Richelle Mead: Vámpírakadémia (Vampire Academy)

Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül. Lissa a vérre – viszonylag konszolidáltan – szomjazó mora vámpírok egyik nagytiszteletű családjának egyetlen leszármazottja és túlélője. Rose, aki életét tette fel legjobb barátnője védelmezésére, a dampyr testőrtanoncok sorát erősíti. A vaskapukon kívül a vérszomjas, élőhalott vámpírok, a strigák lesik az alkalmat, hogy elvegyék életüket, és magukhoz hasonlóvá tegyék őket. De a kapukon belül sem veszélytelen az életük: Lissa különleges mágikus képességei legalább annyira megkeserítik a mindennapjaikat, mint a mindkettőjüket megkísértő tiltott szerelem.



Most, hogy már lecsillapodott valamennyire a vámpír láz, én is bátrabban nézelődöm tovább ebben a témában, mert így nincs az a keserű szájízem, hogy áh, megint vérszívók, megint sablon. Sőt! Az utóbbi két vámpíros kötet, amit kézbe vettem abszolút eltért a sablonoktól, kellemes csalódás volt mindkettő. 


Mead Vámpírakadémiájára leginkább a fülszövegben felfestett világ miatt voltam kíváncsi, ami nem is okozott csalódást egyáltalán. Engem személy szerint teljesen magával ragadott az Akadémián tanuló mora és dampyr közösség, a közöttük lévő kapcsolat, az évszázadokra visszanyúló történelmük, a szokásaik és az uralkodói rendszerük. 


Ha pedig már szót ejtettem a mora és dampyrja közötti kapcsolatról, meg kell említenem a két főszereplő lány kapcsolatát, ami igazán különleges. Az igazat megvallva, nekem mind a mai napig elég fura ez a fajta kötődés, persze megvan magyarázva az ok, de akkor is néhol picit erőltetettnek éreztem, habár szerfelett hasznosnak is bizonyult a cselekmény során. 


A kapcsolatukat félretéve sem tudom azt mondani, hogy megszerettem volna nagyon Rose-t és/vagy Lissát, azonosulni meg végképp nem tudtam volna velük. Két szélsőség ez a két lány, legalábbis az elején. Nem tetszett Lissa finomsága, már-már törékenysége és tökélye, sem Rose r*banckodása. Ugyanakkor Rose-t néha egész kedveltem a nagy szája miatt, jó kis csípős visszaszólásai voltak. 
Tehát karakterileg jó a könyv, csak nem az én ízlésem palettáján mozognak. 


A szerelmi szálakat is kedveltem, Lissáé annyira nem ragadott magával, így megint  Rose pártjára kell állnom. Kedvenc jeleneteim határozottan Rose-hoz és Dmitrijhez kötődnek, valahogy megfogott ez a páros. (Kicsit szeretem a tiltott szerelem féléket, hm :'D). Dmitrij ott megvett magának, hogy ugye eredetileg angol a könyv, és akkor ő angolul beszél orosz akcentussal, amit imádok hallgatni. Rose-zal meg dinamikus párt alkotnak, ami szintén jó dolog.


A cselekménye érdekes, de nem túlzottan feszes, feszült. Egészen ügyesen is lehet következtetni a dolgokra, így a vége annyira nem lesz meglepetés, de ettől függetlenül borzasztóan olvastatja magát a kötet. Mead stílusa könnyed és sodró, kellemes belemerülni a világába.

Kedvenc karakter: Dmitrij, Christian

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: Natalja, Mia

Ami nagyon tetszett:  a vámpírtársadalom, a stílusa

Borító:  5/5

Történet: 5/5

Karakterek:  5/5

Összességében: 5/5

Kiadó: Agave, 2009