Rob Thurman: Éjvilág (Nightlife)

Üdv New Yorkban! Ahol egy troli lakik a Brooklyn híd alatt, egy kobold a Central Parkban és egy gyönyörű vámpír az Upper Esat Side egyik manzárdjában – és ez csupán a kezdet. Persze a legtöbb halandó ember tökéletesen vak marad a természetfelettiek éjszakai életére, de Cal Leandros csak félig ember. Apja sötét vérvonala rémmesékbe illő – és most ő és az egész másvilági fajtája Cal nyomában lohol. Vajon miért? Cal eddig nem igazán akart annyi ideig egy helyben maradni, hogy megtudja a választ. Féltestvérével együtt idáig sikerült egy lépéssel az üldözőik előtt maradniuk, de most Cal apja ismét rájuk bukkant. Cal számára most végre kiderül, hogy mit akarnak, mit akartak tőle mindig is. O a kulcsa ördögi tervüknek, hogy a Földön elszabadítsák a Poklot. Cal életének legkeményebb küzdelmében a tét az egész emberiség sorsa… „A varázslatos világ legmagasabb csúcsaira és legmélyebb bugyraiba visz el ez a hajtűkanyarokkal teli, fordulatos könyv. Csípős, cinikus, csibészes és titokzatos. Az igazság Odaát van, és nem valami szép…"


Először is hatalmas köszönettel tartozom FFG-nek a könyvért, a lehetőségért, az élményért! :)

Urban fantasy kötet, New Yorkban járunk és két testvér harcát követjük nyomon a világ, a szörnyek és saját maguk ellen.
Cal és Niko féltestvérek, akik szörnyek elől menekülnek már régóta. Cal félszörnyeteg, apai ágról örökölte. A szörnyeinket a fiúk Grendeleknek, mások Auphe-nak hívják, de mezei nyelven tündék. Szóval az Auphe elvitte Calt a városukba, Niko pedig a Földön kitartóan várt két napot, mire öccse előkerült, aki számára két év telt el. Cal semmire nem emlékszik ebből az időből, de kideríteni nincs ideje, hisz csak rohannak. Más részről pedig nem is akarja megtudni. 


Az egész könyvben, ami a legjobban megfogott az Cal és Niko kapcsolatának remek ábrázolása. Szoros köztük a kötelék,  bármit megtennének a másikért, és sosem a saját érdeküket nézik, hanem a testvérükét. Részben ezért is volt hihetetlen Supernatural (Odaát) hangulata ennek a könyvnek számomra. Amit imádtam is benne. 


Ami valóban megosztó dolog ezzel kapcsolatban, az a nyelvezete. Elég sok  a csúnya beszéd benne, de én egy idő után megszoktam. (Csak számomra vicces szó  kurvapecér? Komolyan, mindig nevettem, mikor ezt a szót olvastam. :D)
Tehát a stílusa... hogy is mondjam, kicsit alpári. Cal szemszögében íródott a könyv, hát kérdem én, mit várunk egy sráctól, aki eszméletlen megpróbáltatásokon ment keresztül, folyton menekül, verekedik, harcol? Nem fog nagy filozófiai gondolatokat kifinomult eleganciával előadni, annyi biztos. 


Thurman felépített világa és a teremtények nagyon eredetiek, főleg az Auphe. Ha annyit mondok, "tünde", mindenki rögtön kicsi, aranyos repkedő lányokra gondol, de a Grendelekre ezek közül egyik sem illik. Nagyon egyedi teremtények, jellegzetes indíttatásokkal, hatalomvággyal.
És aztán ott van nekünk még Árnyék, a személyes kedvencem. Zseniális karakter, igazi badass figura, állandóan a belezésen jár az esze. Tudom, gusztustalan, de nekem kifejezetten kedvenc szereplőm volt a könyv során.


Nem akció dús, de sodor magával a sztori és érdekes. A csaták elég véresek és szépen reprezentálja őket Thurman, ne együnk közben, én azt ajánlom.
A humora hihetetlen, ha tehetném, az egész könyvet idézném. Könnyesre röhögtem magam a fiúk beszólásain, teljesen eredetiek és Thurman pont olyan jól bánik a humorral, mint Clare. Imádom!

Kedvenc karakter: Árnyék, Cal

Nagyon-nem-kedvelt-karakter: -

Ami nagyon tetszett:  a világ, a humor, a testvérkapcsolat ábrázolása

Borító:  5/5

Történet: 4/5

Karakterek:  5/5

Összességében: 5/5

Kiadó: Tuan Kiadó, 2008