Lois Lowry: Az emlékek őre (The Giver)

A tizenkét éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát…


Ezt a könyvet is még a könyvtárból hoztam ki nyáron, régebb óta szemezgettem vele, sőt, egyszer majdnem meg is vettem. Azonban valahogy nem is bánom, hogy végül másik könyvre esett a választásom. Egyszer olvasós kategóriába sorolnám a részemről, viszont nézzük meg kicsit részletesebben is.


Alapjában véve ez egy utópisztikus könyv, ami később átcsap disztópiába.
Utópiának megfelelően minden tökéletesnek, elrendezettnek és hibátlannak tűnik. Kívülről tekintve olyan helyesnek látszik az egész társadalom, hogy akár el is hihetnénk, hogy ez abszolút jól és minden hátulütő nélkül működik. Természetesen ez nem így van.
Őszintén megmondom, kicsit meglepett, hogy ez gyerekkönyv és 12 éves a főszereplő is. Az éhezők viadala nekem magasra rakta a lécet disztópia  terén, és féltem, hogy egy 12 éves kisfiú el fog maradni tőle. Végül el is maradt és nem is. Túlságosan különböznek, hogy összehasonlítsam őket.
Ettől függetlenül én még mindig furcsállom a besorolását, mit keres ez gyerekkönyvek között? Egy 11 éves kislány vagy kisfiú nem biztos, hogy ténylegesen megérti a mondanivalóját. És olyan korban ez a könyv még akár nyomasztó is lehet. 


A könyvnek a felosztásában nekem volt egy kis bökkenő. Annyira... hm, hogy is mondjam, aránytalan volt. Egy nagyon-nagyon hosszú bevezetés van, ami szép és jó, mert elénk tárja ezt az egész világot, sok részletet lassan ismerünk meg, és bevezetnek minket a társadalom életébe. Azonban ezután kapkodva történnek az események, a lezárása is nagyon hirtelen és rövid. Bár utóbbival nem is volt akkora problémám, nincsenek teljesen elvarrva a szálak, hagyja, hogy az olvasó gondolja tovább a cselekményt. 


Jonas karaktere érdekes volt, az, hogy mennyire hitt a társadalom tökéletességében, hogy nincsenek árnyoldalak és minden egyformán jó. De amikor elérkezik az idő, és az első képzésén túl van, már rögtön felvetődnek benne a kérdések és kételyek.
A feladatát kb leírja a könyv címe: emlékeket őriz. Elég durva emlékeket is kapott, és amilyen világban és körülmények között nőtt fel, őszintén csodálom,  hogy nem roskadt bele, hiszen annyira fiatal. Ráadásul a végén már vakmerő és bátor is lesz, szépen felnőtt, noha nem telt el hosszú idő.


Nincs olyan karakter, akit gyűlöltem volna, csupán közömbösek voltak, hiszen nem utálhattam a társadalom minden tagját, mivel fogalmuk sincs semmi másról, ami az ő területükön kívülre esik. Ugyanakkor igazán kíváncsi lennék azokra, akik eredetileg megalkották ezt az egészet, meg hogy egyáltalán hogy tették ilyenné az embereket. Érdekes mindenesetre.


Összességében a könyv azt a témát boncolgatja, hogy lehet-e vagy egyáltalán milyen egy olyan világban élni, ahol minden fekete és fehér - szó szerint. Ahol nincs saját stílusod, egyéniséged, mert mindent meghatároznak. Saját gyereked nem lehet, ahogy saját döntéseid sincsenek. Szóval van ám mondanivalója, amit egyszerű fogalmazzásal prezentál az írónő (ezért kerülhetett gyerek kategóriába?). Egyszer mindenképpen megéri elolvasni.


Kedvenc karakter:  Jonas

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -

Ami nagyon tetszett: a társadalom felépítése, Jonas kiképzése, a modanivaló

Borító: 4/5

Történet: 3,5/5

Karakterek:  5/5

Összességében: 4/5

Kiadó: Animus kiadó, 2009