A Szent Vlagyimir Akadémiát azonban megtámadják az élőhalott strigák, akik korábban több királyi vérű nemes családot lemészároltak. Így az iskoláknak a legjobb dampyr testőrökre van szüksége, többek közt Rose anyjára, a legendás, ám szigorú Janine Hathawayre.
Az idei sítábor kötelező, ám Idaho hótól csillogó lankái csak látszólag biztonságosak. A könyörtelen strigák halálos veszélyt jelentenek mindenki számára, és Rose-nak cselekednie kell. De a hősiességnek mindig ára van.
Ééééés folytatódik a Vámpírakadémia olvasása. A második részt is éppolyan gyorsan végeztem ki, mint az elsőt. Szerintem remek folytatás lett.
A sztori nekem nagyon tetszett. Nem úgy tűnik, mintha nagyon szorosan kapcsolódna az előzőhöz, mivel itt teljesen más a probléma, a főgonosz. Ugyanakkor szerintem ebben is rejlik a sikere a második kötetnek, mert nem nyúzza ugyanazt a bőrt, mint amit az első, hanem kicsit más vizekre evez.
Imádom még mindig ezt a vámpírtársadalmat, a nagy vámpírmánia közepette szerintem egészen eredeti és érdekes. A fülszövegből ki is derült, hogy a problémát most a strigák - leginkább azok szövetkezése - okozza, és Rose, miért is ne, pont a közepébe csöppen bele.
A téma másságától függetlenül azért szerintem még mindig kiszámítható a cselekmény, de Mead fenntartotta az érdeklődésem, sodort magával.
Ami a karaktereket illeti, egészen meg voltam velük elégedve. Bár még közel sem szeretem egyik lányt se. Lissát néha alig tudom követni, néha olyan kis szende és szűzies (ha-ha), máskor meg teljesen ellentétesen viselkedik.
Rose-t viszont egészen megkedveltem, sokkal elviselhetőbb volt most, nem irritált annyira. Dmitrijjel még mindig annyira tökéletesek! Dmitrij nekem örök szerelmem marad ebben a sorozatban. Sokan mondták, hogy majd elfelejtem én őt, mikor Adrian színre lép. Hát nem így történt. Az én kis orosz dampyromat nem helyettesítheti senki.:)
Adrian szerintem rendkívül jó szereplő. Karakteres, kitűnik a többiek közül, kicsit titokzatos, és rendesen beleszól a dolgokba. Ettől eltekintve semmi lebilincselőt nem találtam benne, nem szurkolok neki, sőt, kifejezetten zavar, ahogy Rose körül sertepertél.
Tása Ozerával kapcsolatban vegyes érzéseim voltak, többnyire Dimka miatt, de ha ezt nem vesszük figyelembe, akkor igen megragadó karakter. Más szempontokat képvisel, mint sok nemes, és ez egy rendkívül jó konfliktusforrás. Kíváncsi vagyok, mihez fog vele kezdeni az írónő.
Valamint nagyon tetszett ahogy bekerült a képbe Rose anyukája is. Nem éppen felhőtlen a kapcsolata a lányával, sőt, még finoman fejeztem ki magam. Azonban ez is színt vitt a kötetbe, jár a pluszpont.
Végül, de nem utolsó sorban meg kell említenem, hogy Richelle Mead határozottan nem az a kedves és finom írónő. Bátor, és mer drasztikus lépéseket tenni. Úgyhogy nem szabad azt hinni, hogy egy közkedvelt karaktert ne lenne bátorsága kiírni.
Szóval szeretem ezt a sorozatot, sodor magával és beszippant. Ez egy azon néhány könyv közül, ami csak úgy elrepül. Észre se veszem, és már 100 oldalt elolvastam. Ide a harmadik részt!
Ezt a könyvet a 2012-es Várólista csökkentés keretében olvastam.
Kedvenc szereplő: Dmitrij, Christian, Tása
Nagyon nem kedvelt karakter: -
Ami nagyon tetszett: hogy sodort magával, szinte egy szuszra elolvastam
Borító: 5/5
Karakterek: 5/5
Történet: 5/5
Összességében: 5/5
Kiadó: Agave, 2010
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése