A burok előzetes

Íme az első hivatalos trailer Stephenie Meyer A burok című könyvének filmváltozatából. Az egyik örök kedvenc könyvemről van szó, és hogy őszinte legyek, nagyon sokáig úgy gondoltam, ez a legeslegjobban elrontott cast, ami egy könyv vászonra vitelekor történt. Szinte semelyik fontosabb szereplő nem stimmelt cseppet sem, Saoirse Ronant kapásból inkább Vandának castoltam volna. Viszont lassan kezdek megbarátkozni velük, és reménykedem, hogy nem lesz ez annyira elrontva.
Viszont egy dologgal nem fogok szerintem soha kibékülni, és az pedig Ian szereposztása. Imádom Jake-et, mint színészt, nehogy félre értsetek, de egyszerűen számomra ő nem Ian. Talán, ha fekete lenne a haja (mármint COME ON, egy kis hajfesték nem lett volna olyan drága...), de nem tudom. Ennyi alapján nem akarom elítélni előre, de egyelőre minden porcikámban ellenzem. És ezt senki nem vetheti a szememre, mert Ian O'Shea a kedvenc férfi karakterem. Senki nem éri utol.

Szóval csak pozitívan! Például már beleszerettem Jake hangjába, ahogy mondta azt a kemény egy mondatát. :D

John Green: Alaska nyomában (Looking For Alaska)

Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak

A tizenhét éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai, és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

Akik sokat olvasnak, azok már biztos találkoztak olyan könyvekkel. Amiknek nem minden sorával értünk egyet, de mégis szeretjük. Amikre nem mondjuk, hogy tökéletesek, mert mindenben van valami hiba, azonban ezek a nagyon jók közül is egy kicsit kiemelkednek. Olyan könyvek, amiknek a cselekményére nem emlékszünk pár hónap után teljesen tisztán, de nagy vonalakban azért megvan még. Ezek azok a könyvek, amelyek íróinak nem feltétlen a szórakoztatás volt az elsődleges célja. Volt egy üzenetük, valami, amit meg akartak osztani másokkal. És ezt egy történeten keresztül juttatták el végül hozzánk. Szereplőket kreáltak, felöltöztették őket, megtöltötték őket élettel, és ők adták át az üzenetet.

Nem fogok belemenni a könyv elemezgetésébe. Három hónapja olvastam, de akkor, miután bezártam a könyvet az utolsó szó elolvasása után, még akkor sem tudtam volna úgy írni róla. John Green egy zseniális ember, nagyszerű gondolatai vannak, nagyon sokban hasonlít a világnézete az enyémhez, és nagyon hálás vagyok neki ezért a könyvért. Ha maga a történet, a szereplők, minden más katasztrófa lett volna (nem volt az), az alábbi idézet miatt akkor is azt mondtam volna: mindenképpen megérte a ráfordított időt. Újra és újra elolvasnám.

"- Istenem, nem akarok olyan ember lenni, aki csak üldögél, és arról nyavalyog, hogy mi akar lenni. Én egyszerűen csinálni akarom. A jövő elképzelése is egyfajta nosztalgia. 
- Micsoda? - kérdeztem.- Egész életedet labirintusba zárva töltöd, azon töprengsz, hogyan szabadulsz ki egy nap, és milyen nagyszerű érzés lesz. Elképzeled a jövődet, de soha nem valósítod meg. Csak arra használod a jövőt, hogy segítségével elmenekülhess a jelenből."

És még egy magával ragadó idézet, amely már inkább karakterközpontú:

" - Shhh - mondta. - Alszom.Csak így egyszerűen. Százötven kilométeres sebességről a pillanat törtrésze alatt alvásra váltott. Rettenetesen szerettem volna lefeküdni mellé a díványra, átölelni, és elaludni. Nem dugni, mint a filmekben. Nem szeretkezni. Csak együtt aludni, a szó legártatlanabb értelmében. De nem volt meg hozzá a bátorságom, ráadásul tudtam, hogy barátja van, továbbá én béna voltam, ő meg fantasztikus, én reménytelenül unalmas, ő meg végtelenül elbűvölő. Így aztán visszamentem a szobámba, rávetettem magam az alsó ágyra, és arra gondoltam, ha az ember eső volna, én szemerkélnék csupán, de ő maga lenne a hurrikán."

 

Kedvenc szereplő: Alaska
Nagyon nem kedvelt karakter: -
Ami nagyon tetszett: kábé minden
Borító: 2/5 (nagyon nem tetszik, nézzétek meg ezt, ezt vagy ezt. Gyönyörűek.)
Karakterek: 6/5
Történet: 5/5
Összességében: 6/5
Kiadó: Gabo, 2011

 

III.Miskolci molytali

Ijj *a sarokból kukucskál fél szemmel* Naaaagyon megcsúsztam. Sajnos az élet nem igazán kímélt az utóbbi két hónapban, nem szívesen beszélek róla sem itt, sem senki másnak. Amolyan csendben szenvedő típus vagyok, de annyit mondanék, hogy a következő hetem sem lesz sétagalopp. Mivel már egy hónapja volt ez a találkozó, így annyira részletes nem lesz a beszámoló, mint akkor szerettem volna. Ezt sajnálom is, de úgy érzem ennyit is ki kell pakolni, hogy legyen valami nyoma azért. :)

Felül: @enechh, @irasalgor
Lent: Becky, @kölyök13, @Ailey, @kisginny, @teufelin,
@matraimelinda és @icu79

Szeptember 22-én délután 3 órakor találkozott a csapat a Virágóránál, és onnan mentünk tovább a találkozó tényleges helyére. A jobb oldali képen nincs még mindenki rajta, mivel a később érkezők útközben, vagy éppen az úticélunknál csapódtak hozzánk.
A főutcán sétálva négyszer is megálltunk, egyszer egy kirakatra ragasztott origami darvakat nézegettünk, második állomásunk a színház melletti könyvcserélős fülke volt. Jó páran hoztak otthon feleslegessé vált könyveket, és behelyezték ide. Kivenni senki nem vett ki semmit, elég gyér volt a kínálat (pár napja sétáltam el mellette, egy darab újságon kívül semmi az ég világon nem volt már benne :(). Ezután egy ilyen árkádos rész alatt újabb origami darvak voltak felakasztva, oda is beszaladtunk, én személy szerint bele is gabalyodtam egy-két madárkába. Innen átsétáltunk a nem messze lévő másik könyvcserélős boxhoz, ide is bekerült pár könyv a molyok jóvoltából. Aztán már célirányosan mentünk tovább.

A darvak alatt :)

Miután megérkeztünk a Szomjas Szerdába, és a hátsó teremben berendezkedtünk, leadtuk igazi hardcore szombat délutáni/esti rendelésünket. Ez úgy nézett ki, hogy 90% forró csoki, néhol felbukkant egy cappuccino, vörösbor, tea, később a fiúknál sör. De forró csoki... Az volt dögivel.

Mivel még vártunk másokat is, spontán elindultak a beszélgetések. Lévén, hogy elég sokan voltunk, hiába ültünk körben, nyilvánvalóan nem lehetett az összetolt asztalok másik végén ülő emberrel könnyen kommunikálni, így kisebb csoportokban folyt diskurálás. Amikor már nagyon elszabadult a társalgás fonala, akkor @icu79 szépen összefogta a társaságot, így indult el egyszer egy bemutatkozó kör. (Mikor ez az ötlet felvetődött, az első kérdés, ami megjelent piciny fejemben, ez volt: Ki a fene vagyok én, és miket szeretek?) Jó ötlet volt, sorban mindenki mesélt magáról, és az elmondott dolgokkal kapcsolatban el-elindultak társalgások - többek között ennek kapcsán jól kiveséztük az "olvasás terén mindenevő ember" fogalmát, és legtöbben azon az állásponton voltak, hogy igazából a 'mindenevő' nem igazán helytálló jelző. Ugyanakkor szóba került pár mondat erejéig a "volt Twilight korszakom" téma is, ennek kapcsán a szégyenlem-nem szégyenlem álláspontokról folyt a szó.
Most pedig, mivel szeretem a random dolgokat, random, csapongós stílusban következnek beszédtémák, momentumok:

• @kisginny pöttyös gumicsizmája, ami... gumi szagú volt!
• @SzAngelika külföldi tapasztalatairól mesélt 
• valahogy szóba kerültek az erdélyi medvék is (Szia Nancy! Szeretek neked kiszólni bejegyzésekből:D<3)
• a mostanra már elmaradhatatlan kérdés, ami rajongók közelében mindig előkerül: Miért olyan népszerű a Szent Johanna gimi? (nem emlékszem, milyen válasz adódott erre, mivel elvesztem a Cortez gondolataimban:D)
• szintén @kisginny miután megosztotta velünk, hogy zsíros kenyéren élt egy ideje, éhes is lett, ám a pincér azzal a szomorú hírrel szolgált, hogy a konyha most nem igazán üzemel, maximum zsíros kenyérrel tudnak szolgálni :P
• ezenfelül felvetődött az az ötlet is, hogy valahol vezetni/megbeszélni lehetne azt, hogy ki milyen könyvet szeretne kölcsön kérni, így aki oda tudná adni, az rövid úton jelezheti is. Ez még kifejlesztésre vár.

Hárman korábban eljöttünk, mert haza kellett érni. Én nagyon jól éreztem magam, a következőre is mindenképpen el szeretnék jutni. Azt viszont rettentően sajnálom, hogy pár nappal utána nem tudtam megírni az élménybeszámolót, mert most elég suta lett, pedig mindent megpróbáltam kicsavarni az agyamból. Azonban ezt a keveset is publikálom, mert szeretném, ha ennek is maradna nyoma, még ha csak ilyen kicsi is.

(ui: vigyázat, elkezdtem vastablettát szedni, így minden esély megvan arra, hogy rövid időn belül felpörögjek,  és újból elárasszam kicsiny blogom a hülyeségeimmel véleményeimmel.:)