2011. szeptember 11., vasárnap

It's been ten years, daddy...

Ez most igazán el fog ütni a blog témájától, akit nem érdekel, tessék csak átugrani (: 


Nos, akik jobban ismernek engem, azok tudják, hogy én gyakorlatilag lélekben már San Diegóban élek. Odáig és vissza vagyok az angol nyelvtől, az angol anyanyelvű országoktól, Anglia és az USA minden álmom színhelye. Ezért számomra is igazán fontos a mai nap, és nagyon megérint.
Mindenhol élménybeszámolókat olvastam, hogy ki mit csinált tíz évvel ezelőtt, és én is szívesen leírnám, hogy milyen jelentéktelen dolgokkal voltam elfoglalva Európa közepén, mikor ez a tragédia történt. A gond az, hogy egyáltalán nem emlékszem semmire, hiszen mindössze hat éves voltam akkor. Mivel keddi nap volt, valamint reggel 8:46 és 9:03, valószínűleg oviban játszottam éppen. Aztán ahogy cseperedtem és egyre közelebb kerültem az egész országhoz, azon kaptam ma reggel magam, hogy az első gondolataim is ekörül forogtak.
Nem szándékozok arról értekezni, hogy miért történhetett ez, hogy az elkövetőkről mit gondolok és hasonlókról. Csupán emléket szeretnék a kis blogomban állítani az áldozatoknak.
Mivel a  10. évforduló van ma, úgy gondoltam, hogy most inkább azokra gondolnék, akik valakiket elvesztettek azon a napon. Akiknek tovább kellett lépniük, feldolgozni ezt az igazságtalanságot és erősnek kellett maradniuk. Nekik most a legnehezebb, hiszen akik akkor elhunytak, már valószínűleg egy jobb helyen pihennek, tíz éve.






It's been a year, daddy. I really, really miss you. Mommy says you're safe now. In a beautiful place called heaven. We had your favorite dinner tonight. And I ate it all up! Even though I don't like carrots. I learned how to swim this summer. And I can even open my eyes when I'm under water. Can you see me? I miss you, daddy.


It's been five years daddy. I'm in fifth grade now. I really like computers but math is hard. Mommy lets me sleep in one of your T-shirts. I think it still smells like you. I don't need to sleep with the light on anymore. I try not to cry, daddy... but it still hurts. I really miss you, daddy. Can you see me?


It's been ten years, daddy. I've started high school. I made the honor roll. I hope you're proud of me. I'm also on the soccer team. Can you see me on the field? I've started thinking about colleges. Do you think I can be a doctor? I know you'll be with me when I'll walk down the aisle. I try not to be sad... but it hurts. I hope you know you're my hero. I love you so much. Can you see me? 
I miss you daddy. I really miss you daddy... I miss you daddy.

~o~

Egy év telt el, apu. Nagyon, nagyon hiányzol. Anyu azt mondja, hogy most már biztonságban vagy. Egy gyönyörű helyen, amit mennyországnak hívnak. Ma este a kedvencedet vacsoráztuk. És mindet megettem/ Pedig nem is szeretem a répát. Idén nyáron megtanultam úszni. Még a szememet is ki tudom nyitni, mikor a víz alatt vagyok. Látsz engem? Hiányzol, apu.

Öt év telt el, apu. Már ötödikes vagyok. Nagyon szeretek számítógépezni, de a matek nehéz. Anyu megengedte, hogy az egyik pólódban aludjak. Szerintem még mindig olyan az illata, mint neked. Már nincs szükségem a lámpafényre alvásnál. Próbálok nem sírni, apu... de még mindig fáj. Annyira hiányzol, apu. Látsz engem?

Már tíz év telt el, apu. Elkezdtem a középiskolát. Kitűnő lettem. Remélem büszke vagy rám. A focicsapatban is játszom. Látsz engem, amikor a pályán vagyok? Elkezdtem a főiskoláról gondolkodni. Szerinted lehet belőlem orvos? Tudom, hogy ott leszel velem, miközben a széksorok között sétálok. Próbálok nem szomorú lenni... de fáj. Remélem tudod, hogy Te vagy az én hősöm. Nagyon szeretlek. Látsz engem?
Hiányzol, apu. Nagyon hiányzol... Hiányzol, apu. 

0 megjegyzés: