(Anna I)
Nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára olyan könyvet, aminek minden szavát imádtam, és semmi hibát nem találtam benne. Már az első fejezetben egy olyan atmoszférába kerültem, mint amilyen a Supernatural (Odaát) első 3 évadára volt jellemző, amit imádok, szóval már itt megfogott az egész, és nem is engedett el többet. Cas, a főszereplő, eszméletlen jó volt, nagyon örültem, hogy az írónő egy hiteles pasit elevenített meg az olvasó számára. A mellékszereplők lassú bevonása a természetfeletti forgatagba szintén nagyon jól lett kivitelezve. Aztán ott van Anna, természetesen. Magával ragadott a karaktere, a háttértörténete, igazából mindene.
A könyv, nos, inkább Cas humora is kedvemre való volt, pont olyan kissé száraz, intelligens volt, mint amilyet szeretek. A történetvezetése is nagyszerű volt, csak olvasni és olvasni akartam tovább. Annyira elsodort magával, hogy meglepetéseket is okozott... No meg a vége. Alig várom, hogy olvassam a folytatást!
Gayle Forman: Hová tűntél? - 5/5
(Ha maradnék II)
Gyönyörű könyv, tele érzelmekkel, zenével, megtört fiatalokkal, akik próbálják összeragasztani a lelküket. Igazán nem tudok róla mit mondani, magával ragadott, és nem engedett... Adamet szinte végig csak meg akartam ölelni, plédbe bugyolálni, a kezébe nyomni egy bögre forró teát, és utána szépen hagyni elaludni.
Nagyon szerettem. A végét is. Mindent.
Imádnivaló könyv, nyárra tökéletes, laza kis olvasmány.
Nagyon tetszett a párizsi helyszín, jó volt más helyről is olvasni, nem csak az átlagos amerikai/angol városokról. Anna karakterét könnyen megszerettem, lenyűgözött a mozik/filmek iránti őszinte rajongása is. A mellékszereplőket is kedveltem, és igazából semmi nem is bosszantott... Talán a végén lévő huza-vona egy csöppet, de efelett szemet lehet hunyni szerintem.
Amit mindenképpen ki akartam emelni, az St. Claire. Imádnivaló srác, ezen felül azt nagyon imádtam, amit Perkins csinált. Nem csak dobálózott azzal, hogy ezt és ezt mondta St. Claire azzal az édes angol akcentusával, hanem tényleg angolul beszélt. Tényleg olyan szavakat adott a szájába, amit az angolok használnak, és egyszerűen rajongtam minden ilyen mondatáért. Hiteles volt. Nyilván ezt fordításban nem lehet átadni, úgyhogy ez elveszett a magyarul olvasók számára. Ugyanakkor ez szerintem csak a hozzám hasonló angol nyelv bolondjainak számít igazán. :D
(Cammie, a Kaméleon II)
Sokkal jobban tetszett, mint az első rész, bár azt meg kell hagyni, hogy elég sokat ült szegénykém a polcon, mire elolvastam.
Még mindig elvarázsol a kémvilág, ahogy Cammie kém szemmel látja a világot. Na meg a humor, a jó kis kém humor, ami mindig megnevettet. Mondtam már, hogy imádom a bentlakásos iskolákban játszódó sztorikat? Ez még egy nagy pluszt is hozzáad ehhez a sorozathoz.
Örültem, hogy most egy olyan pasi került a képbe, aki nem a sötétben tapogatózik, hanem benne is van a dolgok közepében. Igazából rendkívül kellemes olvasmány volt, néhol meglepett, tetszett a történetvezetése is. Mindenképpen folytatni fogom a sorozatot, azonban angolul (mivel a kiadó tudomásom szerint nem folytatja a kiadását).
Úgy érzem, nem én voltam a célközönség. Jó kis könyv, a 12-14 éves korosztály szerintem teljes mértékben élvezné. Én sajnos többnyire untam, mivel többet látott (mind a 18 évemmel:)) és többet olvasott ember vagyok, baromira átláttam az egészet, kitaláltam a fordulatokat, nem volt meglepő cseppet sem. A főszereplők is ugyebár 12 évesek, és most tanultam meg, hogy ők már túl kicsik nekem. Frusztrált, hogy eszméletlen egyértelmű és egyszerű dolgokat nem következtettek ki.
Egy idézet nagyon tetszett, egy bennem kavargó érzést végre szavakba öntött valaki.
Nagyon tetszett az építészeti aspektusa, és ahogy magyar kötöttségű dolgok is feltűntek többször is. A végével kapcsolatban vegyes érzéseim vannak, de szerintem a célközönségnek megfelelően lett lezárva. Nekem túl tökéletes lett, valószínűleg azért, mert szeretem a realitást a fantasy történetekben is. :)
