Visszatérés IV. /utolsó kör/

(Itt szeretném zárójelben megjegyezni, hogy múlt héten volt a szülinapom, és a szüleimtől egy Kindle-t kaptam :'))) Úgyhogy még több angol nyelvű könyvről várható majd bejegyzés, valamint szerintem többet is fogok így olvasni.)

Kendare Blake: Anna Dressed in Blood (Vérbe öltözött Anna) - 6/5
(Anna I)

Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára olyan könyvet, aminek minden szavát imádtam, és semmi hibát nem találtam benne. Már az első fejezetben egy olyan atmoszférába kerültem, mint amilyen a Supernatural (Odaát) első 3 évadára  volt jellemző, amit imádok, szóval már itt megfogott az egész, és nem is engedett el többet. Cas, a főszereplő, eszméletlen jó volt, nagyon örültem, hogy az írónő egy hiteles pasit elevenített meg az olvasó számára. A mellékszereplők lassú bevonása a természetfeletti forgatagba szintén nagyon jól lett kivitelezve. Aztán ott van Anna, természetesen. Magával ragadott a karaktere, a háttértörténete, igazából mindene.
A könyv, nos, inkább Cas humora is kedvemre való volt, pont olyan kissé száraz, intelligens volt, mint amilyet szeretek.  A történetvezetése is nagyszerű volt, csak olvasni és olvasni akartam tovább. Annyira elsodort magával, hogy meglepetéseket is okozott... No meg a vége. Alig várom, hogy olvassam a folytatást!

Gayle Forman: Hová tűntél? - 5/5
(Ha maradnék II)

Gyönyörű könyv, tele érzelmekkel, zenével, megtört fiatalokkal, akik próbálják összeragasztani a lelküket. Igazán nem tudok róla mit mondani, magával ragadott, és nem engedett... Adamet szinte végig csak meg akartam ölelni, plédbe bugyolálni, a kezébe nyomni egy bögre forró teát, és utána szépen hagyni elaludni.
Nagyon szerettem. A végét is. Mindent.

Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss (Anna és a francia csók) - 5/5

Imádnivaló könyv, nyárra tökéletes, laza kis olvasmány.
Nagyon tetszett a párizsi helyszín, jó volt más helyről is olvasni, nem csak az átlagos amerikai/angol városokról. Anna karakterét könnyen megszerettem, lenyűgözött a mozik/filmek iránti őszinte rajongása is. A mellékszereplőket is kedveltem, és igazából semmi nem is bosszantott... Talán a végén lévő huza-vona egy csöppet, de efelett szemet lehet hunyni szerintem.
Amit mindenképpen ki akartam emelni, az St. Claire. Imádnivaló srác, ezen felül azt nagyon imádtam, amit Perkins csinált. Nem csak dobálózott azzal, hogy ezt és ezt mondta St. Claire azzal az édes angol akcentusával, hanem tényleg angolul beszélt. Tényleg olyan szavakat adott a szájába, amit az angolok használnak, és egyszerűen rajongtam minden ilyen mondatáért. Hiteles volt. Nyilván ezt fordításban nem lehet átadni, úgyhogy ez elveszett a magyarul olvasók számára. Ugyanakkor ez szerintem csak a hozzám hasonló angol nyelv bolondjainak számít igazán. :D

Ally Carter: Görbüljek meg, ha igazat mondok - 5/5
(Cammie, a Kaméleon II)

Sokkal jobban tetszett, mint az első rész, bár azt meg kell hagyni, hogy elég sokat ült szegénykém a polcon, mire elolvastam.
Még mindig elvarázsol a kémvilág, ahogy Cammie kém szemmel látja a világot. Na meg a humor, a jó kis kém humor, ami mindig megnevettet. Mondtam már, hogy imádom a bentlakásos iskolákban játszódó sztorikat? Ez még egy nagy pluszt is hozzáad ehhez a sorozathoz.
Örültem, hogy most egy olyan pasi került a képbe, aki nem a sötétben tapogatózik, hanem benne is van a dolgok közepében.  Igazából rendkívül kellemes olvasmány volt, néhol meglepett, tetszett a történetvezetése is. Mindenképpen folytatni fogom a sorozatot, azonban angolul (mivel a kiadó tudomásom szerint nem folytatja a kiadását).

Isabel Abedi: Sosem látott világ - 3*/5

Úgy érzem, nem én voltam a célközönség. Jó kis könyv, a 12-14 éves korosztály szerintem teljes mértékben élvezné. Én sajnos többnyire untam, mivel többet látott (mind a 18 évemmel:)) és többet olvasott ember vagyok, baromira átláttam az egészet, kitaláltam a fordulatokat, nem volt meglepő cseppet sem. A főszereplők is ugyebár 12 évesek, és most tanultam meg, hogy ők már túl kicsik nekem. Frusztrált, hogy eszméletlen egyértelmű és egyszerű dolgokat nem következtettek ki.
Egy idézet nagyon tetszett, egy bennem kavargó érzést végre szavakba öntött valaki.
Nagyon tetszett az építészeti aspektusa, és ahogy magyar kötöttségű dolgok is feltűntek többször is. A végével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, de szerintem a célközönségnek megfelelően lett lezárva. Nekem túl tökéletes lett, valószínűleg azért, mert szeretem a realitást a fantasy történetekben is. :)

Aprilynne Pike: Varázsigék (Spells)

A fülszöveg és a bejegyzés spoileres tartalommal bír az első (Wings - Szárnyak) kötetre!

Laurelt beidézik tündérhazájába.Mindkét otthonát halálos veszély fenyegeti, szülei házát és a tündérek országát, Avalont is. Így a lánynak minden tudására - legyen az emberi vagy tündéri - szüksége lesz ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat. 
Ki fog neki segíteni?
David, akivel a való világban él szerelemben? Vagy Tamani, a tündérfiú, akihez tagadhatatlanul erős szálak fűzik?


Igen, elérkezett Wings folytatása. Lehet, hogy sokan azt várják, ezt a részt még jobban a földbe fogom döngölni, de nem. Az igazat megvallva pozitívan csalódtam. Természetesen messze van még attól, hogy 4-5 pontot adjak rá, de határozottan látszik a fejlődés.

Nem is tudtam, hogy álljak ehhez a könyvhöz, hiszen az előző elég nagy csalódás volt, ha szabad így fogalmaznom. A mitológiája egyszerűen nevetségesnek tűnt akkor, és ezt a mai napig fent is tartom. Intelligens, két lábon járó növények. Nem tündérek. Még szárnyaik sincsenek!
Egyébként semmi bajom nem is lenne az egész növényesdivel, ha nem tündéreknek hívná őket, hanem kitalált volna valami nevet az új kis természetfeletti fajának.
Na jó, talán lenne, mert még mindig rendkívül mulatságosnak tartom elképzelni, ahogy ezek hatalmas virágokkal a hátukon flangálnak össze-vissza.

Térjünk át a címre, amit... nos megint nem értek. Őszintén halvány lila macifingom sincs, hogy miért Varázsigék a címe. Amennyire én emlékszem szó sincs itt semmilyen varázsigéről, csak lötyiket kevergetnek. Bár a zseniális Szárnyak után meg sem kéne lepődnöm.

Aprilynne Pike, mint ahogy említettem már, fejlődött. A köszönetnyilvánításban említi, hogy X meg Y tanítgatta írni, és látszik is az eredmény. Hölgyeim és Uraim, megjelentek a leírások! Nem barokk körmondatok, hanem egyszerű leírások, amik jócskán feldobják az egész könyvet. Pont annyi van benne, mint amit egy átlagos, jól megírt YA könyvtől várunk, habár a Wingshez képest rengetegnek tűnik. Én értékeltem, tényleg.

Ezzel szemben Laurel csekély fejlődést produkált. Még mindig irritáló, önző, döntésképtelen, szerencsétlen, wannabe hero. Aki nem képes felfogni, hogy két életet nem élhet, ezért konkrétan két ember érzelmeivel játszadozik. Fair, ugye?
No, de hogy ne írjuk le szegény (annyira nem venné zokon!), elmondhatom, hogy olyan komoly és értelmes dolgok is elhagyták a száját, hogy csak lestem. Nem gondoltam volna, hogy ő képes ilyen szintű megfigyeléseket tenni, meg hogy ilyen véleménye van. Tehát szerintem itt az a baj, hogy Pike nem tud mit kezdeni a főhősével. Úgy érzem, mintha nem akarná, hogy Laurel legyen a tökéletes főhősnő, de így meg átesett a ló másik oldalára.

Anno az első könyvvel az (is) volt a problémám, hogy nagyon éreztem rajta a Twilight hatását. Ez itt valamennyire elmúlt, a könyv háromnegyedében tényleg semmi nem emlékeztetett az Alkonyatra. Aztán a végén, mintha ilyen Eclipse effekt lett volna (nem írom le melyik része, mert akkor lelőném a dolgokat). Ez kicsit elszomorított, de megbocsájtjuk, majd a következő részben már nem lesz semmi tvájlájt!

Tamani vs David. Tuja vs Húsgombóc. -> TEAM VEGETABLES!

Abszolúte az első gyerek pártján vagyok, mert utóbbi irritál. Tamani stílusát bírom, meg hogy tündérlandre akarja visszacsábítani a fővirágunkat. Davidet szimplán ki nem állhatom. Idegesít az állandó tudálékoskodása, a létezése. Laurel érdekeit nézi, de őszintén nem tud érdekelni, mikor a csaj egy érzéketlen pitypang.
Ezenfelül azok a részek, amik David mellett - az embervilágban játszódtak, valami rettentőmód untattak. A végén lévő kisebb akció sem nyűgözött le, az avaloni történések jobban lekötöttek. Bár abban is voltak erőltetett részek (Shakespeare? No comment...), de azért érdekes volt.
Jaj, Chelsea-t el ne felejtsem. Őt még mindig szeretem, vicces, bolondos, pörgős kis fruska. Azonban a végén... hát elég hiteltelen volt ez a kijelentés Chelsea-től, Miss Pike!

Na de összességében nem volt ez olyan rossz, látszik a fejlődés, és kíváncsian várom a folytatást.

Kedvenc karakter: Tamani, Chelsea

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Laurel, David

Ami nagyon tetszett: ha átneveznénk, akkor Avalon hagyományai meg dolgai (csak mert számomra ez nem Avalon, de tetszik)

Borító: 5/5

Karakterek: 3/5

Történet: 3/5

Összességében:  3*/5

Kiadó: Könyvmolyképző kiadó, 2011

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt (Hush, Hush)

“EGY SZENT ESKÜ
EGY BUKOTT ANGYAL
EGY TILTOTT SZERELEM
A romantika nem szerepelt Nora Grey tervei között. Az iskolában egy sráchoz sem vonzódott különösebben, akármennyire is próbálta erőltetni legjobb barátnője, Vee. Aztán feltűnt Folt. Simulékony mosolyával és tekintetével, amivel mintha a lány veséjébe látna, Folt legjobb belátása ellenére is vonzza Norát.
Azonban néhány rémisztő találkozás után Nora már nem tudja, kiben bízzon. Úgy tűnik, Folt mindenhol ott van, ahol ő is, és többet tud róla, mint a legközelebbi barátai. Nora nem tudja eldönteni, hogy a fiú karjaiba kellene-e omlania vagy inkább menekülni és elrejtőzni előle. És mikor megpróbál válaszokat találni, egy olyan igazságot fedez fel, ami sokkal nyugtalanítóbb, mint amit Folt közelsége okoz. Végül egy ősi csata közepén találja magát, halhatatlanok és bukottak között – és mikor arra kerül a sor, hogy ki mellé álljon, a rossz választás Nora életébe kerül.”

Na, a végére jutottam nagy nehezen.  Sok lehúzó kritika után azt kell mondjam, hogy nem is olyan rossz. Természetesen nem szerettem annyira bele, hogy rögtön neki essek a második kötetnek angolul, de egészen tetszett.

A legnagyobb problémám az egésszel az volt, hogy borzasztómód idegesített a főszereplő csaj. Sőt, tulajdonképpen az összes nőnemű karakter kiakasztó volt.
Nora anyja: Alapjában véve érdekes, hogy egy házvezetőnőre hagyja a lányát napokra, hetekre, de mikor ott van vele, akkor ahogy viselkedik, abból könnyen megértem, kitől örökölte Nora a
hülyeségét.
Vee: Borzasztó és tipikus amerikai barátnő. Ha esedezne se barátkoznék vele, annyira pasifaló, szűklátókörű és önző, hogy nagyon. Akármit mondott Nora, nem hitte el. És itt kapcsolódik be…
Nora: Ez a lány egy érthetetlen gomba. Nem értem a viselkedését, a gondolkodásmódját, az értelmetlen rajongását a 911 után (jó, a legvégén még elfogadható…:D), hogy egy ilyen felszínes barátnőért, mint Vee mikre nem képes. Azt pedig azért illik elismerni, hogy ha a főszereplő zavar, az ront az egész könyv élvezhetőségén.

A cselekmény az elején döcögött és én már az elejétől tudtam, hogy ki lesz a nagy gonosz. Oké, beismerem a végén egy dolog meglepett, de egyébként kiszámíthatónak találtam.
A fiúk viszont kifejezetten tetszettek, elég jó karakterek.
Foltot szerettem az első felbukkanása óta, de sokszor volt deja vu-m a Twilight kapcsán (biosz óra stb), meg egy pici Halhatatlanok az őrült ex miatt. Bár meg kell hagyni, hogy vicces volt Dabria randalírozása Noráék házában. Elliotot szerettem, jól játszotta a szerepét, pár oldal erejéig el is hittem  .
Na meg aztán, nem találtam idézhető sorokat. Pedig úgy imádok idézgetni, de itt semmi.

Nos, gyerünk tovább a szerelmi szállal. Fitzpatrick nekem ott rontotta el a Folt/Nora szálat, hogy az első csókjuk nem volt jól megírva. Semmit nem éreztem, teljesen semleges volt. Folt oldaláról a szerelem tök édes, és itt kimondom: szívesebben olvastam volna Folt szemszögéből. Nora bizonytalansága (és hülyesége!) levett az élményből.
A vége tetszett, pörögtek az események, bár Nora ismételten sok hülyeséget csinált, amiken néha már-már sírva röhögtem.
A vége? Hát olyan kis elkapkodott, egy epilógust elbírt volna még szerintem.
(A fordításról nem mondanék inkább semmit. A fekete petty a szemében! haha)

Annyira remélem, hogy a Crescendo sokkal jobb lesz, jó lenne szépen megírt angyalos/nephilimes könyvet olvasni!

Kedvenc karakter: Folt

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: minden nő

Ami nagyon tetszett:  hogy Folt állandóan idegesítette Norát, néhány szebb leírás

Ami nem tetszett: idegesítettek a női karakterek, néhány történés, fordulat

Borító:  5/5

Történet: 3/5

Karakterek:  3/5

Összességében: 3/5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2010