Elbűvölő, lélegzetelállító történet egy titkos világról, amely egy letűnt kultúra rejtelmeibe, egy japán gésa életébe enged bepillantani. A történet egy szegény halászfaluból elkerülő 9 éves, kék szemű kislányról szól, akit eladnak egy gésa házba. A hű önéletrajzi leírásból tanúi lehetünk élete átalakulásának, miközben beletanul a gésák szigorú művészetébe, ahol a szerelem csak illúzió, ahol a szüzesség a legmagasabb áron kel el, ahol a nő feladata, hogy szolgáljon, és tudásával elbűvölje a befolyásos férfiakat. Átélhetjük a háború okozta változást, amely egy új életforma kialakítására kényszeríti a gésákat, nem hoz szabadságot, csak kétségbeesést és vívódást. 
Azon ritka esetek egyike történt meg velem, hogy előbb láttam az Egy gésa emlékiratai filmváltozatát, minthogy elolvastam volna a könyvet. Ami azt illeti, kétszer is láttam. És mindkétszer teljesen elvarázsolt, lebilincselt és magával ragadott. Az egyike a legnagyszerűbb filmeknek, amiket életemben eddig láttam. Már az első alkalom után megfogadtam, hogy el fogom olvasni a könyvet, muszáj. De valahogy sosem jutottam el odáig, hogy kézbe vegyem. Aztán beiratkoztam a városi - idegennyelvű - könyvtárba, és megtaláltam az egyik polcon. Nem bírtam ott hagyni. Így történt meg, hogy merészen angolul vágtam bele ebbe a kalandba. A lehető legjobb döntés volt.Amint azt a fülszöveg remekül vázolja, ez egy önéletrajzi regény, de sokkal különlegesebb a főszereplő miatt. Japán számomra mindig is egy rejtelmes, csodálatos és lenyűgöző kultúrájú ország volt, nem pedig a Triád egyike, egy gazdasági nagyhatalom. Rettentő kevés ország rendelkezik ilyen mély, kivételes, és európai szemmel furcsának tűnő hagyományokkal, kultúrával. Igen, persze, a magyar kultúra is csodálatos, meg sokra kell értékelni, de a fantáziámat, a kíváncsiságomat jobban megmozgatja a gésák világa, lenyűgöz és elborzaszt.
Chiyo (vagy ha úgy tetszik, Sayuri, a gésa nevén nevezve) nem önszántából lett gésa, a sors kényszerítette ebbe bele, és még így is szerencsésebb volt, mint a nővére. Egy gésának nincs boldog élete, nem engedheti el magát, és ezt már nagyon fiatalon beléjük nevelik. Meg kell felelniük az elvárásoknak, megfelelően kell viselkedniük, nem lehetnek szerelmesek, és a kapcsolataikra leginkább pénzforrásként tekintenek.
Érthető tehát, hogy Chiyo nem igazán akart gésa lenni, de mi más választása volt? Ezenkívül úgy tűnt, a sors semmi mást nem tartogat számára. Azonban Chiyo több hibát is vét, és ez az utolsó reménye is kezd eltávolodni. De találkozik valakivel, aki mindent megváltoztat. Nem tesz semmi különösebben nagy dolgot, de mégis sokat jelent ez a kislánynak, és elhatározza, hogy csakazértis gésa lesz, hogy az Elnökkel újra találkozhasson.
Tehát annak ellenére, hogy a gésáknak nem lenne szabad szerelmesnek lenniük, Chiyo valahogy mégis szerelmes lesz, és ettől is olyan különleges.
Chiyo nagyon intelligens lány, gyönyörű gondolatai vannak. Arthur Golden csodálatos mondatokat írt, lenyűgöző hasonlatokkal fogalmazta meg az érzéseket, gondolatokat, így hozta még közelebb az olvasókat hozzá.Ezenkívül az író kézen fogva vezetett végi a gésává válás rögös útján, ami sokszor volt meghökkentő, elborzasztó, mégis lenyűgöző és érdekfeszítő. A filmen az okiya, a kimonók és a látvány teljesen elvarázsolt, a könyv a részletekre (háttérinfókra, ha úgy tetszik) fekteti a hangsúlyt, részletesen leírja a kimonók anyagát, díszítését, mindent.
Szép és egyben szomorú történet is ez, egy nagyon különleges szerelmi szállal. Habár ha jobban belegondolok, mennyire durva korkülönbség van Chiyo és az Elnök között, akkor kicsit meghökkenek mindig, mert a filmen sem tűnik olyan idősnek, és a könyvben sem figyeltem fel rá különösebben. Néha mintha kicsit hiteltelennek éreztem volna az érzéseiket, hisz' alig ismerték egymást, de összképben viszont imádtam az egészet, mert nagyon megfogott, és átéreztem Chiyo helyzetét..Számomra ez a könyv-film páros az egyik legjobb, mert egyszerűen kiegészítik egymást. Igen, vannak átírások a filmben, de ettől függetlenül remekül követhető, látványos, megkapó az egész. Nem lehet szerintem erre rábélyegezni, hogy a film a jobb vagy a könyv.
Azt viszont megjegyezhetem, hogy nekem a film vége jobban tetszett, mint a könyvé. Nem mondanám el miért, mert azzal lelőném a poént, de én így érzem. :)
Kedvenc karakter: Chiyo (Sayuri), Elnök, Mameha
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Hatsumomo
Ami nagyon tetszett: a gésák világa, a stílusa, a hasonlatok
Borító: 5/5
Karakterek: 6/5
Történet: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Random House Large Print, 2005 [magyar kiadás: Trivium, 2008]
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése