Suzanne Collins: Futótűz (Catching Fire)

FIGYELEM!
A fülszöveg és a bejegyzés spoilereket tartalmaz az első kötetre (Az éhezők viadala) tekintve! 


A Kapitólium dühös.
A Kapitólium bosszúra éhes.
A Kapitólium vért akar látni.
És az igazi harc csak most kezdődik.


Katniss és Peeta megnyerték az Éhezők Viadalát, így ők és családjaik megmenekültek az éhezéstől, de a fiatalok nem ülhetnek nyugodtan a babérjaikon. Vár rájuk a Győzelmi Körút, ismét csak a tévénézők árgus szeme előtt.
A kötelező udvariaskodás unalmát azonban döbbenet és félelem váltja fel, amikor hírét veszik, hogy lázadás készül a Kapitólium ellen. Snow elnök sosem habozott lesújtani az engedetlenekre, és most is ott csap le, ahol senki sem várja. Emberek halnak meg, családok lesznek földönfutók, Katniss és Peeta pedig újabb küzdelemre kényszerülnek, ahol a tétek még nagyobbak, mint korábban.


Sokáig állt a polcomon, pedig már szülinapomra megkaptam, de nem akartam belekezdeni, mert mindenhonnan csak azt hallottam, hogy iszonyú nagy függővége van, és a harmadik rész csak november 17-én fog megjelenni itthon.
Múlt héten viszont belekezdtem, mivel Az Olvasók Viadala kihívás második havi témájának kifejtéséhez már azért szükség van a második kötetben történtek ismeretére. Szóval elolvastam. És a Futótűz is olyan gyorsan elrepült, mint Az éhezők viadala. No ezzel nem azt mondom, hogy 400 oldalasnak kéne lennie, mert isten ments', tökéletes hosszúságúak, de ott van bennem, hogy tovább, tovább, tovább akarom olvasni.
Viszont az előző kötettel ellentétben, itt nekem már volt pár kisebb gondom, de vágjunk is bele!


Megnyertük a Viadalt, mindennek szépnek és jónak kéne lennie, csak nem Collins Panemében. Ahogy a fülszövegből is kiderül, lázongani kezdenek az elnyomott körzetek, és ezért ki mást, ha nem Katnisst hibáztatnák?
A könyv első fele nem igazán izgalmas. Lassú felvezetésnek mondanám, egy-két elejtett információ morzsával.
Bár nem izgalmas, azért érdekes, mert újabb dolgokat tudunk meg a panemi szokásokról és miegyébről.
A szerelmi szálakba is belegabalyodunk; én személy szerint Peeta oldalán gabalyodtam ki, hehe.
Tehát ez egy kicsit furcsa volt nekem, Collinstól azt szoktam meg, hogy a sztori csak pörög és pörög, most viszont lejjebb vette a sebességet.
Ezenkívül ami valami hihetetlen módon irritált, és ez a fordítás hibája, az eredeti nem ilyen, az pedig a szleng.
Az első könyvben egy fia szlengszóra nem emlékszem, itt meg egymás hegyén-hátán. Persze, a szleng nem rossz, de csak a megfelelő helyen és időben. Panemben, Katniss szájából ezek nem jók. Egyszerűen idegennek tűnik, mintha random beledobált volna pár szót viccből a nyomdász. Remélem a harmadik rész fordításában ez már nem jelenik meg.


Na, de a szleng-sokkon éppen túltéve magamat, Collins egyszer csak a képembe vág egy fordulatot. És hűűű. Onnantól látástól-vakulásig olvastam, vagyis inkább a könyv végéig. Nem vakultam még meg.
Ezután meg úúúú és áááá, csak zajlanak az események, kapkodtam a fejem, hogy "Nem igaz! Ilyen aztán nincs, elutasítom, elutasítom, I'M PEETA MELLARK'S GUARDIAN ANGEL, YOUR ARGUMENT IS INVALID".


Collins fantáziája kegyetlen és határtalan. A szerelem szempontjából még mindig nem esik át a ló másik oldalára, a jelen idő még mindig nem zavar, a karakterek fejlődnek és szépek.
Katniss és Peeta nekem örök kedvenceim maradnak, nagyon szeretem a karakterüket.
Gale-ről még mindig olyan keveset tudok, hogy nem tudom közel érezni magamhoz, és Katniss-szal sem igazán tudom elképzelni.
A mellékszereplőgárda (hahó, Pike! itt a példa!) egyszerűen zseniális, és nem csak a régi ismerősök köszönnek vissza (Prim, Haymitch, Cinna stb), hanem újak is érkeznek. Finnicket említeném meg, mert őt nagyon megkedveltem, már van is egy teóriám a harmadik résszel kapcsolatban, és Finnick is fontos szerepet tölt be benne.
Itt megjegyezném, hogy Collins névválasztásai olyan szinten zseniálisak, hogy az elmondhatatlan. Mindenkié különleges, beszédes és gyönyörű.


És kérem szépen, Rachel Caine, így kell függővéget írni! Hogy az olvasó a falhoz akarja csapni a könyvet. Hogy a következő részt követelje napokig. Hogy az agya azon kattogjon, ezután mi történhet még?
Annyi biztos, hogy izgalmas harmadik rész elé nézünk. Nem hiszem, hogy Panem hirtelen felvirágozna és minden csudijó lenne, mert azért egy ilyen disztópiás világot egy rész alatt helyre rakni elég nagy botorság lenne, arról nem is beszélve, mennyire hiteltelen.
November17November17November17November17November17 óóóó hol vagy már?




Kedvenc karakter: Katniss, Peeta, Finnick, Haymitch
Nagyon nem kedvelt karakter: -
Ami tetszett: a világ, a karakterek, a cselekmény, a szerelmi szál, a függővég
Borító: 5/5
Történet: 4,5/5
Karakterek: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Agave. 2010


Spoileres!!! rajongói előzetes

Aprilynne Pike: Szárnyak (Wings)

„Aprilynne Pike első regénye, a Szárnyak, egy első könyves szerző bámulatos bemutatkozása. Az általa életre keltett mesevilág leleményességével csak a történetben elhelyezett csavarok bája veszi fel a versenyt.” – Stephenie Meyer, a Twilight saga szerzője

Mágia és összeesküvés, szerelem és veszély – ebből a nagyszerű regényből kiderül, hogy eddig szinte semmit sem tudtál a tündérek világáról.

Na, hát az biztos, hogy ez olyan "tündéreket" mutat, amiről még életedben nem hallottál.
Több rosszat olvastam róla, mint jót, de ennek ellenére próbáltam pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, mert példának okáért sok rosszat írtak a Csitt, csitt-ről is, nekem pedig egészen tetszett. Viszont ez a könyv számomra egy nagy, nagy NEM.


"Bámulatos egy első könyves szerzőtől."  olvashatjuk a borítón Stephenie Meyer ajánlását. Úgy állunk, hogy Meyer nénit igen megszerettem A burok után, és őszintén kíváncsi vagyok, miért mondta ezt erről a könyvről. Ha bámulatos első könyvet akar olvasni - és hogy témában maradjunk, tündéreset -, akkor valaki a kezébe nyomhatná Melissa Marr Tündérvilágának első részét. Az sem tökéletes, na de első könyves írónőhöz képest kifejezetten remekül sikerült. Azonban merüljünk el jobban a Wings-ben.


FIGYELEM! Aki nagyon szereti, az inkább csukja be a szemét, és szépen ugorja át ezt a bejegyzést. [szarkasztikus lehetek]
EZENKÍVÜL! Pike "világával" kapcsolatban nyílt lapokkal fogok játszani, vagyis, A KÖNYVBEN SZEREPLŐ TÜNDÉRKÉK VILÁGÁRA ÉS MŰKÖDÉSÉRE SPOILER VESZÉLY ÁLL FENN! Én szóltam.


Két darab (na jó, legyen három) pozitívumot tudok megemlíteni a könyvvel kapcsolatban. Az első a szép borító. Mert az, szép és figyelemfelkeltő, noha egyben csalóka is, főleg a címmel párosítva. Ha ránézünk,  óhatatlanul is az első gondolatunk, hogy azok ott szárnyak, és mivel a címe is Szárnyak, akkor tuti repkedő tündérekről fogunk olvasni. Kutyafülét habbal meg cseresznyével. A cím ennél jobban nem is lehetne idegen a könyvhöz. Komolyan, semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Mert itt a tündérek aztán nem repülnek, de erre majd később kitérünk.
A második pozitívum, hogy miután 200-220 oldalon keresztül a nagy semmiről olvashatunk, végre ténylegesen történik is valami, ami picit felkelti az érdeklődést.
A harmadik pedig, hogy az alapjáraton üresfejű és buta főhősnőnkről kiderül, hogy valójában rendelkezik ám aggyal, csak lusta, vagy épp nem akarja használni.


Most pedig következzenek a negatívumok, amik sajnos sokan vannak.
Első és egyik legnagyobb problémám, hogy olyan volt, mintha a Twilight tündéresített változatát olvasnám. Biológia órák tömkelege, amin véletlenül a helyes és nagyon okos, intelligens, biológus zseni srác a padtársunk, David. Természetesen a romantikus jelenet az erdőben el nem maradhat vele.
A másik - misztikus - oldalon áll Tamani, akinek az arca tökéletesen szimmetrikus és gyönyörű, na meg rejtélyes és vele játszódik le egy ominózus rétes jelenet is. No meg persze tudja a főhősnő (Laurel) égető kérdéseire a választ, amiket miután elmond neki, a  csaj nem képes elhinni. Ami elég abszurd, hiszen egy virág nőtt a háta kellős közepére, innentől már csak egy lépés, hogy létezik az emberen kívül más faj. De ez bizonyára csak az én nézőpontom.


Tehát mint említettem párszor, Laurel egyszerűen buta. Kevés nála rosszabb főhősnővel találkoztam eddig.
Azonban mindannyian tudjuk, hogy az idegesítő főhősöket kompenzálni tudja pár remek mellékszereplő. Nos, itt a mellékszereplőgárda konkrétan nulla.  Még a könyv elején Pike elénk rak egy tucat gyereket, hogy na, ők itt David barátai, nosza ismerkedj meg velük, Laurel! Aztán ebből az egész baráti körből David és Chelsea marad meg "barátnak", ők fognak még később is színre lépni. Majd David óh-életem-nagy-szerelme lesz, vagyis mínusz egy barát, maradna Chelsea.
Maradna, mert hiába szerettem őt (ő volt az egyedüli, akivel igazán szimpatizáltam!), ha 4 jelenete volt, akkor sokat mondok. Végül is igaza van Pike-nak, minek kellenek egy tinédzser lánynak barátok? ÉRTELMES barátok? Sőt, kinek kellenek mellékszereplők? Fölösleges mind. *szarkazmus*


A cselekményről nem sokat tudok mondani, mert igazából alig van miről beszélni. A mitológiája abszolút össze van kutyulva, még Arthur király meg Excalibur is van itt.
Na, és most itt kitérnék a címre és borítóra. Szárnyak. Általános kép a tündérekről, hogy van szárnyuk. A könyv címében is benne van, sőt a fülszövegben odaírják, hogy tündérekről fogunk olvasni. Erre minden várakozást ledöntve, növényeket kapunk. Két lábon járó, beszélő virágokat. Akiknek a hátára virág nő, és azzal szaporodnak, szexelni meg csak kedvtelésből szexelnek (milyen szép példát mutathat ez mondjuk egy 13 éves gyereknek...). Nem is akarom ezt tovább ragozni, számomra ez a tündérmitológia megszégyenítése. Legalább ne tündéreknek hívná őket.


Viszont ami a legjobban felháborított, az az, hogy tömve van logikai bakikkal. Pedig Pike hálát rebeg a szerkesztőjének a köszönetnyilvánításban, de azért valaki a körmére nézhetne annak a szerkesztőnek.
Lehet, hogy csak én emlékszem rosszul a nyolcadikos biosz tananyagra, és az elmúlt másfél év vágyakozása az orvosi egyetem után is csak légből kapott hülyeség volt, és valójában nem hogy a neurológiáról nincs fogalmam, de alapvető létfunkciók működésével kapcsolatban is tévhitben élek, DE!
Tudtommal, mi, emberek, belélegezzük a levegőt, ami nagyrészt nitrogénből, kevesebb résznyi oxigénből és egyéb gázokból áll. A tüdőnkben gázcsere megy végbe, vagyis a szervezetünk felveszi az oxigént, a szén-dioxidot pedig leadja.
Erre jön Pike, és a 164. oldalon ezt akarja velem elhitetni: 

"...tartsd vissza a lélegzetedet tíz másodpercig, hogy a tüdődnek legyen elég ideje szén-dioxiddá alakítani..."

Egy ekkora bődületes hülyeséget, kedves szerkesztő, nem szabad kiadott könyvben benne hagyni. Ezért fizetnek, hogy többek közt az ilyen baromságokat kiszűrd.  


Mindent egybevetve, a sok remek YA fantasy (és ebbe beleértvén Melissa Marr Tündérvilágát is) után ez nagyon gyatra volt. Első könyves írótól is. Unalmasnak és tündér-megszégyenítés-nek mondanám. (De azért igen, el fogom olvasni a következő részeket, mert persze sorozat ez is. Az a fránya divat...)




Kedvenc karakter:  Chelsea

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Laurel

Ami nagyon tetszett: -

Borító: 5/5

Történet: 2/5

Karakterek:  1/5

Összességében: 2/5

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2010

Excuses, Excuses...

Eltűntem cirka egy hónapra. Ennek oka rettentően egyszerű: alig volt időm, kedvem aztán meg még inkább nem. Olvasni olvastam, csak írni nem voltam képes róluk. De azért örömmel vettem észre, hogy voltak rendszeres látogatók, érezzétek most hát a szeretetem, ami felétek szárnyal! :D

Úgy állunk, hogy most írtam a Wingsről. Tarsolyomban lapul a Szent Johanna gimi 5. része, de erről csak október vége-november eleje körül fogok írni, mert akkor újraolvasom majd.
Ma fejeztem be Suzanne Collins Futótüzét, arról holnap már szándékozom írni.
Olvasás alatt van Clare-től a Clockwork Angel, és emellett még van elég saját és könyvtári könyvem is.
Úgyhogy igyekszem újra beindítani szépen a blogot (: