A kezdet kezdete

Moly.hu-n jelentkeztem egy remek eseményre, az Olvasás 7 hetére, Andimano szervezésében. Innen is egy hatalmas köszönet, amiért mindent ilyen szépen leszervezett.
A lényeg, hogy 7 héten keresztül minden héten 4 témából lehet választani, és ha sikerült dönteni, arról a dologról kerek egész bejegyzést kanyarítunk.
Szokásomhoz híven ezt is az utolsó percre (napra) hagytam, de így több a motiváció.

Ezzel egy időben egy kis technikai bejelentés: a számítógépemet az a veszély fenyegeti, hogy szétrugdosom. Nem tudom mi van vele, de lassabb, mint egy reumás csiga, több más probléma is felvetődött vele kapcsolatban, és egyszerűen nem tudok vele mit kezdeni. Így képek kimaradnak most, majd ha sikerül dűlőre jutnom ezzel a vacakkal, pótolom. Szóval lehet, hogy váratlanul el fogok tűnni... Mindjárt megpróbálok nővéreméknek üzenni, hogyha jönnek, akkor számítógép javításra készüljenek, aztán meglátjuk.  Még mindig nem tudom, mi lesz a gépemmel, de kaptam pót-laptopot nővérem jóvoltából, úgyhogy most ezen szüttyögök. :D

No, de a heti témák:

I. hét (júl. 4-10.)
Az első könyvélmény(ek)
Ki adott először könyvet a kezébe? Kinek a hatására kezdett el olvasni?
Könyvek, amiket utált, de mindenki más szerette
Könyvadoptáció: vegyünk védelmünkbe egy kevésbé olvasott könyvet!

Nos, igazán tiszta emlékeim a régmúlt időkről nincsenek, csak foszlányok. Mikor még nem tudtam olvasni, apukám az ágyam szélén ülve felolvasott nekem, vagy pedig mellettem feküdve fejből mesélt. Rengeteg képeskönyvem volt, sokat bújtam őket, de rettentőmód bosszantott, hogy nem tudtam, miket írtak bele. Aztán Vera iskolás lett és teljesen le volt nyűgözve. Emlékszem, milyen lelkesen jöttem haza első nap, mikor a házink egy  papírból készült ujjbáb kiszínezése volt. Aztán elkezdtünk olvasni tanulni, és ez különösen gyorsan, hihetetlen nagy eredményekkel történt az esetemben. Szóval újra előkerültek azok a bizonyos könyvek, és végre értettem is a rövid szövegeket.
Majd belevágtam Grimm legszebb meséibe, ahol már több szöveg volt, de ugyanúgy rengeteg színes képpel illusztrálták a meséket. Később pedig Andersen meséit bújtam, lényegesen kevesebb képpel, kicsit megszeppenve a nagy betűtengertől.

Első "komolyabb" mű, amire emlékszem, az a Kincskereső kisködmön volt. Igazán szerettem, sírtam is rajta, mégis valahogy azt az érzést adta, hogy nem olyan borzalmasak a kötelezők. Ezután jött A két Lotti, amit imádtam, igazi kislány mese.
Majd a kötelezőkhöz megint meghozta a kedvem Gárdonyi Egri csillagok című regénye, amit sok kortársammal ellentétben kifejezetten szerettem; aztán pedig a Szent Péter esernyője. Utóbbiból alig-alig emlékszem valamire, de biztos vagyok benne, hogy mikor olvastam, imádtam.

Most pedig meg kell említenem egy olyan könyvsorozatot, ami végig kísérte a gyerekkoromat. Igen, ez a Harry Potter, amit még most is imádok olvasni. Először az első filmet láttam, majd pedig izgatottan vettem a kezembe az első kötetet is, ez volt az első éjszakázásom. Viszont nem lettem könyvmoly tőle, talán úgy éreztem, ez a csoda nekem elég, ennél jobb biztos nincs.

Ezután a kötelezők még inkább kedvemet szegték, és saját szórakoztatásomra nem is olvastam semmit.
Aztán egy barátnőmmel elmentünk moziba egy filmre, sok ismerős ajánlotta, remek film, és "a könyvet is most olvasom, az is csodálatos", hát, gondoltam megér egy próbát. Elvarázsolt a film, és mikor névnapomra megkaptam a könyvet, na onnantól számítjuk Vera molyságát. 2009. január 13. :')  A kötet pedig nem más volt, mint a Twilight - Alkonyat. Ennek második része volt az első angol nyelvű könyv, amit saját elhatározásból olvastam, és nagyon szerettem. Viszont ez nem olyan, mint a Harry Potter, nem jelent annyit... Szóval ez a rajongásom lecsengett, és a könyvpiac egyszeriben hatalmas kapukkal nyílt meg előttem. Azóta rengeteget olvasok, és örülök, hogy akkor betértem arra  vetítésre, mert akárhogy nézzük, gyakorlatilag az indított el engem oda, ahol most vagyok. :')