

Amint azt a fülszöveg remekül vázolja, ez egy önéletrajzi regény, de sokkal különlegesebb a főszereplő miatt. Japán számomra mindig is egy rejtelmes, csodálatos és lenyűgöző kultúrájú ország volt, nem pedig a Triád egyike, egy gazdasági nagyhatalom. Rettentő kevés ország rendelkezik ilyen mély, kivételes, és európai szemmel furcsának tűnő hagyományokkal, kultúrával. Igen, persze, a magyar kultúra is csodálatos, meg sokra kell értékelni, de a fantáziámat, a kíváncsiságomat jobban megmozgatja a gésák világa, lenyűgöz és elborzaszt.
Chiyo (vagy ha úgy tetszik, Sayuri, a gésa nevén nevezve) nem önszántából lett gésa, a sors kényszerítette ebbe bele, és még így is szerencsésebb volt, mint a nővére. Egy gésának nincs boldog élete, nem engedheti el magát, és ezt már nagyon fiatalon beléjük nevelik. Meg kell felelniük az elvárásoknak, megfelelően kell viselkedniük, nem lehetnek szerelmesek, és a kapcsolataikra leginkább pénzforrásként tekintenek.
Érthető tehát, hogy Chiyo nem igazán akart gésa lenni, de mi más választása volt? Ezenkívül úgy tűnt, a sors semmi mást nem tartogat számára. Azonban Chiyo több hibát is vét, és ez az utolsó reménye is kezd eltávolodni. De találkozik valakivel, aki mindent megváltoztat. Nem tesz semmi különösebben nagy dolgot, de mégis sokat jelent ez a kislánynak, és elhatározza, hogy csakazértis gésa lesz, hogy az Elnökkel újra találkozhasson.
Tehát annak ellenére, hogy a gésáknak nem lenne szabad szerelmesnek lenniük, Chiyo valahogy mégis szerelmes lesz, és ettől is olyan különleges.
Chiyo nagyon intelligens lány, gyönyörű gondolatai vannak. Arthur Golden csodálatos mondatokat írt, lenyűgöző hasonlatokkal fogalmazta meg az érzéseket, gondolatokat, így hozta még közelebb az olvasókat hozzá.Ezenkívül az író kézen fogva vezetett végi a gésává válás rögös útján, ami sokszor volt meghökkentő, elborzasztó, mégis lenyűgöző és érdekfeszítő. A filmen az okiya, a kimonók és a látvány teljesen elvarázsolt, a könyv a részletekre (háttérinfókra, ha úgy tetszik) fekteti a hangsúlyt, részletesen leírja a kimonók anyagát, díszítését, mindent.

Számomra ez a könyv-film páros az egyik legjobb, mert egyszerűen kiegészítik egymást. Igen, vannak átírások a filmben, de ettől függetlenül remekül követhető, látványos, megkapó az egész. Nem lehet szerintem erre rábélyegezni, hogy a film a jobb vagy a könyv.
Azt viszont megjegyezhetem, hogy nekem a film vége jobban tetszett, mint a könyvé. Nem mondanám el miért, mert azzal lelőném a poént, de én így érzem. :)
Kedvenc karakter: Chiyo (Sayuri), Elnök, Mameha
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Hatsumomo
Ami nagyon tetszett: a gésák világa, a stílusa, a hasonlatok
Borító: 5/5
Karakterek: 6/5
Történet: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Random House Large Print, 2005 [magyar kiadás: Trivium, 2008]
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése