel, hogy szerény véleményem szerint rettentő felszínes volt... nos, szinte minden. A végkifejlet rendkívül evidens, bár nagyon szerettem volna, ha Flinn elringat valami módon abba a hitbe, hogy nem, nem lesz happy end. Mert meg tudta volna tenni, van tehetsége hozzá.<br />
De a szerelem erőltetett volt, nem éreztem át. Ismerjük a mesét, Csipkerózsika (Talia) csak az igaz szerelem csókjától ébred fel. Ezt én el is fogadom. Azonban az érthető, hogy egy kicsiknek szóló mesében ezt nem bonyolítják túl, de én azért szerettem volna, ha a modern változatban, idősebb célközönség lévén, igenis lett volna rendes huza-vona. A falat kapartam Talia hülyeségétől, ahogy rá akarta erőltetni magát Jackre, mert igenis ő az igaz szerelme. És ezt ismételgeti, és ismételgeti, és ismételgeti. TUDJUK!! Tisztában vagyunk ezzel a fülszöveg elolvasása óta. Jack reakciója legalább valamelyest racionális volt, de szerintem sokkal jobban működött volna (és kevésbé kergetné az olvasót az őrületbe), ha mondjuk valami más folytán indulnak el közös útjukon, és nem Talia megrögzöttsége miatt.<br />
Azt elismerem, hogy nagyon kis aranyos volt, ahogy Jack beleszeretett... de ez is olyan semmilyen volt. Semmi érzést nem váltott ki belőlem, annyira nem volt itt elmélyítve semmi. Nem törődtem igazán egyik karakter sorsával sem... Az megmentette a könyvet, hogy Talia valamennyire karakterfejlődött, és ennek borzasztóan örültem. Mert ha egész végig az eredeti énjét kellett volna elviselnem, szerintem megőrültem volna.<br />
Jacket meg a húgát kedveltem a leginkább. Jack, nos... igen, csak ismételni tudom magam: ha Jack is komolyabban lett volna karakterizálva, nagyon jó kis szereplő lett volna. Így is jó volt, de ha lehet jobb is...?<br />
Jackről most eszembe jutott, hogy néhány irracionális dolgon is felvontam a szemöldököm olvasás közben.<br />
*enyhe spoiler veszély*<br />
<br />
Szóval van ez a jelenetsor, hogy Talia meg Jack vissza akarnak utazni Amerikába, de ahhoz ugye kell pénz. És Talia a kastélyból elhozta az ékszeres ládikáját. Na mármost, Jack kitalálja, hogy elmennek, és eladnak valamit abból. Már nem azért, de ha két tizenéves gyerek besétál egy boltba, és el akarnak adni egy szép nagy rubintot, az azért elég gyanús. Azért felmerülhetne a kérdés az emberben, hogy honnan szedték? Miért akarják eladni? Mire kell a pénz? Na mindegy, láttunk már nagyobb baromságokat is nyomtatásban...:D<br />
<br />
*spoiler vége*<br />
<br />
Felszínességnél tartunk még mindig. Ó, a humor. Szerintem alapvetően Alex Flinn vicces. De olyan olcsó poénokkal dobálózott most, ami abszolút kiszámítható volt. Valami eredetiséget, nagyon nagy csattanós viccet vártam. Akartam könnyezve röhögni, mert lett volna rá lehetőség. De így csak el-elmosolyodtam.<br />
Több csavarosságot szerettem volna, izgulni és falni az oldalakat. Annak ellenére, tudtam, mi lesz a vége. Egyébként voltak jó megoldásai is az írónőnek, a könyv végén rendkívül ötletes volt Jack feladatai kapcsán.<br />
Tehát alapvetően szerintem a legnagyobb baja ennek a könyvnek, hogy felszínes, és kicsit erőltetett dolgok vannak benne.
<br />
<br />
De! Nem élvezhetetlen. Agyat kikapcsolva, egy pohár limonádé mellé, az instant-szerelem kedvelőinek remek nyári olvasmány. És bár nem olyan erős, mint a <i>Beastly</i>-é, de ennek is van mondanivalója. Őszintén megmondom, hogy a könyv felénél baromira kételkedtem abban, hogy lenne, de a végére összehozta Alex Flinn.<br />
<br />
<b>Kedvenc szereplő: </b>Jack<br />
<b>Nagyon nem kedvelt karakter: -</b><br />
<b>Ami nagyon tetszett: -</b><br />
<b>Borító: </b>5/5<br />
<b>Karakterek: </b>4/5<br />
<b>Történet: </b>4/5<br />
<b>Összességében: </b>4/5<br />
<b>Kiadó: </b>Könyvmolyképző Kiadó, 2012Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-59991347088796854432012-07-13T19:27:00.001+02:002014-01-01T19:01:59.880+01:00Elizabeth Moon: A sötét sebessége (The Speed of Dark)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<a href="http://www.booker.hu/_cachingdbfield/YV90ZXJtZWtfa2VwZWs,/bmFneWtlcA,,/M/T/A/1/N/j/Y/,/bk011474nagy.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.booker.hu/_cachingdbfield/YV90ZXJtZWtfa2VwZWs,/bmFneWtlcA,,/M/T/A/1/N/j/Y/,/bk011474nagy.jpg" width="225" /></a><i>Az orvostudomány csodái mind több betegségtől szabadítják meg végleg az emberiséget, és a genetikai tervezés hamarosan már a születendő gyermekeknél is lehetővé teszi egészségük előzetes tökéletesítését. De mi van azokkal, akik köztünk élnek, méghozzá valami olyan fogyatékossággal, ami megnehezíti beilleszkedésüket a társadalomba? Lou Arrandale felelős állásban dolgozik egy nagyvállalatnál, munkáján kulcsfontosságú üzleti döntések múlnak. Magánélete azonban valóságos akadályfutás, környezete nehezen fogadja el, a legapróbb feladatok végrehajtása is kihívások elé állítja. Lou ugyanis autista. Amikor aztán vállalata több kollégájával együtt beutalja egy kísérleti kezelésre, melynek eredményeként normális életet élhetne, olyan kérdésekkel kell szembenéznie, amik megkérdőjelezik benne, mi is valójában a "normális", és hogy valóban betegség-e az állapota, vagy esetleg az emberi törzsfejlődés következő állomása.<br />Elizabeth Moon Nebula-díjas regénye olyan korábbi művekkel állítható párhuzamba, mint a Virágot Algernonnak, a Forrest Gump vagy az Esőember, de a téma mindeddig feltáratlan, új mélységeire nyitja fel szemünket. </i><br />
<i><br /></i>
Igen remek (és egyben nagyon rossz) szokásom, hogy ha betoppanok a könyvtárba, akár csak annyira, hogy a régebben kivett könyveket visszavigyem, és nem áll szándékomban kölcsönözni, nos, akkor is körülnézek. A megyei könyvtárban remek kis böngészde van a földszinten, 4 könyvespolcon ABC-rendben a nemrég visszavitt könyvek. Egy ilyen alkalommal csemegéztem a kötetetek között, és egy lila gerincű példány felkeltette az érdeklődésem. Nagyon érdekesnek találtam a címét, <i>A sötét sebessége, </i>úgy gondoltam, biztos valami fantasy dolog lehet. Aztán a fülszöveget olvasva döbbentem rá, hogy cseppet sem erről van szó. Sci-fi-ként is fut, de egyébként abszolút az általunk ismert világban játszódik, és egy manapság egész gyakori, ám az átlagember által igencsak ignorált betegséget boncolgatja.<br />
<br />
Őszintén nem tudtam, mit várhatnék ettől a könyvtől. Nem vártam akciót, fordulatokat, csavarokat. Mert már az első pár oldalon lehet érezni, hogy ez nem is erről akar szólni. Regényként nem adnék rá öt pontot, de én úgy érzem, hogy amit az írónő akarhatott adni az olvasóknak, azt megtette. Egyszerű a dolog: bemutatja egy autista férfi szemszögéből a világot. Hogy ő hogyan látja a dolgokat, hogy viszonyul a világhoz, és hogy a világ hogy viszonyul őhozzá. Ezt pedig Elizabeth Moon remekül megtette.<br />
<br />
Az autizmus egy idegfejlődési rendellenesség, ami a normálistól eltérő viselkedési és érdeklődési mintázatokban nyilvánul meg, és <span style="background-color: white;">csökkent társadalmi kapcsolatokat és kommunikációs képességeket eredményez. </span><br />
Már a betegségben is felmerül egy igen vitatható kifejezés - <i>a normálistól eltérő </i>-, aminek kérdését a könyv is jócskán feszegeti.<br />
Lou autista, de az egész világ elvárja, hogy úgy tegyen, mintha olyan lenne, mint az összes többi nem autista ember. Lou ahányszor nem autisták közé kerül, gyakorlatilag állandóan tettet. Másnak mutatja magát, mint ami. És ha belegondolunk, ezt mi is rengetegszer megtesszük mindennapjaink során. Úgy teszünk, mintha kedvelnénk ezt vagy azt, hogy imponáljunk a másiknak, vagy éppen ne vívjuk ki a haragját. Ezen órákat lehetne vitatkozni, hogy miért tesszük, mi az oka... Azonban Lou esete és eközött az a fontos különbség, hogy Lou nem önszántából teszi. Kényszert érez rá, nyomást, mert egyébként rosszalló, lesajnáló és lenéző tekintetek kereszttüzében kéne élnie.<br />
<br />
Élhet egy autista teljes életet? Hát persze. Lou is mindenféle átlagos dolgot csinál, amit szeret is. Azonban az agya teljesen máshogy működik. Sémákat elemez, ebben örömét is leli. Nagyon nagy hatással van rá a zene is, személy szerint igen lenyűgözőnek találtam, ahogy nem is hallgatta, csupán magában játszotta a dalokat. Mintha a saját agya lett volna az iPodja. Lou még szerelmes is lesz, ellenséget is szerez. Teljesen olyan, mintha egy hétköznapi srác lenne, nem igaz? Ennek ellenére mégis egy kísérleti kezelésre akarják rávenni, hogy normális legyen.<br />
<br />
És ez az egy szó, ez a kulcsa az egész regénynek. Normális. Mi normális? Mi nem az? És miért nem az? Mi alapján döntjük el, mi normális? Rengeteg kérdés, amire rengeteg válasz létezik.<br />
Normális, hogyha rossz embernek tartjuk a gyilkosokat. Normális, hogy minden este tisztálkodunk. Normális, hogy az évszaknak megfelelően öltözködünk.<br />
Lou a sötéten töpreng. Mi a sötét? A fény hiánya? Vagy a fény sebességénél gyorsabb a sötét sebessége, és ezért előbb ér oda az adott helyre? Ezen töprengeni nem normális (?).<br />
A főnöke szerint nem normális, hogy Lou egy trambulinon ugrál, hogy rendezze a gondolatait.<br />
Én teli torokból üvöltöm a 30 Seconds To Mars - <i>Attack </i>című számát, ha ideges vagyok. Ez normális (?).<br />
Lou nem szereti a fizikai kontaktust. A kézfogástól kezdve az ölelésig. Nem normális.<br />
Néha én is viszolygok még közeli ismerősök ölelésétől is. Nem normális.<br />
Lou autista. Nem normális.<br />
Én nem vagyok autista. Normális vagyok.<br />
Lehetne ez így, de nem minden fekete és fehér. Ott a szürke rengeteg árnyalata. Jómagam is egy viszonylag hétköznapi lány vagyok, sok őrült dologgal, amire sokszor azt mondom: nem normális. Ez azonban nem tesz rossz emberré.<br />
A szándékok, a tettek a fontosak. Lou egy tiszta, rendes ember. És ez számít, nem az, ami a háttérben van. Hanem hogy mit ad a világnak. Az magánügy, hogy ő hogy szeretne ebben a világban egyébként részt venni.<br />
<br />
Lou főnöke rossz ember. Rá akarja erőltetni a kísérleti kezelést, de végül persze ő is megkapja a magáét ezért. És hogy Lou miként dönt? Aláveti-e magát a kezelésnek? Vállalja-e a kockázatot, hogy a világ, ahogyan eddig ismerte, eltűnik, és helyébe egy teljesen más perspektívájú világ lép? Szerelmes lesz-e még? Tudja-e majd folytatni az eddigi munkáját? Rájön-e mi valójában a normális, és mi nem?<br />
Nos, tessék elolvasni, és kiderül.<br />
<br />
<b>Kedvenc szereplő: </b>Lou<br />
<b>Nagyon nem kedvelt karakter: </b>-<br />
<b>Ami nagyon tetszett: </b>hogy az egész könyv során tökéletes képet kaptam egy autista szemszögéről<br />
<b>Borító: </b>5/5<br />
<b>Karakterek: </b>6/5<br />
<b>Történet: </b>4/5<br />
<b>Összességében: </b>5/5<br />
<b>Kiadó: </b>Metropolis Media, 2009<br />
<br />
<br />Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-50151389241972904302012-07-07T12:59:00.000+02:002012-07-07T12:59:19.442+02:00Utazzunk a Maximmal (2.)<div style="text-align: center;">
<img src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_coKDS2HXLAkjOnhPCPY-HzlRycqc9iPjWDWIBq7luTAUZ41TBqxzNilbHyjwJya1ERKpoZbvECHJO25saysTJa8L5XYAyXmlV-e8jv_DqB1FTdFwuD24fX3wkLfJr5LkKIUgfDz9e2BY/s400/Maxim_kft_logo.jpg" />
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Nos, kicsit megkésve hozom a második részt, mert nyaralni mentem múlt vasárnap, és akkor még gyorsan két ruha bőröndbe dobálás között bepötyögtem az első bejegyzést. Íme a többi ígéretes könyv a Maxim őszi felhozatalából:</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s05.static.libri.hu/cover/11/3/849133_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://s05.static.libri.hu/cover/11/3/849133_5.jpg" width="198" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
A soron következő könyv egy romantikus regény, ami így első benyomásra remek kikapcsolódást nyújthat egy hétvégén. <b>Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra? </b><i>(The Statistical Probability of Love at First Sight) </i>című regénye 256 oldalas lesz, vagyis egész kis rövid olvasmány, hisz' összesen 24 órát dolgoz fel. Kartonált formában fog megjelenni <b>2012. szeptember 18-án.<br /><a href="http://www.youtube.com/watch?v=JqocW5CLUtY">Egy Oliver</a> és <a href="http://youtu.be/apeBPwA30E8">egy Hadley </a>szemszögű előzetes.<br /><u>Fülszöveg:</u></b></div>
<div style="text-align: left;">
</div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<i>Négy perc általában alig valamire elegendő – ugye nem hinnéd, hogy ennyi idő alatt minden megváltozhat?</i></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<i>A tizenhét éves Hadley Sullivan életében ez az egyik legrosszabb nap. Ott ragadt a JFK repülőtéren, késésben van apja második esküvőjéről, amelyet Londonban tartanak, ráadásul a leendő mostohaanyjával még soha nem találkozott.</i></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<i>Ebben a lehetetlen helyzetben pillantja meg a tökéletes srácot, az angol Olivert a repülőtér szűk várótermében. A fiú jegye a 18C ülésre szól – Hadley-é pedig a 18A-ra.</i></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<i>A végzet fordulatai és az idő fontos szerepet játszik ebben az elgondolkodtató regényben, amely egyaránt szól a családi kapcsolatokról, a második esélyről és az első szerelemről. Hadley és Oliver huszonnégy órát felölelő története meggyőz arról, hogy az igaz szerelem akkor talál rád, amikor a legkevésbé számítasz rá.</i></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s05.static.libri.hu/cover/7f/1/849134_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://s05.static.libri.hu/cover/7f/1/849134_5.jpg" width="215" /></a></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
A következő regény kapcsán ismét a múltba nyúlunk vissza, a huszadik század elejére. A ma már természetesnek vett technikák, eszközök és szórakoztatóipar kialakulása mellett követjük nyomon két bevándorló életét Amerikában <b>Luca Di Fulvio: Álmok bandája </b>című könyvében.<br />
Az 571 oldalas nagyregény keménykötéses verzióban jelenik meg <b>2012. szeptember 28-án. </b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
<b><u>Fülszöveg:</u></b></div>
<div style="text-align: -webkit-auto;">
</div>
<i><br /></i><br />
<i>Cetta és fia, Christmas Olaszországból menekült az erőszak és a viszontagságok elől Amerikába, a remények országába. A nő egyetlen vágya, hogy a kisfia igazi amerikai legyen: szabad azért, hogy boldog lehessen, de mindenekelőtt szabad azért, hogy önmaga lehessen.</i><br />
<i>Ám a huszadik század eleji New York külvárosaiban „amerikainak lenni” egyben azt is jelenti, hogy konfrontálódni kell a világ minden szegletéből érkező emigránsok közösségével, amelyben a törvényeket a gengszterek és az embereik diktálják. Ebben a helyzetben nem könnyű élni és az álmokért küzdeni, hacsak nincs az embernek különleges tehetsége. Christmas bizton számíthat a rendkívül élénk fantáziájára és arra a képességére, hogy amit mesél, azt hihetővé is tegye olyan történetekkel, amelyek álmodozásba ringatnak mindenkit, aki csak hallgatja. Így születik meg a Diamond Dogs képzeletbeli bandája, amely mindössze két kisfiúból áll, mégis képes egész New York urává válni, sőt az első független rádiócsatorna segítségével a város minden lakásába eljutni.</i><br />
<i>Az Álmok bandája Christmas és Cetta története, és minden emberé, akinek az élete az övékbe fonódik a huszadik század elejétől 1929-ig, Olaszországtól az őrült húszas évek New Yorkján át Kaliforniáig és a születőben lévő hollywoodi filmiparig. Kitűnő példája annak, hogyan lehet tiszta szívet megőrizve ésszel feljutni a ranglétra legaljáról akár a legtetejére, hogy érdemes kitartani az álmaink mellett, mert megvalósulhatnak, ha harcolunk értük.</i><br />
<i>Luca Di Fulvio egy igazi nagyregénnyel ajándékoz meg bennünket, amely mesél a rádió, a mozi, a Broadway, a reklámok, a felhőkarcolók, az autók – de mindenekelőtt egy nagy szerelem, Ruth és Christmas szerelmének – születéséről, és egy álom erejéről, amely talán még a valóság felett is győzedelmeskedhet.</i><br />
<i><br /></i><br />
<a href="http://s05.static.libri.hu/cover/87/9/849139_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://s05.static.libri.hu/cover/87/9/849139_5.jpg" width="211" /></a>A következő kötet egy trilógia első része, <b>Amy Kathleen Ryan: Ragyogás </b><i>(Glow) </i>című regénye szerintem tömören egy YA sci-fi. 320 oldalas és kartonkötésű lesz, <b>2012. október 18-án </b>fog megjelenni.<br />
<b><u><a href="http://youtu.be/HQGc2j7pMx4">Előzetes</a> és fülszöveg:</u></b><br />
<br />
<i><br /></i><br />
<i>Mit éreznél, ha egy olyan űrhajón születtél volna, ahol csak a szüleid és az idősebbek ismerik a Földet? Te sosem láttad, csak az általuk mesélt történetek alapján ismered, és minden vágyad, hogy megérkezzetek az új otthonotokba, arra a bolygóra, amelyet benépesíthettek.</i><br />
<i>A történet középpontjában Waverly áll, akinek az élete váratlan fordulatot vesz. A barátja, Kieran éppen megkéri a kezét, amikor a szövetséges hajójuk váratlanul megtámadja őket és elrabolja az összes nőt az űrhajóról, ahol eluralkodik a káosz. A szerelmeseket elszakítják egymástól az események, s mindkettejüknek helyt kell állnia az új és szokatlan helyzetben.</i><br />
<i>Ahhoz, hogy visszataláljanak egymáshoz és szeretteiket is megmentsék, sokat kell küzdeniük. Hamarosan arra is ráébrednek, hogy az ellenségek nem mindig kívülről érkeznek.</i><br />
<i>A Ragyogás egy trilógia első része. A kitartásról, szerelemről és árulásról szóló lebilincselő történet garantáltan fenntartja az érdeklődést és kíváncsiságot az olvasóban.</i><br />
<i><br /></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s05.static.libri.hu/cover/f6/3/849137_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://s05.static.libri.hu/cover/f6/3/849137_5.jpg" width="210" /></a></div>
És az utolsó regény egy romantikus könyv, amiben két egészen eltérő jellem kerül közel egymáshoz. <b>Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás </b><i>(Beautiful Disaster) </i>című regénye <b>2012. szeptember 28-án fog megjelenni, </b>a borító <span style="background-color: white;">keménytábla, védőborító / füles, kartonált, 444 oldal.. </span><br />
<span style="background-color: white;"><br /></span><br />
<br />
<i>Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.</i><br />
<i>Travis vézna testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.</i><br />
<i>Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?</i><br />
<i><br /></i><br />
<i><br /></i><br />
Szerintem rendkívül színes és jó felhozatallal vár minket a kiadó ősszel. Igényes, szép borítók, és a legkülönfélébb témák, szerintem biztos, hogy mindenki talál majd kedvére való.<br />
<b>A megjelenések összesítve:</b><br />
<b style="background-color: white;"><br /></b><br />
<b style="background-color: white;">2012. szeptember 18.</b><br />
<br />
<ul>
<li><b>Cynthia Hand: Angyalfény</b></li>
<li><b>Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény</b></li>
<li><b>Jay Asher, Carolyn Mackler: Kezünkben a jövőnk</b></li>
<li><b>Jennifer E. Smith: Vajon létezik szerelem első látásra?</b></li>
</ul>
<b>2012. szeptember 28.</b><br />
<br />
<ul>
<li><b>Luca Di Fulvio: Álmok bandája</b></li>
<li><b>Jamie McGuire: Gyönyörű sorscsapás</b></li>
</ul>
<b>2012. október 18.</b><br />
<br />
<ul>
<li><b>Alice Hoffman: Galambok őrizői</b></li>
<li><b>Amy Kathleen Ryan: Ragyogás</b></li>
</ul>
<br />
<br />
<br />
<br />Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-92221933640453863792012-06-30T18:01:00.000+02:002012-06-30T18:03:37.134+02:00Utazzunk a Maximmal<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_coKDS2HXLAkjOnhPCPY-HzlRycqc9iPjWDWIBq7luTAUZ41TBqxzNilbHyjwJya1ERKpoZbvECHJO25saysTJa8L5XYAyXmlV-e8jv_DqB1FTdFwuD24fX3wkLfJr5LkKIUgfDz9e2BY/s1600/Maxim_kft_logo.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="76" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_coKDS2HXLAkjOnhPCPY-HzlRycqc9iPjWDWIBq7luTAUZ41TBqxzNilbHyjwJya1ERKpoZbvECHJO25saysTJa8L5XYAyXmlV-e8jv_DqB1FTdFwuD24fX3wkLfJr5LkKIUgfDz9e2BY/s400/Maxim_kft_logo.jpg" width="400" /></a></div>
A <i>Maxim Könyvkiadó Kft </i>egy 1999-ben alakult kiadó, fő profiljuk tankönyvek, segédtankönyvek és nyelvkönyvek kiadása. Azonban nem olyan régen újabb úton indultak el könyvkiadás terén. A <a href="http://www.facebook.com/DreamValogatas">Dream válogatás</a> keretében a legkülönfélébb, külföldön már sikert aratott regényeket hozzák el a magyar olvasóknak.<br />
Eddig én csak nyelvkönyvek szintjén találkoztam a kiadóval, és abszolút pozitív élmény volt. A középfokú angol nyelvvizsgámra való felkészülésben két könyvük is sokat segített (<i>Kérdések és válaszok angol nyelvből, Angol nyelvtan 222 pontban</i>), melyeket bátran ajánlok mindenkinek.<br />
<br />
<a href="http://2.bp.blogspot.com/-iXJ23HekUmg/TxBZBrLU2xI/AAAAAAAAAJo/412FH3dtBTA/s1600/angyalsors.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://2.bp.blogspot.com/-iXJ23HekUmg/TxBZBrLU2xI/AAAAAAAAAJo/412FH3dtBTA/s200/angyalsors.jpg" width="133" /></a>A fentebb említett új válogatásban eddig egy könyv jelent meg 2011-ben, <i>Cynthia Hand: Angyalsors (Unearthly) </i>című regénye, amely egy trilógia első része. Angyalos YA fantasy, még sajnos nem került terítékre nálam, de már régóta tervbe van véve. Könyvesboltban már találkoztam vele, nagyon igényes és szép kiadás, és teljesen reális az ára is. <a href="http://www.youtube.com/watch?v=DuUE9htl7NQ">Itt az előzetesét tekinthetitek meg</a><br />
Ennek a trilógiának érkezik a második része <b>2012. szeptember 18-án Angyalfény </b><i>(Hallowed)</i><b> </b>címen, 416 oldalban, keménykötéses formában.<br />
<u><br /></u><br />
<u><a href="http://www.youtube.com/watch?v=eZKWvGihdCc&feature=relmfu">Előzetes</a> és a fülszöveg: </u><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/486/TN6_B1011095.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/486/TN6_B1011095.JPG" /></a></div>
<i>Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy a valóságban is szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, azonban a végzetes napon hozott döntésével önmagának is sikerül meglepetést okoznia. A feladatot közel sem olyan egyszerű végrehajtani, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre mélyebbre száll a részangyalok világában, a Fehér Szárnyak és Fekete Szárnyak közötti harcban, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.</i><br />
<i>Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második regényében fokozza az első részben elkezdődött izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják.</i><br />
<i>A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.</i><br />
<i><br /></i><br />
<a href="http://moly.hu/system/covers/normal/covers_184840.jpg?1340202623" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="http://moly.hu/system/covers/normal/covers_184840.jpg?1340202623" /></a>Egészen más irányt vesz most a barangolásunk, pontosítva a II. világháború idejére tekintünk vissza <b>Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény </b><i>(Between Shades of Grey) </i>című történelmi YA regényében. Good Reads-en <b>4,32</b>-es átlaggal rendelkezik. <i>Lisa Schroeder </i>így vélekedett róla: <i>"Micsoda szívszorító olvasmány. Ez a könyv maradandó nyomot hagyott bennem."</i><br />
Sok más II. világháborút feldolgozó könyvvel ellentétben ez nem Németországra és a zsidókra koncentrál. Az írónő a balkán országok a világ számára feledésbe merült hányattatásainak egy szeletét dolgozza föl.<br />
<b>Mindenki figyelmébe ajánlom ezt a videót az írónővel:<a href="http://youtu.be/eCSmj-IPxuk"> LINK</a></b><br />
<b>Megjelenés: 2012. szeptember 18.<br />Borító: </b>keménykötés<br />
<b>Oldalszám: </b>344<br />
<b><u>Fülszöveg:</u></b><br />
<br />
<i><br /></i><br />
<i>Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.</i><br />
<i><br /></i><br />
<i>1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába küldik őket. Lina apját a családtól elszakítva viszik el, és halálra ítélik egy munkatáborban. Minden elveszett.</i><br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA7Nkso9P6Ya3p3leq5mtbvJ6ZoXW5x6nFLkAFT3MQdqNMFuviFkYFmIpeK73LlBpA7Xu5Gis57-tVL2yFHvHzdCKfJsNb2tAW3kxXEqDHzlfKllH6RXUTwYnHCgQYCHtGW5K4Th_HZVsK/s1600/Between-Shades-of-Gray.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA7Nkso9P6Ya3p3leq5mtbvJ6ZoXW5x6nFLkAFT3MQdqNMFuviFkYFmIpeK73LlBpA7Xu5Gis57-tVL2yFHvHzdCKfJsNb2tAW3kxXEqDHzlfKllH6RXUTwYnHCgQYCHtGW5K4Th_HZVsK/s320/Between-Shades-of-Gray.jpg" width="212" /></a><i>Lina félelmet nem ismerve küzd az életéért, és megfogadja, hogy ha életben marad, a családja és a hozzájuk hasonló ezrek iránti nagyrabecsülésből az átélt szörnyűségeket írásban és művészeti alkotásokban örökíti meg. Mindent kockára tesz, hogy a művészetével üzenjen, mert azt reméli, hogy alkotásai eljutnak az apjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja él.</i><br />
<i>Lina és családja hosszú és szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erejük, szeretetük és reménykedésük segít nekik minden napot keservesen túlélni. De elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?</i><br />
<i>A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós alapokkal rendelkező regény egy tizenéves lány szemszögéből a II. világháború kegyetlenségeit mutatja be, annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos</i><br />
<i>természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának az élére került.</i><br />
<br />
<br />
<a href="http://3.bp.blogspot.com/-Ro7aK93LZL4/T-MFWboroVI/AAAAAAAACHQ/JYKZsjjJWt0/s1600/k.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-Ro7aK93LZL4/T-MFWboroVI/AAAAAAAACHQ/JYKZsjjJWt0/s320/k.jpg" width="217" /></a>Még mindig maradunk a múltban, de azért közelebb kerülünk az általunk ismert jelenhez. <b>Jay Asher és Carolyn Mackler </b>közös regénye is érkezik hozzánk, melynek címe <b>Kezünkben a jövőnk </b><i>(The Future of Us)</i>. A 356 oldalas könyvet kartonált formában foghatjuk majd a kezünkbe <b>2012. szeptember 18-án </b>először. Jay Asher neve ismerős lehet a <i>Tizenhárom okom volt... </i>című YA regénye kapcsán, mely igencsak megosztotta az olvasókat. A <i>Kezünkben a jövőnk </i>GR átlaga: 3,54.<br />
<b><u><a href="http://youtu.be/TopUAFX4Qyg">Előzetes</a> és fülszöveg:</u></b><br />
<br />
<br />
<i>1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok voltak, és a legjobb barátok is. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük, amikor Josh családja postán megkapta az Amerikai Online Cég (AOL) CD-jét, és az édesanyja átküldte Emmához, hogy a lány feltölthesse az anyagot az új számítógépére. Amint bejelentkeznek, automatikusan a Facebook oldalára lépnek be – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Legnagyobb döbbenetükre feltárul előttük a tizenöt évvel későbbi életük. Később valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük is megváltozik. Miközben az életükben bekövetkező eseményeket próbálják feldolgozni, kénytelenek szembenézni azzal, mit csinálnak jól és rosszul – a jövőben.</i><br />
<i>A nagy sikerű Tizenhárom okom volt... szerzőjének új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és bebizonyítja, hogy minden döntésünk hatással van az életünkre. Facebook-függőknek kötelező olvasmány!</i><br />
<i><br /></i><br />
A kiadó következő regénye kapcsán hatalmasat ugrunk vissza az időben, és Ázsia felé vesszük az irányt. <b>Alice Hoffman: Galambok őrzői </b><i>(The Dovekeepers) </i>című műve<i> </i><b>2012. október 18-án </b>fog megjelenni, 512 oldalas és keménykötésű lesz. Nagyon érdekes és egyedi történetnek tűnik, mindenképpen el fogom egyszer olvasni.<br />
<b><br /></b><br />
<b><u><a href="http://youtu.be/dHjrhmiZUIM">Előzetes</a> és fülszöveg:</u></b><br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_vL2et_OiFbIioqeaQs0mS8vv2rJbvh37tJTN4A2fktkrfHcBMm44G3NIpJHKEVpfMeM28ZGksvHEmvm4y6W6XiAR_WHNisSX9OSgM6QJI0-VFQssc2V5tXKeDdD6XvuYin7XkkmVxuE/s1600/galambok+%C5%91rz%C5%91i.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_vL2et_OiFbIioqeaQs0mS8vv2rJbvh37tJTN4A2fktkrfHcBMm44G3NIpJHKEVpfMeM28ZGksvHEmvm4y6W6XiAR_WHNisSX9OSgM6QJI0-VFQssc2V5tXKeDdD6XvuYin7XkkmVxuE/s320/galambok+%C5%91rz%C5%91i.jpg" width="210" /></a><i>Az időszámításunk előtti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Maszadában. Az ókori történész, Josephus szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Maszadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néha pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására</i><br />
<i>megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.</i><br />
<i>Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.</i><br />
<i>Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket.</i><br />
<br />
<b><br /></b><br />
<b>A maradék 4, szintén ősszel megjelenő könyvről egy másik bejegyzésben olvashattok majd.</b><br />
<br />Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-19022073400530094062012-06-21T19:37:00.000+02:002012-06-21T19:37:21.044+02:00Alkyoni Papadaki: A Hold színe<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/359/TN6_2000000455710.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/359/TN6_2000000455710.JPG" /></a></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Rendkívül egyedi élmény volt ezt a könyvet olvasni. A történetét nem igazán tudom értékelni, kicsit összefolyt, a jó részére nem is emlékszem. Teljesen más szempontból kell ezt megközelíteni, és úgy már sokat fog adni. Nagyon szép gondolatokat tálal gyönyörű köntösben. Öröm olvasni a hasonlatokat, metaforákat. Ezért nem is kritizálós bejegyzés lesz, hanem idézetes. Beszéljen magáért a könyv, és ki-ki eldönti, hogy kíváncsi-e a többire.</span><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Tudod, hogy elfáradok vasárnaponként? - szólalt meg váratlanul a cseresznyefa. - Jönnek a srácok és csimpaszkodnak az ágaimon, akár a madarak. Ma Fotisz is itt volt. Álló reggel aranybogárra vadászott, hogy a kishúgának adja.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Mi az a vasárnap? - kérdezte kíváncsian a csillag.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Hm. Egy aranyszárnyú bogár a Fotisz kezében. Egy ládafiába rejtett könnyes zsebkendő, a Deszpina nagyanyjáé. Egy papírcsónak, amit egy kisfiú a patakban felejtett. Egy vörös szegfű a magány kihajtott gallérján.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Milyen szomorú a vasárnap!-mondta elgondolkozva a csillag.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Pislantott egyet, és bebújt az éjszaka szemhéja alá.</span></i><br />
<span style="line-height: 18px;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></span><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="line-height: 18px;">– Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Az kérdeztem, milyen színű a szomorúság? </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– Az álmoknak is van színe? </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– Milyen színű az öröm? </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– Fényes, kis barátom. </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– És a magány? </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– A magány az ibolya színét viseli. </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolta a fa. </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– Na és a szerelem? </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– A szerelem színe a telihold. </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">– Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag. </span><br style="line-height: 18px;" /><span style="line-height: 18px;">Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.</span>
</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://vintagecate.typepad.com/.a/6a00d835167d4d53ef0120a5ad6343970c-800wi" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><img border="0" height="273" src="http://vintagecate.typepad.com/.a/6a00d835167d4d53ef0120a5ad6343970c-800wi" width="320" /></span></a></div>
<i style="background-color: white;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Jaj, anyám! Szenvedtünk. Semmi több. Mi a mi örömünk? Mi az élvezetünk?</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Majd megjönnek azok is. Minden megjön a maga idejében. Ne csukd be a lelked ajtaját, az Isten áldjon meg! Az öröm is vendég. Ha elreteszelve találja az ajtót, szaladhatsz utána.</span></i><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A cseresznyefa meg a dohányföld szélén az éjszakának énekelt, és csillagokba szeretett bele.</span></i><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Akadnak néhányan... Ott, közel az éjszaka tetejéhez, akik előkapnak egy öreg fésűt a lelkükből, cigarettapapírt tesznek rá, és úgy kezdenek énekelni az Istennek.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Akadnak néhányan... Ott, az éjfél közelében, akik körmükkel kaparják a sötétséget, hogy némi fényre leljenek.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ők ismerik az ösvényt. Ők jól ismerik a titkokat.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Ne sajnáld a fiút! Régi fésűt és cigarettapapírt tart a lelke belső zsebében. Ujjaival az égen kapirgál.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Hagyd őt!</span></i><br />
<i style="background-color: white;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i><br />
<i style="background-color: white;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A fa éppen leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte:</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Nem... nem. Nem annyira ritkák.Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Hagyjál, most álmos vagyok.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">-Mesélj! - erősködött a csillag. - Mesélj róluk.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Egy fahéjas kalács nagyanyó ráncos kezében. Egy pár sportcipő Fotisz ágya alatt. Egy kagylóhéj Angeliki álmaiban... Egy masni a hold színével... Jó éjszakát! Ma este nagyon álmos vagyok.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Szeretlek! Nagyon!</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.</span></i><br />
<i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">És fejest ugrott, csakhogy fennakadt a hold szempilláin.</span></i><br />
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>– Nem félsz a haláltól? </i></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/81/Sky_over_Washington_Monument.JPG/300px-Sky_over_Washington_Monument.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><img border="0" src="http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/81/Sky_over_Washington_Monument.JPG/300px-Sky_over_Washington_Monument.JPG" /></span></a></div>
<span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><span style="background-color: white; line-height: 18px;"><i>– Mindenesetre ma élek. Tudod, milyen fontos ez? Most együtt vagyunk! Megszorítom a kezedet, és a szemedbe nézek. Sose engedd, hogy a jelen túllépjen rajtad. Ne hagyd, hogy az élet kifolyjon az ujjaid között, mint a homok. Élj! Érted? Élj! Ne hallgass azokra a kishitűekre, akik a jelent zálogként adják a holnapért. A jelen a tiéd, barátom. Becsüld meg!</i></span>
</span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>- Ne ragassz címkét az emberek hátára, barátom! Némelyik lelkében elmérgesednek a sebek. Legyél elnéző velük. Ne ingereld őket! </i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>(...)</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>- Sebzett lelkű. Ítélkezés nélkül nyújts kezet a másiknak.Készíts neki helyet a szívedben, hogy megpihenhessen. Hogy igyon egy korty vizet. Ezen a világon, fiatalember, mindenből kivesszük a részünk. Jut az örömből, a hibákból, a kiúttalanságból. Téged is elérnek majd ezek, s lesz, amibe beletörik a bicskád. Na, de ez nem azt jelenti, hogy vége a világnak. Én öreg vagyok, ám még mindig követek el hibákat. Az életre nincs recept.</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>- Hm. Hallgass ide, ifjú legény! Ámbár biztosan tudom, hogy amit mondok, az elszáll a széllel. A szerelem nem más, mint játék. És te nem ismered a játékszabályokat. Ne adj oda mindent! Engedd, hogy ő találja meg benned, amit keres. Engedd, hogy kopogtasson nálad. Ha már az elején túl mohón nyitsz neki ajtót, belép a lelkedbe, sétálgat egy kicsit, aztán elmegy.</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>- Ne keseredj el! - mondta, és a szeme könnybe lábadt. - Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. Értelek én. Azt hiszed, nem értelek? De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak össze azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről. Most vihar dúl benned, és nem értesz semmit. De azért jegyezd meg, amit mondtam.</i></span><br />
<a href="http://img.portwallpaper.com/imgwal/autumn-fantasy.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://img.portwallpaper.com/imgwal/autumn-fantasy.jpg" width="320" /></a><span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i><br /></i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white; line-height: 18px;"><i><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">Holnap új nap virrad, fiam. Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok. Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább… Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között.</span></i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://jegeskave.hu/sites/default/files/images/user/1839/early-spring.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"></span></a></div>
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>- Mondjak valamit, öregem? A Föld valamikor egy gyönyörű bolygó volt, amit úgy lerombolt az ember, hogy a megsemmisülés felé halad. A levegőben méreg van, amit belélegzünk. Akadnak őrültek, akik bármikor készek elpusztítani minket. Ott van a képmutatás. A hazugság. Ha te mindezzel rendben vagy, undorodom az ízlésedtől.</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>- Ki mondta, hogy rendben vagyok? Harcolok ellenük. Igen. Nem adom meg magam.</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>- Legfeljebb pofára esel.</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>- Ahogy már sokszor estem. De megélek majd néhány órát vagy percet, amire azt mondom, megérte.</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></span><br />
<i style="background-color: white; line-height: 18px;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A BAKANCS...</span></i><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>A bakancs két számmal volt nagyobb a méreténél.</i></span><br />
<a href="http://jegeskave.hu/sites/default/files/images/user/1839/early-spring.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://jegeskave.hu/sites/default/files/images/user/1839/early-spring.jpg" width="320" /></a><span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>A magány...</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>A magány két számmal volt nagyobb annál, amit elbírt</i></span><br />
<i style="background-color: white; line-height: 18px;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;"><br /></span></i><br />
<i style="background-color: white; line-height: 18px;"><span style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif;">A kutyafáját, de rövid az élet! - súgta a vén Gedeon Fotisznak, miután visszatértek a temetésről.- Annyira rövid! Arra sem elég, hogy saját magadat megismerd.Még arra sem, hogy betelj azzal az édes várakozással, mellyel várod azt, amiről tudod, hogy sosem fog eljönni...</span></i><br />
<i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></i><br />
<i style="font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;">Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ. Az embernek ez a sorsa. Mindig eljön a te időd, amikor talpra állhatsz. Csak a szobrok nem hajolnak.</i><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>Nem felel már meg nekem ez a város. Üressé tesz.</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><br /></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>A halottak iránt érzett bánat elcsitul valahol a lelkedben. Kíméletesebb, mint az élet okozta fájdalom.</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i><br /></i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i>Viszont... sokszor, amikor felébredek reggel, annyira frissnek érzem magam, mintha teljesen rendben lennék. Mintha az a temérdek szerencsétlenség, ami elfojthatná az életkedvet bennem, meg se történt volna...</i></span><br />
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i><br /></i></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://stanislavpetera.net/fashion/moonlight/moonlight.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://stanislavpetera.net/fashion/moonlight/moonlight.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="background-color: white; font-family: Arial, Helvetica, sans-serif; line-height: 18px;"><i><br /></i></span>Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-65673520061935869542012-06-19T20:06:00.003+02:002012-06-27T13:58:36.957+02:00Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa (A Place Called Here)<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOlXzV9Ix_k4nkFPF531NVaR1MlLf3POYvj5sY3Mr3M8al9Xcaru-Wis6L2MFFKUDQWKCk07DKhELLHZi2dEDaWLz-qlnAE1rohbREVHNcMKaQjYOr4V5TFD5_tbL6McyDsJEFKDGVzPoe/s1600/B862220.JPG" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOlXzV9Ix_k4nkFPF531NVaR1MlLf3POYvj5sY3Mr3M8al9Xcaru-Wis6L2MFFKUDQWKCk07DKhELLHZi2dEDaWLz-qlnAE1rohbREVHNcMKaQjYOr4V5TFD5_tbL6McyDsJEFKDGVzPoe/s320/B862220.JPG" width="203" /></a><i>Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.</i><br />
<i>Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.</i><br />
<i>Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.</i><br />
<i><br /></i><br />
A legelső könyv, amit Cecelia Aherntől olvastam, az <i>Ahol a szivárvány véget ér </i>volt. Az a regénye tetszett a megszokottól eltérő formája ellenére, könnyed hétvégi olvasmány volt. Nagyon élveztem, ahogy az írónő kézen fogva vezetett végig minket Rosie életén. Nagyon romantikus volt, néha már-már szappanopera jellegbe csapott át, de ezt akkor és ott elnéztem, mert valahogy működött.<br />
Aztán egyszer belefutottam ebbe a könyvtárban. Először a gerincének a színe tűnt fel, majd meglepve nyugtáztam, hogy bizony ismerem az alkotót. A címe megtetszett, kölcsönöztem is rögtön. A fülszöveget már a buszon ülve olvastam el, és nagyon megfogott. Ugyanakkor nem tudtam, mire számítsak. Az első könyvem tőle jószerével a romantikára épült, ez pedig egy kicsit fantasy jellegű, nyomozós is, és nem hangsúlyos a szerelem. Őszintén kíváncsi voltam, hogy vajon hogy fog ez alakulni, vajon mennyire sokoldalú Cecelia Ahern?<br />
<br />
Szerintem remekül teljesített, nagyon élveztem a könyvet végig. Én mindig azt mondom, hogy egy regény legfontosabb eleme a főszereplő/mellékszereplők. Még ha a cselekmény nem is pörgős, izgalmas, csavaros, egy jól kidolgozott karakter kedvenccé tehet egy adott könyvet. A <i>Talált tárgyak országá</i>ban a főszereplő, Sandy, rendkívül érdekes és figyelemfelkeltő karakter. A kényszerbetegsége az egyik kulcspontja a regénynek. Szerény véleményem szerint a betegség remekül lett ábrázolva, korrektül bemutatott minden ezzel járó kellemetlenséget. Azt, hogy milyen ez Sandynek, hogy tudja, hogy beteg, és jár is orvoshoz, de akkor sem tudja egykönnyen legyűrni a kényszerérzetet. Ugyanakkor abba is betekintést nyerünk, hogy a szülei és hozzátartozói hogyan élik ezt meg, milyen érzéseket váltanak ki belőlük Sandy egyes keresési rohamai. Én nagyon szeretek különböző devianciákról és betegségekről olvasni (természetesen olyan könyveket, amelyekben ezek valósághűen vannak ábrázolva), szerintem nagyon fontos, hogy foglalkozzunk az ilyen dolgokkal is, hogy betekintést nyerjünk ezekbe a helyzetekbe... Mert ki tudja, hogy az élet mikor sodor olyan körülmények közé, ahol talán kamatoztathatjuk a tapasztalatainkat?<br />
<br />
Nagyon tetszett, hogy nem egy szálon - Sandy szemszögéből - futottak a történések. Nagyon érdekes volt minden egyes történetfonal, bár csavarosnak nem mondanám. Elég kiszámítható volt, hogy mi fog történni az egyes szálakon, de ettől függetlenül engem a miértek érdekeltek, úgyhogy fenntartotta a figyelmemet.<br />
A visszaemlékezések sem lógtak ki a regényből, pontosan azt a pluszt adták hozzá, amit el is várunk az effajta epizódoktól.<br />
<br />
Aztán nem mehetünk el szó nélkül a történet fantasy ívét adó Talált tárgyak országa mellett sem. Mindenképpen azt kell mondanom, hogy ez volt az egész történet során a legérdekesebb. Minden eltűnt dolog egy helyen... Régi ismerősökre, tárgyakra bukkanhatsz. Rettentően érdekfeszítő volt számomra végigkövetni, hogy Sandy miképpen fedezi fel ezt a világot, hogyan viszonyul az ott megismert emberekhez és azok életviteléhez.<br />
<br />
Ebben a könyvben Sandy kényszerbetegsége és a nyomozás kerül inkább előtérbe, de egy bizonyos szinten a romantikus szál is megjelenik. Szerintem pont megfelelően lett kivitelezve, nem lett aránytalanul nyálas-maszlagos, hanem pont beleillett a regénybe.<br />
Ezenkívül meg kell jegyeznem, hogy a stílus könnyed volt, sodró és élvezetes. Szépen ír Ahern, élvezet volt olvasni a sorokat. Ez számomra abszolút megmutatta, hogy az írónő igenis sokoldalú, úgyhogy szívesen fogok még olvasni tőle, ha alkalmam nyílik rá.<br />
<br />
<b>Kedvenc szereplő: </b>Sandy<br />
<b>Nagyon nem kedvelt karakter: </b>-<br />
<b>Ami nagyon tetszett: </b>a fantasy szál, Sandy karaktere<br />
<b>Borító: </b>5/5<br />
<b>Karakterek: </b>5/5<br />
<b>Történet: </b>4,5/5<br />
<b>Összességében: </b>5/5<br />
<b>Kiadó: </b>Atheneum, 2010<br />
<br />Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-45929964292078215882012-06-09T18:29:00.000+02:002012-06-27T13:58:13.214+02:00Richelle Mead: A halál csókja (Shadow Kiss, Vampire Academy #3)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://s05.static.libri.hu/cover/fd/d/819795_5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://s05.static.libri.hu/cover/fd/d/819795_5.jpg" width="211" /></a></div>
<i>Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett.</i><br />
<i>Rose nehezen összpontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére tört.</i><br />
<i>Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtukon kívül utat nyitnak a Szent Vlagyimir Akadémiára a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar.</i><br />
<i><br /></i><br />
<i><br /></i><br />
Ééééés igen, előjegyzéssel sikerült levadásznom a könyvtárban ezt a részt is (bezzeg miután visszavittem, ott állt vagy 2 hétig, mire megint kölcsönözték...)! Bár azt nem tudom, hogy mi lesz a többi résszel, mert az Miskolcon már nincs bent egyik könyvtárban sem, ha jól tudom. Ennek könyvtárközi kölcsönzés szaga van, na, majd ha lesz pénzem, megejtjük. :D Addig is íme a véleményem a harmadik részről:<br />
<ul>
</ul>
<div>
Imádtam! Ez a rész eddig a kedvencem, annak ellenére, hogy itt is akadtak hibák, meg finoman és nőiesen Thor kalapácsával törte össze Richelle Mead a szívemet. </div>
<div>
<br /></div>
<div>
A fülszöveg egy meglehetősen izgalmas történetet ígér, amit meg is kapunk. Annak ellenére, hogy a cselekmény még mindig elég kiszámítható, ahogy az első kettő is az volt. Azonban ettől függetlenül faltam az oldalakat, mert érdekes és valami módon izgalmas volt a sztori.<br />
A fülszöveg ezenkívül elhinti a várható harcok információját, amik szintén nagyon tetszettek. Remek harcleírások kerültek a lapokra, és szerintem részben ettől volt végig izgalmas is a könyv az átlátható cselekmény ellenére.<br />
<br />
A szereplők jellemében szerintem beállt elég sok változás. Christian például nagyszerű karakterré nőtte ki magát, és nagyon meg is kedveltem. Ezzel szemben Lissa számomra még mindig bosszantó. Nekem úgy jött le, mintha Mead valami eszméletlen jó kislánynak akarta volna beállítani, közben meg baromi önzőnek hat az egész csaj. Eddie az előző részben bár keveset szerepelt, egészen megkedveltem már akkor, most pedig hozzácsapódott Rose-ékhoz, és Christiannel együtt kedvenc férfi szereplőim lettek.<br />
Tatjanát, miután kiderült, hogy nem lesz semmi vele meg Dmitrijjel, szerettem. Azonban ebben a részben mintha megkergült volna, vagy nem tudom... Már nem találtam annyira szimpatikusnak.<br />
És hölgyeim és uraim, Adrian még mindig nem nyűgöz le. Nem. Dettó ugyanaz a véleményem, mint eddig volt, és már nem nagyon hiszem, hogy ez változni fog. </div>
<div>
Ezenkívül a lényeges, de számomra névtelen főnemesi morák hülyeségéről ejtsünk még pár szót. Ejj, de megcsapkodnám őket... na mivel? Nagy, büdös pontyokkal, úgy van! Ha a hibbant sznobság fájna, ők már rég ordítanának a fájdalomtól...<br />
<br />
De evezzünk egy csöppet boldogabb vizekre... Dmitrij. Dmitrij. Dmitrij. Annyira imádom!! Olyan Dmitrij/Rose jelenetek voltak, hogy teljesen szétfolytam, sóhajtoztam meg ilyenek. Imádom a kettejük kapcsolatát, olyan különleges, egyedi és szenvedélyes. Ami számomra még fő pozitívum, hogy a szerelmi háromszögben - eddig legalábbis - Rose nem hezitál, nem játszik a fiúk szívével. DMITRIJ ALL THE WAY!<br />
És és és és és és a vége... HÁT MILYEN VÉG EZ? A sarokban akartam sírni napokig, mert egyszerűen hogy lehet ilyet tenni az én kicsikémmel? :(<br />
Ugyanakkor baromi nagyra értékelem, mert bátor húzás volt, és érdekes történet alakulhat ki ebből. Én azért szurkolok a drágámnak.<br />
<br />
<b>Kedvenc szereplő: </b>DMITRIJ, Christian, Eddie<br />
<b>Nagyon nem kedvelt karakter: </b>Lissa<br />
<b>Ami nagyon tetszett: </b>Dmitrij-hez kapcsolódó minden dolog, a harcleírások, a csavar a végefelé<br />
<b>Borító: </b>5/5<br />
<b>Karakterek: </b>4/5<br />
<b>Történet: </b>5/5<br />
<b>Összességében: </b>5/5<br />
<b>Kiadó: </b>Agave, 2010<br />
<br />
<br /></div>Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-6737331974615916372012-05-04T19:46:00.001+02:002012-05-04T19:46:30.986+02:00Quotes to remember...<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk29l3mfdunoOooBvBq9IcsJBkCdOaAHKQzscBizmz7BqmSow_YVaRXVeUJ3EflNyI68ADKO6v3Htl4tNEYScClLW0VCvi4k4Pk89EQWVQKNxrtmm3m6uAlVqC2dHncFYu-Dsyowkiqm4_/s1600/sdgjsdhjosfh.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="118" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgk29l3mfdunoOooBvBq9IcsJBkCdOaAHKQzscBizmz7BqmSow_YVaRXVeUJ3EflNyI68ADKO6v3Htl4tNEYScClLW0VCvi4k4Pk89EQWVQKNxrtmm3m6uAlVqC2dHncFYu-Dsyowkiqm4_/s200/sdgjsdhjosfh.JPG" width="200" /></a>Ahogy ígértem, meg is érkezett az első idézetes poszt, ami ezúttal az <i>Amerikai istenek</i>-ből merít. Ezekben a bejegyzésekben többféle szempont alapján kerülnek be idézetek: ami sokat jelent, ami gyönyörű hasonlat, ami egyszerűen vicces és így tovább.<br />
<br />
<i style="font-size: 12px; line-height: 18px;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">"A kitalált történetek segítségével beléphetünk ezekbe a fejekbe, ezekre az idegen helyekre és más szemén keresztül nézhetjük a világot. És megállunk a mesében, mielőtt meghalnánk, vagy nem is mi halunk meg, mert nekünk nem esik bántódásunk, aztán lapozunk vagy becsukjuk a könyvet a mesén túli világban, és éljük tovább saját életünket."</span></i><br />
<i style="font-size: 12px; line-height: 18px;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></i><br />
<i><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;">"Az ilyen gyötrelmes pillanatokat már nem vagyunk képesek elviselni, és a szigeteinken maradunk, ahol nem okozhatnak nekünk fájdalmat. Ezeket a pillanatokat sima, biztonságos, gyöngyházfényű burok fedi, hogy gyöngyként csusszanjanak ki a lelkünkből és ne tépjenek rajtunk sebeket.</span><span style="font-size: 12px; line-height: 18px;">"</span></span></i><br />
<i><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-size: 12px; line-height: 18px;"><br /></span></span></i><br />
<span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>"Ha az ember temetkezési vállalkozó, nem igazán érdeklődik az emberek egészségi állapota felől. Még azt hiszik, üzlet után kuncsorog – jegyezte meg Ibis úr suttogva."</i></span></span><br />
<span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i><br /></i></span></span><br />
<span style="color: red; font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"><b>A következő idézet csúúúúnya kifejezést tartalmaz!</b></span></span><br />
<span style="color: red; font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"><b><br /></b></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;">"</span><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;">A madár megfordult, gyanakodva félrehajtotta a fejét és csillogó szeme Árnyékra meredt.</span><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"> </span></i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;">– Mondd, hogy „Soha már” – kérte Árnyék. </span></i></span><div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;">– Baszd meg – mondta a holló.</span><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"> </span><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;">"</span></i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"><br /></span></i></span><br />
<i><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;">"</span><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;">Minden óra sebet ejt rajtad. Az utolsó végez veled.</span><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;">"</span></span></i><br />
<i><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"><br /></span></span></i><br />
<span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>"Amondó vagyok, egy város nem is város könyvesbolt nélkül. Lehet, hogy városnak hívja magát, de ha nincsen könyvesboltja, senkit nem tud átverni."</i></span></span><br />
<span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i><br /></i></span></span><br />
<span style="background-color: white; font-size: 12px; line-height: 18px;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Azt hiszem az utolsó szösszenettel senki sem vitatkozhat :)</span></span></div>Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-14364913126458719782012-05-01T12:15:00.000+02:002012-05-01T12:15:36.800+02:00Változás szele fúj meg ilyenek<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.womanaroundtown.com/wp-content/uploads/2011/03/spring-reading-520x345.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="211" src="http://www.womanaroundtown.com/wp-content/uploads/2011/03/spring-reading-520x345.jpg" width="320" /></a></div>
Tavasz vaaaaaaaaaan! Már 2 hónapja, de sebaj... Az utóbbi pár napban inkább nyárias az idő, és imádom! Bár a bogarak és rovarok még mindig az ellenségeim, örülök a jó időnek.<br />
<b>Attention, please! Innentől most panaszkodni fogok. Majd szólok, ha érdemleges infók jönnek.</b><br />Nemsokára nyári szünet, ami tengernyi szabadidőt jelent(het). Feltételes mód, mert ki tudja még, hogy fog alakulni a nyaram. Dolgozni is szeretnék (enyém leszel, kicsi Kindle!), nyaralás, meg a szokásos nyári mókázások. Az viszont biztos, hogy az olvasást nem fogom elhanyagolni.<br />
Mostanában keveset írok, mert nincs (1) időm, (2) ingerenciám, (3) egyik sem. Nem szeretem az év végét... Hajtás van meg minden fityfene. Elég rosszul áll a szénám, képtelenség minden jegyemet szerintem felhúzni ötösre, de láttam már csodát, talán sikerül. Azonban per pillanat a vizsgáim jobban izgatnak. Jövő héten francia vizsgám lesz. K A T A SZ T R Ó F A. Így nagy betűkkel. Mert hiába van jó nyelvérzékkel megáldva az ember, ha nem szentel annyi időt a tanulásra, mint amennyit kéne, hát szívni fog, mint a torkos borz. Azért az sem utolsó dolog, hogy azzal sem vagyok megelégedve, ahogy a tanárunk "készít" minket a vizsgára... Az írásbeli időpontját se tudjuk meg semmi. Na majd valahogy megoldom, nagy nyomás alatt százszor jobban teljesítek.<br />
A magyar vizsga miatt nem izgulok, majd pár nap alatt bevágom az összes tételt, és minden simán fog menni. Aztán június 7-én vége a sulinak, és jön a Paradicsooooom! Sok könyvvel.<br />
<br />
<b>ATTENTION! Most jönnek az érdemleges információk.</b><br />
<b><br /></b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.inquirelive.co.uk/files/images/summer-reading_0.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="192" src="http://www.inquirelive.co.uk/files/images/summer-reading_0.jpg" width="320" /></a></div>
Más blogokat nézegetve felpörögtem. És mivel mostanság sok olyan könyvet olvasok, aminek a 90%-át legszívesebben kiidézném, ezért indítok nekik egy rovatot. Nem akarom az értékeléseket elárasztani idézetekkel, így amikor úgy érzem, hogy egy könyv megérdemel egy külön idézetes bejegyzést, kapni fog. Ilyen egyszerű az egész.<br />
Aztán még nagyon szemezek a <a href="http://konyvesblogok.blogspot.com/">Magyar Blogger Rovatok</a> kezdeményezéssel. Rendkívül vonz az egész, még egy-két napig szerintem megrágom magamban a dolgokat, kiválasztok témákat, amik működhetnek nálam, aztán lehet, hogy belevágok én is.<br />
Plusz, szeretném megváltoztatni a blog külsejét, más struktúrát, elrendezést akarok. Csak lenne időm... Nancy-re lehet, hogy majd szépen fogok nézni *szia Nancy! ha olvasod, akkor most szépen nézek!*, hogy segítsen majd, ha elakadok :D<br />
<br />
Ezenkívül:<br />
<br />
<ul>
<li>nemsokára várható értékelés <b>Richelle Mead: A halál csókja (Vámpírakadémia 3)</b> című könyvről</li>
<li>szintúgy érkezik a közeljövőben <b>Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa</b> értékelés</li>
<li>és egy nem annyira szorosan könyvekhez kapcsolódó témáról is lehet, hogy fogok írni: színház. A nyomorultak című darabot néztem meg a hétvégén a Miskolci Nemzeti Színházban, és mivel ennek a musicalnek könyv az alapja, szeretném megosztani a gondolataimat. :)</li>
</ul>
Egyelőre azt hiszem ennyi. Ha túléltem az év végét, akkor nagyon belelendülök a dolgokba. Sok sikert nekem! :DAileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-51033415872605537612012-04-30T19:43:00.001+02:002012-04-30T19:43:49.001+02:00Neil Gaiman: Amerikai istenek (American Gods)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://www.sfportal.hu/wp-content/uploads/2011/03/AmericanGods_Hungary_Hardback_1258366021.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://www.sfportal.hu/wp-content/uploads/2011/03/AmericanGods_Hungary_Hardback_1258366021.jpg" width="218" /></a></div>
<i>Mike Ainsell három évet töltött börtönben, ám a sorscsapások ezzel nem értek véget számára. Szabadulása előtt néhány nappal felesége és a legjobb barátja meghal egy autóbalesetben, így azután első útja a temetésre vezet. Útközben találkozik egy furcsa idegennel, aki Szerda néven mutatkozik be, és munkát kínál Mike-nak. A büntetett előéletű férfinek nincs más választása: elfogadja az ajánlatot, nem sejtve, hogy ezzel különös, természetfölötti események sodrába kerül. Fokozatosan derül fény Szerda sötét tervére, és egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a mindennapi élet felszíne alatt különös háború dúl, amelynek tétje nem más, mint Amerika lelke...</i><br />
<i><br /></i><br />
Majdnem elájultam, és nem akartam hinni a szememnek, mikor a városi könyvtárban az egyik polcon megláttam ennek a csodának a gerincét. Gaiman szerelem volt <a href="http://aileysreadings.blogspot.com/2011/12/neil-gaiman-temeto-konyve-graveyard.html">első olvasásra</a>, és az <i>Amerikai istenek </i>mostanság ritka kincsnek számít, boltokban nem is lehet már kapni. Neil Gaiman könyvei közül talán ez érdekelt a legeslegjobban. A címe már első körben megnyert magának: Amerikában játszódó sztori, amiben istenek szerepelnek? Gaiman tollából? Csak jól sülhet el. Őszintén bevallom, a fülszöveget akkor olvastam először, mikor ide begépeltem, szóval számomra minden sora újdonság volt.<br />
<br />
Elég sokáig olvastam, de ez szerintem jellemző lesz rám, akármelyik Gaiman művet olvasom. Szeretem emésztgetni, jól megrágni a dolgokat. Ami ennek a könyvnek az esetében nem is árt, jól tele van pakolva minden finomsággal.<br />
<br />
A mitológiára nem lehet szavakat találni. Istenek. Nyilvánvalóan pogány istenekről van szó, mert csak azokból van több. Ők nálam már a <i>Supernatural (Odaát) </i>című sorozatban is befutók voltak, mindenféle népek különböző istenei (az első évadban például egy falu lakói egy pogány istennek áldoznak fel minden évben egy párt egy termékenységi rituálé keretében, hogy az isten biztosítsa számukra a jó termést).<br />Nos, ebben a könyvben aztán ömlesztve van. Vannak régi viking istenek, oroszok, egyiptomiak, germán eredetűek, szlávok, japánok, de még egy dél-afrikai isten is tiszteletét teszi.<br />
Jogosan merül fel a kérdés, hogy hogyan is kerültek ők Amerikába? Hát felfedezték az új világot, és mivel köztudottan a pogány isteneket a híveik éltetik, mikor az emberek bevándoroltak Amerikába, hozták őket is magukkal.<br />
Aztán még lesznek itt új istenek is, amik meg sem fordultak még soha a fejemben. Bár belegondolva, hogy mennyi buta dolgot imád manapság az emberiség, így már kézenfekvő ez az ötlet.<br />
<br />
Tehát mitológiában rendkívül gazdag kötetről van szó, ám a főszereplőnk, aki szemén keresztül végigjárjuk ezt az utat, nos, ő ember. Börtönből szabadult, a feleségében és barátjában csalódott férfi. Éppen ezért ennek a karakternek (meg a többinek is egyébként) elég durva stílusa van. Úgy értem, elég sokat beszélnek csúnyán. Persze nem minden harmadik szó káromkodás, hanem ott és ahol kell, ott van. Ettől is olyan valószerű az egész, nyilvánvalóan egy volt fegyenc nem fog finomkodva társalogni. A lényeg azonban, hogy ez nem viszi el az egész könyvet valami alpári vacak szintjére. Viszont akik érzékenyek az ilyenre, azok inkább ódzkodjanak tőle.<br />
Emellett Gaiman sodró stílusa is végig ott van a műben. Határozottan, már-már elegánsan kalauzol végig ezen a sztorin bennünket.<br />
A fő szál természetesen Mike (aka Árnyék)-hoz és <i>Szerdához</i> köthető, azonban felbukkannak epizódok is. Ezek rendkívül érdekesek, és van, amelyik csak később nyer értelmet. Az első epizódnak például a könyv vége felé lesz értelme, bár mikor elolvastam, enyhén szólva sokkolt. Olyan durr, belevágtak a mély vízbe, kétszer végigfutottam a szövegen, hogy tényleg az van-e leírva, amit olvastam az imént. <br /> Szerintem zseniálisan lett felépítve az egész könyv.<br />
<br />
<a href="http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/578124_10150787834062148_316078887147_9746737_1070623546_n.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://a4.sphotos.ak.fbcdn.net/hphotos-ak-ash3/578124_10150787834062148_316078887147_9746737_1070623546_n.jpg" width="226" /></a>Én személy szerint végig azt hittem, hogy mindent értek, és semmi sem kerüli el a figyelmem. Ehhez képest a végén olyanokat koppantam, hogy azt még Amerikában is hallották. A fejemet fogtam, hogy egyes dolgok hogyan kerülhették el a figyelmemet, pedig így visszatekintve annyira egyértelműnek tűnik minden. Ráadásul nem csak az "istenes" szálon vannak rejtélyek, hanem a sima, emberi világban is, amin nem is töprengtem, mert a fantáziám a másik irányba vitt. Ez teszi nagyon élvezhetővé egyrészről a könyvet.<br />Másrészről a mitológia alatt nem csak a szereplő isteneket értettem, hanem a "helyszíneket", ahova elkalauzolnak minket, a dolgok amiket tettek. Nagyon érdekes, magával ragadó. A virrasztás a kedvenc részeim közé tartozik.<br />
<br />
A karakterek szintúgy zseniálisak voltak. Árnyék összetett és remekül motivált karakter, gázos múlttal, gázos jelennel, és szerintem a jövője is gázos. De ettől még remek szereplő volt.<br />Szerda rafinált volt, tetszett, amit csinált, bár nem mindig értettem vele egyet.<br />
És most felsorolhatnék egy rakat istent, mert mindegyiket (mindegyik <i>régi</i> istent, hogy pontos legyek) megszerettem.<br />
<br />
Nem tudok már mit mondani erről a remekműről, tényleg nagyon nehéz olyanról írni, amit egyszerűen imádtál.<br />
A mitológiáért teljesen odáig voltam, mondtam már? Ja, igen. Hupsz.<br />
Gaiman rajongóknak kötelező darab. Meg mindenkinek, akit érdekel a mitológia, és szereti a csavaros, érdekes történetvezetést.<br />
<br />
Ó, és még mielőtt elfelejtem. Az Agave idén tervezi újra kiadni ezt a könyvet, és a facebook oldalukon a bal oldalon látható borítót tették közzé. (Szerintem gyönyörű, a bölény is ötletes, a város lent meg tényleg amerikai. Viszont kicsit így fura, az eredeti szerintem jobban passzol, mert a sztoriban Árnyék többnyire úton van.)<br />
<br />
<b>Kedvenc szereplő: </b>Árnyék, Odin, Loki, Easter<br />
<b>Nagyon nem kedvelt karakter: </b>az új istenek<br />
<b>Ami nagyon tetszett: </b>MITOLÓGIA!, a sztori végén a csavarok<br />
<b>Borító: </b>5/5<br />
<b>Karakterek: </b>6/5<br />
<b>Történet: </b>6/5<br />
<b>Összességében: </b>6/5<br />
<b>Kiadó: </b>Szukits, 2003<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/wiFzW3Nx-Xk?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8298410933892001589.post-36568607916379724452012-04-15T15:04:00.000+02:002012-04-15T15:04:47.375+02:00Maggie Stiefvater: Örökké (Forever, Wolves of Mercy Falls #3)<b><br />
</b><br />
<b>akkor...</b><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://static.polc.hu/products/00/71/81/718191.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://static.polc.hu/products/00/71/81/718191.jpg" /></a></div><i>Amikor Sam megismerte Grace-t, ő farkas volt, Grace pedig ember. Sam végül megtudta, hogyan lehet ember, szerelmük a különös távolságtartásból a közös élet intenzív közelségévé változott. </i><br />
<b>most...</b><br />
<i>Itt véget is érhetne a történetük. De Grace nem maradhat ember. Ezúttal ő a farkas. És Mercy Falls farkasait egy végzetes, különös vadászat fenyegeti.</i><br />
<b>örökké...</b><br />
<i>Sam bármit megtenne Grace-ért. De képes-e egyetlen fiú és egy szerelem megváltoztatni az ellenséges, veszett világot? A múlt, a jelen és a jövő összeomlani készül, egyetlen pillanatban - élet és halál pillanatában. A búcsú vagy az öröklét pillanatában.</i><br />
<i><br />
</i><br />
Ismét egy trilógia végére értem. Mercy Falls farkasainak nehéz búcsút mondani, hiszen Maggie az egyik kedvenc írónőm, imádom minden sorát, amit leír, és ez a három könyv egy csodálatos utazás volt.<br />
<br />
A <i>Linger</i>, mikor anno olvastam tetszett, és nagyon vártam a folytatást, ami kicsit döcögősen, de elért kis hazánkba is. A külsőségeken először túlesnék: szerelmes vagyok a borítóba! Mikor először neten megláttam, hogy nem is piros lesz, hanem ilyen barnás, elég csalódott lettem. Azonban mikor kézhez kaptam a kötetemet, tátva maradt a szám. Valami elbűvölően csodaszép bronzos fényű a borító, és komolyan sokkal jobban tetszik, mintha piros lett volna. Ezenfelül pedig barnás betűkkel van nyomtatva a könyv, ami szintén nagyon tetszett nekem. Tehát külsőre tökéletes lett ez a kötet.<br />
<br />
Ami a belsőt illeti, hát az is remek volt. Imádtam Maggie minden egyes sorát. Annyira szépen játszik a szavakkal, hogy azt sem tudom, mit kezdjek magammal, mikor olvasok, mert nem tudom kifejezni az érzéseimet. Maggie a mondanivalóját, - ami ebben a kötetben leginkább a konfrontálás volt, a saját magunkkal, az akadályokkal és a félelmeinkkel való szembenézés - minden gondolatát valami fenséges stílusban veti papírra. Csodálatos hasonlatai, metaforái vannak, amiken sokszor elgondolkoztam. Olyan szavakat használ olyan szövegkörnyezetben, ami nekem eszembe nem jutna, de mégis nagyszerűen működik.<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq"><i>"Az élet olyan süti volt, ami a pulton jól nézett ki, de amikor beleharaptam, fűrészpor és só lett belőle."</i></blockquote><blockquote class="tr_bq"><i>"Az öngyilkosság a szavatosságom lejárati ideje lett, az a nap, ami után már nem kell próbálkoznom."</i></blockquote> És még egy utolsó, utána ígérem folytatom az elmélkedésem, de ezt muszáj:<br />
<br />
<blockquote class="tr_bq"><i>"Aztán játszani kezdtem. G-dúr variációkat. A G az emberiség által ismert legszebb akkord, végtelenül boldog. El tudtam volna élni Grace-szel egy G-dúr akkordban, ha hajlandó lett volna. Mindent, ami egyszerű és jó volt körülöttem, magába foglalt ez az akkord."</i></blockquote> Ahogy az utolsó idézetből kiderül, Sam még mindig nagyon-nagyon szereti Grace-t. És Grace is Samet. Számomra ők már annyira összetartoznak, hogy képtelenségnek tartom akár csak elképzelni is, hogy elválasszák őket egymástól. Ugyanakkor ebben a részben Grace nekem egy kicsit távolinak tűnt. Egyáltalán nem éreztem közel magamhoz, és vele együtt Sam is eltávolodott tőlem egy picit. Mint karaktereket persze szeretem mindkettőjüket, de valahol úgy éreztem, hogy ez a könyv határozottan Cole-é volt.<br />
<br />
Ebben az egész sorozatban és világban az én emberem Cole volt. Minden kis mozzanatát imádtam.<br />
Már ott kezdődött, hogy - csakúgy mint Sam - neki is kemény problémái voltak a múltban. Ráadásul Cole elég nehezen birkózik meg ezekkel a dolgokkal. Tehát meglehetősen mély a karaktere, és él. Annyira egyedi, annyira megismételhetetlen, hogy egyszerűen életre kel a lapokon.<br />
Imádtam a - néhol keserű - humorát, azt, hogy Samet Ringónak hívta. Imádtam, ahogy Isabelt piszkálta folyamatosan, imádtam a kettejük közötti kémiát.<br />
Meglehetősen szomorú volt ez a kötet, de valódi könnyeket csak és kizárólag Cole tudott belőlem kicsikarni. Az egyik legzseniálisabb férfi karakternek tartom, akikről eddig olvastam.<br />
<br />
A történet, ahogy azt már megszokhattuk, nem rohan. Ugyanakkor nem is olyan lassan folyó, mint a <i>Linger </i>volt. Úgy érzem, hogy Maggie itt pont eltalálta az arányokat. Nagyon tetszett, ahogy bevont szereplőket, ahogy alakította az eseményeket, ahogy karaktereket szakított el és hozott össze (Sam és Beck jeleneténél összeszorult a szívem).<br />
<br />
A vége az, ami kritikus pont lett a rajongók körében. Sokaknak nagyon nem tetszett, én viszont elégedett vagyok vele. Semmi konkrétat nem nyom le a torkunkon, hogy ez már pedig így lesz, és kész. Lezárta, de mégis valahogy az olvasókra hagyta, hogy döntsék el, kinek mi lesz a végső sorsa.<br />
<br />
<b>Kedvenc szereplő: </b>Cole<br />
<b>Nagyon nem kedvelt karakter: </b>-<br />
<b>Ami nagyon tetszett: </b>Maggie fergeteges stílusa, a karakterek kapcsolatai<br />
<b>Borító:</b> 6/5<br />
<b>Karakterek: </b>6/5<br />
<b>Történet: </b>6/5<br />
<b>Összességében: </b>6/5<br />
<b>Kiadó: </b>Könyvmolyképző Kiadó, 2011<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/EbcYV19hkLY?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>Aileyhttp://www.blogger.com/profile/07399386486166274669noreply@blogger.com0