Richelle Mead: A halál csókja (Shadow Kiss, Vampire Academy #3)

Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett.
Rose nehezen összpontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére  tört.
Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtukon kívül utat nyitnak a Szent Vlagyimir Akadémiára a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar.




Ééééés igen, előjegyzéssel sikerült levadásznom a könyvtárban ezt a részt is (bezzeg miután visszavittem, ott állt vagy 2 hétig, mire megint kölcsönözték...)! Bár azt nem tudom, hogy mi lesz a többi résszel, mert az Miskolcon már nincs bent egyik könyvtárban sem, ha jól tudom. Ennek könyvtárközi kölcsönzés szaga van, na, majd ha lesz pénzem, megejtjük. :D Addig is íme a véleményem a harmadik részről:

Imádtam! Ez a rész eddig a kedvencem, annak ellenére, hogy itt is akadtak hibák, meg finoman és nőiesen Thor kalapácsával törte össze Richelle Mead a szívemet. 

A fülszöveg egy meglehetősen izgalmas történetet ígér, amit meg is kapunk. Annak ellenére, hogy a cselekmény még mindig elég kiszámítható, ahogy az első kettő is az volt. Azonban ettől függetlenül faltam az oldalakat, mert érdekes és valami módon izgalmas volt a sztori.
A fülszöveg ezenkívül elhinti a várható harcok információját, amik szintén nagyon tetszettek. Remek harcleírások kerültek a lapokra, és szerintem részben ettől volt végig izgalmas is a könyv az átlátható cselekmény ellenére.

A szereplők jellemében szerintem beállt elég sok változás. Christian például nagyszerű karakterré nőtte ki magát, és nagyon meg is kedveltem. Ezzel szemben Lissa számomra még mindig bosszantó. Nekem úgy jött le, mintha Mead valami eszméletlen jó kislánynak akarta volna beállítani, közben meg baromi önzőnek hat az egész csaj. Eddie az előző részben bár keveset szerepelt, egészen megkedveltem már akkor, most pedig hozzácsapódott Rose-ékhoz, és Christiannel együtt kedvenc férfi szereplőim lettek.
Tatjanát, miután kiderült, hogy nem lesz semmi vele meg Dmitrijjel, szerettem. Azonban ebben a részben mintha megkergült volna, vagy nem tudom... Már nem találtam annyira szimpatikusnak.
És hölgyeim és uraim, Adrian még mindig nem nyűgöz le. Nem. Dettó ugyanaz a véleményem, mint eddig volt, és már nem nagyon hiszem, hogy ez változni fog. 

Ezenkívül a lényeges, de számomra névtelen főnemesi morák hülyeségéről ejtsünk még pár szót. Ejj, de megcsapkodnám őket... na mivel? Nagy, büdös pontyokkal, úgy van! Ha a hibbant sznobság fájna, ők már rég ordítanának a fájdalomtól...

De evezzünk egy csöppet boldogabb vizekre... Dmitrij. Dmitrij. Dmitrij. Annyira imádom!! Olyan Dmitrij/Rose jelenetek voltak, hogy teljesen szétfolytam, sóhajtoztam meg ilyenek. Imádom a kettejük kapcsolatát, olyan különleges, egyedi és szenvedélyes. Ami számomra még fő pozitívum, hogy a szerelmi háromszögben - eddig legalábbis - Rose nem hezitál, nem játszik a fiúk szívével. DMITRIJ ALL THE WAY!
És és és és és és a vége... HÁT MILYEN VÉG EZ? A sarokban akartam sírni napokig, mert egyszerűen hogy lehet ilyet tenni az én kicsikémmel? :(
Ugyanakkor baromi nagyra értékelem, mert bátor húzás volt, és érdekes történet alakulhat ki ebből. Én azért szurkolok a drágámnak.

Kedvenc szereplő: DMITRIJ, Christian, Eddie
Nagyon nem kedvelt karakter: Lissa
Ami nagyon tetszett: Dmitrij-hez kapcsolódó minden dolog, a harcleírások, a csavar a végefelé
Borító: 5/5
Karakterek: 4/5
Történet: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Agave, 2010

Richelle Mead: Dermesztő ölelés (Frostbite, Vampire Academy #2)

Rose Hathaway élete tele van gondokkal. Nem elég mindaz a nehézség, amit dampyr testőrtanoncként kell átélnie, ráadásul oktatója, a vonzó Dmitrij valaki másra vetett szemet. A köztük lévő szoros kapocs miatt pedig Rose folyton akkor hallja legjobb barátnője, Lissa Dragomir gondolatait, amikor az barátjával, Christiannal enyeleg. 
A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemes családot lemészároltak. Így az iskoláknak a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathawayre. 
Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van.


Ééééés folytatódik a Vámpírakadémia olvasása. A második részt is éppolyan gyorsan végeztem ki, mint az elsőt. Szerintem remek folytatás lett.

A sztori nekem nagyon tetszett. Nem úgy tűnik, mintha nagyon szorosan kapcsolódna az előzőhöz, mivel itt teljesen más a probléma, a főgonosz. Ugyanakkor szerintem ebben is rejlik a sikere a második kötetnek, mert nem nyúzza ugyanazt a bőrt, mint amit az első, hanem kicsit más vizekre evez.
Imádom még mindig ezt a vámpírtársadalmat, a nagy vámpírmánia közepette szerintem egészen eredeti és érdekes. A fülszövegből ki is derült, hogy a problémát most a strigák - leginkább azok szövetkezése - okozza, és Rose, miért is ne, pont a közepébe csöppen bele.
A téma másságától függetlenül azért szerintem még mindig kiszámítható a cselekmény, de Mead fenntartotta az érdeklődésem, sodort magával.

Ami a karaktereket illeti, egészen meg voltam velük elégedve. Bár még közel sem szeretem egyik lányt se. Lissát néha alig tudom követni, néha olyan kis szende és szűzies (ha-ha), máskor meg teljesen ellentétesen viselkedik.
Rose-t viszont egészen megkedveltem, sokkal elviselhetőbb volt most, nem irritált annyira. Dmitrijjel még mindig annyira tökéletesek! Dmitrij nekem örök szerelmem marad ebben a sorozatban. Sokan mondták, hogy majd elfelejtem én őt, mikor Adrian színre lép. Hát nem így történt. Az én kis orosz dampyromat nem helyettesítheti senki.:)
Adrian szerintem rendkívül jó szereplő. Karakteres, kitűnik a többiek közül, kicsit titokzatos, és rendesen beleszól a dolgokba.  Ettől eltekintve semmi lebilincselőt nem találtam benne, nem szurkolok neki, sőt, kifejezetten zavar, ahogy Rose körül sertepertél.
Tása Ozerával kapcsolatban vegyes érzéseim voltak, többnyire Dimka miatt, de ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor igen megragadó karakter. Más szempontokat képvisel, mint sok nemes, és ez egy rendkívül jó konfliktusforrás. Kíváncsi vagyok, mihez fog vele kezdeni az írónő.
Valamint nagyon tetszett ahogy bekerült a képbe Rose anyukája is. Nem éppen felhőtlen a kapcsolata a lányával, sőt, még finoman fejeztem ki magam. Azonban ez is színt vitt a kötetbe, jár a pluszpont.

Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy Richelle Mead határozottan nem az a kedves és finom írónő. Bátor, és mer drasztikus lépéseket tenni. Úgyhogy nem szabad azt hinni, hogy egy közkedvelt karaktert ne lenne bátorsága kiírni.

Szóval szeretem ezt a sorozatot, sodor magával és beszippant. Ez egy azon néhány könyv közül, ami csak úgy elrepül. Észre se veszem, és már 100 oldalt elolvastam. Ide a harmadik részt!

Ezt a könyvet a 2012-es Várólista csökkentés keretében olvastam.

Kedvenc szereplő: Dmitrij, Christian, Tása

Nagyon nem kedvelt karakter: -

Ami nagyon tetszett: hogy sodort magával, szinte egy szuszra elolvastam

Borító: 5/5

Karakterek: 5/5

Történet: 5/5

Összességében: 5/5

Kiadó: Agave, 2010

Richelle Mead: Vámpírakadémia (Vampire Academy)

Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.



Most, hogy már lecsillapodott valamennyire a vámpír láz, én is bátrabban nézelődöm tovább ebben a témában, mert így nincs az a keserű szájízem, hogy áh, megint vérszívók, megint sablon. Sőt! Az utóbbi két vámpíros kötet, amit kézbe vettem abszolút eltért a sablonoktól, kellemes csalódás volt mindkettő. 


Mead Vámpírakadémiájára leginkább a fülszövegben felfestett világ miatt voltam kíváncsi, ami nem is okozott csalódást egyáltalán. Engem személy szerint teljesen magával ragadott az Akadémián tanuló mora és dampyr közösség, a közöttük lévő kapcsolat, az évszázadokra visszanyúló történelmük, a szokásaik és az uralkodói rendszerük. 


Ha pedig már szót ejtettem a mora és dampyrja közötti kapcsolatról, meg kell említenem a két főszereplő lány kapcsolatát, ami igazán különleges. Az igazat megvallva, nekem mind a mai napig elég fura ez a fajta kötődés, persze megvan magyarázva az ok, de akkor is néhol picit erőltetettnek éreztem, habár szerfelett hasznosnak is bizonyult a cselekmény során. 


A kapcsolatukat félretéve sem tudom azt mondani, hogy megszerettem volna nagyon Rose-t és/vagy Lissát, azonosulni meg végképp nem tudtam volna velük. Két szélsőség ez a két lány, legalábbis az elején. Nem tetszett Lissa finomsága, már-már törékenysége és tökélye, sem Rose r*banckodása. Ugyanakkor Rose-t néha egész kedveltem a nagy szája miatt, jó kis csípős visszaszólásai voltak. 
Tehát karakterileg jó a könyv, csak nem az én ízlésem palettáján mozognak. 


A szerelmi szálakat is kedveltem, Lissáé annyira nem ragadott magával, így megint  Rose pártjára kell állnom. Kedvenc jeleneteim határozottan Rose-hoz és Dmitrijhez kötődnek, valahogy megfogott ez a páros. (Kicsit szeretem a tiltott szerelem féléket, hm :'D). Dmitrij ott megvett magának, hogy ugye eredetileg angol a könyv, és akkor ő angolul beszél orosz akcentussal, amit imádok hallgatni. Rose-zal meg dinamikus párt alkotnak, ami szintén jó dolog.


A cselekménye érdekes, de nem túlzottan feszes, feszült. Egészen ügyesen is lehet következtetni a dolgokra, így a vége annyira nem lesz meglepetés, de ettől függetlenül borzasztóan olvastatja magát a kötet. Mead stílusa könnyed és sodró, kellemes belemerülni a világába.

Kedvenc karakter: Dmitrij, Christian

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Natalja, Mia

Ami nagyon tetszett:  a vámpírtársadalom, a stílusa

Borító:  5/5

Történet: 5/5

Karakterek:  5/5

Összességében: 5/5

Kiadó: Agave, 2009