2012. június 9., szombat

Richelle Mead: A halál csókja (Shadow Kiss, Vampire Academy #3)

Rose Hathaway egy hónap múlva tölti be a tizennyolcadik életévét, közeledik nagykorúságának és érettségijének időpontja is. Ez utóbbi feltétele egy kemény, hathetes terepgyakorlat, amit minden végzős dampyr testőrtanoncnak végre kell hajtania egy-egy főnemesi mora vámpír mellett.
Rose nehezen összpontosít feladatára, hisz nem csak elhunyt barátja, Mason jár vissza kísérteni őt, még az a Viktor Daskov is feltűnik, aki korábban Rose barátnőjének, a lélekmágus Lissa Dragomirnak életére  tört.
Ráadásul a főnemesi diákok intrikáikkal akaratukon és tudtukon kívül utat nyitnak a Szent Vlagyimir Akadémiára a gyilkos és kíméletlen élőhalott strigák előtt. Rose körül pedig egyre nagyobb a zűrzavar.




Ééééés igen, előjegyzéssel sikerült levadásznom a könyvtárban ezt a részt is (bezzeg miután visszavittem, ott állt vagy 2 hétig, mire megint kölcsönözték...)! Bár azt nem tudom, hogy mi lesz a többi résszel, mert az Miskolcon már nincs bent egyik könyvtárban sem, ha jól tudom. Ennek könyvtárközi kölcsönzés szaga van, na, majd ha lesz pénzem, megejtjük. :D Addig is íme a véleményem a harmadik részről:
Imádtam! Ez a rész eddig a kedvencem, annak ellenére, hogy itt is akadtak hibák, meg finoman és nőiesen Thor kalapácsával törte össze Richelle Mead a szívemet. 

A fülszöveg egy meglehetősen izgalmas történetet ígér, amit meg is kapunk. Annak ellenére, hogy a cselekmény még mindig elég kiszámítható, ahogy az első kettő is az volt. Azonban ettől függetlenül faltam az oldalakat, mert érdekes és valami módon izgalmas volt a sztori.
A fülszöveg ezenkívül elhinti a várható harcok információját, amik szintén nagyon tetszettek. Remek harcleírások kerültek a lapokra, és szerintem részben ettől volt végig izgalmas is a könyv az átlátható cselekmény ellenére.

A szereplők jellemében szerintem beállt elég sok változás. Christian például nagyszerű karakterré nőtte ki magát, és nagyon meg is kedveltem. Ezzel szemben Lissa számomra még mindig bosszantó. Nekem úgy jött le, mintha Mead valami eszméletlen jó kislánynak akarta volna beállítani, közben meg baromi önzőnek hat az egész csaj. Eddie az előző részben bár keveset szerepelt, egészen megkedveltem már akkor, most pedig hozzácsapódott Rose-ékhoz, és Christiannel együtt kedvenc férfi szereplőim lettek.
Tatjanát, miután kiderült, hogy nem lesz semmi vele meg Dmitrijjel, szerettem. Azonban ebben a részben mintha megkergült volna, vagy nem tudom... Már nem találtam annyira szimpatikusnak.
És hölgyeim és uraim, Adrian még mindig nem nyűgöz le. Nem. Dettó ugyanaz a véleményem, mint eddig volt, és már nem nagyon hiszem, hogy ez változni fog. 
Ezenkívül a lényeges, de számomra névtelen főnemesi morák hülyeségéről ejtsünk még pár szót. Ejj, de megcsapkodnám őket... na mivel? Nagy, büdös pontyokkal, úgy van! Ha a hibbant sznobság fájna, ők már rég ordítanának a fájdalomtól...

De evezzünk egy csöppet boldogabb vizekre... Dmitrij. Dmitrij. Dmitrij. Annyira imádom!! Olyan Dmitrij/Rose jelenetek voltak, hogy teljesen szétfolytam, sóhajtoztam meg ilyenek. Imádom a kettejük kapcsolatát, olyan különleges, egyedi és szenvedélyes. Ami számomra még fő pozitívum, hogy a szerelmi háromszögben - eddig legalábbis - Rose nem hezitál, nem játszik a fiúk szívével. DMITRIJ ALL THE WAY!
És és és és és és a vége... HÁT MILYEN VÉG EZ? A sarokban akartam sírni napokig, mert egyszerűen hogy lehet ilyet tenni az én kicsikémmel? :(
Ugyanakkor baromi nagyra értékelem, mert bátor húzás volt, és érdekes történet alakulhat ki ebből. Én azért szurkolok a drágámnak.

Kedvenc szereplő: DMITRIJ, Christian, Eddie
Nagyon nem kedvelt karakter: Lissa
Ami nagyon tetszett: Dmitrij-hez kapcsolódó minden dolog, a harcleírások, a csavar a végefelé
Borító: 5/5
Karakterek: 4/5
Történet: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Agave, 2010


0 megjegyzés: