Percy Jackson és az olimposziak 1. (Percy Jackson and the Olympians #1)
A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.
Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?
Persze senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.
Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba, és Percy görög mitológia könyve megelevenedik.
Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.
Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.
Mostanában egyre többször fordul elő velem, hogy egy adott könyv filmváltozatát előbb látom, minthogy magát a kötetet elolvasnám. A Percy Jackson esetében is így történt. Még anno, mikor kijött a film, akkor mentem egy barátnőmmel moziba megnézni, és imádtam. Nagyon szeretem a görög mitológiát, és így a XXI. századba ültetve teljesen elvarázsolt, odáig voltam érte. Azóta már számtalanszor megnéztem, és olyan jó kis délutáni kikapcsolódó film, hogy nem igazán untam még meg.
Nem filmkritikát akarok én itt írni, de elő-elő fog bukkanni, mert muszáj lesz kiemelnem dolgokat.
Az első "megütközésem" akkor történt, mikor rájöttem, hogy a főszereplő a könyvben tizenkét (!) éves. Nekem, aki többnyire YA könyveket olvasok, ez azért picit fiatal. Ráadásul a film ismeretében, ahol Percy vagy 16 éves volt, ez elég szembeszökő. Nyilván egy 12 éves srác nem ugyanazt fogja csinálni/gondolni/érezni, mint egy 16 éves.
Ettől függetlenül vígan vágtam bele a könyvbe, gondolván, hogy gyerekkönyv, majd egyszerűen kikapcsol. És így is tette, a célnak pontosan megfelelt. Ugyanakkor nem mondanám rá, hogy öt pont, mert annyira nem varázsolt el.
Ez többnyire úgy éreztem, hogy a szereplők fiatal korából adódott. A filmet talán ezért is szerettem jobban, korban hozzám illett inkább. Ráadásul ott volt szerelmi szál is, ami menthetetlen romantikus lévén nekem nagyon fontos. A könyvben inkább ez a "De szép lány! Remélem kedvel engem..." stílus jött át, és semmi konkrét nem történt.
Ugyanakkor a sztori már más tészta! A filmet nagyon-nagyon átírták. A főbb pontok persze megmaradtak, de például a főgonosz nem ugyanaz. Ezért ez meglepetésként is érhetett volna. De nem ért, mert a könyv számomra kiszámítható volt. Gyerekeknek valószínűleg ez pont jó, de én már megedződtem, és könnyen kisilabizáltam.
Jó pár másik karakter is megjelenik a könyvben, akik a vászonra nem fértek rá, és akik szerintem rendkívül jók voltak.
Az istenek modernizálása nekem személy szerint tetszett, vicces volt. Ó, igen. A humor is remek volt, én jól szórakoztam rajta. A stílusa is sodró, élvezetes. Egyszer elolvasni mindenképpen megéri, ha az ember gyermeklelkű. :)
Így végszóban annyit szeretnék mondani, hogy bár a film egészen más, mint a könyv, szerintem a maga nemében zseniális. És könyvadaptációként is megállja a helyét abban a tekintetben, hogy noha sok az átírás, mégis követhető a sztori. Nem lógnak a levegőben a dolgok, minden érthető, megmagyarázott satöbbi. A könyv ismerete nélkül is bőven élvezhető. Tehát ha már a könyvhöz volt szerencsénk, akkor szerintem úgy kell a filmhez hozzáállni, hogy nem egy szó szerinti adaptáció, hanem szabad szellemű. Filmként tökéletes, így kell leülni a képernyő elé.
Kedvenc szereplő: Groover, Árész
Nagyon nem kedvelt karakter: -
Ami nagyon tetszett: görög mitológia, a humor, a sztori
Borító: 5/5
Karakterek: 4/5
Történet: 4/5
Összességében: 4/5
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó, 2010
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése