A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Suzanne Collins. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Suzanne Collins. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. január 9., hétfő

Suzanne Collins: A kiválasztott (Mockingjay)

Figyelem! A fülszöveg és a bejegyzés spoilereket tartalmaz az első (Az éhezők viadala) és a második (Futótűz) kötetekre!


Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: a Kapitólium haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem pedig a 12. körzet lakói.


De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor a nép végre szembeszáll a Kapitólium zsarnokságával. És ebben a forradalomban Katnissnak döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje ahhoz, hogy megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?


Nos, egy újabb trilógia végéhez érkeztünk. Suzanne Collins világától rendkívül fájó szívvel vettem búcsút, mert egyszerűen annyira körülírhatatlan, amit ez az írónő művelt ebben a három könyvben, hogy az hihetetlen. Nálam a disztópia terén nagyon-nagyon magasra tette a lécet Az éhezők viadala, és kétlem, hogy lesz akár egy olyan disztopkius könyv is, ami ezt túlszárnyalja.

Az első kötet, mint régebben írtam is, rögtön megvett magának. Le sem bírtam tenni, annyira elvarázsolt, elborzasztott és megbabonázott egyszerre. Azonnal akartam a folytatást, amitől kicsit ugyan féltem, de Suzanne Collins ha egyszer megfog, akkor soha többé nem enged el. A Futótűz végigsöpört rajtam, és egyszerűen szenvedtem, áhítottam az utolsó részt. És mikor ez is véget ért, olyan üres lett minden.

Teljesen őszintén mondom, hogy jobban nem is fejeződhetett volna be ez a kaland. Olyan izgalmas, fordulatos, szívszorongató lezárást írt Collins, amilyet nem is vártam. Abszolút lenyűgözött.

Az olvasási élményemet - közhelyesen - leginkább egy érzelmi hullámvasúthoz tudnám hasonlítani. Hol lent, hol fent. Mikor már picit megnyugodtam, újra átcsaptak a fejem fölött a hullámok. Az egész kötet elég borús, de hát mi mást is várhatnánk egy ilyen világban, ahol ráadásul lázadás dúl?
Annyira szép, és következetes az egész könyv, minden karakterével együtt, hogy igencsak nehezen tudok írni róla, pedig volt már rá több mint egy hónapom, hogy feldolgozzam és jól megrágjam a dolgokat.
Imádtam a tűz motívumot, ami végig vonul a három könyvön, annyira beleillik, annyira szépen szimbolizálja a dolgokat, annyira nem művi. Nem is tudom, hova ajnározhatnám még ezt a nőt. :D

Sok olyan pillanat volt, amikor nevettem is. Mert egyszerűen a karakterek olyan jó poénokat hoztak, hogy hiába éreztem abszurdnak, nevetnem kellett. Sokszor estem letargiába is, mert annyira kilátástalannak tűntek a dolgok Katniss és társai tekintetében. De csak két alkalom volt, mikor úgy elkapott a sírás, hogy le kellett tennem a könyvet, leülnöm tőle messzire, és feldolgozni, amit olvastam. Fogalmam nem volt, hogy az adott esemény ilyen reakciót válthat ki belőlem. Hogy minden karakter mennyire a szívembe lopta magát, a részemmé vált. Tisztában voltam vele, hogy fog ilyesmi történni, de olyan váratlanul értek a részletek, hogy akkor és ott kiütött.

A legeslegvége pedig pont olyan, amilyen egy disztopikus világban lennie kell. Keserédes. Tökéletesen elfogadható. Itt nem lehet minden hibátlan happy end, de a karakterek kihozzák a helyzetükből a legjobbat. Megérdemlik.

Sajnálom, de én erről nem tudok többet írni. Most, hogy újra végiggondoltam a könyvet,  eszembe jutottak részletek, elszorult a torkom, és nem jut eszembe semmi, amivel értékelhetném ezt a csodát. Sőt, most úgy érzem, nem is vagyok érdemes rá. :)

A végéről azért nem maradhat el az örök kérdésre a válasz: TEAM PEETA! :)

Kedvenc karakter: Finnick, Peeta, Katniss

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Coin elnök

Ami nagyon tetszett: Minden az ég világon.

Borító: 6/5

Karakterek: 6/5


Összességében: 6/5


Kiadó: Agave, 2011


SPOILERES KÖNYVELŐZETES!



2011. október 14., péntek

Suzanne Collins: Futótűz (Catching Fire)

FIGYELEM!
A fülszöveg és a bejegyzés spoilereket tartalmaz az első kötetre (Az éhezők viadala) tekintve! 


A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.


Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.


Sokáig állt a polcomon, pedig már szülinapomra megkaptam, de nem akartam belekezdeni, mert mindenhonnan csak azt hallottam, hogy iszonyú nagy függővége van, és a harmadik rész csak november 17-én fog megjelenni itthon.
Múlt héten viszont belekezdtem, mivel Az Olvasók Viadala kihívás második havi témájának kifejtéséhez már azért szükség van a második kötetben történtek ismeretére. Szóval elolvastam. És a Futótűz is olyan gyorsan elrepült, mint Az éhezők viadala. No ezzel nem azt mondom, hogy 400 oldalasnak kéne lennie, mert isten ments', tökéletes hosszúságúak, de ott van bennem, hogy tovább, tovább, tovább akarom olvasni.
Viszont az előző kötettel ellentétben, itt nekem már volt pár kisebb gondom, de vágjunk is bele!


Megnyertük a Viadalt, mindennek szépnek és jónak kéne lennie, csak nem Collins Panemében. Ahogy a fülszövegből is kiderül, lázongani kezdenek az elnyomott körzetek, és ezért ki mást, ha nem Katnisst hibáztatnák?
A könyv első fele nem igazán izgalmas. Lassú felvezetésnek mondanám, egy-két elejtett információ morzsával.
Bár nem izgalmas, azért érdekes, mert újabb dolgokat tudunk meg a panemi szokásokról és miegyébről.
A szerelmi szálakba is belegabalyodunk; én személy szerint Peeta oldalán gabalyodtam ki, hehe.
Tehát ez egy kicsit furcsa volt nekem, Collinstól azt szoktam meg, hogy a sztori csak pörög és pörög, most viszont lejjebb vette a sebességet.
Ezenkívül ami valami hihetetlen módon irritált, és ez a fordítás hibája, az eredeti nem ilyen, az pedig a szleng.
Az első könyvben egy fia szlengszóra nem emlékszem, itt meg egymás hegyén-hátán. Persze, a szleng nem rossz, de csak a megfelelő helyen és időben. Panemben, Katniss szájából ezek nem jók. Egyszerűen idegennek tűnik, mintha random beledobált volna pár szót viccből a nyomdász. Remélem a harmadik rész fordításában ez már nem jelenik meg.


Na, de a szleng-sokkon éppen túltéve magamat, Collins egyszer csak a képembe vág egy fordulatot. És hűűű. Onnantól látástól-vakulásig olvastam, vagyis inkább a könyv végéig. Nem vakultam még meg.
Ezután meg úúúú és áááá, csak zajlanak az események, kapkodtam a fejem, hogy "Nem igaz! Ilyen aztán nincs, elutasítom, elutasítom, I'M PEETA MELLARK'S GUARDIAN ANGEL, YOUR ARGUMENT IS INVALID".


Collins fantáziája kegyetlen és határtalan. A szerelem szempontjából még mindig nem esik át a ló másik oldalára, a jelen idő még mindig nem zavar, a karakterek fejlődnek és szépek.
Katniss és Peeta nekem örök kedvenceim maradnak, nagyon szeretem a karakterüket.
Gale-ről még mindig olyan keveset tudok, hogy nem tudom közel érezni magamhoz, és Katniss-szal sem igazán tudom elképzelni.
A mellékszereplőgárda (hahó, Pike! itt a példa!) egyszerűen zseniális, és nem csak a régi ismerősök köszönnek vissza (Prim, Haymitch, Cinna stb), hanem újak is érkeznek. Finnicket említeném meg, mert őt nagyon megkedveltem, már van is egy teóriám a harmadik résszel kapcsolatban, és Finnick is fontos szerepet tölt be benne.
Itt megjegyezném, hogy Collins névválasztásai olyan szinten zseniálisak, hogy az elmondhatatlan. Mindenkié különleges, beszédes és gyönyörű.


És kérem szépen, Rachel Caine, így kell függővéget írni! Hogy az olvasó a falhoz akarja csapni a könyvet. Hogy a következő részt követelje napokig. Hogy az agya azon kattogjon, ezután mi történhet még?
Annyi biztos, hogy izgalmas harmadik rész elé nézünk. Nem hiszem, hogy Panem hirtelen felvirágozna és minden csudijó lenne, mert azért egy ilyen disztópiás világot egy rész alatt helyre rakni elég nagy botorság lenne, arról nem is beszélve, mennyire hiteltelen.
November17November17November17November17November17 óóóó hol vagy már?




Kedvenc karakter: Katniss, Peeta, Finnick, Haymitch
Nagyon nem kedvelt karakter: -
Ami tetszett: a világ, a karakterek, a cselekmény, a szerelmi szál, a függővég
Borító: 5/5
Történet: 4,5/5
Karakterek: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Agave. 2010


Spoileres!!! rajongói előzetes



2011. június 27., hétfő

Suzanne Collins: Az éhezők viadala (The Hunger Games)

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.

A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel. 


Már régóta a kívánságlistámon szerepelt ez a kötet, és keresztszüleim jóvoltából nemrég be is szereztem. A könyvesboltból hazafelé jövet belekukkantottam és elszomorodva vettem észre, hogy bizony jelen időben íródott. Amit nem igazán szeretek, szóval picit félreraktam és inkább befejeztem az előző olvasmányom.
Aztán olyan szép idő volt, vonzott az udvar, így lekaptam a polcról és kimentem. Két óra múlva jöttem be, mert éhes voltam... 



Az, hogy imádtam, még enyhe kifejezés. Magával ragadó, lebilincselő, sodró, fantáziadús, érdekes, feszült, izgalmas. Még megannyi pozitív jelzőt aggathatnék rá, mert komolyan, egyetlen negatív észrevételem sincs ezzel a könyvvel kapcsolatban.


A fülszöveg elég sok mindent elárul, tehát kedves olvasó, tisztában vagy az alaphelyzettel.
Na most erről a Panem, tizenkét körzet dologról: IMÁDOM! Annyira érdekes és (számomra) új, valamint teljesen működik ez a világ. Vannak szénbányász, mezőgazdasági, ipari stb körzetek, a Kapitólium páholyból vezérel, és működik az egész. Nem fair, cseppet sem, de akkor is él ez a világ. Szó szerint él, simán el tudnám magam képzelni benne.
Panemnek van múltja, amiből megfelelő ismeretet ad az írónő a könyv során.
Az Éhezők Viadala viszont tényleg egy érdekes téma. Bedobnak egy arénába 24 tinédzsert, és induljon az öldöklés. Ha ellaposodik a játszma? Nem hagyhatja a Kapitólium, hogy unatkozzon a nép, hát a Játékmesterek (elég meghökkentő) módokon felrázzák a Viadalt. Durva, véres és kegyetlen az az X idő, amit ott eltölt valaki, már ha túléli, akkor emlékszik így vissza rá.




A könyv csodálatosságában fontos szerepet játszanak a karakterek. Egytől-egyik imádtam mindegyiküket, pedig a legtöbbre okom sem lett volna, de a legkisebb mellékszereplő is annyira élő volt, hogy nem tudtam nem szeretni. Mégis, most inkább a két főszereplőre szeretnék kitérni.
Katniss. A neve is gyönyörű, a lány pedig lenyűgöző. Az a kitartás, túlélés és céltudatosság, ami benne van, igazán figyelemre méltó. A húga iránti szeretete, az elhivatottsága és az önfeláldozása is példaértékű. Eléggé a Kapitólium elnyomása ellen van, így pl mikor interjút kell adnia, nem tudja hogy viselkedjen, mit mondjon, zavarba jön, de ettől lesz olyan emberi.
Peeta, a tizenkettedik körzet másik kiválasztottja. Imádom ezt a fiút, nem olyan túlélő, mint Katniss (igen, egészen eltérő életkörülmények között éltek/élnek), de megtesz minden tőle telhetőt. Azt teszi, amit a tanácsadójuk mond, próbálja a legjobbat kihozni a helyzetből. És a végén megszakadt érte a szívem szinte. 


Collins fergetegesen ír, a szemem előtt kirajzolódott az aréna minden fűszála, sodródtam az eseményekkel, ami miatt két oldal után fel sem tűnt a jelen idő, és a feszültség még az utolsó 20 oldalon is ott van. Én mondom, idegtépő.
Igen, van benne pici romantikus vonulat is, épp elég, a végén pedig keserédes is lesz.
Alig várom, hogy a kezemben tarthassam a következő kötetet, ami sajnos nem egyhamar lesz, de bizakodom. :)




Kedvenc karakter: Katniss, Peeta, Cinna, Ruta
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: nincs ilyen, komolyan, még a szemét alakokat is bírtam
Ami nagyon tetszett:  a világ, a karakterek, a pörgés, Collins stílusa
Borító:  6/5
Történet: 6/5
Karakterek:  5/5
Összességében: 6/5
Kiadó: Agave, 2009