A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Michelle Zink. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Michelle Zink. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 25., kedd

Megan Kelley Hall - Carrie Jones (szerk.): Dear Bully - 70 Authors Tell Their Stories

Nem vagy egyedül.

Napjaink legnépszerűbb, tiniknek író alkotói gyűlnek össze, és osztják meg történeteiket az iskolai bántalmazásokról - mint csendes megfigyelők a középiskolai folyosóinak szélén, mint áldozatok, és mint elkövetők. 

A fülszöveg lényege igazából ennyi volna. Hetven alkotó vállalta el, hogy elmesélik történeteiket, igazán személyes hangvételben, a legkülönfélébb műfajokban. Én lassan olvastam, mert elrágódtam az olvasottakon, emésztgettem. Nagyon érdekes olvasmány, minimum ajánlott könyvnek kéne lennie az iskolákban. Szerintem.
Nyilvánvalóan nem fogok végig elemezni 70 alkotást, ezért a kedvenc idézeteimmel szeretnék kedvet csinálni az elolvasásához.

Everything you do as a kid adds up to who you are as an adult.
Minden, amit gyerekként teszel, hozzáadódik ahhoz, aki felnőttként leszel. 
~Bully on the Ledge by Kurtis Scaletta

I thought often of Anne Frank's words: "The final forming of a person's character lies in their own hands." Like Anne Frank, I couldn't control the world around me, but I could control my own perspective and what went on in my own heart.
Gyakran gondoltam Anne Frank szavaira: "A személyiség végső formálása az ember saját kezében fekszik." Csakúgy, mint Anne Frank, én sem tudtam irányítani a világot körülöttem. De a saját szemléletmódomat, és azt, hogy mi zajlott a szívemben, azt képes voltam iránytani.
~The Superdork of the Fifth-Grade Class of 1989 by Kristin Harmel

Yet for all its brutality, she learned something valuable. She learned that even those dark and terrible moments that are embedded in our psyche change and fade. That the world is not as small as it can seem. That there are people in it who will hurt you to ease their own pain, insecurity, and fear.
But if you look a little closer, there are people in it who are like you, too. People who will love, accept and cherish you as you are. Often, you will find them in the most unexpected places. 

Az összes brutalitás ellenére valami értékeset tanult. Megtanulta, hogy még azok a sötét és szörnyű pillanatok is, amik beágyazódnak az elménkbe, változnak, elhalványulnak. Megtanulta, hogy a világ nem olyan kicsi, mint amilyennek tűnhet. Hogy vannak benne emberek, akik azért fognak bántani, hogy a saját fájdalmaikat, bizonytalanságukat és félelmeiket könnyítsék. 
De ha egy kicsit közelebbről is megnézed, olyan emberek is vannak ebben a világban, akik hozzád hasonlóak. Akik azért fognak elfogadni, szeretni és kedvelni, aki valójában vagy. Gyakran a legváratlanabb helyeken fogsz rájuk bukkanni. 
~Frenemies Are Not Friends by Michelle Zink

From you, I realized that life is harsh and not always fair. I learned that not everyone is well-intentioned. I realized that not everyone will like you or respect you, no matter what you do or how much you try to please everyone. I learned to rely on myself, to believe in myself, to do for myself, and to fight for myself. Having family and friends to provide a shoulder to cry on is a wonderful thing, and I'v taken advantage of their love and kindness more times than I can count, but it is your adversaries that strenghten you, that toughen you,  that sharpen you, that force you to be the best you can be, to keep trying no matter how difficult the task or unachievable the goal is, to prove them wrong.
Neked köszönhetően rájöttem, hogy az élet durva és nem mindig igazságos. Megtanultam, hogy nem mindenki jó szándékú. Rájöttem, hogy nem mindenki fog kedvelni vagy tisztelni, mindegy, hogy mit teszel, vagy hogy mennyire próbálsz mindenki kedvére tenni. Megtanultam magamra támaszkodni, hinni magamban, tenni és harcolni magamért. Az, hogy van családom és barátaim, akiknek sírhatok a vállán, az egy csodálatos dolog; és többször használtam ki a szeretetüket és kedvességüket, mint hogy meg tudnám számolni. De az ellenfeleid azok, akik megerősítenek, megkeményítenek, megélesítenek téged, akik rákényszerítenek, hogy a lehető legjobb legyél, hogy folyamatosan próbálkozz, mindegy mennyire nehéz a feladat vagy elérhetetlen a cél, azért, hogy bebizonyítsd, nincs igazuk.
~Love Letter To My Bully by Tonya Hurley

Maybe life can be easier if you throw out everything that makes you different and unique, but then it's no longer your life.
Az élet lehet, hogy könnyebb, ha kidobsz mindent, ami mássá, egyedivé tesz, de akkor az már nem a te életed lesz.
~The Blue-Eyed Girl by Jocelyn Maeve Kelley

Invisibility, you see, is the unattainable dream. How easy it would be if I could glide through these halls without even making a ripple. Slide through the days, months, years of school and emerge safe and unscarred on the other side.
Tudod, a láthatatlanság az elérhetetlen álom. Milyen könnyű is lenne, ha úgy tudnék végig siklani ezeken a folyosókon, hogy még halk morajt sem csapnék. Átsiklanék az iskola napjain, hónapjain évein, és biztonságban, sértetlenül bukkannék fel a másik oldalon.
~The Curtain by Deborah Kerbel

2012. augusztus 20., hétfő

Michelle Zink: Prófécia (Prophecy of the Sisters)

A tizenhat esztendős Lia Milthrope nemrégen veszítette el édesapját, s immár teljesen szülő nélkül maradt. Amikor azonban egy különös jel tűnik fel a csuklóján, lassan ráébred, hogy a bélyeg, amelyet viselnie kell, sokkal súlyosabb az árván maradt leány titulusánál. Lia és ikerhúga, Alice végezetes szerepet örökölt egy ősi próféciában, amely évszázadok óta ikrek generációit fordította egymás ellen. 
Lia eltitkolja felfedezését Alice, s még szerelmese, James elől is, ám ahhoz, hogy teljesen megszabadulhasson a titok terhétől, véget kell vetnie a próféciának - mielőtt a húga tenné meg. Csak akkor értheti meg végre szülei halálának rejtélyes körülményeit, s a csuklóján sötétlő jel valódi jelentését; csakis akkor tudhatja meg, meddig képes elmenni Alice, hogy őt legyőzze, és miféle pusztulást hozhat a prófécia a világra. 

Önszántamból ez a könyv biztos nem került volna előre a várólistámon, de a megyei könyvtárban van egy példány belőle, és valahogy nem tudtam otthagyni. Csak miután kivettem, akkor olvasgattam utána molyon, és meglepődésemre elég sok negatív értékelésbe futottam, úgyhogy igazán kíváncsi voltam, mi fog ebből kisülni.

Összességében nekem tetszett a könyv, kikapcsolt, és egészen élveztem. A fülszövegből nem derült ki, úgyhogy igencsak meglepődtem, amikor rájöttem, hogy a sztori az 1800-as évek végén játszódik. Az ebben a korban játszódó történeteket igazán szeretem, úgyhogy ez is dobott a könyvön egy kicsit.
Michelle Zink gyönyörűen ír. Szerintem. Nagyon választékos, szép a stílusa, kényeztette a szememet a szavak rendezett kavalkádja. Ez ízlés kérdése, lehet másoknak túl sok, nekem nagyon-nagyon tetszett. A fordítás szerintem igen jól sikerült, Michelle Zinktől olvastam angolul is a Dear Bullyban (erről később lesz bejegyzés), és angolul is nagyon bejött az írásmódja.

A könyv alapkoncepciója szerintem zseniális, rengeteg potenciál van benne, amit ha jól kezel az író, akkor egy A+ könyv lesz a végeredmény. Nos, igen, itt jöttek a problémák a könyvvel. A történet valami borzasztómód átlátszó. Mint az ablaküveg. Nem is kell megerőltetni az agyát az embernek, könnyedén ki lehet találni, mi lesz a következő csavar, a prófécia mit jelent és a többi. Sokkal, de tényleg sokkal korábban rájöttem a dolgokra, mint maguk a szereplők, azonban ez mégsem zavart annyira mint pl L. J. Smith esetében. Ugyanis nem tört rám a késztetés, hogy falhoz csapjam a könyvet, mert annyira IQ zérók a szereplők. Egyszerűen én láttam, amit ők nem, pedig ugyanabból az információ halomból dolgoztunk. De nem voltak idegesítőek, nem volt annyira egyértelmű minden, hogy a nem észrevételük miatt falba verjem a fejem.
Annak ellenére, hogy általában negatívumként hozom fel az átlátszóságot (ebben az esetben is annak tartom),   ennek a könyvnek az esetében, akkor és ott egyáltalán nem bántam, mert kikapcsolt. Nem pörgött az agyam a rejtélyeken, így abszolút pihenni tudtam. Tehát a nagy izgalmakat kedvelőknek ebben a tekintetben valószínűleg csalódás lesz a könyv.

Nagyon hálás voltam azért, hogy nem csöpögött a nyáltól, mint a mostani YA könyvek jelentős hányada. Nincs sablonos szerelmi háromszög, nem agonizál senki, hogy jajj, most kit szeretek, hogy kéne döntenem. Komolyan felüdülés a sok szerelem-központú regény után. Azok is jók, persze, szeretem is őket, amikor olyan napjaim vannak, de attól is csömöre lesz az embernek egy idő után. Ilyenkor jók az ilyen könyvek.

A karakterekkel nem volt semmi gondom, érdekesek voltak, életszerűek, na meg a cselekedeteik átlátszóak. Talán Alice tudott úgy igazán meglepni egyszer, mert arra a dologra tényleg nem számítottam, de egyébként rendkívül következetes volt mindenki.

Tehát így konklúzióban azt tudom mondani, hogy egyszer olvasós darab számomra, csodás stílusban íródott, kár, hogy az alapötlet potenciáljait nem tudta Michelle Zink rendesen kihasználni. Sorozat, úgyhogy majd egyszer elolvasom a következő részt is, mert kíváncsi vagyok, hogy mit fog még kihozni ebből az írónő.

Kedvenc szereplő: -
Nagyon nem kedvelt karakter: -
Ami nagyon tetszett: a stílusa, hogy az 1800-as évek végén játszódik
Borító: 5/5
Karakterek: 4/5
Történet: 4/5
Összességében: 4/5
Kiadó: Ciceró, 2011