Versus hét

Háh! Behoztam magam, és még épp van 12 percem megírni ezt, időben vagyok.

VI. hét (aug. 8 – 14.)

Klasszikusok kontra kortárs irodalom
Magyar kontra külföldi irodalom, avagy miért félünk egy-egy magyar/külföldi író művétől?
Regények kontra novellák: Ön melyiket preferálja? Miért? Olvas-e novellákat?
Az iskolai irodalomórák bátorítanak vagy tántorítanak? Miért olvasnak egyre kevesebbet a fiatalok? Ön mit olvastatna az ifjúsággal? 

I,

Szerintem botorság elvetni egyiket vagy másikat, remekül megférnek egymás mellett. Klasszikust azért is jó olvasni, mert beláthatunk az akkori társadalomba, olyan szemszögből, amit a töri órán nem mutatnak. Élvezetesek tudnak lenni, érdekesek és sok minden még a mai napig igaz belőlük. Persze nem az összes klasszikust kell szeretni, én például a mai napig ellenszenves vagyok a drámákkal szemben (bár ez lehet az oktatás hibája is, mert elegendő háttértudás nélkül nyomnak a kezünkbe műveket, amiket így elég nehéz magunktól megérteni), viszont Jane Austenért rajongok.

A kortárs irodalom pedig azért jó, mert a mai világban merülhetünk el, de a saját életünkből kilépve. Ez remek szórakozási, tanulási lehetőség is, ezért mindenképpen nagyon fontosnak tartom, hogy kortárs írók műveit  is megismerjék a velem egykorúak.

II,

Nincsenek kimondottan fenntartásaim egy könyvvel szemben csak annyi alapján, hogy a borítón Kiss Piroska vagy Diana Smith van írva. Azonban akitől már olvastam, és nem tetszett annyira (L. J. Smith, Spirit Bliss), azok felé már azért a továbbiakban vannak előítéleteim és fenntartásaim.
Én nyitott vagyok mind külföldi, mind magyar írók felé, és minden ellenszenv nélkül vetem bele magam számomra új írók könyveibe.

III,

Novellákat nem igazán olvastam eddig (kötelezőket leszámítva),  csak fanfiction formátumban. A regényeket jobban szeretem, mert ott több ideje van az írónak kifejteni a dolgokat, izgalmasabb, és ráadásul egy nagyon megkedvelt világban jobb 500 oldalt eltölteni, mint mondjuk csak 30-at.
Viszont tervezek novelláskötetet elolvasni a közeljövőben.

IV,

Ez nagyon függ az adott irodalomtanártól. Hogy mennyire nyitott a gyerekek felé, milyen stílusú órákat tart, mennyire közvetlen. Ezenkívül jó, ha mondjuk kortárs, a mostani gyerekek világához közelebb álló műveket is ajánl, így nem fogják már rögtön elvetni a kötelezőket első hallásra, hanem meg is próbálkoznak vele.

Saját magamon tapasztalom, mennyire tántorító a "kötelező" szócska, és ha megvernek se tudom könnyen lenyomni a torkomon a drámákat, és néhány további klasszikust. Próbálkozom, Isten a tanúm rá, de nehezen megy. Egy reformálás mindenképpen ráférne a kötelezők listájára. (Nem, nem azt mondom, rakjuk rá a Harry Pottert, hanem az időrendi elosztásra. Pl. nekem mikor feladták Dante Isteni színjátékát, mondanom sem kell, 30 oldal után félreraktam. Miután a tanévben sok előzményt vettünk, felcsaptam újra, mikor elkezdtük Dantét venni, és láss csodát, élveztem az egészet!
És nem, én nem igazán nyomnám egy 13 éves gyerek kezébe  a Kőszívű ember fiait.)
Ezenkívül remek ötletnek tartom én is azt, hogy a tanár adna egy listát, amiről X db-ot el kell olvasni. Meg van a választás lehetősége, a kötelezés egy picit enyhül, máris nem olyan passzív a diák.