Matty hat éve, fékezhetetlen, vadóc kölyökként érkezett Faluba, s azóta egy vak férfi neveli, akit különleges képességei miatt Látónak neveznek.. Matty immár a felnőtt kor küszöbén áll, s hamarosan megkapja igazi nevét, ami reményei szerint a Hírvivő lesz. Ám Faluban, ebben a különös, a boldogság szigetének tűnő kis világban valami baljós változás veszi kezdetét. Az emberek, akik eddig szívesen fogadták a hozzájuk menekülő idegeneket, ellenségesen kezdenek gondolkozni a külső világból, az Erdőn túlról érkezőkről. Mivel Matty az egyetlen, akit a titokzatos Erdő mindig baj nélkül keresztülenged, neki kell elvinnie a hírt az Erdőn túli közösségeknek, hogy Falu határait hamarosan lezárják. De van még egy kötelezettsége is: át kell juttatnia Erdőn Kirát, nevelőapja lányát, ameddig még lehet...
Nos, elérkeztünk egy újabb trilógia végéhez. Lois Lowry a Hírvivővel zárja le Az emlékek őre sorozatát, ami ebben az utolsó könyvben ért el a csúcsra.
Az előző rész olvasása közben volt hiányérzetem, eseménytelennek láttam az egész könyvet, és kicsit el is szomorított ez a tény. Azonban a Hírvivő méltó befejezése lett ennek a könyvtrilógiának.
Nagyon gyorsan olvasható, egy éjszakás könyvnek is mondanám, én 4-5 óra alatt végeztem is vele.
Az egész könyvnek volt egy sajátos hangulata, nem egészen olyan, mint az előzőt kettőé volt, hanem valami más. Kicsit borongós, néhol mégis reménnyel teli. Különleges.
Az írónőtől megszokott egyszerű, nem túlspilázott mondatok jellemzik, amik éppen nagyszerűvé teszik ezt a könyvet. Nem kellenek ide se fellengzős szavak, se szleng. Ez pont így tökéletes.
Mint már a Valahol, messze kritikájában említettem, nem láttam az igazi összefüggést, az egységet az első két rész között. Érezni lehetett a kapcsot, de nem volt egyértelmű. Most pedig úgy gondolom, hogy az első két rész, mintha egyfajta felvezetése, alapozása lett volna ennek a harmadik résznek. Minden szál, szereplő itt összefut, és kiteljesedik.
Matty csodálatos karakter volt mindvégig, hihetetlen fejlődésen ment át, hiszen vadóc kiskölyökként kezdte, és felelősségteljes, és rendkívül nagyszívű férfi lett belőle, idejekorán. Mármint a legtöbb fiú ezt esetleg a húszas évei végére éri el (persze ez egyénenként változó).
Nagyon szép, tanulságos üzeneteket tartalmaz. Az én meglátásomban ez az idegenekkel szembeni ellenséges hozzáállás, és elzárkózás más emberektől, egy kicsit a mai világra hajaz. Nagyon sok a fukar ember, aki azon az elven van, hogyha nem származik egy emberi kapcsolatból valamilyen haszna, akkor arra nincs is szükség.
Falu, a maga kis egyszerűségében ennek az ellenpéldája volt, amíg ez a változás el nem kezdődött. Falu az olyan embereket fogadta be, akiket más társadalom kilökött, mert nem feleltek meg az elvárásaiknak.
És én egy ilyen kis békés szigetet hiányolok az életemből, persze Falu sem tökéletes, de ott legalább úgy fogadnak el, ahogy vagy; nem akarnak teljesen átformálni kényük és kedvük szerint.
A könyv a cselekmény problémáját gyönyörűen zárja le, egy nagyon szép metaforaként is lehet értelmezni, de ezt nem kezdeném el boncolgatni, mivel akkor elpsoilerezném a végkifejletet.
A végkifejletet, ami keserédes. Pontosan ehhez a világhoz, ehhez a trilógiához illő.
Kedvenc karakter: Matty
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -
Ami nagyon tetszett: a világ, a hangulata, az egyszerűsége, az üzenete, a végkifejlet
Borító: 5/5
Karakterek: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Animus, 2007
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése