L. J. Smith: Vámpírnaplók IV. - Sötét szövetség

The Vampire Diaries #4 - Dark Reunion


A fülszöveg és a bejegyzés SPOILERes tartalommal bír az előző három kötetre!

Bonnie és Elena többi barátja, továbbá a szerelméért vetélkedő  vámpírfivérek egyedül találják magukat Elena halála után. De az elhunyt kedvesük szeretett városát nagy veszély fenyegeti, olyan, ami akár a holtakat is felébreszti. Erősebbnek bizonyul-e vajon Elena akarata a halálnál, és a több évszázados harc után kibékül-e Damon Stefannal? Mindez kiderül a Vámpírnaplók negyedik részéből, ami nem kevésbé izgalmas és fordulatos az előző köteteknél.


Így az elején szeretném leszögezni, hogy ez volt az utolsó Vámpírnaplók könyv, amit a kezembe vettem. Én itt abbahagyom, ugyanis L. J. Smith is itt hagyta abba anno a '90-es években, és tudom, hogy a nemrég hozzáírt részek még ennél a négynél is katasztrofálisabbak. Úgyhogy nem pazarolom az időmet borzalmas könyvekre, van elég remek is, amikre alig jut időm.

Szóval megint ott folytatjuk történetileg, ahol az előzőekben abbahagytuk. Szegény Elena elhalálozott, mindenki szomorú, a Salvatore tesók meg elhúzták a csíkot. Így Bonnie kerül a főszerepbe, az ő szemszögéből íródik a könyv. Képzelhetitek, ennek mennyire örültem, hiszen Bonnie pont az a karakter, akit a legnagyobb örömmel csapkodnék büdös pontyokkal. Habár ebben a részben még egészen tűrhetően viselkedett, sőt, mintha még karakterfejlődött volna is.
Azonban ez igaz még jó pár szereplőre. Smith-nek sikerült értelmes, intelligens mondatokat adnia Matt, Meredith és még néhány karakter szájába. Tehát a karakterek fejlődése itt megcsillant egy kicsit.

Halott!Elena szimpatikusabb volt, mint mikor még élt. Ugyanakkor a sok horror klisével eléggé illúziót rombolt az írónő. Nem is lett volna ezekkel annyira gond, mert ha jól vannak  tálalva, akkor az ember élvezi az egészet. De Smith még mindig nem tud egy egész könyvet jól megírni. Tőmondatok, nulla érzelemleírás, sőt úgy alapjában véve leírás... Olyan üres az egész. Amit meg leír, azt nem hiszem el. Nem hiszem el, hogy Elena szereti Stefant. Nem hiszem el, hogy Elena szereti Damont. Nem hiszem el, hogy a két tesó szereti Elenát.
Caroline meg hirtelen miért állt az ő oldalukra? Nemrég még minden áron tönkre akarta őket tenni. Annyira illogikus...

Természetesen még mindig kiszámítható az egész. L. J. Smith kb méterszer méteres transzparenseket lóbálva jár a könyvben, jó előre leírva, hogy mi fog történni, vagy hogy ki micsoda. De ezt csak mi tudjuk. Mert hiába a karakterek gondolják/mondják ezeket el, ők maguk nem fogják fel. Majd csak több tíz oldallal később koppan a dolog. Néha komolyan elgondolkoztam, hogy Smith akaratlanul nézi hülyének a karaktereit, vagy direkt írta meg őket ilyen bugyutáknak.

És megint csak a legértékelhetőbb dolog a könyvben a főgonosz volt. Persze épphogy színre lép, már el is tűnik, de amíg ténylegesen szerepelt, addig brillírozott. Jó szövegei voltak, kis szociopata személyiséggel.
A vége meg fluffy, happy, blablabla. Annyira nem tetszett.

Így az egész végére érve elgondolkoztam, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlem ez a könyv az olvasás közben. Arra az eredményre jutottam, hogy semmilyent. Esküszöm nektek, életemben nem olvastam még ennyire érdektelenül könyvet. Abszolút hidegen hagyott, hogy kivel mi fog történni, egyszerűen csak elolvastam a sorokat.

Viszlát Vámpírnaplók! Rossz voltál, nem jöttünk ki jól, a soha viszont nem látásra!
Viszlát L. J. Smith! Tőled több könyvet soha nem fogok olvasni. Sajnálom.


Ezt a könyvet a 2012-es Várólista csökkentés keretében olvastam.


Kedvenc szereplő: Klaus
Nagyon nem kedvelt karakter: Bonnie
Ami nagyon tetszett: -
Borító: 5/5
Karakterek: 3/5
Történet: 2/5
Összességében: 3/5
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2010