Jó szokásaim avagy Az Olvasás 7 Hetének utolsó szóáradata

Ó, hát ide is elérkeztünk. Egy kihívás eltűnik a listámról (no nem kell izgulni, nem fogok unatkozni, maradt elég...), de az elmélkedéseim nem szívódnak fel. Még egyszer szeretném megköszönni Andimano-nak, amiért megszervezte ezt az egész mókát, nagyon élveztem. ^^

Persze stílusosan utolsó napra hagytam az utolsó bejegyzést :D Nehogy csalódást okozzak már!

VII. hét (aug. 15 – 21.)

Olvasási szokások változása
Évszakok és könyvek, avagy milyen könyvet olvas tavasszal, nyáron, ősszel, télen?
Olvasási szokások: hol, mikor olvas szívesen? (otthon, tömegközlekedésen, parkban, erkélyen, reggel, délben, este, stb.) 

I,

Az én esetemben ritkán, de akkor nagyon változik az olvasási szokásom. Ez általában a hangulatomtól függ, hogy mikor mire vagyok éppen fogékonyabb. Volt már szépirodalmas korszakom, akkor Bronte, Austen regényeket olvastam, majd beköszöntött a YA, amit még most is szívesen olvasok. Egy idő után viszont ebből is csömöröm lesz szerintem, úgyhogy majd kacsintgatok másfelé is.
Szóval leginkább a hangulatomhoz és a gondolkodásmódom változásához tudom kötni az olvasási szokásaimat.

II, 

Nos nálam ez a kérdés irreleváns, mivel abszolút semmi köze nincs az évszakoknak ahhoz, hogy milyen témájú könyveket olvasok éppen. Egy vidám kötet ugyanúgy kézbe veszek nyáron, mint télen, és ugyanez vonatkozik a sötétebb hangulatú realistic fictionökre és a romantikus regényekre is.
Habár néha megesik az, hogy ősszel, az esős napokon inkább nyúlok egy szomorú könyvhöz, kicsi romantikával megspékelve, mint egy izgalmas, pörgős YA-hoz.

III,

Hol? Rendszerint az ágyamban. Mert ott úgy rendezem a párnáimat (átlagosan 5 párnával alszok, de olvasáshoz a házból innen-onnan be szoktam gyűjteni még párat), ahogy én akarom, és ahogy kényelmes. Fészkelődhetek, hasra/hátra  feküdhetek, törökülésben, könyökölve, ahogy érzem. A kis piros lámpámat átvezetem oda, és szépen felkapcsolom, így a fény is adva van.

Ugyanakkor hosszabb utakon, tehát ha itthonról felszállok a 6-os buszra, és a végállomásig megyek, akkor előkapok egy könyvet, mert 20 percem van minimum olvasni. Viszont 2-3 megállóra nem veszem elő, mert akkor nem  tudok belemélyedni. Azonban sem ezt, sem a suliban olvasást annyira nem szeretem, mert nekem igazi csend, nyugalom kell, hogy teljesen magával tudjon ragadni egy-egy kötet, és az előbb felsorolt két opció ezeket a feltételeket  nem éppen elégíti ki. 

Az ágyamon kívül másik kedvenc helyem a megyei könyvtár. Naaaaaaagyon kényelmes, puha fotelek vannak, jó belesüppedni, (viszonylag) csend van, nem zavar senki. És kellemes könyv illat van. *-*