Lauren Oliver: Mielőtt elmegyek (Before I Fall)

Samantha Kingstonnak mindene megvan: övé a világ legjobb pasija, a három legtutibb barátnő, valamint egy igazán kitüntetett helyzet a Thomas Jefferson Gimiben - a menza legjobb asztalától kezdve a legideálisabb parkolóhelyig. Február 12-e, péntek csak egy újabb napnak ígérkezik irigylésre méltó életében. De végül kiderül, hogy a legutolsó.


Aztán kap egy második esélyt. Tulajdonképpen összesen hét esélyt kap. Egy elvarázsolt héten keresztül mindennap újraélheti élete utolsó napját, és kibogozhatja a halála köré fonódott rejtélyeket. Közben arra is rájön, mekkora a valódi értéke mindannak, amit elveszíthet. 


Na erről a könyvről csupa-csupa jót hallottam, úgyhogy kicsit azért féltem is, hogy mi van, ha nekem nem fog annyira bejönni? Szerencsére nem így történt, bár azért volt némi csalódás is.

Számomra mindig is érzékeny téma volt ez az iskolai szívatás/zaklatás/bántalmazás, angol kifejezéssel élve bullying. Olvastam már ezzel kapcsolatos könyveket, azonban ez a kötet igazán eltér az eddigiektől. Nem színvonalban persze, hanem a szemszögből. A Mielőtt elmegyek egészen más nézőpontból közelíti meg ezt a témát: a zaklató, bully szemén keresztül mutatja be a történéseket. Elég drasztikus, természetfeletti is, de ettől függetlenül az üzenete elér minket, le tudjuk szűrni a tanulságot belőle.

Részben egyébként pont a szemszög miatt volt számomra kicsit élvezhetetlen a könyv jó egy harmada. Sam tipikus bully, népszerű, szép és kegyetlen azokkal, akik szerinte (és a barátai szerint) alatta állnak. Minden érthető indokot nélkülözve keseríti meg mások életét, örömét leli abban, ha más szenved, csakúgy mint kedves barátnői. Egyik rosszabb mint a másik.
Azonban ami Laurel Oliver mellett szól ebben, az az, hogy nem csak üresfejű, szemét libákat szerepeltet. Mindegyiküknek megvan a maga kis története, a múltjukban rejlenek azok a dolgok, amik miatt most ilyenek. És én ezt szeretem, értékelem mindig. Ettől természetesen nem fogom egyből megkedvelni mindegyiküket, de értem, hogy miért olyanok, amilyenek, és ez már jobbá teszi az egészet.

Lényegében erről szól a történet: hogy Sam újraéli élete utolsó napját, és lassan kibogozza az élete összekuszálódott szálait. Érdekes, ahogy az egyik nap megtapasztalása után hogyan változnak meg a döntései a következő napon. Hogyan ébred rá, hogy hiába 1-2-3 nap után már jobban kitisztult a feje, és próbálja a helyes döntéseket meghozni, azok mégsem úgy sülnek el mindig, ahogy ő elképzeli. Pedig már tényleg csak jót akar.
Nagyon tetszett, ahogy lassan ráébredt, hogy valójában ő maga sem tudja, miért bánt másokat. Ilyenkor mindig elgondolkozom, hogy vajon akiket én ismerek, és bántják a többieket, nekik vajon van indokuk rá? Meg tudnák nevezni, ha szemtől szembe megkérdezném tőlük? Őszintén szólva én kétlem, de ki tudja.

A szerelmi szál különösen tetszett, először furcsa volt nekem, de végül teljesen magával ragadott, és igazán szurkoltam nekik.
Azt hiszem, a vége volt a legjobb az egész könyvben, valami ilyesfélére számítottam, de azért kicsit mégis meglepett, meg másban is reménykedtem. Azonban így is nagyon-nagyon  tetszett.

Ezután rettentő kíváncsi vagyok Lauren Oliver másik könyvére, a Delírium-ra (már megkaptam, csak még elolvasni nem volt időm).

Kedvenc karakter: Kent, Sam

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Lindsay

Ami nagyon tetszett: a karakterfejlődés, az időhurok

Borító: 4/5

Karakterek: 5/5

Történet: 5/5

Összességében: 5/5

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió, 2010

Arthur Golden: Memoirs of a Geisha (Egy gésa emlékiratai)

Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titkos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata,  hogy szolgáljon, és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak kétségbeesést és vívódást. 

Azon ritka esetek egyike történt meg velem, hogy előbb láttam az Egy gésa emlékiratai filmváltozatát, minthogy elolvastam volna a könyvet. Ami azt illeti, kétszer is láttam. És mindkétszer teljesen elvarázsolt, lebilincselt és magával ragadott. Az egyike a legnagyszerűbb filmeknek, amiket életemben eddig láttam. Már az első alkalom után megfogadtam, hogy el fogom olvasni a könyvet, muszáj. De valahogy sosem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem. Aztán beiratkoztam a városi - idegennyelvű - könyvtárba, és megtaláltam az egyik  polcon. Nem bírtam ott hagyni. Így történt meg, hogy merészen angolul vágtam bele ebbe a kalandba. A lehető legjobb döntés volt.
Amint azt a fülszöveg  remekül vázolja, ez egy önéletrajzi regény, de sokkal különlegesebb a főszereplő miatt. Japán számomra mindig is egy rejtelmes, csodálatos és lenyűgöző kultúrájú ország volt, nem pedig a Triád egyike, egy gazdasági nagyhatalom. Rettentő kevés ország rendelkezik ilyen mély, kivételes, és európai szemmel furcsának tűnő hagyományokkal, kultúrával. Igen, persze, a magyar kultúra is csodálatos, meg sokra kell értékelni, de a fantáziámat, a kíváncsiságomat jobban megmozgatja a gésák világa, lenyűgöz és elborzaszt.

Chiyo (vagy ha úgy tetszik, Sayuri, a gésa nevén nevezve) nem önszántából lett gésa, a sors kényszerítette ebbe bele, és még így is szerencsésebb volt, mint a nővére. Egy gésának nincs boldog élete, nem engedheti el magát, és ezt már nagyon fiatalon beléjük nevelik. Meg kell felelniük az elvárásoknak, megfelelően kell viselkedniük, nem lehetnek szerelmesek, és a kapcsolataikra leginkább pénzforrásként tekintenek.

Érthető tehát, hogy Chiyo nem igazán akart gésa lenni, de mi más választása volt? Ezenkívül úgy tűnt, a sors semmi mást nem tartogat számára. Azonban Chiyo több hibát is vét, és ez az utolsó reménye is kezd eltávolodni. De találkozik valakivel, aki mindent megváltoztat. Nem tesz semmi különösebben nagy dolgot, de mégis sokat jelent ez a kislánynak, és elhatározza, hogy csakazértis gésa lesz, hogy az Elnökkel újra találkozhasson.

Tehát annak ellenére, hogy a gésáknak nem lenne szabad szerelmesnek lenniük, Chiyo valahogy mégis szerelmes lesz, és ettől is olyan különleges.

Chiyo nagyon intelligens lány, gyönyörű gondolatai vannak. Arthur Golden csodálatos mondatokat írt, lenyűgöző hasonlatokkal fogalmazta meg az érzéseket, gondolatokat, így hozta még közelebb az olvasókat hozzá.

Ezenkívül az író kézen fogva vezetett végi a gésává válás rögös útján, ami sokszor volt meghökkentő, elborzasztó, mégis lenyűgöző és érdekfeszítő. A filmen az okiya, a kimonók és a látvány teljesen elvarázsolt, a könyv a részletekre (háttérinfókra, ha úgy tetszik) fekteti a hangsúlyt, részletesen leírja a kimonók anyagát, díszítését, mindent.

Szép és egyben szomorú történet is ez, egy nagyon különleges szerelmi szállal. Habár ha jobban belegondolok, mennyire durva korkülönbség van Chiyo és az Elnök között, akkor kicsit meghökkenek mindig, mert a filmen sem tűnik olyan idősnek, és a könyvben sem figyeltem fel rá különösebben. Néha mintha kicsit hiteltelennek éreztem volna az érzéseiket, hisz' alig ismerték egymást, de összképben viszont imádtam az egészet, mert nagyon megfogott, és átéreztem Chiyo helyzetét..

Számomra ez a könyv-film páros az egyik legjobb, mert egyszerűen kiegészítik egymást. Igen, vannak átírások a filmben, de ettől függetlenül remekül követhető, látványos, megkapó az egész. Nem lehet szerintem erre rábélyegezni, hogy a film a jobb vagy a könyv.

Azt viszont megjegyezhetem, hogy nekem a film vége jobban tetszett, mint a könyvé. Nem mondanám el miért, mert azzal lelőném a poént, de én így érzem. :)

Kedvenc karakter: Chiyo (Sayuri), Elnök, Mameha

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Hatsumomo

Ami nagyon tetszett: a gésák világa, a stílusa, a hasonlatok

Borító: 5/5

Karakterek: 6/5

Történet: 5/5

Összességében: 5/5

Kiadó: Random House Large Print, 2005 [magyar kiadás: Trivium, 2008]