Visszatérés IV. /utolsó kör/

(Itt szeretném zárójelben megjegyezni, hogy múlt héten volt a szülinapom, és a szüleimtől egy Kindle-t kaptam :'))) Úgyhogy még több angol nyelvű könyvről várható majd bejegyzés, valamint szerintem többet is fogok így olvasni.)

Kendare Blake: Anna Dressed in Blood (Vérbe öltözött Anna) - 6/5
(Anna I)

Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára olyan könyvet, aminek minden szavát imádtam, és semmi hibát nem találtam benne. Már az első fejezetben egy olyan atmoszférába kerültem, mint amilyen a Supernatural (Odaát) első 3 évadára  volt jellemző, amit imádok, szóval már itt megfogott az egész, és nem is engedett el többet. Cas, a főszereplő, eszméletlen jó volt, nagyon örültem, hogy az írónő egy hiteles pasit elevenített meg az olvasó számára. A mellékszereplők lassú bevonása a természetfeletti forgatagba szintén nagyon jól lett kivitelezve. Aztán ott van Anna, természetesen. Magával ragadott a karaktere, a háttértörténete, igazából mindene.
A könyv, nos, inkább Cas humora is kedvemre való volt, pont olyan kissé száraz, intelligens volt, mint amilyet szeretek.  A történetvezetése is nagyszerű volt, csak olvasni és olvasni akartam tovább. Annyira elsodort magával, hogy meglepetéseket is okozott... No meg a vége. Alig várom, hogy olvassam a folytatást!

Gayle Forman: Hová tűntél? - 5/5
(Ha maradnék II)

Gyönyörű könyv, tele érzelmekkel, zenével, megtört fiatalokkal, akik próbálják összeragasztani a lelküket. Igazán nem tudok róla mit mondani, magával ragadott, és nem engedett... Adamet szinte végig csak meg akartam ölelni, plédbe bugyolálni, a kezébe nyomni egy bögre forró teát, és utána szépen hagyni elaludni.
Nagyon szerettem. A végét is. Mindent.

Stephanie Perkins: Anna and the French Kiss (Anna és a francia csók) - 5/5

Imádnivaló könyv, nyárra tökéletes, laza kis olvasmány.
Nagyon tetszett a párizsi helyszín, jó volt más helyről is olvasni, nem csak az átlagos amerikai/angol városokról. Anna karakterét könnyen megszerettem, lenyűgözött a mozik/filmek iránti őszinte rajongása is. A mellékszereplőket is kedveltem, és igazából semmi nem is bosszantott... Talán a végén lévő huza-vona egy csöppet, de efelett szemet lehet hunyni szerintem.
Amit mindenképpen ki akartam emelni, az St. Claire. Imádnivaló srác, ezen felül azt nagyon imádtam, amit Perkins csinált. Nem csak dobálózott azzal, hogy ezt és ezt mondta St. Claire azzal az édes angol akcentusával, hanem tényleg angolul beszélt. Tényleg olyan szavakat adott a szájába, amit az angolok használnak, és egyszerűen rajongtam minden ilyen mondatáért. Hiteles volt. Nyilván ezt fordításban nem lehet átadni, úgyhogy ez elveszett a magyarul olvasók számára. Ugyanakkor ez szerintem csak a hozzám hasonló angol nyelv bolondjainak számít igazán. :D

Ally Carter: Görbüljek meg, ha igazat mondok - 5/5
(Cammie, a Kaméleon II)

Sokkal jobban tetszett, mint az első rész, bár azt meg kell hagyni, hogy elég sokat ült szegénykém a polcon, mire elolvastam.
Még mindig elvarázsol a kémvilág, ahogy Cammie kém szemmel látja a világot. Na meg a humor, a jó kis kém humor, ami mindig megnevettet. Mondtam már, hogy imádom a bentlakásos iskolákban játszódó sztorikat? Ez még egy nagy pluszt is hozzáad ehhez a sorozathoz.
Örültem, hogy most egy olyan pasi került a képbe, aki nem a sötétben tapogatózik, hanem benne is van a dolgok közepében.  Igazából rendkívül kellemes olvasmány volt, néhol meglepett, tetszett a történetvezetése is. Mindenképpen folytatni fogom a sorozatot, azonban angolul (mivel a kiadó tudomásom szerint nem folytatja a kiadását).

Isabel Abedi: Sosem látott világ - 3*/5

Úgy érzem, nem én voltam a célközönség. Jó kis könyv, a 12-14 éves korosztály szerintem teljes mértékben élvezné. Én sajnos többnyire untam, mivel többet látott (mind a 18 évemmel:)) és többet olvasott ember vagyok, baromira átláttam az egészet, kitaláltam a fordulatokat, nem volt meglepő cseppet sem. A főszereplők is ugyebár 12 évesek, és most tanultam meg, hogy ők már túl kicsik nekem. Frusztrált, hogy eszméletlen egyértelmű és egyszerű dolgokat nem következtettek ki.
Egy idézet nagyon tetszett, egy bennem kavargó érzést végre szavakba öntött valaki.
Nagyon tetszett az építészeti aspektusa, és ahogy magyar kötöttségű dolgok is feltűntek többször is. A végével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, de szerintem a célközönségnek megfelelően lett lezárva. Nekem túl tökéletes lett, valószínűleg azért, mert szeretem a realitást a fantasy történetekben is. :)

Gayle Forman: Ha maradnék (If I Stay)

Képzeld el, hogy mindened megvan, amiről csak egy lány álmodhat. A szüleid jó fejek, mindig megértenek és melletted állnak. Az öcséd a legédesebb kiskölyök a világon. A város legígéretesebb rockbandájának frontemberével jársz, aki nem elég, hogy eredeti és különleges, de imád is téged. A zenei tehetséged szélesre tárta előtted a világ kapuit. 


Képzeld el, hogy aznap, mikor leesik az első hó, mindezt elveszítheted. 


Amikor életedben először kell komoly döntést hoznod, nem áll melletted senki, akitől segítséget remélhetnél. Élet és halál között kell választanod. Az életed soha nem lehet olyan, mint amilyennek ismerted. A halálról semmit sem tudsz.


Te mit tennél? Harcolnál vagy feladnád? Mennél vagy maradnál?


Régóta szemezgettem már ezzel a könyvvel a könyvesboltokban, aztán még tavaly év végén a kezembe akadt a könyvtárban. Természetesen gondolkodás nélkül kivettem, és cseppet sem bántam meg. Gyönyörű könyv.

Nyilván a fülszövegből leszűrhető, hogy a történet egy lány "haláltusáját" írja le, de nem igazán mondanám tusának, mert inkább békésen harcol. Visszaemlékezik. Vacillál. Egyik kétségből a másikba esik, mikor közvetetten információkhoz jut a balesetről. Egyszer maradni akar, egyszer pedig menni. A döntésének nagy súlya van, és másokra is nagy hatással van - bárhogy is választ.
Nagyon tetszett, hogy nem volt elnagyzolva semmi, nem  volt túllihegve, nem akart többnek, drámaibbnak tűnni, mint ami. Simán el tudom képzelni, hogy ha megtörténhetne, és nekem is túl kéne esnem egy ilyenen, akkor valahogy hasonló dolgokat tapasztalnék.

Remekül ellensúlyozta a komor hangulatát a jelennek a visszaemlékezős részek. Felváltva szerepel egyik-másik, szóval van idő mindig fellélegezni. Mia élete annyira szép, nem tökéletes, de jó, tele vidám pillanatokkal. De mégis néha kívülállónak érzi magát, és ezért tudtam egy csöppet azonosulni vele időről-időre.

Ami mégis talán a legeslegjobban lenyűgözött ebben a könyvben az az, hogy mennyire csodálatosan és sűrűn átszőtte a zene. Nem csak egyféle, hanem klasszikus és rock egyaránt. Az összes kiutalás egy-egy előadóra és számaikra valahogy még inkább megtöltötte élettel az egész sztorit. Most is Gayle Forman playlistjéről hallgatom a Le Grand Tango című Yo-Yo Ma művet. Eddig is szerettem relaxáláshoz/gondolkodáshoz/tanuláshoz klasszikus zenét hallgatni, de ezután a könyv után kedveltem meg a cselló darabokat.

Na, visszatérve az eredeti gondolatomhoz, ez az első olyan könyv amit olvastam, aminek igazán szerves része a zene (bár a Szent Johanna Gimiben is rengeteg az utalás, amit szintén nagyon szeretek, anélkül is elélne a sorozat szépen, de ez a könyv nem. Ennek létszüksége a zene.).

A karakterek emberiek, szépen van ábrázolva a reakciójuk, Mia is körülbelül az elvárható érzéseket és cselekedeteket mutatja. Ezen a könyvön semmit sem kell javítani, pont jó úgy, ahogy van. Bár a borítójával annyira nem szimpatizálok, ez a kettő, amit beszúrtam sokkal szemet gyönyörködtetőbb. Nekem leginkább az tetszik, amin a lány van, bár a másiknak a színe brilliáns.

Kedvenc karakter: Mia, Adam

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -

Ami nagyon tetszett: a témája, a zene szerepe

Borító: 3/5

Karakterek: 5/5

Történet: 5/5

Összességében: 5/5

Kiadó: Ciceró, 2011