John Green: Alaska nyomában (Looking For Alaska)

Első pia
Első balhé
Első csaj
Utolsó szavak

A tizenhét éves Miles Haltert elbűvölik a híres emberek utolsó mondatai, és unja otthoni biztonságos életét. A középiskola után rábeszéli szüleit, hogy írassák be egy bentlakásos iskolába, mert abban bízik, ettől talán megváltozik addigi unalmas élete. Itt ismerkedik meg Alaska Younggal, az okos, vicces és halálosan szexi lánnyal, valamint Chippel, az ösztöndíjas zsenivel, aki kollégiumi szobatársa lesz.
Százhuszonnyolc nap alatt Miles élete gyökeresen megváltozik, miközben Alaskát önpusztító viselkedése a végső tragédia felé sodorja.

Akik sokat olvasnak, azok már biztos találkoztak olyan könyvekkel. Amiknek nem minden sorával értünk egyet, de mégis szeretjük. Amikre nem mondjuk, hogy tökéletesek, mert mindenben van valami hiba, azonban ezek a nagyon jók közül is egy kicsit kiemelkednek. Olyan könyvek, amiknek a cselekményére nem emlékszünk pár hónap után teljesen tisztán, de nagy vonalakban azért megvan még. Ezek azok a könyvek, amelyek íróinak nem feltétlen a szórakoztatás volt az elsődleges célja. Volt egy üzenetük, valami, amit meg akartak osztani másokkal. És ezt egy történeten keresztül juttatták el végül hozzánk. Szereplőket kreáltak, felöltöztették őket, megtöltötték őket élettel, és ők adták át az üzenetet.

Nem fogok belemenni a könyv elemezgetésébe. Három hónapja olvastam, de akkor, miután bezártam a könyvet az utolsó szó elolvasása után, még akkor sem tudtam volna úgy írni róla. John Green egy zseniális ember, nagyszerű gondolatai vannak, nagyon sokban hasonlít a világnézete az enyémhez, és nagyon hálás vagyok neki ezért a könyvért. Ha maga a történet, a szereplők, minden más katasztrófa lett volna (nem volt az), az alábbi idézet miatt akkor is azt mondtam volna: mindenképpen megérte a ráfordított időt. Újra és újra elolvasnám.

"- Istenem, nem akarok olyan ember lenni, aki csak üldögél, és arról nyavalyog, hogy mi akar lenni. Én egyszerűen csinálni akarom. A jövő elképzelése is egyfajta nosztalgia. 
- Micsoda? - kérdeztem.- Egész életedet labirintusba zárva töltöd, azon töprengsz, hogyan szabadulsz ki egy nap, és milyen nagyszerű érzés lesz. Elképzeled a jövődet, de soha nem valósítod meg. Csak arra használod a jövőt, hogy segítségével elmenekülhess a jelenből."

És még egy magával ragadó idézet, amely már inkább karakterközpontú:

" - Shhh - mondta. - Alszom.Csak így egyszerűen. Százötven kilométeres sebességről a pillanat törtrésze alatt alvásra váltott. Rettenetesen szerettem volna lefeküdni mellé a díványra, átölelni, és elaludni. Nem dugni, mint a filmekben. Nem szeretkezni. Csak együtt aludni, a szó legártatlanabb értelmében. De nem volt meg hozzá a bátorságom, ráadásul tudtam, hogy barátja van, továbbá én béna voltam, ő meg fantasztikus, én reménytelenül unalmas, ő meg végtelenül elbűvölő. Így aztán visszamentem a szobámba, rávetettem magam az alsó ágyra, és arra gondoltam, ha az ember eső volna, én szemerkélnék csupán, de ő maga lenne a hurrikán."

 

Kedvenc szereplő: Alaska
Nagyon nem kedvelt karakter: -
Ami nagyon tetszett: kábé minden
Borító: 2/5 (nagyon nem tetszik, nézzétek meg ezt, ezt vagy ezt. Gyönyörűek.)
Karakterek: 6/5
Történet: 5/5
Összességében: 6/5
Kiadó: Gabo, 2011