Laurelt beidézik tündérhazájába.Mindkét otthonát halálos veszély fenyegeti, szülei házát és a tündérek országát, Avalont is. Így a lánynak minden tudására - legyen az emberi vagy tündéri - szüksége lesz ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat.
Ki fog neki segíteni?
David, akivel a való világban él szerelemben? Vagy Tamani, a tündérfiú, akihez tagadhatatlanul erős szálak fűzik?
Igen, elérkezett Wings folytatása. Lehet, hogy sokan azt várják, ezt a részt még jobban a földbe fogom döngölni, de nem. Az igazat megvallva pozitívan csalódtam. Természetesen messze van még attól, hogy 4-5 pontot adjak rá, de határozottan látszik a fejlődés.
Nem is tudtam, hogy álljak ehhez a könyvhöz, hiszen az előző elég nagy csalódás volt, ha szabad így fogalmaznom. A mitológiája egyszerűen nevetségesnek tűnt akkor, és ezt a mai napig fent is tartom. Intelligens, két lábon járó növények. Nem tündérek. Még szárnyaik sincsenek!
Egyébként semmi bajom nem is lenne az egész növényesdivel, ha nem tündéreknek hívná őket, hanem kitalált volna valami nevet az új kis természetfeletti fajának.
Na jó, talán lenne, mert még mindig rendkívül mulatságosnak tartom elképzelni, ahogy ezek hatalmas virágokkal a hátukon flangálnak össze-vissza.
Térjünk át a címre, amit... nos megint nem értek. Őszintén halvány lila macifingom sincs, hogy miért Varázsigék a címe. Amennyire én emlékszem szó sincs itt semmilyen varázsigéről, csak lötyiket kevergetnek. Bár a zseniális Szárnyak után meg sem kéne lepődnöm.
Aprilynne Pike, mint ahogy említettem már, fejlődött. A köszönetnyilvánításban említi, hogy X meg Y tanítgatta írni, és látszik is az eredmény. Hölgyeim és Uraim, megjelentek a leírások! Nem barokk körmondatok, hanem egyszerű leírások, amik jócskán feldobják az egész könyvet. Pont annyi van benne, mint amit egy átlagos, jól megírt YA könyvtől várunk, habár a Wingshez képest rengetegnek tűnik. Én értékeltem, tényleg.
Ezzel szemben Laurel csekély fejlődést produkált. Még mindig irritáló, önző, döntésképtelen, szerencsétlen, wannabe hero. Aki nem képes felfogni, hogy két életet nem élhet, ezért konkrétan két ember érzelmeivel játszadozik. Fair, ugye?
No, de hogy ne írjuk le szegény (annyira nem venné zokon!), elmondhatom, hogy olyan komoly és értelmes dolgok is elhagyták a száját, hogy csak lestem. Nem gondoltam volna, hogy ő képes ilyen szintű megfigyeléseket tenni, meg hogy ilyen véleménye van. Tehát szerintem itt az a baj, hogy Pike nem tud mit kezdeni a főhősével. Úgy érzem, mintha nem akarná, hogy Laurel legyen a tökéletes főhősnő, de így meg átesett a ló másik oldalára.
Anno az első könyvvel az (is) volt a problémám, hogy nagyon éreztem rajta a Twilight hatását. Ez itt valamennyire elmúlt, a könyv háromnegyedében tényleg semmi nem emlékeztetett az Alkonyatra. Aztán a végén, mintha ilyen Eclipse effekt lett volna (nem írom le melyik része, mert akkor lelőném a dolgokat). Ez kicsit elszomorított, de megbocsájtjuk, majd a következő részben már nem lesz semmi tvájlájt!
Tamani vs David. Tuja vs Húsgombóc. -> TEAM VEGETABLES!
Abszolúte az első gyerek pártján vagyok, mert utóbbi irritál. Tamani stílusát bírom, meg hogy tündérlandre akarja visszacsábítani a fővirágunkat. Davidet szimplán ki nem állhatom. Idegesít az állandó tudálékoskodása, a létezése. Laurel érdekeit nézi, de őszintén nem tud érdekelni, mikor a csaj egy érzéketlen pitypang.
Ezenfelül azok a részek, amik David mellett - az embervilágban játszódtak, valami rettentőmód untattak. A végén lévő kisebb akció sem nyűgözött le, az avaloni történések jobban lekötöttek. Bár abban is voltak erőltetett részek (Shakespeare? No comment...), de azért érdekes volt.
Jaj, Chelsea-t el ne felejtsem. Őt még mindig szeretem, vicces, bolondos, pörgős kis fruska. Azonban a végén... hát elég hiteltelen volt ez a kijelentés Chelsea-től, Miss Pike!
Na de összességében nem volt ez olyan rossz, látszik a fejlődés, és kíváncsian várom a folytatást.
Kedvenc karakter: Tamani, Chelsea
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Laurel, David
Ami nagyon tetszett: ha átneveznénk, akkor Avalon hagyományai meg dolgai (csak mert számomra ez nem Avalon, de tetszik)
Borító: 5/5
Karakterek: 3/5
Történet: 3/5
Összességében: 3*/5
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó, 2011