Utazzunk a Maximmal

A Maxim Könyvkiadó Kft egy 1999-ben alakult kiadó, fő profiljuk tankönyvek, segédtankönyvek és nyelvkönyvek kiadása. Azonban nem olyan régen újabb úton indultak el könyvkiadás terén. A Dream válogatás keretében a legkülönfélébb, külföldön már sikert aratott regényeket hozzák el a magyar olvasóknak.
Eddig én csak nyelvkönyvek szintjén találkoztam a kiadóval, és abszolút pozitív élmény volt. A középfokú angol nyelvvizsgámra való felkészülésben két könyvük is sokat segített (Kérdések és válaszok angol nyelvből, Angol nyelvtan 222 pontban), melyeket bátran ajánlok mindenkinek.

A fentebb említett új válogatásban eddig egy könyv jelent meg 2011-ben, Cynthia Hand: Angyalsors (Unearthly) című regénye, amely egy trilógia első része. Angyalos YA fantasy, még sajnos nem került terítékre nálam, de már régóta tervbe van véve. Könyvesboltban már találkoztam vele, nagyon igényes és szép kiadás, és teljesen reális az ára is. Itt az előzetesét tekinthetitek meg
Ennek a trilógiának érkezik a második része 2012. szeptember 18-án Angyalfény (Hallowed) címen, 416 oldalban, keménykötéses formában.


Előzetes és a fülszöveg: 

Clara Gardner hónapokon át készült arra, hogy a valóságban is szembenézzen a látomásából ismert erdőtűzzel, azonban a végzetes napon hozott döntésével önmagának is sikerül meglepetést okoznia. A feladatot közel sem olyan egyszerű végrehajtani, mint ahogy gondolta, most pedig a Tucker iránt érzett szerelme és a Christianhez fűződő bonyolult érzelmei között őrlődik. Emellett egyre mélyebbre száll a részangyalok világában, a Fehér Szárnyak és Fekete Szárnyak közötti harcban, ráadásul szembe kell néznie egy szörnyű ténnyel: valaki, aki közel áll hozzá, hónapokon belül meg fog halni. A lány jövője csupa kérdőjel, egy dologban azonban biztos: a tűz csupán a kezdet volt.
Cynthia Hand a népszerű Angyalsors trilógia második regényében fokozza az első részben elkezdődött izgalmakat. A lendületes stílus, a mozgalmas cselekmény és a meglepő befejezés garantálják, hogy az ifjúsági fantasy rajongói a második regényt is a szívükbe zárják.
A trilógia harmadik része 2013 őszén fog megjelenni Angyalvágy címmel.


Egészen más irányt vesz most a barangolásunk, pontosítva a II. világháború idejére tekintünk vissza Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény (Between Shades of Grey) című történelmi YA regényében. Good Reads-en 4,32-es átlaggal rendelkezik. Lisa Schroeder így vélekedett róla: "Micsoda szívszorító olvasmány. Ez a könyv maradandó nyomot hagyott bennem."
Sok más II. világháborút feldolgozó könyvvel ellentétben ez nem Németországra és a zsidókra koncentrál. Az írónő a balkán országok a világ számára feledésbe merült hányattatásainak egy szeletét dolgozza föl.
Mindenki figyelmébe ajánlom ezt a videót az írónővel: LINK
Megjelenés: 2012. szeptember 18.
Borító: keménykötés
Oldalszám: 344
Fülszöveg:



Eltűnődtek-e valaha is, mennyit ér egy emberi élet? Aznap reggel az öcsémé egy zsebórát ért.


1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába küldik őket. Lina apját a családtól elszakítva viszik el, és halálra ítélik egy munkatáborban. Minden elveszett.
Lina félelmet nem ismerve küzd az életéért, és megfogadja, hogy ha életben marad, a családja és a hozzájuk hasonló ezrek iránti nagyrabecsülésből az átélt szörnyűségeket írásban és művészeti alkotásokban örökíti meg. Mindent kockára tesz, hogy a művészetével üzenjen, mert azt reméli, hogy alkotásai eljutnak az apjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja él.
Lina és családja hosszú és szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erejük, szeretetük és reménykedésük segít nekik minden napot keservesen túlélni. De elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?
A magával ragadó, gyönyörűen megírt, valós alapokkal rendelkező regény egy tizenéves lány szemszögéből a II. világháború kegyetlenségeit mutatja be, annak a több százezer embernek a sorsát, akik a balti államokban végzett sztálini tisztogatásnak estek áldozatul. A rabul ejtő történet a fiatal olvasóknak feledhetetlen élményt kínál, hiszen az emberi lélek csodálatos
természetéről, reményről, szenvedésről, összetartásról és kitartásról szól. A könyv pillanatok alatt a New York Times ifjúsági sikerlistájának az élére került.


Még mindig maradunk a múltban, de azért közelebb kerülünk az általunk ismert jelenhez. Jay Asher és Carolyn Mackler közös regénye is érkezik hozzánk, melynek címe Kezünkben a jövőnk (The Future of Us). A 356 oldalas könyvet kartonált formában foghatjuk majd a kezünkbe 2012. szeptember 18-án először. Jay Asher neve ismerős lehet a Tizenhárom okom volt... című YA regénye kapcsán, mely igencsak megosztotta az olvasókat. A Kezünkben a jövőnk GR átlaga: 3,54.
Előzetes és fülszöveg:


1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok voltak, és a legjobb barátok is. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük, amikor Josh családja postán megkapta az Amerikai Online Cég (AOL) CD-jét, és az édesanyja átküldte Emmához, hogy a lány feltölthesse az anyagot az új számítógépére. Amint bejelentkeznek, automatikusan a Facebook oldalára lépnek be – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Legnagyobb döbbenetükre feltárul előttük a tizenöt évvel későbbi életük. Később valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük is megváltozik. Miközben az életükben bekövetkező eseményeket próbálják feldolgozni, kénytelenek szembenézni azzal, mit csinálnak jól és rosszul – a jövőben.
A nagy sikerű Tizenhárom okom volt... szerzőjének új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és bebizonyítja, hogy minden döntésünk hatással van az életünkre. Facebook-függőknek kötelező olvasmány!


A kiadó következő regénye kapcsán hatalmasat ugrunk vissza az időben, és Ázsia felé vesszük az irányt. Alice Hoffman: Galambok őrzői (The Dovekeepers) című műve 2012. október 18-án fog megjelenni, 512 oldalas és keménykötésű lesz. Nagyon érdekes és egyedi történetnek tűnik, mindenképpen el fogom egyszer olvasni.


Előzetes és fülszöveg:

Az időszámításunk előtti hetvenedik évben kilencszáz zsidónak hónapokig sikerült feltartóztatnia a római seregeket a júdeai sivatagban, Maszadában. Az ókori történész, Josephus szerint két nő és öt gyerek élte túl a rómaiak mészárlását. Ez a történelmi esemény adja a hátterét négy különleges, érzékeny nő lenyűgöző történetének, akik mind más úton érkeztek Maszadába. Yael édesanyja szülés közben életét vesztette, amit az apja soha nem tudott megbocsátani. Revka, a néha pék felesége végignézte, ahogy a római katonák brutálisan meggyilkolják a lányát, ráhagyva unokáit, akik a szörnyűségek hatására
megnémultak. Aziza egy harcos lánya, akit fiúként neveltek fel, rettenthetetlen lovas és ügyes mesterlövész. Shirah az ősi mágia és gyógyítás mestere, hátborzongatóan éles elméjű, erős asszony.
Miközben a rómaiak egyre közelebb érnek, négy rendkívüli, bátor nő élete kereszteződik az ostrom kétségbeesett napjaiban. Valamennyien galambtartók és valamennyien titoktartók – kik ők, honnan jöttek, ki nemzette őket és kiket szerettek.
Alice Hoffman a New York Times bestseller szerzője, eddig négy regénye jelent meg magyarul. A Galambok őrizői különleges alkotás. Az írónő a markáns karaktereket új, tőle szokatlan helyszínnel ötvözi – a gyönyörű nyelvezet és a könnyed, elringató történet azonban a régi. Finom mágikus utalások színezik szokatlan asszociációkkal fűszerezve, így az olvasók bátran szabadjára engedhetik a képzeletüket.



A maradék 4, szintén ősszel megjelenő könyvről egy másik bejegyzésben olvashattok majd.

Alkyoni Papadaki: A Hold színe

Rendkívül egyedi élmény volt ezt a könyvet olvasni. A történetét nem igazán tudom értékelni, kicsit összefolyt, a jó részére nem is emlékszem. Teljesen más szempontból kell ezt megközelíteni, és úgy már sokat fog adni. Nagyon szép gondolatokat tálal gyönyörű köntösben. Öröm olvasni a hasonlatokat, metaforákat. Ezért nem is kritizálós bejegyzés lesz, hanem idézetes. Beszéljen magáért a könyv, és ki-ki eldönti, hogy kíváncsi-e a többire.


-Tudod, hogy elfáradok vasárnaponként? - szólalt meg váratlanul a cseresznyefa. - Jönnek a srácok és csimpaszkodnak az ágaimon, akár a madarak. Ma Fotisz is itt volt. Álló reggel aranybogárra vadászott, hogy a kishúgának adja.
-Mi az a vasárnap? - kérdezte kíváncsian a csillag.
-Hm. Egy aranyszárnyú bogár a Fotisz kezében. Egy ládafiába rejtett könnyes zsebkendő, a Deszpina nagyanyjáé. Egy papírcsónak, amit egy kisfiú a patakban felejtett. Egy vörös szegfű a magány kihajtott gallérján.
-Milyen szomorú a vasárnap!-mondta elgondolkozva a csillag.
Pislantott egyet, és bebújt az éjszaka szemhéja alá.


– Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Az kérdeztem, milyen színű a szomorúság? 
– Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék. 
– Az álmoknak is van színe? 
– Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. 
– Milyen színű az öröm? 
– Fényes, kis barátom. 
– És a magány? 
– A magány az ibolya színét viseli. 
– Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. 
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. 
– És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? 
– Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolta a fa. 
– Na és a szerelem? 
– A szerelem színe a telihold. 
– Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a holdéval! – mondta a csillag. 
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett.

-Jaj, anyám! Szenvedtünk. Semmi több. Mi a mi örömünk? Mi az élvezetünk?
-Majd megjönnek azok is. Minden megjön a maga idejében. Ne csukd be a lelked ajtaját, az Isten áldjon meg! Az öröm is vendég. Ha elreteszelve találja az ajtót, szaladhatsz utána.


A cseresznyefa meg a dohányföld szélén az éjszakának énekelt, és csillagokba szeretett bele.


Akadnak néhányan... Ott, közel az éjszaka tetejéhez, akik előkapnak egy öreg fésűt a lelkükből, cigarettapapírt tesznek rá, és úgy kezdenek énekelni az Istennek.
Akadnak néhányan... Ott, az éjfél közelében, akik körmükkel kaparják a sötétséget, hogy némi fényre leljenek.
Ők ismerik az ösvényt. Ők jól ismerik a titkokat.
Ne sajnáld a fiút! Régi fésűt és cigarettapapírt tart a lelke belső zsebében. Ujjaival az égen kapirgál.
Hagyd őt!


Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag.
A fa éppen leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte:
-Nem... nem. Nem annyira ritkák.Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - a szív ügye.
- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
- Hagyjál, most álmos vagyok.
-Mesélj! - erősködött a csillag. - Mesélj róluk.
- Egy fahéjas kalács nagyanyó ráncos kezében. Egy pár sportcipő Fotisz ágya alatt. Egy kagylóhéj Angeliki álmaiban... Egy masni a hold színével... Jó éjszakát! Ma este nagyon álmos vagyok.
- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
- Szeretlek! Nagyon!
- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.
És fejest ugrott, csakhogy fennakadt a hold szempilláin.


– Nem félsz a haláltól? 

– Mindenesetre ma élek. Tudod, milyen fontos ez? Most együtt vagyunk! Megszorítom a kezedet, és a szemedbe nézek. Sose engedd, hogy a jelen túllépjen rajtad. Ne hagyd, hogy az élet kifolyjon az ujjaid között, mint a homok. Élj! Érted? Élj! Ne hallgass azokra a kishitűekre, akik a jelent zálogként adják a holnapért. A jelen a tiéd, barátom. Becsüld meg!


- Ne ragassz címkét az emberek hátára, barátom! Némelyik lelkében elmérgesednek a sebek. Legyél elnéző velük. Ne ingereld őket! 
(...)
- Sebzett lelkű. Ítélkezés nélkül nyújts kezet a másiknak.Készíts neki helyet a szívedben, hogy megpihenhessen. Hogy igyon egy korty vizet. Ezen a világon, fiatalember, mindenből kivesszük a részünk. Jut az örömből, a hibákból, a kiúttalanságból. Téged is elérnek majd ezek, s lesz, amibe beletörik a bicskád. Na, de ez nem azt jelenti, hogy vége a világnak. Én öreg vagyok, ám még mindig követek el hibákat. Az életre nincs recept.


- Hm. Hallgass ide, ifjú legény! Ámbár biztosan tudom, hogy amit mondok, az elszáll a széllel. A szerelem nem más, mint játék. És te nem ismered a játékszabályokat. Ne adj oda mindent! Engedd, hogy ő találja meg benned, amit keres. Engedd, hogy kopogtasson nálad. Ha már az elején túl mohón nyitsz neki ajtót, belép a lelkedbe, sétálgat egy kicsit, aztán elmegy.


- Ne keseredj el! - mondta, és a szeme könnybe lábadt. - Az élet szép. Higgy nekem. Megéri, hogy megszüless, még ha fájdalmas is olykor. Értelek én. Azt hiszed, nem értelek? De mindig tartsd eszedben, kis barátom, hogy holnap megvirrad, és új nap kezdődik. Az élet sehol nem áll meg. Ne zavarjanak össze azok a nyomorultak, akik úgy meghúzzák a lelküket, mint a hátizsák száját. Az ember olyan, mint a fa. Virágzik, gyümölcsöt hoz, lehullatja a levelét, aztán kezdi elölről. Most vihar dúl benned, és nem értesz semmit. De azért jegyezd meg, amit mondtam.




Holnap új nap virrad, fiam. Mosakodj meg, igazítsd el a hajad, dúdolj egy kis dalt, és indulj. Semmi mást nem mondhatok. Olyan régóta élek ezen a földön. Sose tagadtam le a hibáimat. Nem szeretem a tökéletes embereket. Megéri, hogy bura alatt élj, csak mert attól félsz, hogy megsebesülsz? Van értelme lakat alá zárni a lelkedet, csak azért, nehogy kirabolja valaki? Éld az életet, ahogy neked tetszik. És amikor mélyre kerülsz, legyen bátorságod kimondani: Csak azért sem adom fel! Kezdem elölről! Semmi nyavalygás vagy siránkozás! Az élet szép, fiatalember, feltéve, hogy éled. Amikor vele együtt haladsz. Néha sárban, máskor meg rózsakertben. Őrizd meg az emlékeidet, és lépj tovább… Bolyongás a létünk ebben a világban. Bolyongás ég és föld között.

- Mondjak valamit, öregem? A Föld valamikor egy gyönyörű bolygó volt, amit úgy lerombolt az ember, hogy a megsemmisülés felé halad. A levegőben méreg van, amit belélegzünk. Akadnak őrültek, akik bármikor készek elpusztítani minket. Ott van a képmutatás. A hazugság. Ha te mindezzel rendben vagy, undorodom az ízlésedtől.
- Ki mondta, hogy rendben vagyok? Harcolok ellenük. Igen. Nem adom meg magam.
- Legfeljebb pofára esel.
- Ahogy már sokszor estem. De megélek majd néhány órát vagy percet, amire azt mondom, megérte.


A BAKANCS...
A bakancs két számmal volt nagyobb a méreténél.
A magány...
A magány két számmal volt nagyobb annál, amit elbírt


A kutyafáját, de rövid az élet! - súgta a vén Gedeon Fotisznak, miután visszatértek a temetésről.-  Annyira rövid! Arra sem elég, hogy saját magadat megismerd.Még arra sem, hogy betelj azzal az édes várakozással, mellyel várod azt, amiről tudod, hogy sosem fog eljönni...


Az élet azokat szereti, akik az utcasarkon virággal a kezükben várnak rá. Lehet, hogy térdre kényszerít, hogy meghurcol, hogy összevérez. Ám legyen! Attól még nem dől össze a világ. Az embernek ez a sorsa. Mindig eljön a te időd, amikor talpra állhatsz. Csak a szobrok nem hajolnak.


Nem felel már meg nekem ez a város. Üressé tesz.


A halottak iránt érzett bánat elcsitul valahol a lelkedben. Kíméletesebb, mint az élet okozta fájdalom.


Viszont... sokszor, amikor felébredek reggel, annyira frissnek érzem magam, mintha teljesen rendben lennék. Mintha az a temérdek szerencsétlenség, ami elfojthatná az életkedvet bennem, meg se történt volna...

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa (A Place Called Here)

Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.
Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.
Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.


A legelső könyv, amit Cecelia Aherntől olvastam, az Ahol a szivárvány véget ér volt. Az a regénye tetszett a megszokottól eltérő formája ellenére, könnyed hétvégi olvasmány volt. Nagyon élveztem, ahogy az írónő kézen fogva vezetett végig minket Rosie életén. Nagyon romantikus volt, néha már-már szappanopera jellegbe csapott át, de ezt akkor és ott elnéztem, mert valahogy működött.
Aztán egyszer belefutottam ebbe a könyvtárban. Először a gerincének a színe tűnt fel, majd meglepve nyugtáztam, hogy bizony ismerem az alkotót. A címe megtetszett, kölcsönöztem is rögtön. A fülszöveget már a buszon ülve olvastam el, és nagyon megfogott. Ugyanakkor nem tudtam, mire számítsak. Az első könyvem tőle jószerével a romantikára épült, ez pedig egy kicsit fantasy jellegű, nyomozós is, és nem hangsúlyos a szerelem. Őszintén kíváncsi voltam, hogy vajon hogy fog ez alakulni, vajon mennyire sokoldalú Cecelia Ahern?

Szerintem remekül teljesített, nagyon élveztem a könyvet végig. Én mindig azt mondom, hogy egy regény legfontosabb eleme a főszereplő/mellékszereplők. Még ha a cselekmény nem is pörgős, izgalmas, csavaros, egy jól kidolgozott karakter kedvenccé tehet egy adott könyvet. A Talált tárgyak országában a főszereplő, Sandy, rendkívül érdekes és figyelemfelkeltő karakter. A kényszerbetegsége az egyik kulcspontja a regénynek. Szerény véleményem szerint a betegség remekül lett ábrázolva, korrektül bemutatott minden ezzel járó kellemetlenséget. Azt, hogy milyen ez Sandynek, hogy tudja, hogy beteg, és jár is orvoshoz, de akkor sem tudja egykönnyen legyűrni a kényszerérzetet. Ugyanakkor abba is betekintést nyerünk, hogy a szülei és hozzátartozói hogyan élik ezt meg, milyen érzéseket váltanak ki belőlük Sandy egyes keresési rohamai. Én nagyon szeretek különböző devianciákról és betegségekről olvasni (természetesen olyan könyveket, amelyekben ezek valósághűen vannak ábrázolva), szerintem nagyon fontos, hogy foglalkozzunk az ilyen dolgokkal is, hogy betekintést nyerjünk ezekbe a helyzetekbe... Mert ki tudja, hogy az élet mikor sodor olyan körülmények közé, ahol talán kamatoztathatjuk a tapasztalatainkat?

Nagyon tetszett, hogy nem egy szálon - Sandy szemszögéből - futottak a történések. Nagyon érdekes volt minden egyes történetfonal, bár csavarosnak nem mondanám. Elég kiszámítható volt, hogy mi fog történni az egyes szálakon, de ettől függetlenül engem a miértek érdekeltek, úgyhogy fenntartotta a figyelmemet.
A visszaemlékezések sem lógtak ki a regényből, pontosan azt a pluszt adták hozzá, amit el is várunk az effajta epizódoktól.

Aztán nem mehetünk el szó nélkül a történet fantasy ívét adó Talált tárgyak országa mellett sem. Mindenképpen azt kell mondanom, hogy ez volt az egész történet során a legérdekesebb. Minden eltűnt dolog egy helyen... Régi ismerősökre, tárgyakra bukkanhatsz. Rettentően érdekfeszítő volt számomra végigkövetni, hogy Sandy miképpen fedezi fel ezt a világot, hogyan viszonyul az ott megismert emberekhez és azok életviteléhez.

Ebben a könyvben Sandy kényszerbetegsége és a nyomozás kerül inkább előtérbe, de egy bizonyos szinten a romantikus szál is megjelenik. Szerintem pont megfelelően lett kivitelezve, nem lett aránytalanul nyálas-maszlagos, hanem pont beleillett a regénybe.
Ezenkívül meg kell jegyeznem, hogy a stílus könnyed volt, sodró és élvezetes. Szépen ír Ahern, élvezet volt olvasni a sorokat. Ez számomra abszolút megmutatta, hogy az írónő igenis sokoldalú, úgyhogy szívesen fogok még olvasni tőle, ha alkalmam nyílik rá.

Kedvenc szereplő: Sandy
Nagyon nem kedvelt karakter: -
Ami nagyon tetszett: a fantasy szál, Sandy karaktere
Borító: 5/5
Karakterek: 5/5
Történet: 4,5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Atheneum, 2010

Richelle Mead: A halál csókja (Shadow Kiss, Vampire Academy #3)

Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett.
Rose nehezen összpontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére  tört.
Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtukon kívül utat nyitnak a Szent Vlagyimir Akadémiára a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar.




Ééééés igen, előjegyzéssel sikerült levadásznom a könyvtárban ezt a részt is (bezzeg miután visszavittem, ott állt vagy 2 hétig, mire megint kölcsönözték...)! Bár azt nem tudom, hogy mi lesz a többi résszel, mert az Miskolcon már nincs bent egyik könyvtárban sem, ha jól tudom. Ennek könyvtárközi kölcsönzés szaga van, na, majd ha lesz pénzem, megejtjük. :D Addig is íme a véleményem a harmadik részről:

Imádtam! Ez a rész eddig a kedvencem, annak ellenére, hogy itt is akadtak hibák, meg finoman és nőiesen Thor kalapácsával törte össze Richelle Mead a szívemet. 

A fülszöveg egy meglehetősen izgalmas történetet ígér, amit meg is kapunk. Annak ellenére, hogy a cselekmény még mindig elég kiszámítható, ahogy az első kettő is az volt. Azonban ettől függetlenül faltam az oldalakat, mert érdekes és valami módon izgalmas volt a sztori.
A fülszöveg ezenkívül elhinti a várható harcok információját, amik szintén nagyon tetszettek. Remek harcleírások kerültek a lapokra, és szerintem részben ettől volt végig izgalmas is a könyv az átlátható cselekmény ellenére.

A szereplők jellemében szerintem beállt elég sok változás. Christian például nagyszerű karakterré nőtte ki magát, és nagyon meg is kedveltem. Ezzel szemben Lissa számomra még mindig bosszantó. Nekem úgy jött le, mintha Mead valami eszméletlen jó kislánynak akarta volna beállítani, közben meg baromi önzőnek hat az egész csaj. Eddie az előző részben bár keveset szerepelt, egészen megkedveltem már akkor, most pedig hozzácsapódott Rose-ékhoz, és Christiannel együtt kedvenc férfi szereplőim lettek.
Tatjanát, miután kiderült, hogy nem lesz semmi vele meg Dmitrijjel, szerettem. Azonban ebben a részben mintha megkergült volna, vagy nem tudom... Már nem találtam annyira szimpatikusnak.
És hölgyeim és uraim, Adrian még mindig nem nyűgöz le. Nem. Dettó ugyanaz a véleményem, mint eddig volt, és már nem nagyon hiszem, hogy ez változni fog. 

Ezenkívül a lényeges, de számomra névtelen főnemesi morák hülyeségéről ejtsünk még pár szót. Ejj, de megcsapkodnám őket... na mivel? Nagy, büdös pontyokkal, úgy van! Ha a hibbant sznobság fájna, ők már rég ordítanának a fájdalomtól...

De evezzünk egy csöppet boldogabb vizekre... Dmitrij. Dmitrij. Dmitrij. Annyira imádom!! Olyan Dmitrij/Rose jelenetek voltak, hogy teljesen szétfolytam, sóhajtoztam meg ilyenek. Imádom a kettejük kapcsolatát, olyan különleges, egyedi és szenvedélyes. Ami számomra még fő pozitívum, hogy a szerelmi háromszögben - eddig legalábbis - Rose nem hezitál, nem játszik a fiúk szívével. DMITRIJ ALL THE WAY!
És és és és és és a vége... HÁT MILYEN VÉG EZ? A sarokban akartam sírni napokig, mert egyszerűen hogy lehet ilyet tenni az én kicsikémmel? :(
Ugyanakkor baromi nagyra értékelem, mert bátor húzás volt, és érdekes történet alakulhat ki ebből. Én azért szurkolok a drágámnak.

Kedvenc szereplő: DMITRIJ, Christian, Eddie
Nagyon nem kedvelt karakter: Lissa
Ami nagyon tetszett: Dmitrij-hez kapcsolódó minden dolog, a harcleírások, a csavar a végefelé
Borító: 5/5
Karakterek: 4/5
Történet: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Agave, 2010