Jó szokásaim avagy Az Olvasás 7 Hetének utolsó szóáradata

Ó, hát ide is elérkeztünk. Egy kihívás eltűnik a listámról (no nem kell izgulni, nem fogok unatkozni, maradt elég...), de az elmélkedéseim nem szívódnak fel. Még egyszer szeretném megköszönni Andimano-nak, amiért megszervezte ezt az egész mókát, nagyon élveztem. ^^

Persze stílusosan utolsó napra hagytam az utolsó bejegyzést :D Nehogy csalódást okozzak már!

VII. hét (aug. 15 – 21.)

Olvasási szokások változása
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.) 

I,

Az én esetemben ritkán, de akkor nagyon változik az olvasási szokásom. Ez általában a hangulatomtól függ, hogy mikor mire vagyok éppen fogékonyabb. Volt már szépirodalmas korszakom, akkor Bronte, Austen regényeket olvastam, majd beköszöntött a YA, amit még most is szívesen olvasok. Egy idő után viszont ebből is csömöröm lesz szerintem, úgyhogy majd kacsintgatok másfelé is.
Szóval leginkább a hangulatomhoz és a gondolkodásmódom változásához tudom kötni az olvasási szokásaimat.

II, 

Nos nálam ez a kérdés irreleváns, mivel abszolút semmi köze nincs az évszakoknak ahhoz, hogy milyen témájú könyveket olvasok éppen. Egy vidám kötet ugyanúgy kézbe veszek nyáron, mint télen, és ugyanez vonatkozik a sötétebb hangulatú realistic fictionökre és a romantikus regényekre is.
Habár néha megesik az, hogy ősszel, az esős napokon inkább nyúlok egy szomorú könyvhöz, kicsi romantikával megspékelve, mint egy izgalmas, pörgős YA-hoz.

III,

Hol? Rendszerint az ágyamban. Mert ott úgy rendezem a párnáimat (átlagosan 5 párnával alszok, de olvasáshoz a házból innen-onnan be szoktam gyűjteni még párat), ahogy én akarom, és ahogy kényelmes. Fészkelődhetek, hasra/hátra  feküdhetek, törökülésben, könyökölve, ahogy érzem. A kis piros lámpámat átvezetem oda, és szépen felkapcsolom, így a fény is adva van.

Ugyanakkor hosszabb utakon, tehát ha itthonról felszállok a 6-os buszra, és a végállomásig megyek, akkor előkapok egy könyvet, mert 20 percem van minimum olvasni. Viszont 2-3 megállóra nem veszem elő, mert akkor nem  tudok belemélyedni. Azonban sem ezt, sem a suliban olvasást annyira nem szeretem, mert nekem igazi csend, nyugalom kell, hogy teljesen magával tudjon ragadni egy-egy kötet, és az előbb felsorolt két opció ezeket a feltételeket  nem éppen elégíti ki. 

Az ágyamon kívül másik kedvenc helyem a megyei könyvtár. Naaaaaaagyon kényelmes, puha fotelek vannak, jó belesüppedni, (viszonylag) csend van, nem zavar senki. És kellemes könyv illat van. *-*

Versus hét

Háh! Behoztam magam, és még épp van 12 percem megírni ezt, időben vagyok.

VI. hét (aug. 8 – 14.)

Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal? 

I,

Szerintem botorság elvetni egyiket vagy másikat, remekül megférnek egymás mellett. Klasszikust azért is jó olvasni, mert beláthatunk az akkori társadalomba, olyan szemszögből, amit a töri órán nem mutatnak. Élvezetesek tudnak lenni, érdekesek és sok minden még a mai napig igaz belőlük. Persze nem az összes klasszikust kell szeretni, én például a mai napig ellenszenves vagyok a drámákkal szemben (bár ez lehet az oktatás hibája is, mert elegendő háttértudás nélkül nyomnak a kezünkbe műveket, amiket így elég nehéz magunktól megérteni), viszont Jane Austenért rajongok.

A kortárs irodalom pedig azért jó, mert a mai világban merülhetünk el, de a saját életünkből kilépve. Ez remek szórakozási, tanulási lehetőség is, ezért mindenképpen nagyon fontosnak tartom, hogy kortárs írók műveit  is megismerjék a velem egykorúak.

II,

Nincsenek kimondottan fenntartásaim egy könyvvel szemben csak annyi alapján, hogy a borítón Kiss Piroska vagy Diana Smith van írva. Azonban akitől már olvastam, és nem tetszett annyira (L. J. Smith, Spirit Bliss), azok felé már azért a továbbiakban vannak előítéleteim és fenntartásaim.
Én nyitott vagyok mind külföldi, mind magyar írók felé, és minden ellenszenv nélkül vetem bele magam számomra új írók könyveibe.

III,

Novellákat nem igazán olvastam eddig (kötelezőket leszámítva),  csak fanfiction formátumban. A regényeket jobban szeretem, mert ott több ideje van az írónak kifejteni a dolgokat, izgalmasabb, és ráadásul egy nagyon megkedvelt világban jobb 500 oldalt eltölteni, mint mondjuk csak 30-at.
Viszont tervezek novelláskötetet elolvasni a közeljövőben.

IV,

Ez nagyon függ az adott irodalomtanártól. Hogy mennyire nyitott a gyerekek felé, milyen stílusú órákat tart, mennyire közvetlen. Ezenkívül jó, ha mondjuk kortárs, a mostani gyerekek világához közelebb álló műveket is ajánl, így nem fogják már rögtön elvetni a kötelezőket első hallásra, hanem meg is próbálkoznak vele.

Saját magamon tapasztalom, mennyire tántorító a "kötelező" szócska, és ha megvernek se tudom könnyen lenyomni a torkomon a drámákat, és néhány további klasszikust. Próbálkozom, Isten a tanúm rá, de nehezen megy. Egy reformálás mindenképpen ráférne a kötelezők listájára. (Nem, nem azt mondom, rakjuk rá a Harry Pottert, hanem az időrendi elosztásra. Pl. nekem mikor feladták Dante Isteni színjátékát, mondanom sem kell, 30 oldal után félreraktam. Miután a tanévben sok előzményt vettünk, felcsaptam újra, mikor elkezdtük Dantét venni, és láss csodát, élveztem az egészet!
És nem, én nem igazán nyomnám egy 13 éves gyerek kezébe  a Kőszívű ember fiait.)
Ezenkívül remek ötletnek tartom én is azt, hogy a tanár adna egy listát, amiről X db-ot el kell olvasni. Meg van a választás lehetősége, a kötelezés egy picit enyhül, máris nem olyan passzív a diák.

Az vagy, amit olvasol? Mi kedvenc műfajom? Melyik könyv volt hatással rám?

Mondom én, hogy lassan, de biztosan visszatérek :'D

V. hét (aug. 1 – 7.)

Kedvenc műfajok
„Az vagy, amit olvasol”, azaz lehet-e valakinek a személyiségére következtetni az olvasmányai alapján?
Könyvek, amik megváltoztattak, amik hatottak rám
Milyen könyvet írna legszívesebben? 

I,

Hm, ez remek kérdés. Alapjában véve nekem  YA fantasy (fiatal felnőtteknek, 14-21 éves korosztálynak szóló fantasy) az asztalom, ebből olvasok a legtöbbet. Ugyanakkor a jól megírt, hétköznapi világban játszódó romantikus könyveket is szeretem (pl.: Cecelia Ahern - Ahol a szivárvány véget ér).
A legtöbb YA, amit olvastam, és amiket behoznak Magyarországra romantikus fantasy, viszont én kedvelem a YA más részeit is, a realistic fictiont példának okáért (valóságon alapuló, mint a Virágok a padláson, By The Time You Read This, I'll Be Dead).
Az utóbbi időben pedig rákaptam a disztópiás regényekre, ami kint most nagyon divatos lett, úgyhogy óvatosan kell nézelődni, nehogy valami borzadályba fussunk.
(Zárójelben: Sic-fi és én találkoztunk, egyetlen ilyet olvastam, és nem igazán nézelődök továbbiak után, szóval nem mondanám kedvenc műfajnak, de minden lehetséges.)

II,

Ezt így nem jelenteném ki, mert attól, hogy én olvastam a Virágok a padláson-t, amiben jócskán van vérfertőzés, még nem jelenti azt, hogy én azt a való életben tolerálom, elfogadhatónak tartom. És egyébként sem szeretem, mikor zenei ízlés, könyvek és más ehhez hasonló dolog alapján próbál meg valaki megítélni másokat. Picivel mégis jobb, mintha a külseje alapján, de akkor sem jó dolog.
Hangulatra inkább lehet következtetni az éppen olvasott könyvből, mert én eddig úgy figyeltem meg, hogy az olvasott könyv passzol az olvasó átlag közérzetéhez az olvasás alatt.
De semmiképpen nem szabad ez alapján megítélni valakit.

III,

Ami lelkileg nagyon nagy hatást tett rám, az már a többször is említett Virágok a padláson. Egyszerűen... kemény dió feldolgozni, de rengeteg mondanivalója van, és azóta sokkal jobban értékelek minden apró kedvességet a szeretteim részéről, és én is minél inkább próbálom kifejezni feléjük az érzéseimet.
És nem mellesleg az eddigi legigazabb mondat, amit valaha olvastam,  is ebben hangzott el. "Nem a szeretet mozgatja a világot, hanem a pénz." Akármennyire is rosszul hangzik, ez így van.

IV,

Hehe, valószínűleg fantasy elemekkel tarkított romantikus valamit. Nem tudom igazából, mert imádnék fordulatos, izgalmas, enyhén romantikusat írni, de ismerem magamat, hogy nem lennék képes rá. Valószínűleg egy közhelyes, romantikus maszlag lenne az egész, magammal és a pasi ideálommal a főszerepben :P 

Ezért nem is írok, csak fordítok :D

Kedvenc íróim és a Moly.hu szép oldala

Szóóóóóval igen, elmaradtam megint. Nem tudom, miért, egyszerűen nincs lelkierőm leülni és pötyögni, úgyhogy csak halmozódik minden. Viszont most megígérem, visszazökkenek lassan, és ennek bizonyítékaként íme ez a bejegyzés!

IV. hét (júl. 25 – 31.)

Védőbeszéd a szépirodalom mellett
Védőbeszéd a szórakoztató irodalom mellett
Ha a kedvenc írójával/íróival készíthetne interjú, ki lenne/kik lennének a kiválasztott(ak)?
A Moly.hu könyves közösségi oldal népszerűsítése 

Mivel egyszer írtam eddig védőbeszédet, azzal is csak szenvedtem, hogy megfelelő legyen a tanár szempontjainak, ezért az első két opcióval az a helyzet, hogy én is békén hagyom őket, és ők is engem.
A hármas téma rögtön érdekesebb!

Imádnám, ha egyszer ez teljesülne, mert nagy álmaim közé tartozik az, hogy találkozhassam azokkal, akik ennyire elvarázsoltak a világukkal, akik tanácsot adtak tudtukon kívül, segítettek és szórakoztattak. Rengeteg kérdésem lenne hozzájuk, és inkább ilyen kis részletekbe belekérdezős, mert a főbb dolgokról van elképzelésem mindig, de a pici, apró, jelentéktelennek tűnő dolgok engem veszettül tudnak érdekelni!

Akikkel mindenképpen szeretnék egyszer találkozni a következő írók:  Cassandra Clare, Suzanne Collins, Stephenie Meyer (A burok miatt!), Tonya Hurley, Maggie Stiefvater,  J. K. Rowling. 

Egyikük sem magyar, azonban most új megszállottságom a Szent Johanna Gimi, és ezért Leiner Laurát egy tea mellett mondjuk örömmel bombáznám a kérdéseimmel :) 

Áh, a moly.hu! :)
Mit is mondhatnék? Az utóbbi időben láttam pár nem túl szép megjegyzést, amit eme oldal közösségére tettek, szóval ha más is olvasta, szerintem ne ítélkezzen senki ez alapján.
Az oldalnak rengeteg gyakorlati haszna van: szépen lehet vezetni az olvasásaidat, virtuális polcokat lehet csinálni, és azon rendezkedni, várólistára lehet dobni köteteket, hogy később is eszedben legyen, hogy te azt még régebben el akartad olvasni. Kívánságlistára mehetnek a megvásárolni óhajtott könyvek, a könyvek adatlapjára lehet idézni az adott kötetből, karcokban elmélkedni, és az az alatti kommentekben megvitatni az adott témát. 

Események és Kihívások színesítik még a palettát; eseményekhez tartoznak a moly-találkozók,  ezeken a találkozókon fény derül arra, kik rejtőznek a nicknevek mögött, a kihívások pedig (mint az Olvasás 7 hete is) szórakoztató, remek kis "programok", ha unatkozunk vagy kalandra vágyunk.

Ezek mellett pedig egy remek társaság vár, akik többnyire nyitottak mások felé, és szándékosan sosem bántanak meg senkit. Könyvbarát mindenki, elfogadja mindenki a másik rigolyáit, megszállottságát, sőt partnerre is találhatnak :P

Szóval abszolút ajánlani tudom, lassan 1 éve regisztráltam, de egy percét sem bántam meg.

Miért is létezik ez a blog? Avagy az Olvasás 3. hete és Ailey visszatérése

*elősompolyog a háttérből* Üdv minden betérő léleknek!

Szóval majdnem két hétre eltűntem... (Nem, nem nyaralni mentem.) Ennek két egyszerű oka volt:
1, A gépem az összeomlás szélén állt. Múlt idő, mert sógoromnak hála (Helló! :D) megjavult a kicsike. Ugyanakkor volt itt laptop, amin néha szüttyögtem is, de itt kapcsolódik be a kettes indok.
2, Itthon volt nővérem és unokahúgom (egy hete már a keresztlányom ^^), így leginkább velük töltöttem az időmet, és mivel a kicsi 1 éves lett nemrég, hozzá igazodtunk sok tekintetben. Úgyhogy kibabáztam magam rendesen :))

De most újult erővel térek vissza a könyvek és minden más közé. Egyébként ezek miatt az Olvasás 7 hetével is elcsúsztam egy hetet, ezt ma pótolom, és az eheti bejegyzés is reményeim szerint felkerül még ma. Ebből már holnap lesz. Ezenkívül van még két elolvasott könyvem, azokról a következő hét folyamán íródnak kritikák. Rengeteg olvasnivaló jelöltem van, de sajnos a kötelezők berondítanak. Úgyhogy holnap könyvtárba is megyek, hátha ott jobban  sikerülne haladni velük...

Azonban térjünk vissza az Olvasás 7 hetének 3. hetére. :)

III. hét (júl. 18 – júl. 24.)

Mi alapján értékel egy könyvet?
Mi alapján választja ki a következő olvasmányát?
Filmadaptációk: kedvencek, a legpocsékabb adaptáció
Miért vezet/olvas Ön könyves blogot? Van-e hatása egy-egy könyves blognak az olvasásra? (pl.: a következő olvasmányát egy blogbejegyzés hatására választotta ki) Van-e/Vannak-e kedvenc blogjai/bloggerei? 

Megint úgy állunk, hogy nem tudok választani ezek közül, így mindegyikről fogok pötyögni. 

I, 

Sok szempont alapján értékelem az olvasmányaimat. Számomra elsősorban a legfontosabb a cselekmény jó vezetése. Mit értek ezalatt? Témától függően legyen pörgős, feszült (lásd Üvegváros), de ha melankolikusabb, érzelmekre fektetett hangsúlyú kötetről van szó, akkor folydogáljon szép lassan, de az érdeklődést mindenképpen tartsa fenn (lásd Linger-Várunk). Nos, mikor ebben bibi van (ellaposodik, vagy netán a kezdetektől unalmas, nevetségesen túlpörgetett vagy esetleg ne adj' isten logikai bakikkal büszkélkedik), akkor a karakterek javíthatnak a csorbán. Ezt nem úgy gondolom, hogy tökéletesek legyenek és imádjam őket, hanem hogy hitelesek legyen, hogy el tudjam hinni, hogy ők ezt és ezt azért és azért tették/nem tették/mondták/nem mondták (lásd Vámpírakadémia). A karakterekkel szorosan összefügg,  hogyha van szerelmi szál, akkor az ne csöpögjön, de ne is legyen hihetetlenül egyszerű. Minden író más dózisban adagolja ezt, és akiknek jó érzékük van hozzá, pont eltalálják a karakterekhez és a könyvhöz illő romantika mennyiséget (lásd: Az éhezők viadala).
Ezenkívül fontos szempontnak tartom a könyv hangulatát, az eredetiségét, az írónő stílusát és merészségét (aka közkedvelt karakterek kiiktatása, lásd Harry Potter).

II,

Nos ez nem nehéz ügy, mivel kilométeres várólistám van, szóval könnyen csemegézhetek. Azonban nagy hatással vannak rám a könyvesblogok, többször előfordult, hogy egy-egy ilyen bejegyzés hozta meg a kedvem az olvasáshoz (lásd Gigi Ally Carter: Ha megtudnád, hogy szeretlek, meg kellene öljelek kritikája). Ugyanakkor van ez a rossz szokásom, hogy egyszerre több könyvbe is belekezdek. Ennek két oldala van: az egyik, hogy nem haladok egyikkel sem rendesen, a másik pedig, hogy többféle hangulathoz illő kötet is van olvasás alatt, szóval mikor milyen hangulatom van, csak előkapom a passzoló kötetet :)

III,

A könyvadaptáció kényes téma. Sokan azt szeretnék, hogy szóról szóra felkerüljön a vászonra a történet, és kiakadnak bárminemű változtatáson. Nos én nem közéjük tartozom. Igyekszem külön kezelni a könyves és filmes világot, így pedig külön értékelem a könyvet és filmet. Viszont az semmiképpen sem elkerülhető, hogy össze ne hasonlítsam. A változtatás addig nem zavar, míg a javára van a filmnek. Azonban vannak olyan vágások, átírások, kihagyások, amik miatt egy olyan embernek, aki a könyvet nem olvasta, a film követhetetlenné, érthetetlenné válik (lásd Beastly). Kedvenc könyvadaptációról nem nagyon beszélnék most, mert elfogult vagyok, mivel Potter-lázban égek, és kapásból a Halál ereklyéi II-t vágnám rá válaszként. :P

IV,

Itt haladjunk szépen sorban. :P 

Azért vezetek könyves blogot, mert ahogy szépen lassan befolydogáltam a könyves világba, egyre jobban megtetszettek a könyvekről írt recenziók, kritikák. Leginkább azért, mert hozzám hasonló, egyszerű olvasók írják őket, és se pénz, se jó pofizás (a legtöbb esetben) nem befolyásolja a véleményüket. Hamar rátaláltam olyan bloggerekre, akiknek az ízlése körülbelül fedi az enyémet, így tőlük sokszor mazsolázgatok következő olvasmány gyanánt szolgáló köteteket. 

 Így január-február környékékén (akkor még WordPressen) elindítottam első komolyabb blogomat, ahol nem csak könyvkritikákat, hanem film- és sorozatkritikákat is posztoltam, meg úgy mindent, amihez kedvem volt. Technikai gondok miatt elsősorban azonban átköltöztem 06. 10-én ide, a blogspotra, és immáron csak könyvekről pötyögök.

A kedvenc könyves blogjaimat pedig alant sorolom fel.

Gigi blogja : Az első könyves blog, ahova betértem, és ott is ragadtam :) Nagyjából fedi egymást az ízlésünk, így adok is ám a véleményére. Ezen kívül, ha pocsék könyvről ír kritikát, a szarkasztikus kommentjein nagyon jókat derülök :P

Nancy blogja : Nancy a másik nagy kedvenc bloggerem,  sok könyvhöz meghozta már a kedvem, és Gigihez hasonlóan ő is sokat olvas angolul, szóval egy lépéssel mindketten mindig előttem járnak (aminek örülök - elkerülöm a rossz könyveket :P). 

Kikissz blogja : Szeretem őt olvasni, mert ő is könyörtelenül őszinte, no és szintén az ízlésvilágunk hasonlít. :)

Ígérem, hogy még bővebben kifejtem a többieket is, de lassan már holnap lesz, és ragad le a szemem :( 

Mindig benézek hozzájuk is: 

Amadea,Avely,FFG,Kelly,Könyvmoly

A könyvmoly műhelytitkai

Az olvasás 7 hete folytatódik, én pedig megint az utolsó napra hagytam, de ezt most tényleg nem a lustaságom miatt. hülye gép, mondtam én, hogy nekem laptop való... No, de az eheti témák annyira jók, hogy nem tudtam választani, úgyhogy mind a négyről pötyögök. :D

II. hét (júl. 11-17.)

Könyvtár vagy könyvvásárlás?
E-book vagy könyv?
Sorozatok: olvas-e, gyűjt-e sorozatokat?
Milyen rendszer alapján rendezi a könyveit? (ábécérend, műfaj, sorozat, szín, szerző szerint, stb.)

Rögtön az első téma igazán érdekes. Nyilvánvalóan jobban preferálom a könyvvásárlást, mert bennem van a tudat olyankor, hogy itt van a kötet a polcomon, bármikor lekaphatom róla, fellapozhatom, beleolvashatok, és annak a tudata, hogy csak az enyém a könyv, az felemelő. Ugyanakkor mivel nem milliomos családba születtem, nyilván nem engedhetem meg magamnak, hogy ész nélkül vásároljak, ha megtetszik egy borító... Így nagyon körültekintően ejtem meg a vásárlásokat, mindig gondosan mérlegelek, sorrendet állítok fel és megfontoltan döntök. Azok a kötetek, amik csak érdekelnek, és fellelhetőek a könyvtárban, kiveszem. Aztán ha annyira megtetszik, természetesen megveszem később. Viszont a könyvtár hátránya, hogy nem minden könyv van meg nekik, amire kíváncsi vagyok. Aztán ha pénz sincs megvenni, akkor fanyalodok az e-bookra.

Őszintén nem igazán szeretem az e-könyveket, mert 1, nincs e-olvasóm, így gépen tudok csak olvasni. Mivel nem laptopom van, így ülve kell olvasni, és több órán keresztül az nem túl kényelmes, ezenkívül a szememnek se olyan jó. De a szükség nagy úr, így szoktam e-bookozni, de próbálom minimálisra csökkenteni ennek a mennyiségét. Tehát nálam kiütéssel győzött a nyomtatott könyv, imádom tapogatni, fellapozni, megszagolgatni, rendezgetni.

A rendezgetés nálam nem tart sokáig, kivéve, ha random jön rám, hogy újra kell pakolni őket. A legnagyobb kategória a kiadó, ezen belül írók szerint csoportosítok, és azon belül is sorozatok szerint. 

Ebből pedig következik, hogy gyűjtök sorozatokat. Bár ez sosem szándékosan történik, hanem megtetszik egy könyv fülszövege, pozitív kritikákat kap, és érzem, hogy kell, annak ellenére, hogy sorozat. Mert manapság igen divatos az 'írjunk sorozatot' effektus. Természetesen az két külön dolog, hogy az ötletek miatt írnak trilógiát, tetralógiát, vagy pedig a pénz/kiadó miatt. Utóbbi általában ha az első rész jó is volt, elkezd romlani. Szeretem a sorozatokat, mert egy imádott világban újra és újra elmerülni csodás, de csak akkor, ha a minőség nem romlik. 

A kezdet kezdete

Moly.hu-n jelentkeztem egy remek eseményre, az Olvasás 7 hetére, Andimano szervezésében. Innen is egy hatalmas köszönet, amiért mindent ilyen szépen leszervezett.
A lényeg, hogy 7 héten keresztül minden héten 4 témából lehet választani, és ha sikerült dönteni, arról a dologról kerek egész bejegyzést kanyarítunk.
Szokásomhoz híven ezt is az utolsó percre (napra) hagytam, de így több a motiváció.

Ezzel egy időben egy kis technikai bejelentés: a számítógépemet az a veszély fenyegeti, hogy szétrugdosom. Nem tudom mi van vele, de lassabb, mint egy reumás csiga, több más probléma is felvetődött vele kapcsolatban, és egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Így képek kimaradnak most, majd ha sikerül dűlőre jutnom ezzel a vacakkal, pótolom. Szóval lehet, hogy váratlanul el fogok tűnni... Mindjárt megpróbálok nővéreméknek üzenni, hogyha jönnek, akkor számítógép javításra készüljenek, aztán meglátjuk.  Még mindig nem tudom, mi lesz a gépemmel, de kaptam pót-laptopot nővérem jóvoltából, úgyhogy most ezen szüttyögök. :D

No, de a heti témák:

I. hét (júl. 4-10.)
Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

Nos, igazán tiszta emlékeim a régmúlt időkről nincsenek, csak foszlányok. Mikor még nem tudtam olvasni, apukám az ágyam szélén ülve felolvasott nekem, vagy pedig mellettem feküdve fejből mesélt. Rengeteg képeskönyvem volt, sokat bújtam őket, de rettentőmód bosszantott, hogy nem tudtam, miket írtak bele. Aztán Vera iskolás lett és teljesen le volt nyűgözve. Emlékszem, milyen lelkesen jöttem haza első nap, mikor a házink egy  papírból készült ujjbáb kiszínezése volt. Aztán elkezdtünk olvasni tanulni, és ez különösen gyorsan, hihetetlen nagy eredményekkel történt az esetemben. Szóval újra előkerültek azok a bizonyos könyvek, és végre értettem is a rövid szövegeket.
Majd belevágtam Grimm legszebb meséibe, ahol már több szöveg volt, de ugyanúgy rengeteg színes képpel illusztrálták a meséket. Később pedig Andersen meséit bújtam, lényegesen kevesebb képpel, kicsit megszeppenve a nagy betűtengertől.

Első "komolyabb" mű, amire emlékszem, az a Kincskereső kisködmön volt. Igazán szerettem, sírtam is rajta, mégis valahogy azt az érzést adta, hogy nem olyan borzalmasak a kötelezők. Ezután jött A két Lotti, amit imádtam, igazi kislány mese.
Majd a kötelezőkhöz megint meghozta a kedvem Gárdonyi Egri csillagok című regénye, amit sok kortársammal ellentétben kifejezetten szerettem; aztán pedig a Szent Péter esernyője. Utóbbiból alig-alig emlékszem valamire, de biztos vagyok benne, hogy mikor olvastam, imádtam.

Most pedig meg kell említenem egy olyan könyvsorozatot, ami végig kísérte a gyerekkoromat. Igen, ez a Harry Potter, amit még most is imádok olvasni. Először az első filmet láttam, majd pedig izgatottan vettem a kezembe az első kötetet is, ez volt az első éjszakázásom. Viszont nem lettem könyvmoly tőle, talán úgy éreztem, ez a csoda nekem elég, ennél jobb biztos nincs.

Ezután a kötelezők még inkább kedvemet szegték, és saját szórakoztatásomra nem is olvastam semmit.
Aztán egy barátnőmmel elmentünk moziba egy filmre, sok ismerős ajánlotta, remek film, és "a könyvet is most olvasom, az is csodálatos", hát, gondoltam megér egy próbát. Elvarázsolt a film, és mikor névnapomra megkaptam a könyvet, na onnantól számítjuk Vera molyságát. 2009. január 13. :')  A kötet pedig nem más volt, mint a Twilight - Alkonyat. Ennek második része volt az első angol nyelvű könyv, amit saját elhatározásból olvastam, és nagyon szerettem. Viszont ez nem olyan, mint a Harry Potter, nem jelent annyit... Szóval ez a rajongásom lecsengett, és a könyvpiac egyszeriben hatalmas kapukkal nyílt meg előttem. Azóta rengeteget olvasok, és örülök, hogy akkor betértem arra  vetítésre, mert akárhogy nézzük, gyakorlatilag az indított el engem oda, ahol most vagyok. :')