A tündérek kedvesek és bájosak? Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek. Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őke. Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!
Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle? Az eddig biztonságot nyújtó szabályok már nem működnek, s minden veszélybe kerül: Aislinn szabadsága, halandó élete, és a legjobb barátja, Seth, aki talán már több mint barát. Fokozatosan kibontakozik egy évezredes történet átokról, beteljesületlen szerelemről, gonosz erőkről és kitartásról. Talán nem tökéletes minden, de az lehet. Tündérintrika, halandó szerelem, egy ősi játék kegyetlen szabályai és a modern elvárások összecsapása - erről szól Melissa Marr 21. századi tündérmese-sorozatának első kötete.
A Kelly kiadó júniusi 2+2 akciójának keretében szereztem be Marr Tündérvilág sorozatának első két kötetét (ezenkívül még a Cammie,a kaméleon sorozat eddig megjelent 2 részét is). Picit tartottam tőle, mert pozitívat és negatívat is kapott ez a könyv.
Ez az első tündéres könyvem, és teljesen magába szippantott ez a világ is. Lehet, hogy másé nem tetszene, de Marr zseniális ezen a téren. Az egész tündértársadalom remekül van felépítve, hihetetlenül sokszínű és érdekes. Először azt hittem, teljesen elveszek majd, de Marr kézen fogva vezetett be a világába, ami az első perctől kezdve lenyűgözött. Ez a legnagyobb erőssége ennek a kötetnek, a brilliáns világfelépítés.
Az írónőnek ez az első könyve, és minden rosszindulat nélkül mondom, hogy azért látszik is. Leginkább a karaktereken.
A főszereplőnk, Aislinn nekem nem túl átélhető szereplő volt, a reakciói és a viselkedése nekem nem mindig tetszett, a neve is túl különleges akar lenni, és nem is lett kedvenc szereplőm.
Annál inkább kedveltem Doniát, aki annak ellenére, hogy a "rossz oldalon" állt, mégis közelebb éreztem magamhoz, és szurkoltam, hogy boldog legyen számára a befejezés.
A fiúk sem győztek meg teljesen, Keenan számomra rendkívül felszínes volt, és hiába emelte ki Marr állandóan, hogy gyönyörűen ragyogott meg nagyon ellenállhatatlan volt, engem nem vett le a lábamról.
A másik oldalon áll Seth, aki külsőre abszolút nem az én típusom, azonban egész kedvesnek és odaadónak bizonyult. Viszont amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy mennyire könnyen fogadta a tündérek létezését, szinte egy vállrándítással elintézte. Nekem ez nem tűnt hitelesnek, hiába legjobb barátok Aislinn-nel, nem ilyen egyszerűen kéne elfogadni egy ilyen abszurd dolgot, az én meglátásom szerint.
A története érdekes volt, mivel a tündérek világában és társadalmában valószínűleg elsőre érdekes minden, de nem mondanám kifejezetten izgalmasnak, sem feszültnek. Természetesen sejthető az egész végkimenetele, habár egyetlen dolog engem őszintén meglepett.
Nemsokára kézbe veszem a második kötetet is, arról már több pozitívumot hallottam, úgyhogy már csak időt kell rá szakítani, mert Marr stílusa lenyűgözött, szóval örömmel fogok tőle olvasni ezután is.
Kedvenc karakter: Donia
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -
Ami nagyon tetszett: a világ sokszínűsége és kidolgozottsága, Marr stílusa
Borító: 6/5
Történet: 4/5
Karakterek: 4/5
Összességében: 4/5
Kiadó: Kelly kiadó, 2010
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése