A fülszöveg és a bejegyzés értelemszerűen spoileres az előző két részre.
“Elena: átváltozott, az iskola üdvöskéje azzá vált, amitől egykor rettegett, és amire egyben vágyott is.
Stefan: pokoli kínokat élt át Elena elvesztése miatt, és elhatározta, hogy egyszer s mindenkorra leszámol a bátyjával, Damonnel – kerüljön bármibe. De lassan kezd ráébredni, hogy talán nem a testvére az egyetlen és a legfőbb ellensége.
Damon: végre megkaparintotta Elenát. De megkeseríti-e a győzelmét az öccse iránt táplált bosszúszomj? Vagy sikerül szövetséget kötniük egy utolsó, nagy csata erejéig?
Mindez kiderül a Vámpírnaplók harmadik kötetéből, ami a két vámpírtestvérről és a közöttük örlődő lányról szól. Tombolást sötét szövetség követ. És még nincs vége…”
“Elena: átváltozott, az iskola üdvöskéje azzá vált, amitől egykor rettegett, és amire egyben vágyott is.
Stefan: pokoli kínokat élt át Elena elvesztése miatt, és elhatározta, hogy egyszer s mindenkorra leszámol a bátyjával, Damonnel – kerüljön bármibe. De lassan kezd ráébredni, hogy talán nem a testvére az egyetlen és a legfőbb ellensége.
Damon: végre megkaparintotta Elenát. De megkeseríti-e a győzelmét az öccse iránt táplált bosszúszomj? Vagy sikerül szövetséget kötniük egy utolsó, nagy csata erejéig?
Mindez kiderül a Vámpírnaplók harmadik kötetéből, ami a két vámpírtestvérről és a közöttük örlődő lányról szól. Tombolást sötét szövetség követ. És még nincs vége…”
Ez az első Vámpírnaplók könyvkritika a blogon, mert korábban olvastam az első kettőt, mint hogy ez a blog elindult volna.
Azért kezdtem el olvasni ezt a könyvsorozatot, mert annak tudatában, hogy alig van köze a tv sorozathoz, amit imádok, reméltem, hogy ez egy picit több, érdekesebb információt, sztorit tud adni – a sorozat mellé.
Majd egy borzalmas első rész után, üsse kő, elolvastam a kettest is. Nem, az sem nyerte el a tetszésem, az első kötet után ez is két pontot kapott.
És hogy miért folytattam ezek után is? Nem tudom, talán azért, mert maximalistaként amit elkezdtem egyszer, be is fejezem.
Majd egy borzalmas első rész után, üsse kő, elolvastam a kettest is. Nem, az sem nyerte el a tetszésem, az első kötet után ez is két pontot kapott.
És hogy miért folytattam ezek után is? Nem tudom, talán azért, mert maximalistaként amit elkezdtem egyszer, be is fejezem.
Ahogy megszokhattuk, most is ott folytatjuk, ahol az előző könyv véget ért. Elena vámpír lett, össze van először zavarodva, a két testvér masszívan gyűlöli egymást, aztán itt ez a rejtélyes Másik Erő, ezek együtt pedig csőstül hozzák a bajokat maguk után.
Smith számomra mindig is átlátszó volt, most is az maradt. A főhőseinknek fogalmuk sincs arról, ki lehet a Másik Erő, mikor még a tv sorozat ismerete nélkül is hihetetlenül nyilvánvaló. Még nagyon oda se kell figyelni az apró nyomokra, egy-két dolog után fejbe vág a felismerés.
Most viszont inkább térjünk rá a szereplőkre.
Azt kell mondjam, Elenának jót tett a vámpírrá válás (legalábbis ebben a könyvben). Túllépett egy picit azon a hisztis, énközpontú, ribis személyiségén.
Stefan ugyanakkor megmaradt nyálas, önfeláldozó, hősszerelmes férfitökélynek, aki eddig volt. Damon kapott néhány remek mondatot a szájába, ami egy kicsit felpezsdítette a karakterét, de így se mondanám kiemelkedőnek.
Sok ismerősöm utálja Bonnie-t a tv soriban, nekem sem kedvencem. De hogy mennyire ELVISELHETETLENÜL OSTOBA ÉS IRRITÁLÓ a könyvben, az kifejezhetetlen. “Nem lehet ő a gonosz, vízöntő a horoszkópja.” Ezt Smith sem gondolhatta komolyan. Alig bírtam elviselni, ahányszor megszólalt.
A végén, mikor kiderült, ki a Másik Erő, van az epikus nagy csata. Ami egész jó lett, Smith-hez képest. És a titokzatos gonosz karaktere, az idegbetegség és őrülete ellenére jó kis szereplő. Nem félelmetesnek mondanám, számomra vicces volt.
Azt kell mondjam, Elenának jót tett a vámpírrá válás (legalábbis ebben a könyvben). Túllépett egy picit azon a hisztis, énközpontú, ribis személyiségén.
Stefan ugyanakkor megmaradt nyálas, önfeláldozó, hősszerelmes férfitökélynek, aki eddig volt. Damon kapott néhány remek mondatot a szájába, ami egy kicsit felpezsdítette a karakterét, de így se mondanám kiemelkedőnek.
Sok ismerősöm utálja Bonnie-t a tv soriban, nekem sem kedvencem. De hogy mennyire ELVISELHETETLENÜL OSTOBA ÉS IRRITÁLÓ a könyvben, az kifejezhetetlen. “Nem lehet ő a gonosz, vízöntő a horoszkópja.” Ezt Smith sem gondolhatta komolyan. Alig bírtam elviselni, ahányszor megszólalt.
A végén, mikor kiderült, ki a Másik Erő, van az epikus nagy csata. Ami egész jó lett, Smith-hez képest. És a titokzatos gonosz karaktere, az idegbetegség és őrülete ellenére jó kis szereplő. Nem félelmetesnek mondanám, számomra vicces volt.
Volt még egy nagy támadásos akció is, amit én csak kutyaviadalként emlegetek. És egyszerűen nem tudom komolyan venni. Hiába akar keménynek, súlyosnak és fontosnak tűnni, nem tudtam komolyan venni.
Annak ellenére, hogy a cselekmény és a csavarok rendkívül kiszámíthatóak, a vége szépen meg lett írva. A harcjelenet egész pofásan van elénk rakva, ráadásul szintén a vége felé vannak szép leírások érzelmekről, cselekedetek hátteréről.
Ezek olvasása közben töprengtem el, és kérdeztem gondolatban Smith-t, hogy miért? Miért nem tudja végig ilyen szép stílusban írni a könyvet. Nem lenne úgy se 5 pontos, de élvezhetőbb lenne.
Még két könyv után sem hagyta el a tőmondatait. Ha egy felbukkan, jön a többi ötösével. Tőmondat, tőmondat, tőmondat. Hatástalan, KÖTŐSZAVAKAT A NÉPNEK!
Ezek olvasása közben töprengtem el, és kérdeztem gondolatban Smith-t, hogy miért? Miért nem tudja végig ilyen szép stílusban írni a könyvet. Nem lenne úgy se 5 pontos, de élvezhetőbb lenne.
Még két könyv után sem hagyta el a tőmondatait. Ha egy felbukkan, jön a többi ötösével. Tőmondat, tőmondat, tőmondat. Hatástalan, KÖTŐSZAVAKAT A NÉPNEK!
Tehát mindent összevetve, eddig ezt találom a legjobb VD résznek. A következő részektől nem várok sokat, mivel számos kritikát olvastam már. Majd meglátjuk.
Kedvenc karakter: -
Nagyon-nem-kedvelt karakter: BONNIE, Stefan
Ami nagyon tetszett: a vége felé a szép leírások
Borító: 4/5 – nem valami kreatív, viszont Ian dob rajta sokat.
Történet: 3/5
Karakterek: 2,5/5
Összességében: 3/5
Kiadó: Könyvmolyképző, 2010
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése