Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé.
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal - számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.
Már régóta a kívánságlistámon szerepelt ez a kötet, és keresztszüleim jóvoltából nemrég be is szereztem. A könyvesboltból hazafelé jövet belekukkantottam és elszomorodva vettem észre, hogy bizony jelen időben íródott. Amit nem igazán szeretek, szóval picit félreraktam és inkább befejeztem az előző olvasmányom.
Aztán olyan szép idő volt, vonzott az udvar, így lekaptam a polcról és kimentem. Két óra múlva jöttem be, mert éhes voltam...
Az, hogy imádtam, még enyhe kifejezés. Magával ragadó, lebilincselő, sodró, fantáziadús, érdekes, feszült, izgalmas. Még megannyi pozitív jelzőt aggathatnék rá, mert komolyan, egyetlen negatív észrevételem sincs ezzel a könyvvel kapcsolatban.
A fülszöveg elég sok mindent elárul, tehát kedves olvasó, tisztában vagy az alaphelyzettel.
Na most erről a Panem, tizenkét körzet dologról: IMÁDOM! Annyira érdekes és (számomra) új, valamint teljesen működik ez a világ. Vannak szénbányász, mezőgazdasági, ipari stb körzetek, a Kapitólium páholyból vezérel, és működik az egész. Nem fair, cseppet sem, de akkor is él ez a világ. Szó szerint él, simán el tudnám magam képzelni benne.
Panemnek van múltja, amiből megfelelő ismeretet ad az írónő a könyv során.
Az Éhezők Viadala viszont tényleg egy érdekes téma. Bedobnak egy arénába 24 tinédzsert, és induljon az öldöklés. Ha ellaposodik a játszma? Nem hagyhatja a Kapitólium, hogy unatkozzon a nép, hát a Játékmesterek (elég meghökkentő) módokon felrázzák a Viadalt. Durva, véres és kegyetlen az az X idő, amit ott eltölt valaki, már ha túléli, akkor emlékszik így vissza rá.
A könyv csodálatosságában fontos szerepet játszanak a karakterek. Egytől-egyik imádtam mindegyiküket, pedig a legtöbbre okom sem lett volna, de a legkisebb mellékszereplő is annyira élő volt, hogy nem tudtam nem szeretni. Mégis, most inkább a két főszereplőre szeretnék kitérni.
Katniss. A neve is gyönyörű, a lány pedig lenyűgöző. Az a kitartás, túlélés és céltudatosság, ami benne van, igazán figyelemre méltó. A húga iránti szeretete, az elhivatottsága és az önfeláldozása is példaértékű. Eléggé a Kapitólium elnyomása ellen van, így pl mikor interjút kell adnia, nem tudja hogy viselkedjen, mit mondjon, zavarba jön, de ettől lesz olyan emberi.
Peeta, a tizenkettedik körzet másik kiválasztottja. Imádom ezt a fiút, nem olyan túlélő, mint Katniss (igen, egészen eltérő életkörülmények között éltek/élnek), de megtesz minden tőle telhetőt. Azt teszi, amit a tanácsadójuk mond, próbálja a legjobbat kihozni a helyzetből. És a végén megszakadt érte a szívem szinte.
Collins fergetegesen ír, a szemem előtt kirajzolódott az aréna minden fűszála, sodródtam az eseményekkel, ami miatt két oldal után fel sem tűnt a jelen idő, és a feszültség még az utolsó 20 oldalon is ott van. Én mondom, idegtépő.
Igen, van benne pici romantikus vonulat is, épp elég, a végén pedig keserédes is lesz.
Alig várom, hogy a kezemben tarthassam a következő kötetet, ami sajnos nem egyhamar lesz, de bizakodom. :)
Már régóta a kívánságlistámon szerepelt ez a kötet, és keresztszüleim jóvoltából nemrég be is szereztem. A könyvesboltból hazafelé jövet belekukkantottam és elszomorodva vettem észre, hogy bizony jelen időben íródott. Amit nem igazán szeretek, szóval picit félreraktam és inkább befejeztem az előző olvasmányom.
Aztán olyan szép idő volt, vonzott az udvar, így lekaptam a polcról és kimentem. Két óra múlva jöttem be, mert éhes voltam...
Az, hogy imádtam, még enyhe kifejezés. Magával ragadó, lebilincselő, sodró, fantáziadús, érdekes, feszült, izgalmas. Még megannyi pozitív jelzőt aggathatnék rá, mert komolyan, egyetlen negatív észrevételem sincs ezzel a könyvvel kapcsolatban.
A fülszöveg elég sok mindent elárul, tehát kedves olvasó, tisztában vagy az alaphelyzettel.
Na most erről a Panem, tizenkét körzet dologról: IMÁDOM! Annyira érdekes és (számomra) új, valamint teljesen működik ez a világ. Vannak szénbányász, mezőgazdasági, ipari stb körzetek, a Kapitólium páholyból vezérel, és működik az egész. Nem fair, cseppet sem, de akkor is él ez a világ. Szó szerint él, simán el tudnám magam képzelni benne.
Panemnek van múltja, amiből megfelelő ismeretet ad az írónő a könyv során.
Az Éhezők Viadala viszont tényleg egy érdekes téma. Bedobnak egy arénába 24 tinédzsert, és induljon az öldöklés. Ha ellaposodik a játszma? Nem hagyhatja a Kapitólium, hogy unatkozzon a nép, hát a Játékmesterek (elég meghökkentő) módokon felrázzák a Viadalt. Durva, véres és kegyetlen az az X idő, amit ott eltölt valaki, már ha túléli, akkor emlékszik így vissza rá.
A könyv csodálatosságában fontos szerepet játszanak a karakterek. Egytől-egyik imádtam mindegyiküket, pedig a legtöbbre okom sem lett volna, de a legkisebb mellékszereplő is annyira élő volt, hogy nem tudtam nem szeretni. Mégis, most inkább a két főszereplőre szeretnék kitérni.
Katniss. A neve is gyönyörű, a lány pedig lenyűgöző. Az a kitartás, túlélés és céltudatosság, ami benne van, igazán figyelemre méltó. A húga iránti szeretete, az elhivatottsága és az önfeláldozása is példaértékű. Eléggé a Kapitólium elnyomása ellen van, így pl mikor interjút kell adnia, nem tudja hogy viselkedjen, mit mondjon, zavarba jön, de ettől lesz olyan emberi.
Peeta, a tizenkettedik körzet másik kiválasztottja. Imádom ezt a fiút, nem olyan túlélő, mint Katniss (igen, egészen eltérő életkörülmények között éltek/élnek), de megtesz minden tőle telhetőt. Azt teszi, amit a tanácsadójuk mond, próbálja a legjobbat kihozni a helyzetből. És a végén megszakadt érte a szívem szinte.
Collins fergetegesen ír, a szemem előtt kirajzolódott az aréna minden fűszála, sodródtam az eseményekkel, ami miatt két oldal után fel sem tűnt a jelen idő, és a feszültség még az utolsó 20 oldalon is ott van. Én mondom, idegtépő.
Igen, van benne pici romantikus vonulat is, épp elég, a végén pedig keserédes is lesz.
Alig várom, hogy a kezemben tarthassam a következő kötetet, ami sajnos nem egyhamar lesz, de bizakodom. :)
Kedvenc karakter: Katniss, Peeta, Cinna, Ruta
Nagyon-nem-kedvelt-karakter: nincs ilyen, komolyan, még a szemét alakokat is bírtam
Ami nagyon tetszett: a világ, a karakterek, a pörgés, Collins stílusa
Borító: 6/5
Történet: 6/5
Karakterek: 5/5
Összességében: 6/5
Kiadó: Agave, 2009
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése