2013. december 23., hétfő

James Dashner: The Maze Runner (Az útvesztő) - The Maze Runner I.

Thomas egy hideg, sötét liftben tér magához, s az egyetlen dolog, amire emlékszik, az a keresztneve. Nem emlékszik a szüleire, az otthonára, sem arra, hogy hogy került oda, ahol most van. Amikor a liftajtó kinyílik, egy csapat fiú veszi körbe. Úgy, mint Thomas, ők sem emlékeznek arra, hogyan és miért kerültek a Tisztásra. Minden, amit tudnak, az az, hogy minden reggel az Útvesztő kőajtajai kinyílnak, este pedig bezáródnak. Minden hónapban egy új fiú érkezik a liftben. És senki sem akar az Útvesztőben ragadni sötétedés után. 
A fiúk mindennap Futárokat küldenek ki az Útvesztőbe, hogy feltérképezzék a terepet és talán kiutat találjanak, ám dolgukat nehezíti az, hogy a falak minden éjjel mozognak. 
Thomasnak rengeteg kérdése van, a legfontosabb, hogy miért és hogyan kerültek a Tisztásra? Hol van ez a Tisztás? Hogy juthatnak ki onnan?


Őszintén fogalmam sincs, hányszor találkozhattam már a neten böngészve ezzel a könyvvel, és siklottam el felette különösebb érdeklődés nélkül. Aztán mikor kiderült, hogy a szívemhez egyik legközelebb álló színész főszerepet kapott a könyvből készülő filmben, akkor azt mondtam, hogy hát ezt nekem muszáj elolvasni, nincs választásom. Még augusztusban szülinapomra megkaptam Sky-t (az én kicsi Kindle-m becses neve :D), és a Maze Runner volt az első könyv, amit elolvastam rajta.

Nagyon nagy érdeklődéssel kezdtem neki a könyvnek, mivel volt szerencsém már sok disztópiához, de ilyen alapfelállással még nem találkoztam.
Az egész magával ragadott a legelejétől kezdve, hiszen Thomas lesz a szemünk, fülünk az egész könyvön keresztül, és csakúgy mint neki, nekünk sincs fogalmunk semmiről. Nem tudunk se többet, se kevesebbet mint ő, és így vele együtt fedezzük fel az Útvesztőt, az ottani életet, rendszert.
Thomas remek karakter volt, élvezet volt vele utazni. Sokat nem fejlődött a regény során szerintem, de nem is volt rá szükség, mert annak ellenére, hogy specifikus emlékei a saját életéről nem voltak, a személyisége erős volt. Kíváncsi volt, válaszokat akart, sosem adta fel, ment és ment előre. Szó sem volt olyanról, hogy nyugodjunk bele a helyzetbe, és éldegéljünk a Glade-ben, aztán majd csak történik valami.

Elég fura volt, mikor konstantáltam, hogy bizony kb egy hetet ölel fel a sztori. Többnek tűnt. Az első pár nap hosszúnak tűnt, mert az alatt ismerkedtünk meg az új világgal, de utána ahogy halad előre a sztori, úgy pörögnek fel az események is. Dashner hihetetlen jól festi le nem csak a környezetet, hanem az eseményeket is, nagyszerűen mesél, jó érzékkel adagolja az infókat. Vagy éppen hagy minket a sötétben. Ha jól emlékszem, egyszer történt olyan, hogy Thomas valamire rájött, de arról mi nem tudtunk, és a többiekkel együtt szereztünk tudomást róla. A pontot az i-re mindenképpen az epilógus rakta fel. Wow. Na az ütött, és a falat kapartam a következő részért (amit így 4 hónappal később sem sikerült elolvasni... :( legnagyobb szomorúságomra).

Kifejezetten kedvemre való volt a romantika hiánya. Nem is illett volna ide szerény véleményem szerint, pont így volt jó. Égen-földön egy lány szerepel a regényben, és bár van némi romantikus dolog... jó, ne menjünk bele, kicsit bonyolult, a lényeg, hogy nem csöpög a nyál a könyvből, nem is hiányzott. Felüdülés volt ilyen könyvet olvasni. Lehetséges abszolút élvezhető, izgalmas és eredeti sztorit írni szerelmi háromszög nélkül.
Ezenkívül nagyon tetszett a Glade-szleng. Nem tudom, magyarban ez átjött-e, és ha igen, akkor hogy... De eredetiben nagyon király.

Amellett, hogy izgalmas, nagyon jó kérdéseket vet föl, Thomas példamutató karakter, és ahogy szerintem minden disztópia esetében kéne, több minden rejtőzik a felszín alatt, mint első látásra gondolná az ember.
Összességében nagyon-nagyon tetszett, remek kezdése volt egy trilógiának, a 2. rész már ott csücsül Sky-on, így csak idő kérdése, mikor fogom folytatni ezt a sorozatot.

Kedvenc szereplő: Thomas
Nagyon nem kedvelt karakter: -
Ami nagyon tetszett: a világfelépítés, a vége, az egész hangulata, a történet, meg hát úgy minden
Borító: 5/5
Karakterek: 5/5
Történet: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Delacorte Books, 2009 (Magyar kiadás: Cartaphilus, 2012)

0 megjegyzés: