Laurelt beidézik tündérhazájába.Mindkét otthonát halálos veszély fenyegeti, szülei házát és a tündérek országát, Avalont is. Így a lánynak minden tudására - legyen az emberi vagy tündéri - szüksége lesz ahhoz, hogy túlélje a megpróbáltatásokat.
Ki fog neki segíteni?
David, akivel a való világban él szerelemben? Vagy Tamani, a tündérfiú, akihez tagadhatatlanul erős szálak fűzik?
Igen, elérkezett Wings folytatása. Lehet, hogy sokan azt várják, ezt a részt még jobban a földbe fogom döngölni, de nem. Az igazat megvallva pozitívan csalódtam. Természetesen messze van még attól, hogy 4-5 pontot adjak rá, de határozottan látszik a fejlődés.
Nem is tudtam, hogy álljak ehhez a könyvhöz, hiszen az előző elég nagy csalódás volt, ha szabad így fogalmaznom. A mitológiája egyszerűen nevetségesnek tűnt akkor, és ezt a mai napig fent is tartom. Intelligens, két lábon járó növények. Nem tündérek. Még szárnyaik sincsenek!
Egyébként semmi bajom nem is lenne az egész növényesdivel, ha nem tündéreknek hívná őket, hanem kitalált volna valami nevet az új kis természetfeletti fajának.
Na jó, talán lenne, mert még mindig rendkívül mulatságosnak tartom elképzelni, ahogy ezek hatalmas virágokkal a hátukon flangálnak össze-vissza.
Térjünk át a címre, amit... nos megint nem értek. Őszintén halvány lila macifingom sincs, hogy miért Varázsigék a címe. Amennyire én emlékszem szó sincs itt semmilyen varázsigéről, csak lötyiket kevergetnek. Bár a zseniális Szárnyak után meg sem kéne lepődnöm.
Aprilynne Pike, mint ahogy említettem már, fejlődött. A köszönetnyilvánításban említi, hogy X meg Y tanítgatta írni, és látszik is az eredmény. Hölgyeim és Uraim, megjelentek a leírások! Nem barokk körmondatok, hanem egyszerű leírások, amik jócskán feldobják az egész könyvet. Pont annyi van benne, mint amit egy átlagos, jól megírt YA könyvtől várunk, habár a Wingshez képest rengetegnek tűnik. Én értékeltem, tényleg.
Ezzel szemben Laurel csekély fejlődést produkált. Még mindig irritáló, önző, döntésképtelen, szerencsétlen, wannabe hero. Aki nem képes felfogni, hogy két életet nem élhet, ezért konkrétan két ember érzelmeivel játszadozik. Fair, ugye?
No, de hogy ne írjuk le szegény (annyira nem venné zokon!), elmondhatom, hogy olyan komoly és értelmes dolgok is elhagyták a száját, hogy csak lestem. Nem gondoltam volna, hogy ő képes ilyen szintű megfigyeléseket tenni, meg hogy ilyen véleménye van. Tehát szerintem itt az a baj, hogy Pike nem tud mit kezdeni a főhősével. Úgy érzem, mintha nem akarná, hogy Laurel legyen a tökéletes főhősnő, de így meg átesett a ló másik oldalára.
Anno az első könyvvel az (is) volt a problémám, hogy nagyon éreztem rajta a Twilight hatását. Ez itt valamennyire elmúlt, a könyv háromnegyedében tényleg semmi nem emlékeztetett az Alkonyatra. Aztán a végén, mintha ilyen Eclipse effekt lett volna (nem írom le melyik része, mert akkor lelőném a dolgokat). Ez kicsit elszomorított, de megbocsájtjuk, majd a következő részben már nem lesz semmi tvájlájt!
Tamani vs David. Tuja vs Húsgombóc. -> TEAM VEGETABLES!
Abszolúte az első gyerek pártján vagyok, mert utóbbi irritál. Tamani stílusát bírom, meg hogy tündérlandre akarja visszacsábítani a fővirágunkat. Davidet szimplán ki nem állhatom. Idegesít az állandó tudálékoskodása, a létezése. Laurel érdekeit nézi, de őszintén nem tud érdekelni, mikor a csaj egy érzéketlen pitypang.
Ezenfelül azok a részek, amik David mellett - az embervilágban játszódtak, valami rettentőmód untattak. A végén lévő kisebb akció sem nyűgözött le, az avaloni történések jobban lekötöttek. Bár abban is voltak erőltetett részek (Shakespeare? No comment...), de azért érdekes volt.
Jaj, Chelsea-t el ne felejtsem. Őt még mindig szeretem, vicces, bolondos, pörgős kis fruska. Azonban a végén... hát elég hiteltelen volt ez a kijelentés Chelsea-től, Miss Pike!
Na de összességében nem volt ez olyan rossz, látszik a fejlődés, és kíváncsian várom a folytatást.
Kedvenc karakter: Tamani, Chelsea
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Laurel, David
Ami nagyon tetszett: ha átneveznénk, akkor Avalon hagyományai meg dolgai (csak mert számomra ez nem Avalon, de tetszik)
Borító: 5/5
Karakterek: 3/5
Történet: 3/5
Összességében: 3*/5
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó, 2011
5 megjegyzés:
Szerintem tök jó volt ha valakinek nem tetszik az ő baja minek olvasta el
Még nem olvastam, csak tervezem. Szép, részletes értékelés, semmi baj nincs vele. Aki egy ilyenen megsértődik, az inkább nézzen magába, és gyakrabban forgassa a helyesírási szabályzatot! Off vége.
Visszatérve a bejegyzéshez, én csak a Wings-et olvastam, Laurel végig idegesített a különcködésével és az ostobaságával.
Kedves első Névtelen!
Örülök, hogy hangot adtál a véleményednek, hiszen teljesen tisztában vagyok azzal, hogy nem tetszhet mindenkinek ugyanaz.
A kérdésre, miszerint "ha nem tetszik, minek olvasta el", a válasz rendkívül egyszerű: lévén, hogy emberek vagyunk, és semmi természetfeletti képességgel nem rendelkezünk, nem tudhattam én sem előre, hogy rossz lesz-e avagy nem. Hidd el, ha képes lennék ilyenre, akkor csupa jó könyvet olvasnék, mert nem nyúlnék félre a választás során. Visszatérve az eredeti témához, az első rész nem nyerte el a tetszésem, de én szeretek esélyt adni mindenkinek, így POZITÍVAN álltam neki a folytatásnak. A bejegyzés nem mocskolódó, sőt, sokkal több pozitívumot kiemeltem, mint a Wingsnél.
Ennél többet pedig nem fogom koptatni a billentyűzetem, hiszen a bejegyzésben elég részletesen kifejtettem a véleményem.
Kedves második Névtelen! :)
Örülök, hogy tetszett az értékelésem, tényleg. :)
Igen, Laurel elég szélsőséges karakter lett, idegesítő, de a Spellsben már több érdemi megszólalása is van, szóval ki tudja, a 3. és 4. részre talán felnő :D
Mikor jön ki a 3. része mert már nagyon várom?
Sajnos fogalmam sincs. Kint már ugye megjelent, de magyar megjelenésről még nem hallottam információt. Esetleg, talán a könyvhétre lehet, hogy megjelenhet, ha a fordítás már kész van. De erről sem tudok semmit. Szerintem próbálj érdeklődni a kiadó facebook oldalán (http://www.facebook.com/vorospottyos)
Megjegyzés küldése