A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tonya Hurley. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Tonya Hurley. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 25., kedd

Megan Kelley Hall - Carrie Jones (szerk.): Dear Bully - 70 Authors Tell Their Stories

Nem vagy egyedül.

Napjaink legnépszerűbb, tiniknek író alkotói gyűlnek össze, és osztják meg történeteiket az iskolai bántalmazásokról - mint csendes megfigyelők a középiskolai folyosóinak szélén, mint áldozatok, és mint elkövetők. 

A fülszöveg lényege igazából ennyi volna. Hetven alkotó vállalta el, hogy elmesélik történeteiket, igazán személyes hangvételben, a legkülönfélébb műfajokban. Én lassan olvastam, mert elrágódtam az olvasottakon, emésztgettem. Nagyon érdekes olvasmány, minimum ajánlott könyvnek kéne lennie az iskolákban. Szerintem.
Nyilvánvalóan nem fogok végig elemezni 70 alkotást, ezért a kedvenc idézeteimmel szeretnék kedvet csinálni az elolvasásához.

Everything you do as a kid adds up to who you are as an adult.
Minden, amit gyerekként teszel, hozzáadódik ahhoz, aki felnőttként leszel. 
~Bully on the Ledge by Kurtis Scaletta

I thought often of Anne Frank's words: "The final forming of a person's character lies in their own hands." Like Anne Frank, I couldn't control the world around me, but I could control my own perspective and what went on in my own heart.
Gyakran gondoltam Anne Frank szavaira: "A személyiség végső formálása az ember saját kezében fekszik." Csakúgy, mint Anne Frank, én sem tudtam irányítani a világot körülöttem. De a saját szemléletmódomat, és azt, hogy mi zajlott a szívemben, azt képes voltam iránytani.
~The Superdork of the Fifth-Grade Class of 1989 by Kristin Harmel

Yet for all its brutality, she learned something valuable. She learned that even those dark and terrible moments that are embedded in our psyche change and fade. That the world is not as small as it can seem. That there are people in it who will hurt you to ease their own pain, insecurity, and fear.
But if you look a little closer, there are people in it who are like you, too. People who will love, accept and cherish you as you are. Often, you will find them in the most unexpected places. 

Az összes brutalitás ellenére valami értékeset tanult. Megtanulta, hogy még azok a sötét és szörnyű pillanatok is, amik beágyazódnak az elménkbe, változnak, elhalványulnak. Megtanulta, hogy a világ nem olyan kicsi, mint amilyennek tűnhet. Hogy vannak benne emberek, akik azért fognak bántani, hogy a saját fájdalmaikat, bizonytalanságukat és félelmeiket könnyítsék. 
De ha egy kicsit közelebbről is megnézed, olyan emberek is vannak ebben a világban, akik hozzád hasonlóak. Akik azért fognak elfogadni, szeretni és kedvelni, aki valójában vagy. Gyakran a legváratlanabb helyeken fogsz rájuk bukkanni. 
~Frenemies Are Not Friends by Michelle Zink

From you, I realized that life is harsh and not always fair. I learned that not everyone is well-intentioned. I realized that not everyone will like you or respect you, no matter what you do or how much you try to please everyone. I learned to rely on myself, to believe in myself, to do for myself, and to fight for myself. Having family and friends to provide a shoulder to cry on is a wonderful thing, and I'v taken advantage of their love and kindness more times than I can count, but it is your adversaries that strenghten you, that toughen you,  that sharpen you, that force you to be the best you can be, to keep trying no matter how difficult the task or unachievable the goal is, to prove them wrong.
Neked köszönhetően rájöttem, hogy az élet durva és nem mindig igazságos. Megtanultam, hogy nem mindenki jó szándékú. Rájöttem, hogy nem mindenki fog kedvelni vagy tisztelni, mindegy, hogy mit teszel, vagy hogy mennyire próbálsz mindenki kedvére tenni. Megtanultam magamra támaszkodni, hinni magamban, tenni és harcolni magamért. Az, hogy van családom és barátaim, akiknek sírhatok a vállán, az egy csodálatos dolog; és többször használtam ki a szeretetüket és kedvességüket, mint hogy meg tudnám számolni. De az ellenfeleid azok, akik megerősítenek, megkeményítenek, megélesítenek téged, akik rákényszerítenek, hogy a lehető legjobb legyél, hogy folyamatosan próbálkozz, mindegy mennyire nehéz a feladat vagy elérhetetlen a cél, azért, hogy bebizonyítsd, nincs igazuk.
~Love Letter To My Bully by Tonya Hurley

Maybe life can be easier if you throw out everything that makes you different and unique, but then it's no longer your life.
Az élet lehet, hogy könnyebb, ha kidobsz mindent, ami mássá, egyedivé tesz, de akkor az már nem a te életed lesz.
~The Blue-Eyed Girl by Jocelyn Maeve Kelley

Invisibility, you see, is the unattainable dream. How easy it would be if I could glide through these halls without even making a ripple. Slide through the days, months, years of school and emerge safe and unscarred on the other side.
Tudod, a láthatatlanság az elérhetetlen álom. Milyen könnyű is lenne, ha úgy tudnék végig siklani ezeken a folyosókon, hogy még halk morajt sem csapnék. Átsiklanék az iskola napjain, hónapjain évein, és biztonságban, sértetlenül bukkannék fel a másik oldalon.
~The Curtain by Deborah Kerbel

2011. június 14., kedd

Tonya Hurley: Szellemlány - Hazatérés (Ghostgirl - Homecoming)

"A nagysikerű Szellemlány folytatása, amit annyira vársz, hogy majd' meghalsz…
Charlotte Usher, a Szellemlány akkor ébred rá, hogy a halál utáni élet nem egészen olyan, amilyennek várta, amikor a mennyország helyett a lelkiismeret hangjaként egy telefonos segélyszolgálatnál kell ügyeletet ellátnia. Ám hirtelen nagy szükség lesz a segítségére, amikor a Hawthorne Gimnázium kedvelt-gyűlölt szurkolólánya, Petula, és goth húga, Scarlet, fél lábbal a túlvilágon találják magukat. Charlotte segítsége akár az életükbe – vagy a halálukba – is kerülhet…"

Annyira örültem, mikor megérkezett postán ez a szépség, egész éves kitartó (haha) tanulmányaim jutalma. Külsőre ugyanolyan csodálatos, mint az elődje. Tudom, úgy néz ki, ami egyeseknek túl sok, másoknak pont tetszik. Én az utóbbiakhoz tartozom, szerelmes vagyok ebbe a koncepcióba.

A fülszöveg vázolja a történetet, és talán akciót és pörgős cselekményt sejtet, de nem azt kapjuk. A Hazatérés ugyanolyan lassan és finoman csordogál, mint a Szellemlány, de mégis olvasni kell, mert annyira jól van megírva, annyira jó gondolatok követik egymást, hogy nem lehet letenni. Azonban a Szellemlány trilógia tipikusan az a fajta könyvsorozat, ami (szinte) csak egy bizonyos korosztályt fog meg. Mert nem hiszem, hogy egy 20-30-as éveit taposó olvasó is át tudja élni a tinédzser problémákat úgy, mint maga egy tinédzser, aki épp ezt éli meg. Persze kivételek mindig vannak. 

Hurley stílusa engem a kezdetektől megfogott, gördülékenyen ír, csodálatos gondolatai vannak, rengeteg idézhető sorral, és nem mellesleg a (helyenként morbid) humora lehengerlő.
"-Te sírsz?
-Igen, de ez egy férfias könnycsepp.
-Legközelebb majd férfias szemceruzával húzod ki a szemed, de én még azt sem bánnám."
Ami miatt a szívemhez rendkívül közel áll ez a sorozat, az az, hogy szinte az életemet írja le. Persze más helyzetekben, természetfeletti köntösben, de a lényeg ugyanaz marad.
Merészen azt mondom, mindenki átéli ezeket a dolgokat a tini évei alatt, mert ez erről szól. Saját magunk és a társaink elfogadása, a testvér viszony, a szerelmek, az iskola hierarchiája. Leckét ad, hogyan cselekedj hasonló szituációban, vagy hogyan ne. Egy lehetőséget mutat, hogy akár így is lehet, de természetesen magunkban kell eldönteni, mit viszünk tovább magunkkal a könyv elolvasása után.

"Ami azt illeti, az egyetlen kifejezés, amely a „nem szeretlek”-nél fájóbb lehet, a „nem bízom benned”. Az elsőnek valaki máshoz van köze. A szív döntéseit nem lehet megkérdőjelezni. A másodiknak viszont kizárólag te vagy az oka."

Az összes karakter szépen kidolgozott, tele hibákkal, mert ettől lesznek emberiek (a szellem, mi? igen vicces lettem így estére.. :'D). Küzdenek magukkal, a démonjaikkal, a világgal. Hát nem erről szól a serdülőkor? De még mennyire, főleg, hogy most is első kézből tapasztalom.

"Sokféleképpen nézhetsz az emberekre. Felnézhetsz rájuk, lenézheted őket, és keresztül is nézhetsz rajtuk. De elég néhány keményebb lecke az élettől, és megtanulhatod, hogy valóban is lásd őket, ne csak nézd."
A szereplőkről még annyit, hogy a hibáik miatt egyértelműen fejlődnek is, amit minden könyvben fontosnak tartok. Ugyanakkor megkapjuk Petula szemszögét is jó pár oldal erejéig, és nem mondanám, hogy megszerettem, de elfogadom a nézeteit, a viselkedését, most, hogy beláttam a maszk mögé és kiderült, hogy gonosz pompon lányunknak is van szíve és lelke. 

Összességében ezt a részt is szerettem, és kíváncsian várom a harmadik kötetet. Gigi azt mondta fenomenális és sírt is rajta. Én hiszek neki. :D


Kedvenc karakter: Scarlet, Charlotte, Damen, Pam
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -
Ami nagyon tetszett:  a karakterek, a gondolatok, a Túlvilág
Borító:  6/5
Történet: 5/5
Karakterek:  5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Pongrác, 2011

2011. június 10., péntek

Tonya Hurley: Szellemlány (Ghostgirl)

“Charlotte Usher gyakorlatilag láthatatlannak érzi magát az iskolában, és egy nap valóban azzá is válik. Nemcsak láthatatlanná, de halottá is. És mindez egy srác és egy gumimaci miatt.
Ebben a kissé gúnyos, néhol mégis szívszorongató történetben Tonya Hurley feltárja előttünk a láthatatlanságot, amit néha mindannyian érzünk, és hogy meddig vagyunk képesek elmenni, hogy végre észrevegyenek bennünket.”
Végre volt elég szabadidőm, és befejeztem. Elég nagy önuralomról tettem tanúbizonyságot, hisz’ majdnem egy hónapig itt volt előttem, de nem kezdtem bele. Mert akkor a suli nekem megszűnt volna létezni. :D
De a bálos héten elkezdtem és tegnap befejeztem. Imádtam, nagyon.
Miután tegnap nagyjából lejegyzetelgettem magamnak a gondolataimat,elkezdtem böngészni kritikák között. Nagy meglepetésemre elég sok negatívba botlottam, pedig eddig tényleg csak jókat hallottam róla.
Ha jól gondolom, a negatívakat idősebbek írták (legalábbis tőlem tuti), és szerintem ezért is nem fogta meg őket annyira. Nem akarom ráhúzni mindenkire, csak így érzem (őszintén), hogy ők már talán elfelejtették milyen volt a gimi, vagy nem is így élték meg, de lehet, egyszerűen a könyv stílusa nem tetszett nekik.
Nem szabad nagy elvárásokat támasztani a cselekménnyel kapcsolatban,nincsenek itt nagy sztori végi csavarok, mert ez nem is arról szól. Igaz, ad egy hangulatot, érdekes légkört az, hogy belátunk a túlvilágra, de ettől függetlenül a hangsúly abszolút az érzelmeken és jellemfejlődésen van.
Charlotte egy szürke lány a nagy tömegben, nem emelkedik ki, nem népszerű, de ő ezt akarja. Nagyon.  Sokat tesz érte, küzd és meghal. Aztán tovább próbálkozik odaát is, már-már betegesen vágyakozik az álmai fiújáért, minden eszközt bevet a cél érdekében. Közben barátságot köt, ellenségeket szerez és felfedezi, hogy el kell tudni engedni dolgokat (az ő esetében az életet, hiszen már meghalt).
Azért is tetszett nekem nagyon, mert elég sok kissé gúnyos, szarkasztikus megjegyzés van benne, és én köztudottan nagyon szeretek így viselkedni (persze nem bántó módon:’).
Nem is az a lényege a könyvnek, hogy csodálatos, körmönfont és bonyolult mondatokból álljon az egész.
Mivel én most vagyok gimis, 16 leszek nyáron, szinte a mostani életemről szól. Charlotte és én sokban hasonlítunk, bár én nem akarok őrült módon népszerű lenni.  Viszont én is szürke egérke vagyok, nem tűnök ki, a magam szolid módján vagyok különleges. Mégis nap mint nap találkozom az iskola viszontagságaival. Próbálom elkerülni, de óhatatlanul is belekeveredem, legtöbbször külső szemlélőként, és hitetlenkedve figyelek.
A fejezetek elején Hurley kis szösszenetekben nagy igazságokat fogalmaz meg, amikről eddig is tudtam, de így, példákkal tűzdelve egyszerűen még igazabbnak tűntek. Nem mellesleg az adott fejezet tanulságát már itt levonják. A legcsodásabb vonulata a könyvnek azonban számomra mégis a karakterek jellemfejlődése. Fejezetről fejezetre történik, néhol lassan, néhol gyorsan, de észrevehetően. Talán egyedül a "suliribi" Petula nem mozdult sehova, de felőlem elmozdulhatna baromi messzire, mert csípőből megvetem az effajta lánykákat.
Túl sok fájdalmas igazságot, túl sok az életemmel párhuzamba vonható dolgot, túl sok mindent ír le rólam ez a könyv ahhoz, hogy negatívan nyilatkozhatnék róla. Nem tehetem, mert tetszett. Nem fogok azért valótlant mondani, hogy elnyerjem mások szeretetét, én nem fogok betegesen küzdeni valamiért. Charlotte egy ideig ezzel próbálkozott, de látta, hogy kudarcba fullad, nem ez a sorsa. Végül mindannyian a helyes döntéseket fogjuk meghozni, és ez fog boldoggá tenni minket. Őszintén hiszem, hogy nekem is lehet boldog az életem.
A népszerű szellemkénk további kalandjait nagyon várom, hivatalosan is rajongó lettem! :D
Kedvenc karakter: Scarlet, Damen
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Petula
Ami nagyon tetszett:  a karakterek,  a karakterfejlődés, hogy sok mindent rávetíthettem a saját életemre
Borító:  5/5 (elmondhatatlanul gyönyörű...)
Történet: 5/5
Karakterek:  6/5
Összességében: 6/5
Kiadó: Pongrác, 2010