Melissa Marr: Veszélyes álmok (Ink Exchange)

Századokon át tartó stabilitás és béke után felborul a tündérudvarok közötti egyensúly. Irialnek, a Sötét Királynak új kihívással kell szembenéznie. Ha kudarcot vall, vérontásra és brutális erőszakra kell számítani.

A 17 éves Leslie semmit sem tud a tündérekről és a viszályaikról. Egy nap megtetszik neki egy hátborzongatóan gyönyörű, szemeket és szárnyakat ábrázoló tetoválás. Meg van róla győződve, hogy ez a szimbólum hozza el számára
a változást, amelyre kétségbeesetten vágyik.

A lány a korábbi életére gondolt: a drogosokra a házukban, a részeg vagy ki tudja éppen hol kódorgó apjára, a kifizetendő számlákra, az étteremben töltött hosszú órákra, a barátainak mondott hazugságokra. Ugyan mi hiányozna ezek közül? Nem akart visszatérni a fájdalommal, aggódással és félelemmel teli életéhez. Euforikus örömre vágyott. Érezni akarta, ahogy elolvad Irial karjában. Arra a hatalmas, vad örömre vágyott, amely olyan erővel hatott rá, hogy elvesztette tőle az eszméletét. 

A tetoválás valóban megváltoztatja, de nem úgy, ahogy remélte. Különös dolgokat és baljós változásokat tapasztal: Leslie és Irial sorsa összefonódik. A lány egyre mélyebbre merül a tündérek világába, képtelen ellenállni a csábításnak.

A Tündérvilág sorozat második kötete határozottan jobban tetszett, mint az első. Teljességgel magával ragadott már az első oldalon, nem olyan nehézkesen olvastam, mint a Veszélyes játék-ot. Ezenkívül a karakterek szempontjából is sokkal  kielégítőbb volt elődjénél. 

Ebben a részben már nem Aislinn, Seth és Keenan körül pörögnek az események, de természetesen szerepelnek ők is. Ami azt illeti, be kell valljam, hogy ennek örültem is, főleg, hogy a "megújult" szereplőgárda abszolút belopta magát a szívembe.
Leslie-t azért szerettem, mert nem tökéletes az élete, és a problémáival, ha nehezen is, de próbál megbirkózni. Minden nehezíti ezt, de ő nem adja fel.
Irial és a Sötét Udvar új ég volt a nap alatt, és igazán korrektül lettek ábrázolva (bár az Udvar tökéletessége nem meglepő, Marrnál már megszokhattuk a kifogástalan és színes világfelépítést).
Viszont az abszolút kedvenc karakterem Niall lett. Annyira... elragadó. Sötét a múltja, és ezzel a jelenben is küzd. Komoly döntéseket kell meghoznia, és még szerelmes is lesz.

Ezzel pedig elérkeztünk a Veszélyes álmok második (az első a világ, természetesen) kiemelkedően jó részéhez: a szerelmi háromszög. És noha nem iszonyú mély érzelmekkel dolgozik Marr, magával ragad az egész, a végén már azt sem tudtam, kinek szurkoljak. Aztán persze a legkedvesebb karakterem javára döntöttem. 

Az egész sztori Leslie tetoválása körül forog, amit megmondom őszintén, egy idő után már nagyon untam. És emiatt történetvezetésileg nem látok sok fejlődést az előző kötethez képest, mert számomra ugyanolyan kiszámítható maradt a cselekmény, a megoldás pedig picit összecsapott.
Ennek ellenére  végén meglepett Marr, kicsit elkapkodottnak éreztem ezt a lépést, de valahogy jó döntésnek is, mert mindenképpen érdekes dolgokat vet föl a jövőre nézve.

Marr az első könyvhöz hasonlóan remekül bánik a szavakkal, és ez a kiváló karakterekkel párosítva remek összhatást nyújt, mivel ebben a könyvben az érzelmekre koncentrál. És a karakterek itt már szerintem jobban kidolgozottak, a múltjuk szintén, ezáltal pedig az érzések is összetettebbek és színesebbek. 

Kedvenc karakter: Niall

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -

Ami nagyon tetszett:  a világ, a szerelmi háromszög, az érzések ábrázolása, a karakterek 

Borító: 6/5

Történet: 4/5

Karakterek:  5/5

Összességében: 4,5/5

Kiadó: Kelly Kiadó Kft, 2010