“A tizennégy éves Laura Chant a serdülő lányok hétköznapi életét éli valahol Új-Zélandon. Szülei elváltak, ő és hároméves öccse anyjukkal élnek, aki egy nem túl jól fizető könyvesboltban dolgozik. Laura jól tanul, vigyáz a kisöccsére amikor anyja délutános, s persze mint nagylány, érdeklődik a fiúk iránt. Ugyanakkor van Laurában valami különös is: előre megérzi az életében bekövetkező eseményeket. Így történik akkor is, amikor kisöccsét hatalmába keríti egy magát régiségboltosnak kiadó, a távoli múltból érkező szellem, s elkezdi felélni a kisfiú életerejét. Laura jól látja, mi történik, de tehetetlen. Elkeseredésében egy felsőbbéves iskolatársához, Sorensenhez fordul, aki a lány gyanúja szerint mágikus képességekkel rendelkezik.”
Múlthéten beiratkoztam a megyei könyvtárba, és sokat töprengtem, mit vegyek ki a Virágok a padláson mellett. Végül erre esett a választásom, gondoltam, vékony, a fülszövege izgalmasnak tűnik, és az első oldalba beleolvasva tetszett a stílusa.
Összességében tetszett az egész, némi kivetnivaló van benne természetesen, de alapjában véve kellemes olvasmány.
A fülszöveg konkrétan ellövi a nagy bonyodalmat, Laura öccsének életerejét elkezdi felélni egy öreg szellem, a lány kétségbeesett, ráadásul az anyja új pasit hozott a házhoz. Laura sokszor bámulta a tizenharmadikos prefektust, Sorensent, az iskola udvarán, de most a szükség úgy hozta, hogy beszélnie is kell vele.
Megmondom őszintén, nem tudom, mit írjak, mert az érzéseim is nagyon vegyesek. Nagy csavarokat, meg iszonyú izgalmakat ne várjon senki, mert elég kiszámítható a történet, ezt viszont számomra kárpótolta az írónő stílusa és a karakterek.
A stílust én abba a kategóriába sorolnám, hogy vagy nagyon tetszik, vagy nagyon nem, mert sok netes visszajelzés alapján én ezt szűrtem le.
Szerintem szépen forgatta a szavakat, élvezetes volt, a leírások pedig külön tetszettek.
Szerintem szépen forgatta a szavakat, élvezetes volt, a leírások pedig külön tetszettek.
A könyv hátoldalán egy ajánlásban olvasható a következő: “Csodálatos karakterábrázolás (…).”
Ezt én nem minden karakternél éreztem.
Sorensen a legerősebb alakja a könyvnek, onnan kezdtem igazán élvezni a sztorit, amikor már központi szerepe lett.
Ugye a múltja gázos, és még most is küzd magával, az anyjával emiatt, de ugyanakkor ez adja a jellemének az egyik erősségét. A száraz humorát nem mindenki fogja értékelni, én sokat nevettem rajta.
Persze sejthető, hogy mivel ő az egyetlen fontos hím a történet során, a szerelmi szál őt és Laurát fogja összekötni.
Sorensen a legerősebb alakja a könyvnek, onnan kezdtem igazán élvezni a sztorit, amikor már központi szerepe lett.
Ugye a múltja gázos, és még most is küzd magával, az anyjával emiatt, de ugyanakkor ez adja a jellemének az egyik erősségét. A száraz humorát nem mindenki fogja értékelni, én sokat nevettem rajta.
Persze sejthető, hogy mivel ő az egyetlen fontos hím a történet során, a szerelmi szál őt és Laurát fogja összekötni.
Na ezt a románcot kicsit kiforratlannak látom, éreztem a vonzást közöttük, de nem volt meg az a pont, mikor észleltem volna, hogy na igen, most biztosan szerelmesek. Inkább testi vonzódást láttam (az egy kicsit sokkolt ebben a korbesorolású könyvben, hogy romantikus jelenet közepén Sorry random megfogja Laura mellét… de ez én vagyok), de ez a vonzás nem is meglepő, hisz’ a srác 3-4 évvel idősebb Lauránál, de mivel ez ifjúsági könyv, kellett bele a szerelem.
Laurával kapcsolatban még azt emelném ki, hogy eléggé hadakozott anyu új pasijával. Értem én, ez fura, meg az igazi apját nem pótolja, becsapottnak érzi magát, mintha az anyja elárulta volna, de nekem nem ez jött át. Egy hisztis 10 évesnek gondoltam, ezt is jobban kellett volna vázolni.
Mint mondtam, nem csavaros a történet, de engem mégis lekötött, mert ezelőtt boszorkányságról szóló könyvet nem igazán olvastam. Az átváltozás érdekes volt, habár ez a pecsételősdit kicsit… furcsának tartom még mindig.
Mindezek ellenére valami megfogott ebben a könyvben, és úgy éreztem, hogy jó kis délutáni kikapcsolódás volt.
Tehát én azt mondom, hogy aki csavaros sztorit, erős szerelmi szállal, nagyon kidolgozott világgal (habár lehet ez is kidolgozott, de itt nem merültünk el annyira benne) és epikus harcokkal tűzdelt könyvre vágyik, na neki ez nem való. 13-14 éves korosztályra lőném be, de kitudja.
Tehát én azt mondom, hogy aki csavaros sztorit, erős szerelmi szállal, nagyon kidolgozott világgal (habár lehet ez is kidolgozott, de itt nem merültünk el annyira benne) és epikus harcokkal tűzdelt könyvre vágyik, na neki ez nem való. 13-14 éves korosztályra lőném be, de kitudja.
Kedvenc karakter: Sorensen
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -
Ami nagyon tetszett: a karakterek, a leírások, az írónő stílusa
Borító: 4/5 – szép, bár nem tudom, szerintem annyira nem illik a könyvhöz
Történet: 3/5
Karakterek: 4/5
Összességében: 4/5
Kiadó: Animus, 2008
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése